Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-29 / 86. szám
1985. március 29., péntek Dunántúli napló 9 Miért ilyen rövid a tavaszi szünet? Sok szülő, pedagógus és diák háborog: rövid lesz idén a tavaszi szünet az általános és a középiskolákban, mindössze két nap. Ápjilis 5., péntek és 9., kedd. igaz, ezt megnövelj 4-e, csütörtök és a közbeeső hétvége a húsvéttal. így összejön 6 nap egybefüggően. Miért alakul így a tavaszi szünet? A tanítási napokkal gazdálkodni kell, mivel akárhogy is nézzük, a szabadszombatok kiesést jelentenek, r ezek egy részét pótolni kell. A tanítási évet meghosszabbítani nem nagyon lehet a táborozások, az érettségi és szakmunkásvizsgák, az egyetemi-főiskolai felvételik, az összefüggő nyári gyakorlatok és más programok miatt. Marad tehát ° hagyományos évközi szünetek kurtítása. A rendszeres szabadszomba- los tanítási renddel iskoláinkban a megszokottól eltérő életritmus alakult ki, s a hétvégék duplázódása miatt évközben kevésbé van szükség az összefüggő, nagyobb tanítási szünetekre. * Megyénkben az elmúlt években kialakult gyakorlat szerint a pedagógusok továbbképzési napjait — amelyek tanítás nélküli napok — csatolják a hétvégéhez vagy valamilyen ünnephez. így minden ősszel, tavasszal kialakul 3—4 napos egybefüggő tanítási szünet, a hivatalos állami ünnepeken kívül. A szünet rövidségét kifogásolók azt mondják: szükség van. tanév közben több napos, összefüggő szünetekre, amely alatt megpihenhet a pedagógus és a tanuló. Azt mondják: szűkmarkúan bánik az oktatásügy irányítása a szünetekkel. Ez már akkor is kiderült, amikor a téli szünet után, a hét végére, csütörtök-péntekre visszarendelték a diákokat. E két nap miatt utaztatták őket, feltöltették a kollégiumokat, azért, hogy péntek délután ismét kiürüljenek azok. E két napon érdemi munka nem folyt az iskolákban, s nagyobb haszonnal járt volna, ha a diákok azt a szabadban töltötték volna. Gyakorlattá vált megyénkben az is, hogy a tavaszi szünetben bonyolítják le a középiskolák — elsősorban a szak- középiskolák — a felvételi vizsgákat, amelyek időigényes írásbeli és gyakorlati feladatok megoldásából állnak. Ezeket ki is kell javítani, és a felvételizők összteljesítményéi értékelni kell. Erre jó volt korábbon az összefüggő tavaszi szünet. Idén a gyerekek délután és a kora esti órákban fognak felvételezni. S c magam véleménye? Talán az iskolai demokrácia, az önállóság növelését jelentené, ha rábíznánk a döntést e 2-3 napokról az iskolákra, az iskolai tantestületekre, hogy felelősséggel mondják meg, mi a jobb. Szükség van-e ezekre a napokra az oktatás szempontjából, vagy esetleg az iskola életének szervezésekor inkább a tanításon kívüli tevékenységeknek kívánnak nagyobb Jiangsúlyt adni erre az időre? Az almamelléki iskola diákotthonának tanulószobája Hetenként haza Fotó: Läufer László Iskola és diákotthon Almamelléken Létrehozásuk óta alaposan megváltozott az általános iskolai diákotthonok funkciója. Az ötvenes évek elején elsősorban azért működtek, hogy bentlakással is biztosíthassák a szakos oktatást, mégpedig elsősorban a felső tagozatosoknak. Aztán nagyobb mértékben folytatódott az elvándorlás a falvakból, megszűnt jó néhány kisebb iskola, megépültek a bekötőutak a legkisebb településekre is, megváltozott a falvak lakosságának összetétele. Azóta a baranyai általános iskolai diákotthonok, (Almamellék, Boly, Magyarbóly, Sásd, Siklós, Szentlőrinc) többségében alsósok is laknak. Az almamelléki a legkisebb diákotthon a megyében. A 800 éves zselici településen éppen a környékbeli falvak elnéptelenedése teszi nélkülözhetetlenné a bentlakásos diákotthont. A dimbes-dombos zselici táj egyik völgyének kisebb magaslatán, ideális körülmények között találhatjuk. Szubotics Miklós, az iskola 28 éves igazgatója nem kis büszkeséggel vezet végig az udvaron, amelyet — csakúgy, mint a sportpályát — a gyerekek tartanak rendben. — Az iskolában, a hozzá tartozó diákotthonban és az óvodában 180 gyermeket 19 nevelő oktat. A 12—26 fős, ideális osztálylétszámmal tarthatnak órákat —, mondta Szubotics Miklós. — Almamellék elöregedett falu, kevés a gyerek, innen, az összlétszám egyhar- mada. A második harmad bejáró, a többiek laknak a diákotthonban. ök hetente járnak haza. Ezeknek a gyerekeknek többsége hátrányos helyzetű vagy veszélyeztetett, közülük többen piszkosan, elhanyagoltan térnek vissza. A diákotthon két szobája korábban iskolai tanterem volt. Katonás rend fogad a fiúk és a lányok hálójában, amelyek között csak annyi a különbség, hogy a fiúk matracos ágyon, a lányok rekamién alszanak. — Van egy hálófelelős, — kezdte a beszélgetést a hetedikes Angyal Zsolt. — Ö ellenőrzi a rendet, megtanítja az elsősöket az ágyazásra. Naponta meleg vízzel zuhanyozhatunk a fürdőszobában. Nemrégen kaptunk színes tévét... Kicsit kötött a programunk, de azért jut idő mindenre. Könyvtár is van az épületben. Szeretek itt lenni, mert vannak barátok, akikkel sokat beszélgethetek. Korpádon lakom, néhány család lakik már csak ott a faluban, és a legközelebbi buszmegálló is 6 kilométerre van. A diákotthonban két nevelő és egy gyermekfelügyelő dolgozik. Neki is jut munka, többek közt a gyerekek ruháját is ő tartja rendben. Ibafa, Horváthertelend, Cse- bény, Szentegyed, Korpád — a délzselici lankák között megbúvó néhány település, ahonnan az almamelléki körzeti iskolába járnak a gyerekek. A tanulólétszám nő. Szakos tanárt viszont egyre nehezebb szerezni. — A térségben itt a legjobb a szakosan leadott órák aránya 82 százalék, bár négy képesítés nélküli pedagógus is dolgozik nálunk. Keressük új szolgálati lakások építésének lehetőségét, egyébként szinte (ehetetlen szokos nevelőt letelepíteni — mondta Szubotics Miklós. Bozsilc L. / ■ Történelem és néprajz Történelem és néprajz címmel tudományos konferenciát rendez április 5—6-án Debrecenben a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Néprajzi Társaság, az Országos Pedagógiai Intézet és a Hajdu-Bihar megyei Tanács. A kétnapos eszmecsere folytatása annak a tanácskozássorozatnak, amely a korábbi években a történelem és a földrajz: a történelem és az irodalom, valamint a történelem és a technika kapcsolatrendszerét vizsgálta a tudományban és az oktatásban. Ez alkalommal a néprajz és a történelem összefüggéseit, a kutatási területek érintkezési pontjait, a közös gondokat vitatják meg a szakemberek. A két tudományterület képviseletében Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke és Makkai László, a Magyar Történelmi Társulat elnöke általános áttekintést adnak a témáról. A területi kutatások lehetőségeiről, a tájnak a népi művelődésben meghatározó szerepéről, a népművészet és a népi művelődés korszakairól — társadalmi és szociológiai szempontokat is felvetve — Palá- di-Kovács Attila, Fatagó Tamás, Benda Gyula, Orosz István, Csilléry Klára és Benda Kálmán tart előadást. A felkért hozzászólók elemzik a téma oktatási vonatkozásait, rámutatnak a helytörténeti gyűjtemények és múzeumok művelődési szerepére, illetve bemutatják ezek eredményeit, s felvázolják a népi művelődés egyes korszakainak jelentősebb irányzatait. ilE'Äw • Bizonyíték híján Ki tudja, mekkora az ideális távolság egy tévésorozat két epizódja között, mennyit szeret a néző várakozni, ha — nem túl gyakran — van mire. Mennyi idő alatt halványulnak el a korábbiak részletei, s mennyi ideig „csi- gázható az érdeklődés. Persze, sorozata válogatja, ha az előbbi rész epizód (önmagában, az előző rész ismerete nélkül is élvezhető), akkor a várakozás szolid, csöndes, legföljebb egy-egy szereplőnek, esetleg a sorozat kvalitásainak szól. Ha viszont folytatás, s főleg krimié, akkor jobb mihamarébb következniük a részeknek, hisz a jó krimi játék is, a nézőé, aki az apró tényekből szívesen rakja össze a maga verzióját - lehetőleg gyorsabban, mint a rendőrség — és épp ezek az apró tények feléjtődnek el hamar. Mikor szerda délután, az utolsó ötven perc előtt a jegyzetíró iríémi segítséggel felidézni próbálta a Bizonyiték híján c. francia tévéfilm részleteit, az, első három folytatást, nem értette, miért kellett ezt négy egyenlő darabra vágni. Most, este, a váratlan befejezés ismeretében sem érti, fő tippje továbbra is az, hogy négy esti krimi több, mint kettő, főleg valutáért. Délután még a krimiszerűséget (tempó!) érezte veszélyben a megszakítások által, most, hogy immár bizonyos benne: a bűnügyi történet másodlagos volt — akart lenni? — a vizsgálóbíró drámájához képest, még inkább két részben tudta volna elképzelni Bruno Cantillon filmjét. Meglehetősen izgalmas, a kommersz- nél, a futószalag-történetnél láthatólag többre törő sorozatot láttunk, s hogy összességében mégse tudott több lenni, annak nem kis részben ez a szétdaraboltság az oka. Mint krimi, furcsán indul a történet, a vizsgálóbíró gázolási ügyével, felmentésével „bizonyíték híján" és áthelyezésével, hogy az új helyen aztán tényleg krimi kezdődjön: gyilkosság, nyomozás, rendőri jópofaság és túlkapás, gyanúsított stb. Vagyis az eleje bőven elfelejtődik a szokvány izgalmak közepette, újabb gyilkosság és a gyanúsított gyanúsan Barátság és nyelvtanulás Az első levél megírásától . a fakultációig A gyárvárosi és komlói példa Lvovba utazott Komlóról ' húsz nyolcadikos, köztük az - orosz szaktárgyi verseny győz- 1 tesei. Sok barátot találtak, közöttük egy tízéves kisfiút is. Szását egy alkalommal meg- I látogatták a szülei. Ö gyorsan bemutatta újonnan szerzett barátnőjét a nővérének — és elszaladt. A komlói, ak- t kor még kislány, minden orosz nyelvi tudósát latbave- tette, hogy jól elbeszélgessenek. — Sikerült. Pécsett, a Gyárvárosi Általános Iskola orosz nyelvi szakköre és tanárai 1980 óta rendszeresen találkoznak a szovjet Déli Hadseregcsoport egyik iskolájának pedagógusaival és tanulóival. Marosi Károlyné, az iskola igazgatója szervezte meg ezt a kapcsolatot. — Évente három-négy alkalommal szervezünk találkozókat nemcsak a gyerekek, hanem a tanárok között is, — mondja Marosi Károlyné. — A szovjet pedagógusok közül az oroszt vagy más idegen nyelvet tanítókkal cseréljük ki a tapasztalatainkat. Órákat látogatunk és elemzőnk. Ebben az évben közös gyermeknapot tartunk, és április negyedikén is együtt ünnepelnek a magyar és szovjet pajtások Pécsett. Péli Anikó és Csirke Zsuzsa a levelezési szakkör tagjai, mindketten a 7/a-ba járnak. A szakköri foglalkozásokon a kisebbek a levelezés alapjaival ismerkednek meg. A nagyobbak cikkeket fordítanak a Pravdából és gyermekújságokból — meséli Csirke Zsuzsa. — Az elmúlt év őszén politikai dalfesztiválon vettünk részt a szovjet pajtások meghívására, ahol oroszul énekeltünk. Jó dolog egy-egy ilyen verseny vagy látogatás, mert utána könnyebb oroszul beszélni és a tananyagot is jobban megértjük. Péli Anikó szakköri titkár: — Azért jelentkeztem a szakkörbe, mert szerettem vőlna szovjet pajtásokkal levelezni. A cservonográdi In- terklubbal tartjuk a kapcsolatot, nekem is onnan van a levelezőpartnerem. Bogárdi Mészöly Kálmánné negyedik éve vezeti a levelezési szakkört. — Nemcsak levelezéssel, hanem országismerettel is foglalkozunk, ezen kívül dalokat, játékokat tanulunk. Úgy érzem, a gyerekek szeretnek idejárni, mert látják az értelmét. A nyelvtanároknak is, a diákoknak is hasznos a barátkozás a szovjet iskolával, mert segíti a nyelvgyakorlást, a továbbfejlődést. Mindez hogyan folytatódik a középiskolában? Mennyire vált be a fakultatív orosz nyelvtanítás? Erről érdeklődtünk Komlón, a Kun Béla Gimnáziumban, ahol külön „orosz nyelvi tanszéket” is létrehoztak a régi kollégium épületében. Az általános iskola befejezése után három hetet töltött Lvovban Bordács Edina, Biró Anett, Szalma Ildikó és Szabó Klára, a Kun Béla Gimnázium négy másodikos diákja. Most mindannyian- orosz fakultációra járnak. Biró Anettet a levelezőpartnere, akivel a táborozás alatt barátkozott ‘össze, már a nyárra meghívta a Szovjetunióba. — Ha a leveleinket nem írjuk nyelvtanilag helyesen, akkor is megértik, de azért igyekszünk szabatosan fogalmazni — mondják. Szalma Ildikó veszi át a szót: — Az első napokban nagyon nehezen értettük meg, hogy mit mondanak oroszul, de a nyaralás vége felé szinte elszoktunk a magyar beszédtől. „Jövőre ismét utazhatok, és egy hónapot Le- ningrádban, a Gerzen főiskolán töltök." Deli András az orosz nyelvi fakultációban tanít. — Hamar kiderült, hogy ezek a lányok többet tudnak, már az elején magasabb- szinten lehetett velük foglalkozni. A fakultációban a tanár szabadon válogathat a tananyagban. Lehetőség van a zenehallgatásra, ének-, verstanulásra és irodalmi szemelvények olvasására: mindez oldottabb légkört is eredményez. Sz. K. gyanús, tehát nem lehet ,,ő az”, de akkor ki — így várta a néző a befejező részt. Melyben aztán ismét a már- már elfelejtett vizsgálóbíró kerül a középpontba, aki itt emberileg is, mint vizsgáló- bíró is vereséget szenved, gyanúja alaptalan volt, akire „tippelt", öngyilkos lett, neki mennie kellett vagy ment magától, s egy kies tengerparton meséli el, mi is történt. Visszamenőleg kéne tehát, hogy átértelmeződjék az egész mese, az is, hogy krimi volt-e egyáltalán, de ezen a szálon már nincs „Visszamenőleg", az előző részek jó (de mégiscsak) kliséi ezt a szálat szinte teljesen „eltorlaszolták". Van hát a zavar. Vajon az arányok voltak-e rosszak, a szándék volt-e tisztázatlan, vagy csak annyira váratlan a befejezés, hogy a néző „ellenáll", nem ismeri be, hogy rosszul nézett. Jegyzetíró készséggel beismerné, annál inkább, mert gyanúja vissza- rtézhetőség híján nem bizonyítható. Az a gyanú nevezetesen, hogy a társadalomkritikában oldott krimi vagy a krimiben oldott társadalom- kritika papíron jól ki volt találva, csak épp a megfilmesítéskor szaladt szét az egész szimpla krimivé, amit aztán az eredeti mederbe nem sikerülhetett visszaszorítani. (gy, bizonyíték híján, az is gyanú marad, hogy nem a két fenék - egy ló koncepciója vezettetett-é itt föl ravaszul, profi módon. Film- lektürnek viszont nem volt rossz, legföljebb hosszadalmas. Parti Nagy Lajos Czuczor József
