Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-28 / 85. szám
1985. március 28., csütörtök Dunántúlt napló 3 Hámori Csaba: Az ifjúságra mindig lehet számítani Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Budapest küldötte hangsúlyozta : — A statisztika tanúsága szerint minden második magyai — még nincs harmincéves. E tény azt is jelzi, hogy az ifjúságnak súlya, felelőssége van. Nemcsak a jövőnek részese és formálója, hanem itt és most a jelennek is. — Pártunk mindig megkülönböztetett figyelmet fordított az ifjúságra. Ez a program, amelyet a határozattervezet ajánl, egy időben képes megerősíteni a párt politikájának bevált, a gyakorlat által igazolt, fő irányát, alapvető vonásait, és választ adni korunk új kérdéseire. Ez az ifjúság érdeke is, ezért támogatjuk a programot. Az utóbbi években az építőmunka sikerei nem olyan látványosak, magától értetődőek, mint korábban. Érthető, hogy ilyen helyzetben élesebben bukkannak felszínre az érdekellentétek. Ennek természetes velejárója, hogy a fiatalok között is élénkebbé váltak a viták jelenünkről, jövőnkről. Érzékenyebbé, nyíltabbá, kritiku- sabbá vált nemzedékünk. A fiatalok azonosulása a szocializmussal nem automatikus. Napjainkban is sok a zavar. Sajnos a fiatalok között sem ritka az elkényelmesedett, a mindenbe beletörődő. Azokat kell segítenünk, bátorítanunk, akik hajlandók vállalni a nehézségeket s küzdenek igazukért. A bátor kiállás képessége nem születik velünk. Az első mintát a család adja. Jó lenne az iskolákban is olyan légkört teremteni, amely rangot ad az önálló cselekvésnek, gondolkodásnak, az egyéniségeknek. Ezután a felszólaló arról beszélt, hogy reálisabbá kell tenni a szocializmusról kialakított felfogást, majd így folytatta: — Hazánkban a fiatalok túlnyomó többsége számára adottak az eredményes tanulás, a munka, a művelődés, a kiegyensúlyozott élet feltételei. A legtöbb maayar fiatal becsülettel teljesíti kötelességeit. Ám nincs még egy társadalmi réteg, amelynek helyzete, feladatai, gondjai annyira sokrétűek lennének, mint az ifjúságé. Másfél millió diák, több mint egymillió munkás, negyedmillió mezőgazdasági dolgozó, csaknem ugyanennyi értelmiségi, katonák, családfenntartók, ha- jadonok és elváltak, s több mint százezer veszélyeztetett: mind-mind magyar fiatal, akiknek jövője, sorsa közös felelősségünk. Azokért is tennünk kell, akik saját tévelygéseik miatt csúsztak a társadalom peremére. Az olkoholfoayasztás, a lassan, de terjedő kábítószer-élvezet, a növekvő fiatalkori bűnözés a társadalomba való beilleszkedés zavaraira irányítja a figyelmet. Mindez az egészségügy, a nevelés, a szociálpolitika, az ifjúságvédelem összehangolt, közös cselekvését sürgeti. A munkába álló fiatalok nem adományt, hanem lehetőséget kérnek. A gondok nem az indulás pillanatában fogannak. Természetes, hogy a betanulás időbe telik. Ám, ha egy fiatal négy-öt év elteltével még mindig képességétől és képzettségétől messze elmaradó feladatokat kap, ha bére nem kerül arányba az elvégzettekkel, elkedvetlenedik, visszahúzódik, vaay mással próbálkozik. A pályakezdők alacsony jövedelme tehát tünet, ami mögött nem társadalompolitikai megfontolások húzódnak, hanem elégtelen munkaszervezés s a változtatásra bátortalan munkahelyi vezetés. A fiatalok zöme tehát nem egyszerűen több pénzt, hanem iaényesebb feladatokat akar, s olyan elbírálást, amely a valós eredményeket forintban is jól mérhetővé teszi. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése egyebek közt ezt is ígéri. Ma is sokan vádolják az ifresünk és szorgalmazunk, amelyek közvetlenebbül ösztönöznek a megújulásra. Az a tény, hogy a párt tagjainak, vezetőinek nagy része a KISZ-ben tanult meg szervezni, vitatkozni, politizálni, önmagában is minősíti munkánkat. De egyben felelősségünkre is figyelmeztet: az alkalmas fiatalok párttaggá nevelése, az utánpótlás biztosítása a mi gondunk is. A kor követelményét önmagunknak így fogalmazzuk meg: a KISZ-nek is többet kell tennie azért, hogy a fiatalok szűkebb, tágabb környezetüknek közvetlen formálóivá válhassanak. Kinek-kinek magának kell megvívnia egyéni küzdelmeit. A fiataloknak minden helyzetben érezniük kell: a KISZ mögöttük áll, védi igazukat. E munkában is nélkülözhetetlen a pártszervezetek irányítása, támogatása. Szövetségünk taglétszáma az utóbbi években tovább nőtt, 900 ezer fölé emelkedett. Tagságunknak több mint fele fiatal dolgozó. Erőfeszítéseink nyomán több fizikai dolgozó talált utat a KISZ- szervezetekbe. Mindent meg kell tennünk azért, hogy szavunk, befolyásunk is ehhez mérten erősödjék. Egyidőben kell szólnunk diákhoz, ifjúmunkáshoz, mező- gazdaságban dolgozó fiatalhoz, értelmiségiekhez — több korosztályhoz. Ez más és más hangsúlyt, érvet, módszert kíván. Az már ma is nyilvánvaló, hogy a sokrétű elvárásnak, igénynek csak úgy tudunk megfelelni, ha az ifjúsági munka nem marad a KISZ monopóliuma. Támogatjuk,, hogy a szakszervezetek, a népfront, az MTESZ, az MHSZ, a sportmozgalom fiataloknak szóló klubokat, egyesületeket, programokat szervezzen. Még többre, még érdekesebbekre van szükség. Az elmúlt héten KlSZ-díj- jal jutalmaztuk az első, nagy sorozatban gyártott magyar személyi számítógép, a Primo tervező kollektíváját. És itt érdemes néhány szóra megállni. A számítógép korunk jelképe. Tervezése, gyártása, s főleg használata mércéje a gazdaságoknak. Nekünk, KlSZ-vezetők- nek is a számítógépes nemzedék felkészültségéhez, igényeihez kell igazítanunk módszereinket. Magyarországon a kommunista párttal csaknem egyidőben született a kommunista ifjúsági mozgalom. Ez a számunkra kötelezettséget és elhivatottságot jelentő tény — máig ható üzenet. Amikor elfogadásra ajánlom a Központi Bizottság beszámolóját és a határozattervezetet, egyben a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyar fiatalok nevében kemény munkát, tisztességes helytállást, a következő öt év programjának végrehajtásában felelős részvételt ígérek. Kádár János találkozott a pártonkívüliek egy csoportjával Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a kongresszus délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő közéleti személyiségek, a pártonkívüli szövetségesek képviselőinek egy csoportjával. A meleg, szívélyes légkörű beszélgetésen ott volt: Aczél György és Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Lakatos Ernő és Tétényi Pál, az MSZMP KB osztályvezetői, Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Kádár János a párt Központi Bizottsága nevében üdvözölte a megjelenteket, a munkásokat és az értelmiségieket, az idősebb és ifjabb nemzedék képviselőit, az elméleti és gyakorlati szakembereket, az irodalmi és művészeti élet kiválóságait. Hangsúlyozta: az MSZMP szövetségi politikája is kifejeződik abban, hogy a párt legfelső fórumára immár hagyományosan meghívják a pártonkívüli küzdőtársakat, barátokat, a közös boldogulásban nélkülözhetetlen szövetségeseket. A kongresszuson is kitűnik, hogy a nyílt politikát folytató MSZMP megbecsüli szövetségeseit, s megosztja örömeit, gondjait velük. Tapasztalhatják, hogy a tanácskozáson a felszólalók felelősen — gyakran kritikával, sőt önkritikával — állnak ki amellett, hogy népünk azon az úton kíván továbbhaladni, amit az előző nemzedékek az utóbbi évtizedekben kijelöltek, megalapoztak. A Központi Bizottság első titkára köszönetét mondott a szövetségeseknek, a szocializmus építésének mindennapjain nyújtott támogatásukért. Ez nagy és nélkülözhetetlen hozzájárulás terveink megvalósításához. A közvetlen hangú találkozón Keresztúry Dezső akadémikus, a fényes szelek korszakát felidézve utalt arra, hogy — a magyar pártnak köszönhetően — hatalmas változás ment végbe az országban, az emberek gondolkodásában. A párt következetes politikájának eredményeként a magyar nép visszanyerte önbizalmát minden nehézség ellenére, hisz jövőjében és mérhetetlenül büszke elért eredményeire. Az MSZMP XIII. kongresszusán már eddig is kifejezésre jutott, hogy a párt és szövetségesei együttműködésével épülhet, szépülhet tovább az ország, boldogulhat a nép. Kapolyi László: A főszerep a vállalaté Kapolyi László ipari miniszter bevezetőben rámutatott: az elmúlt negyven év során az ipar nagy fejlődési ívet futott be, tizenötszörösére növelte a termelését, ötszörösére bővítette az állóeszközök állományát, kialakultak a szocialista tulajdonviszonyok. A fejlődés néhány máig tartó sajátosságáról szólva hangsúlyozta, hogy a gyárak gyors helyreállítása után alapvetően extenzív iparfejlődési szakasz kezdődött, amely a nehézipar alapjait rakta le. Ehhez a folyamatos hajtóerőt a szocialista integráció, s elsősorban a Szovjetunióval való együttműködés keretében beszerezhető, olcsó nyersanyag- források jelentették. Az így kialakuló ipari szerkezet azonban nem vitte következetesen tovább a felszabadulás előtti, nemzetközi rangot is elért műszaki kultúrák továbbfejlesztését, a technológiai láncok fejlettsége és műszaki színvonala nem volt azonos. Különösen élezte az iparfejlődés ellentmondásait a hetvenes évek elején bekövetkezett világgazdasági korszakváltás. Olyan helyzetbe került az ipar, hogy nem volt tovább halasztható az intenzív szakaszra való átállás. Ez a folyamat azonban nem tudott kellő gyorsasággal kibontakozni, ami a korábbi eredményeket is csökkentette. — Az ipar az 1978-as párt- határozat után minden erejét a fizetőképesség megőrzéséhez szükséges külgazdasági egyensúly javítására koncentrálta — emlékeztetett Kapolyi László. — A fejlődést negatívan befolyásoló folyamat volt, hogy az importlehetőségek beszűkülése után elsősorban a technológia- és a gépimport fékeződött le egy olyan időszakban, amikor éppen ellenkező tendenciára lett volna szükség. — Azt valljuk — mondta a miniszter -, hogy a technológia a műszaki fejlődés versenypályája, és ezen keresztül a gazdasági élet fő küzdőtere. Az iparpolitika szándékait az 1983-as központi bizottsági előterjesztés, illetve az erre született határozat körvonalazta. Rengeteg információhoz, útmutatáshoz jutottunk a gazdaságpolitika közbenső állás- foglalásai alapján, és rendkívül értékes volt az a vita, amely a kongresszus előkészítésének folyamatában, különböző szintű pártértekezleteken zajlott le az iparfejlesztési programok véglegesítésével kapcsolatban. Ezután a miniszter az ipar fejlesztésének fő feladatairól szólt, majd a következőket mondotta: — A gazdaságirányítás továbbfejlesztése során a vállalat kerül a főszerepbe. A vállalati tevékenység dinamizálásától várjuk a jövedelemteremtő képesség további növekedését. Ezzel összefüggésben kell szólni az iparban dolgozók anyagi-erkölcsi megbecsülésének további javításáról. Az anyagi forrásokat az alapvető célok elérése, a nagyobb dinamika, a jövedelemteremtő képesség növekedése fogja megteremteni, de az erkölcsi megbecsülés javításáért nekünk is sokat kell tennünk. Nagyon sok kiváló szakmunkás, szakember, vezető dolgozik az iparban. Munkájukkal, elkötelezettségükkel, rátermettségükkel ők alapozták meg az ágazat fejlődését. Új termelési és műszaki kultúrákat hoztak létre, új vállalkozásokat vezettek be, egyiknek-másiknak a híre nemcsak itthon, hanem külföldön is közismert — mondta befejezésül Kapolyi László. júságot, hogy „puhább a tenyerük”, fájdalmasabb számukra a munka. Ilyen is van, de nem ez a jellemző. Bizonyítják az idei rendkívül hideg télben is helytálló ifjú bányászok, építők, vasutasok. De szólhatnék társadalmi munkaakciókról, túlórákról, építőtáborokról is. Az országszerte szaporodó vállalkozások tagjainak többsége is fiatal. Nemzedékünk tehát nem menekül a munkától. A többletmunka egyik szintere az oly sok vitát kiváltó vállalati gazdasági munkaközösség. Az lenne kívánatos, ha lét- jogosultságát egy jól működő keresetszabályozási rendszer kezdené ki. A többletjövedelem sokszor nélkülözhetetlen bevétele a családoknak. De a tartós túlterhelésnek, a túlhajszoltságnak kísérőjelenségei is vannak, elsekélyesedő emberi kapcsolatokra, felbomló családokra is gondolok. Persze, az egymás iránti közömbösség, az itt-ott elharapódzó durvaság nem feltétlenül a túlhajszoltság következménye. Intő jel: nem élünk olyan szépen, mint amilyen jól. Az otthonteremtés esélye az utóbbi években — főként a városokban — alig javult. Bár az új lakások zömébe fiatalok költöztek, a gyermekes fiatal családok harmadának mégsincs önálló lakása. Ma az otthonhoz jutás esélye elsősorban a szülők anyagi viszonyaitól függ. Nem sokan vannak, akik erre egyáltalán nem számíthatnak. Az állami szervek nem nézik tétlenül a helyzetet. A tanácsok országszerte növekvő mértékben segítik az otthonteremtőket. Ezek enyhítik a gondokat, de nem tévesztendők össze a hosszú távú megoldással. A határozattervezet is követelményként fogalmazza meg egy arányosabb támogatási és hitelezési rendszer kialakítását. Úgy véljük, kulcskérdés az építési árak növekedésének megfékezése. így lehet csak esély arra, hogy a fiatal családok reális erőfeszítéssel belátható időn belül lakáshoz jussanak. Az egyedi támogatás elveiről is érdemes gondolkodni. Aki jobban dolgozik, és ezért többet keres, ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe, mint aki maga okozója rossz helyzetének. A továbbiakban hangsúlyozta: munkával, elkötelezettséggel segítjük a békeszerető erők közös fellépését a pusztulás veszélyével szemben. E gondolatok jegyében ünnepeljük hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját, s készülünk a XII. Világifjúsógi és Diáktalálkozóra. A moszkvai V1T nagy alkalom, hogy tovább erősítsük ifjúságunk internacionalizmusát, szóljunk építőmunkánk eredményeiről, elmélyítsük barátságunkat mindazokkal, akik a békét, a szabadságot, a társadalmi haladást hirdetik. A gazdaság új kérdéseihez igyekeztünk új módon közelíteni. Olyan megoldásokat kePártkongresszus. Művészek a tanácskozás szünetében. A képen jobbról balra Avor István, Jancsó Miklós, Ruttkai Éva és Szabó István. Negyven éve a pártban A kommunisták tanácskozásán résztvevők közül hatvanegyen most negyven esztendeje, közvetlenül o felszabadulás után lettek a párt tagjai. Ahogyan a tanácskozáson is elhangzott: a kezdetektől megőrzött lendületük, töretlen hitük, az évek során gyarapodó politikai ismeretük, s immár nagy mozgalmi és élettapasztalatuk nélkülözhetetlen valamennyi kommunista számára. Fiegner Károly, a kőbányai 18-os pártkörzet titkára, Budapest küldötte 21 évesen, a családi hagyományok folytatójaként lett tagja a Magyar Kommunista Pártnak. Szülei életpályáján követve, akkoron ő is kétkezi munkásként kezdett dolgozni, géplakatos volt, —• Nem voltak könnyűek a negyvenes-ötvenes évek, sok feladatom, pártmegbízatásom volt. A mozgalmi munka úgy hozta, hogy egv időben vidéken kellett dolgoznom, aztán ismét Budapestre kerültem. De akár a hadseregben, akár az igazságszolgáltatás területén dolgoztam, mindig megmaradtom munkásnak, s az osztályom érdekeit sohasem feledtem el. Az ötvenes évek végén ismét a munkapad mellé kerültem, akkor a mozgalmat © Könnyűipari Gépgyártó Vállalat pártszervezete jelentette számomra. Ma már nyugdíjasként a lakóterületemen dolgozom, egy 240 tagú területi ci lap szervezetben, s feladataim manapság sem engednek lazítást: a Kőbányo-újhegyi lakótelep 27 ezres lélekszámú közösségének mindennapi gondjai adják a munkát. Bertus Pál, a fábiánsebes- tyéni Kinizsi Termelőszövetkeze; elnöke, Csongród megye küldötte 18 évesen lett o párt tagja. Édesapja 19-es vöröskatona volt, s a szervezett munkásság útját járva kötelezte el magát a mozgalommal. Huszonegy évesen lakóhelyén — tizedmagával — ő alakította meg az első termelőszövetkezetet, s ma is ö a vezetője. — Nekem a mozgalmi életei a mezőgazdasági dolgozók, a termelőszövetkezetek szervezése jelentette, s jelenti mo is. Egykor ez nagyon nehéz feladatok elé állította a pártmunkásokat: a földre éhes embereket nehéz volt meggyőzni a közös gazdálkodás előnyéről. Akkor a szövetkezeti mozgalom kibontakoztatása, mo pedig egy igen magas színvonal továbbfejlesztése a cél.
