Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-29 / 86. szám
2 Dunántúli napló 1985. március 29., péntek A szerkesztő bizottság jelentése a kongresszus határozattervezetéről Célunk a fejlett szocialista társadalom felépítése (Folytatás az 1. oldalról) is jelenti, hogy a kongresszusnak van iránymutató állásfoglalása azokban a kérdésekben is, amelyek kellő részletezéssel nem szerepelnek határozati javaslatunkban. A kongresszus előtti hónapokban a Központi Bizottsághoz számos levél is érkezett. Kivétel nélkül mindegyik levélírót az a szándék vezette, hogy segítse a kongresszus munkáját. Ezúton is szeretném a levelek íróit tájékoztatni arról, hogy minden levelet figyelmesen elolvastunk, a javaslatokat mérlegeltük. Közülük bizonyára sokan ráismernek gondolataikra az elfogadásra javasolt határozatban. A levélírók között voltak fiatalok, dolgozó felnőttek, nyugdíjasok, munkások, parasztok, értelmiségiek. Voltak, akik a párt politikájához szóltak hozzá és voltak, akik saját gondjaik megírásával próbáltak általánosabb problémákat érzékeltetni. Voltak közöttük olyanok, akik sok évtizede párttagok és olyan párton- kívüliek is, akik pártonkívüli kommunistának vallották magukat. Ér, megható tudni, hogy sokan nem egyéni érdekből, hanem a közügyek iránt érzett felelősségből vették a fáradságot, tanulmányozták a Központi Bizottság irányelveit, gondolkodtak és tollat ragadtak. Az észrevételek egy részét természetesen nem tudtuk hasznosítani közvetlenül a kongresszusi határozati javaslatban. Ügy érzem, hogy a levélírók nem is ezt várták. Ahogy egyikük fogalmazott: „levelemmel azt szeretném elérni — írja —, hogy valahol valakik odafigyeljenek az apróbbaknak tűnő problémákra is". Ezt az észrevételt én nagyon fontosnak tartom. Ugyanezt mondhatom a kongresszuson elhangzott számos olyan észrevétellel kap- csolatbön is, amelyek nem kerültek be a határozatba. Az itt elhangzott szavaknak súlyuk van. A Központi Bizottság végrehajtó szerveinek és apparátusának fontos feladata lesz, hogy tanulmányozza és munkájában hasznosítsa a kongresszuson elhangzott észrevételeket. Évtizedek óta sarkalatos pontja politikánknak, hogy legfontosabb vívmányunk a népi hatalom, elsőrendű kötelességünk ennek védelme és erősítése. Ennek érdekében történelmi programunk a szocialista demokrácia fejlesztése, a szocialista nemzeti egység erősítése. Tudatában vagyunk annak, hogy a szocializmus nem spontánul fejlődik,, szükség van vezető, szervező erőre, és eZ a munkásosztály forradalmi pártja, amely fejlődése során az egész nép pártjává válik. Pártunk a marxizmus— ■ leninizmus elméletét követi, de ezt nem dogmaként teszi, hanem a gyakorlati munkában nélkülözhetetlen iránytűnek tekinti. A pártélet lenini elveinek és normáinak érvényesülésén dolgozunk, s ez egyaránt vonatkozik a párt belső életére, valamint a párt és a tömegek közötti kapcsolatok építésére. Végül pártunk ilyen alapvető jellemvonásának tekintem azt is, hogy hazafias és egyben internacionalista párt vagyunk, elutasítjuk a nemzeti közömbösséget és egyben a nacionalizmus minden megnyilvánulását is. A szocialista országok közösségéhez tartozunk, a nemzetközi munkásmozgalom része vagyunk akkor is, amikor a békés egymás mellett élés lenini elve alapján építjük kapcsolatainkat a más társadalmi berendezkedésű országokkal, vagy amikor a kölcsönös előnyök figyelembevételével fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat. Pártunk politikájának ezek a maradandó érvényű elvei megtalálhatók a határozati javaslatban, bár tudjuk, hogy ezek ismétlésnek tűnnek. De a politika folyamatossága megköveteli ezeknek az elveknek ismételt leszögezését. A kongresszusi vitában viszonylag nagy teret kaptak történelmi kérdések is. Azt hiszem, hogy nemcsak a felszabadulás 40. évfordulója magyarázza ezt. Talán még az sem, hogy megjelentek vitatható nézetek, írások, téves állásfoglalások is. Kevésbé a tudományos művekben, többnyire inkább visszaemlékezésekben, publicisztikában. A történelem és ennek részeként mozgalmunk története számunkra mindenekelőtt azért fontos, mert segít megismerni a jelent és tervezni a jövőt. Segít megérteni, honnan jöttünk, kik vagyunk és mivé lehetünk. A részletekről vitatkozhatunk, vitatkozni is fogunk, de vitathatatlan tény, hogy a felszabadulás gyökeres fordulatot hozott az crszáq életében, teret nyitott a cselekvésre, az értelmes és tartalmas emberi életre. Vitathatatlan tény az is, hogy korszakos vívmányaink, amelyekről a határozattervezet is szól, azért valósulhattak meg, mert a párt a nép érdekeit képviselve, a szocialista célokat szem előtt tartva napirendre tűzte a megoldásra váró kérdéseket, mert forradalmi párt tudott maradni. Ez a mi viszonyaink közt azt jelenti, hogy le tudtuk küzdeni az akadályokat és a torzulásokat, szembe tudtunk nézni saját gyengeségeinkkel, hibáinkkal is. A meqújulás és a reformok pártja volt ez a párt már az 1956. évi ellenforradalmat követő nehéz napokban is, és ez maradt a konszolidált viszonyok között is. Voltak vitáink is, de ezekben a vitákban a párt vezető testületéiben — beleértve mostani XIII. kongresszusunkat is, nem konzervatívok és reformpártiak csatáztak, hanem a szocialista fejlődés hívei vitatták és keresték a helyzetnek leginkább megfelelő meaoldásokat. Ez az egy- séq a mi legfőbb erőnk, eredményeink egyik legfontosabb kiinduló nontja és jövő terveink végrehajtásának biztosítéka. Megítélésem szerint a határozat tervezete ebben a szellemben érinti történelmi múltunk leaforrtosabb kérdéseit. Ami pedig a jövőt illeti, a határozati javaslat tartalmazza legfontosabb teendőinket a következő öt évre. A konaresszus egységes volt a határozati javaslat támogatásában. Bízom benne, hony uavanez az egység megnyilvánul majd a végrehaitás- ban is. A Központi Bizottság xa kongresszus elé terjesztette a Szervezeti Szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat is. A küldött elvtársak támogatták a benyúitott javaslatot, további módosításra nem érkeztek észrevételek. Ezért azt javaslom, hogy a tisztelt kongresszus fogadja el a Központi Bizottsáa által javasoltakat az előterjesztés szö- venezése szerint. Végezetül a Szerkesztő Bizottság nevében megköszönöm a tisztelt küldött elvtársak bizalmát, és kérem, hogy jelenté* sünket foaadiák el. Óvári Miklós előterjesztését követően Losonczi Pál a kongresszus nevében megköszönte a Szerkesztő Bizottság munkáját, s mivel a bizottság jelentésével kapcsolatban kérdés, észrevétel nem hanqzott el, tájékoztatta a küldötteket, hogy a jelentésről a határozathozatalkor szavaznak. Ezt követően az elnök bejelentette: a Központi Ellenőrző Bizottság jelentéséhez nem hangzott el módosítást igénylő javaslat, ezért Gyenes András, a KEB eln.öke elállt a külön vitaösszefoglalótól. Ezután Kádár János emelkedett szólásra, foglalta össze az első és második napirend együttes vitájában elhangzottakat. (Folytatás az 1. oldalról) hattunk itt a pártmunka, valamint a párt, a társadalom, népünk életének úgyszólván minden fő területéről. Szóba került a szakszervezetek, a KISZ, a Hazafias Népfront több más tömeg- szervezet és mozgalom munkája. Többen gazdasági, ideologic i, kulturális és művészeti kérdésekről beszéltek. Hallatta hangját hazánk fővárosa, Budapest, de sok más város és több falu is, sőt megismerkedhettünk még a Bács-Kiskun megyei tanyán élő emberek véleményével is. ' Felszólaltak társadalmi életünk vezetői, köztük a kormány elnöke, három minisztere, a fegyveres testületek képviselői, akik kifejtették a területükön dolgozó emberek politikai álláspontját és nézeteit, milyen törekvések vezetik őket, milyen eredményeket értek el, milyen problémákkal küzdenek, hogyan akarják a feladatukat megoldani. A legfontosabbnak azt tartom, hogy valamennyi felszólaló egységes politikai álláspontot képviselt, összefoglalómban tehát csak néhány kérdést szeretnék érinteni, olyanokat, amelyek a vitában is felvetődtek és a párt okmányaiban, a párt életében is foglalkozunk velük. A Magyar Szocialista Munkáspártban ma teljes mértékben érvényesülnek a lenini normák. Ezek közül mi természetesen mindig kiemeltük, hogy a döntéshozatalban a kollektivitás, a végrehajtásban az egyéni felelősség érvényesül, bár ez még a mainál jobban is érvényesülhetne. Megvalósul a demokratikus centralizmus Megvalósul a demokratikus centralizmus, amelynek a forradalmi munkáspártok, kommunista pártok életében alapvető fontossága van. Ez nemcsak a pártszervek fölé- és alárendeltségi viszonyát jelenti, hanem azt is, hogy a döntéshozatal hellén és annak folyamatában a lehető legszabadabb vita folyjék. A Központi Bizottság biztosította, s nagyon jó lesz, ha a jövőben is biztosítja — csakúgy, mint a budapesti pártbizottság, a megyei párt- bizottságok, s valamennyi pártbizottság és pártszervezet —, hogy a döntéshozatal folyamatában mindenki fenntartás nélkül, szabadon fejthesse ki nézeteit, és annak semmiféle hátrányos következménye az illető számára nem lehet. Nagyon fontos, hogy minden kérdést a leggondosabban, a legsokoldalúbba'n mérlegelhessenek és így megfelelő döntést hozhassanak. De nem kevésbé fontos, hogy amikor a döntés- hozatalra jogosult testület Határozott, akkor az a testület minden tagjára — bármilyen nézetet fejtett is ki a döntés- hozatal előtt — egyformán kötelező, s kifelé csak a többségi döntést képviselheti. Ezen a téren még van javítanivaló. A lenini normák állandó és még teljesebb érvényesítése a párt munkaképességének és harckészségének alapfeltétele. Ezek nélkül forradalmi párt nem dolgozhat. Megvalósításuk fontos feltétele annak is, hogy társadalmunkban tovább fejlődjék a szocialista demokrácia. Az MSZMP egységes párt Ami a pártegység kérdését illeti: aki ezen a kongresszuson részt vett, annak nem kell bizonygatni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt — egységes párt! Ezt erősítik majd azok a politikai és személyi döntések — hiszen a határozatok vérehajtásának személyi feltételeit is biztosítani kell —-, amelyek a munkának, is új, fokozott lendületet adnak. Ebben a munkában erősebb és határozottabb kiállás szükséges minden párttag részéről az itt születő határozatok, világnézetünk, szocialista, kommunista eszméink mellett. Erre a vitában több felszólaló is utalt. Képviselnünk kell álláspontunkat, politikánkat, erkölcsi nézeteinket mindenütt, a közélet fórumain, a munkahelyen, a lakóterületen, még a családban is. Miért szükséges erről szólni? Emlékezzünk a történelmi tapasztalatokra. Abban a súlyos időszakban, amikor meg kellett védenünk pártunk becsületét, befolyását, vezető szerepét, helyre kellett állítanunk a párt iránti bizalmat, rendkívül nehéz körülmények között dolgoztunk. De sokat segített, hogy bátran, nyíltan, fenntartás nélkül álltak ki a kommunisták a népi hatalom, a szocializmus igazsága mellett. Az akkori küzdelem során leszögeztük: a nép sorsa mindennél előbbre való, ezért a népi hatalmat minden eszközzel megvédjük. Ezután következtek a hétköznapok, a konszolidált viszonyok. Ekkor azt vallottuk, hogy az eredményes szocialista építés fő eszköze a bizalom megőrzése, az érvelés és a meggyőzés. Ezen az úton akarunk tovább haladni. Amikor a harsányan kiáltozok, a kommunistákra lövöldözők letűntek a színről, akkor már sokan figyelmesen meghallgatták a kommunistákat. Azután mindig többen és többen kezdtek helyeselni is. Eközben lezajlott a gazdasági konszolidáció, a fejlődés dinamikus volt, az életszínvonal évről évre érezhetően emelkedett. A kommunisták nem találkoztak ellenvéleményekkel és egy kicsit talán elszoktak a vitáktól. Az elmúlt három-négy esztendőben, amikor a problémák összesűrűsödtek, előfordult, hogy néhány okvetetlenkedő problémáinkat felnagyítva és az imperialista propagandától is ösztönözve különböző fórumokon agresszívan lépett fel politikánk, társadalmunk, népünk törekvéseivel szemben. S mind gyakoribb volt, hogy a teremben senki sem utasította vissza nézeteiket, csak a folyosón méltatlankodtak és ítélték el a szélsőséges véleményeket. Pedig igazságunk mellett minden időben és minden körülmények között ki kell állnunk. Politikánkat nyíltan és bátran kell képviselnünk. A kongresszusi felkészülés során ezen a téren sikerült egy kicsit előrelépnünk. Azt kérem, haladjunk tovább ebben az irányban, hiszen fő eszközünk a politika szilárd, -állhatatos képviselete, a meggyőzés, az érvelés, a bizalom megtartása és erősítése. A pórtépítésről sok felszólaló beszélt Egyetértünk velük: a fiatalokkal foglalkozni kell. Mégpedig egyénenként. Hiszen amikor egy-fiatal ember a helyét keresi az életben, a társadalomban, egyúttal formálódnak nézetei, változik személyisége is. Nagy tervei, ambíciói vannak, ami természetes is. Eközben egyvalamire — joggal — nagyon érzékeny: hogy őt is meghallgassák, partnerként kezeljék, beszélgessenek vele. Amikor saját fiatalságomra emlékezem: soha nem felejtem el azokat a beszélgetéseket, amelyeket idősebb elvtársaimmal egy-egy politikai qyűlés, illegális találkozó után folytattunk. Azokat a beszélgetéseket semmiféle csoportos foglalkozás nem pótolta. Ne sajnálják az időt és a fáradsáaot arra, hogy egyénileg is foglalkozzanak a fiatalokkal. Nem több, hanem jobb munka kell! Nagyon sok szó esett a kongresszuson fejlődésünk, előrehaladásunk legfontosabb zálogáról, arról a munkáról, amely pártunkra, népünkre vár. A felszólalók helyesen mutattak rá arra, hogy nem több, hanem iobb munka kell. A termelésben éppúgy, mint a társadalmi élet bármely területén. Ez előrehaladásunk útja, ennek feltételeit kell megteremtenünk. A gazdasági építés kulcskérdése mindenütt a műszaki fejlődés előmozdítása és a munka termelékenységének emelése. A dolognak természetesen több összetevője van, nem sorolom őket, ismertek. Egy valamiről azonban külön is kell szólnom: ha a műszaki fejlődés területén előre akarunk jutni, megfelelő figyelmet kell fordítani az oktatásra, a képzésre. Mindenkit azon a szinten képezzünk ki, amelyet a munkája kíván. Van, akinek elég egy tanfolyam, másoknak tudományos felkészültséget kell adni. De általános követelményként tartsuk szem előtt, hogy nekünk már a holnap technikáját is meg kell tanítanunk, hiszen előtérbe kerül az energetika, az elektronika, a biotechnika, és sok más modern ágazat. Ennek kapcsán azonban felvetném: jó lenne elérni — ha lehet, nem adminisztratív úton —, hogy mindenki bizonyos ideig abban a szakmában dolgozzon, amelyet megtanult. Nehéz úgy eredményeket elérni, ha egyes területeken sok szakembert kép- zünk, de egyrészük szinte azonnal más pályára vándorol. Nem építünk légvárakat Más kérdésekre áttérve: az egyik felszólaló azt mondta, hogy ő nem akar igényeket bejelenteni, mert előtte már sokan megtették Ha ezeket — sorrend nélkül — összerakosgatom, akkor elhangzott, hogy javítsunk a nagyüzemi munkásság, a bányászok, ezen belül az plajbányászok helyzetén. Más szakmák is felvetődtek, mondván, hogy meg kell őrizni vonzerejüket. Szóba kerültek a műszaki értelmiségiek, a pedagógusok, a vasutasok, s nem is folytatom tovább. Helyeslem, Hogy ezekről itt szó esett, mert a kérdések felvetését nem tartom alaptalannak és jogtalannak. Csak azt kérem: értsünk egyet abban, hogy a dolqozók nagy rétegeiben a jövedelmek és a keresetek növeléséhez, a juttatásokhoz, a kedvezményekhez mindenekelőtt a gazdasági és pénzügyi alapokat kell megteremteni, mert ha nem, akkor légvárakat építünk, s abból nagy károk származnak, még a megnevezett rétegekre nézve is. Helyes volt, hogy felhívták itt a fiaveimet ezekre a gondokra, amelyekkel kötelezően foglalkoznunk kell az említett szakmai rétegek esetében, de — ahogyan annak fedezete létrejön — mea kell vizsaálnunk a szükségleteket más réteqeknél, össztársadalmi szempontból is. Felelősen most ezt mondhatom, és kérem, foqadjók el, hogy ezekkel a központi kérdésekkel a párt-, az állami, a gazdasági vezetés foglalkozik. A lényeg, hoqy munkával teremtsük meg a jövedelmek növelésének alapjait, fedezetét. Úqy igyekszünk kimozdulni a kissé élénkebb fejlődés irányába, hogy az életszínvonal is emelkedjék. S ha bizalom van politikánk iránt és dolgozunk, (Folytatás a 3. oldalon)
