Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-25 / 82. szám
B Dunántúli napló 1985. március 25., hétfő Tizenhét regény egy pécsi szerzőtől Kételyeket ébresztő gondolatok Liftajtócsapkodós, vihorá- szón lármás jövés-menés közepette kollégiumi folyosón találkozott a minap pécsi olvasóival a pécsi születésű Nemere István író, akinek a nevét főleg sci-fi regényei tették ismertté. — Tizenhét regény — és nemcsak sci-fi —, húsz szép- irodalmi műfordítás van ön mögött. Tagja az írószövetségnek? — Nem.- Miért?- Nem kellettem. Első kísérleteimkor választ sem kaptam. Aztán azt, hogy tevékenységem alapján nem indokolt az írószövetségi tagságom. Most ott tartok, hogy ha hívnának, sem mennék. Különben a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának a tagja vagyok, az irószövetségi tagság presztízsokokból lett volna jó.- ön szabadúszó író. Menynyi a napi munkaideje?- Legalább 10—12 óra. Két regényen dolgozom egyszerre — csak így lehet bírni idegekkel — és naponta 8—10 oldal készül piszkozatban, 15—20 pedig géppel letisztázva.- Legtöbbet vitatott írásműve ,,A rejtélyes elődök” a nagyon félreérthető „és egyéb fantasztikus rögeszmék" alcímmel. Hogyan született?- Hosszú éveken át gyűjtögettem a bennem is kételyeket ébresztő adatokat, s egyre gyanúsabbá vált: sok minden nem úgy van, ahogy az iskolában tanultuk. Hogy könyv let: az adathalmazból, ahhoz a kiadó adta meg a végső lökést.- Miért vitatja a hivatalos tudomány az ön által feszegetett kérdéseket? Csak is-, métlésül. Az említett könyv elején írja: „Az ókori civilizációknak hiányzik az „alapjuk”, a „hátterük". Nincs nyoma)?) annak az átmeneti korszaknak, amely a barlangi ősembereket a magasan fejlett ókori civilizációkkal összekötné."- Megértem, hogy aki a ma elfogadott tudományos álláspontra tette fel az életét, ezt tanítja, s akkor megjelennek könyvek (nálunk az enyém), amelyek egészen mást állítanak, s kételyeket ébresztenek, az nem fogadja ezt örömmel. Nálunk az ilyen gondolatoknak különben is túl hosszú az átfutási idejük.- Akkor beszéljünk a legfrissebbről, a minszki ufóról . . .- Hadd mondjam meg, hogy ez csak nálunk volt szenzáció. A Szovjetunióban és a többi szocialista országokban többször publikáltak már ufo- jelenségekről szóló tárgyilagos ismertetéseket. Hársfai István Szabadidő-egyesület Baján Kábel-tv a lépcsőházban A halászléfőzés iff kulcskérdés Gyermekruha-cserebere A bajai újvárosi lakótelep is hasonlatos más lakótelepekhez: kissé zsúfolt, kevés a zöldterület, "és a város minden részéből, a környékből lakni idejött emberek számára évekbe telt, míg úgy ahogy megismerték egymást. De egy fontos jellemzőben különbözik is másoktól: ha az újvárosi általános művelődési központ néven működő és helyiséggondokkal küszködő iskola—óvoda—bölcsőde—művelődési ház együttes — minden jószándéka ellenére — nem tudja kielégíteni o lakók szórakozási, művelődési igényeit, megszervezték azt ők maguk. Papp Vilmos geodéto, 90 OTP-lakás közös képviselője kezdte szervezni a felnőtteket. Parkosítással, faültetéssel kezdődött. Három éve nyáron megpályázták az Országos Közművelődési Tanács 150 ezer forintos támogatását, és tizenkét taggal megalakították a Vén Duna Közművelődési és Szabadidő Egyesületet, amelynek elnöke Eördögh Endre tanár lett. Szabályos egyesület ez pecséttel, évi 30 forintos tagsági díjjal, vezetőséggel. És persze ötletekkel, tervekkel. Először a parkban közös ha- lászlé-főző helyet építettek társadalmi munkában: elvégre Baján vagyunk, a halászlé itt kulcskérdés. Szó szerint: 150 forintért lehetett megváltani egy kulcsot a főzőhelyhez. Az egyesület keresi tevékenységének lehetőségeit: anyagilag támogatta a városi könyvtár nyári olvasótáborát, segítette a Vöröskereszt területi szervezetének megalakulását. Közönséget szervez a művelődési központ kiállításaira és a városi rendezvényekre, fotópályázatot hirdetett a város és o Duna szépségeinek megörökítésére. Nagy sikerrel zajlott a Vöröskereszt segítségével a gyermekruha cserebere akció. A nagy vágy: egy önálló helyiség, de közel s távol erre semmi lehetőség, most egy használaton kívüli faházban tartják összejöveteleiket. Úgy tűnik, az egyesület és a művelődési központ nem zavarják, hanem kiegészítik egymást. Az iskolában 32 szakkör működik gyerekeknek, a tömegsport-rendezvények a felnőttek között is népszerűek; a barkócskör, szerszámkölcsönzés sem csak a gyerekeket érdekli. Tervezik a gyermekmegőrzés megszervezését és kirándulásokat a környékbe. A legújabb terv: a kábeltelevízió. Az OKT pályázatán nyertek erre a célra 90 ezer forintot. Hozzáértő lakók a pécsi televíziósok és a tanítóképző tanárainak segítségével elkészítették a rendszer sémáját, csak itt a lakótelepen, csak „konzerv-műsor” és csak hetenként fél óra, de mégis saját, igazi kábeltelevízió (stúdió a művelődési köz:„ pont egy kis szobájában), és ezt a rendszert idővel városi televízióvá lehetne fejleszteni. Ezt ma még sokan nem tartják időszerűnek, s lehet, az előkészítés — hoay alapos legyen — hosszan elhúzódik. De a lakótelepi Művelődési és Szabadidő Egyesület bizonyára sok tapasztalattal segítheti majd a városi televíziót. G. T. Vásárkor kondérszámra fogyott a szalontüdő Dolgozik a munkabrigád a volt Ketterer és Lokomotív étterem bontásán Fotó: Erb János Aranyló sör, aranyhegyi bor, 20-30- féle ételt kellett végigkóstolni Március 31-től nyári időszámítás Március 31-én, vasárnap kezdődik a nyári időszámítás. Az órák mutatóit vasárnap 2 órakor kell 3 órára igazítani. A nyári időszámítás szeptember 29-én 3 óráig tart, az órákat akkor 2 órára kell majd visszaigazítani. Az idén valamennyi szomszédos ország egyszerre tér át a nyári időszámításra. Ezúttal ugyanis a Szovjetunió az ország európai területén nem a hagyományos időpontban, április 1-én, hanem velünk és szomszédainkkal együtt, március 31-én állítja át az órákat. A nyári időszámítás egyidejű indítása tehát megszünteti azokat az átmeneti gondokat is, amelyeket korábban az átállás néhány napos eltérése okozott a nemzetközi vonat-, autóbusz- és légijáratok közlekedésében. A Magyarországon áthaladó nemzetközi vonatközlekedésben az óraigazítás időpontja mindössze három gyorsvonatot, a Szófiából Varsóba tartó Polónia, valamint a Belgrad és Moszkva között közlekedő Puskin expressz mindkét irányú járatát érinti. A MÁV, a Vplán és a MAHART jelenleg érvényes menetrendjén a nyári időszámítás miatt nincs szükség változtatásra, az óraigazítás után is az eredetileg feltüntetett időpontok szerint közlekednek a járatok. Egy város jellegéhez, karakteréhez a vendéglők, fogadók, sőt — uram bocsá' - a kocsmák is épp oly mértékben tartoznak, mint a piac, a házso-, rok, vagy az emberek vérmérséklete, beszéde. Hát még, ha egy vendéglő évtizedekig úgy fogadta a vonattal Pécsre érkezőt, mint a „Ketterer" - más néven Lokomotív - az, ,amit most lebontanak . . . A dózersorsra jutott, pisla- fényű, füstös talponfetrengő láttán talán kevés pécsinek jut eszébe: a girbe-gurba, díszes, Zsolnay-mintás falak mögött egykor más is volt, mint kocsma. Itt ugyan nem itatták sörrel a lovakat, mint feljebb a Csendesben, de hát vendéglő volt: törzsközönséggel, gondos, igyekvő kocsmárossol és főleg hangulattal . . . Mindezek legközvetlenebb tudói most így emlékeznek: Gedeon Endre tanár: — A Ketterert anyai dédnagyapám, Ketterer Gyula 1896-ban alapította, egyikeként a Radochay és Schmidt- dinasztiáknak, amelynek a pécsi vendéglátást évtizedekig meghatározták. Belül a fenyő- berakásos faborítású, hangulatos helyiség volt a törzsközönségé: iparosoké, vasutasoké, ezt a kinti söntéstől boltíves tölgyfaajtó választotta el, emitt ettek-ittak a vonatra tartó vagy onnan jövő futóvendégek, s ehhez jó időben még egy kerthelyiség is csatlakozott. ,. — Aranyló sörével, aranyhegyi borával, s nem utolsósorban olcsó zónaételeivel a vendéglő jól ment, nem csoda, ha a dédnagypapa szállodává akarta fejleszteni. Az I. világháború miatt azonban nem szállodatulajdonos, hanem frontharcos lett, fiát meg, Lajost, később az újabb ég- szakadás-földindulás akadályozta meg a vállalkozás bővítésében. — Meleg, nyári napon a közönség csak úgy nyelte sörből a hektókat. Vásárkor kon- dérszám fogyott a peisli, vagyis a szalontüdő, s az olcsó belsőségek voltak az étterem meg a söntés különlegességei. Ez remekül főző nagyanyámnak köszönhető: a máj- és szívpörkölt, az ormánysági töltöttkáposzta volt a specialitása .. . — mondja az unoka, jogos büszkeséggel hangjában. Az ötvenes években én voltam az üzletvezető: négynegyvenért adtunk egy zóna szalontüdőt, de öt forintért sörrel, kenyérrel akár tízóraizni is lehetett . . . Felesége a régi vacsoraversenyekre is emlékszik, amikor estéről estére meg kellett mutatnia szakácsnak, pincérnek, ki főz, tálal szebben, jobban. — Jókai-bableves, marengói csülökpörkölt, vargabéles: 20— 30 ételt kellett végigkóstolni. Nagyanyánknak híres volt a konyhája, szép, nagy, kövér asszony volt - élő reklám -, akárcsak most én . . . Hogy, hogy nem. egy felejthetetlen törzsvendég képe is felrémlik még: Sas bácsi, a vasútállomás hórihorgas, piros sapkás öreg hordárja is rendszeresen odajárt. Nagy „muslinca" volt, vagyis csak fröccsöt, bort ivott, soha mást, ételben meg a vesevelő, máj volt a gyöngéje . . . Bezerédy Győző történész sajtóforrásokból tudja, hogy a régi épület már százévesnél is öregebb, hiszen a boszniai okkupáció „alkalmából" emelték, eredetileg barakként, katonai kantin céljára. Varga János Megkérdeztük Mennyi a kollégiumi díj? Ki és mennyit fizet a kollégiumi ellátásért? Az elmúlt napokban többen kértek tőlünk pontos tájékoztatást. Nézzük, mit mondanak a pécsi kollégiumokban: Prucsi János, a pécsi Apáczai Csere János Középfokú Kollégium igazgatója: — Kollégiumunknak könnyű a dolga, csak be kell tartania a szakmunkástanulók kollégiumi díjszabását meghatározó 4/1984., a Művelődésügyi Közlönyben megjelent rendeletet, amely az eddig érvényben levőket módosította úgy, hogy a szakmunkásképzőkben tanuló diákok otthonellátási térítési díja havonta és egységesen 150 Ft. A térítési díj nagyon alacsony ugyan, de tudni kell. hogy a szakmunkástanulók kollégiumba lépésével a szülő nem kap családi pótlékot. Más a helyzet a szakközép- iskolába, illetve gimnáziumokba járók kollégiumi díjazásánál. A szülők kapják a családi pótlékot, de ezzel párhuzamosan a kollégiumi élet költségei magasabbak. Az ezzel kapcsolatos információkat az Asztalos János Középiskolai Fiúkollégium igazgatójától. Pusztai Józseftől kaptuk: — Azok a rendeletek, amelyek szabályozzák kollégiumunk térítési díjait, ugyanúgy érvényesek más, hasonló vagy ugyanilyen funkciójú intézménynél. Tehát: az átlagbefizetések minimuma 410 Ft, ezt az átlagot azonban mindenképpen produkálnunk kell. Ki többet, ki kevesebbet fizet - ezt az egy főre eső kereset alapján állapítjuk meg, a befizetések alsó határa 60, a felsőé 750 Ft. Még ez utóbbi összeg sem sok, ha hozzáteszem azt, hogy a kollégiumi díjon felül egy-egy tanuló négyévi bentlakása még 150 ezer forintot igényel, amit az állam fizet. A differenciált díjrendszert azonban nemcsak az egy főre jutó jövedelem határozza meg, más szempontokat is figyelembe veszünk a döntéseinknél. Ilyen például a szociális helyzet, külön figyelünk a hátrányos helyzetűekre is, az iskola is kezdeményezheti a befizetés összegének mérséklését. . . Kollégistáink maguk is csökenthetik térítési díjaikat. Akit „Kiváló1 kollégistának" minősítenek, havonta száz forinttal fizet kevesebbet. Máger A. A tárgyalóteremben Mielőtt a vádlottat behozzák... A Baranyo Megyei Bíróság II. emeleti hirdetőtábláján már jó pár napja ott az időnként szél lobogtatta papírlap: fk. X,, emberölés bűntettének kísérlete. És persze: ki és hol, mikor tárgyalja. Ez az ügy reggel fél 9-re van kitűzve. Széngáz-szag van a tárgyalóteremben. Cserépkályhákkol íűtenek, ilyen szempontból korántsem mondható korszerűnek a Baranya Megyei Bíróság épülete. És jó, ha fél 9-re meleg van. A „szereplők" sorban érkeznek — az ügyész, az ügyvéd, a csinos jegyzőkönyv- vezetőnő, majd az egyik ülnök — szemüveges, idősebb ember —, s valahány első útja o cserépkályhához vezet: némi kis melegei elraktározni a várhatóan hosszú tárgyalás idejére. Végül megérkezik a bíró is. Tekintély’: parancsoló termet, megfontolt hanghordozás. Hóna alatt kilónyi súlyú aktahalmaz, s ahogy az asztalára teszi, mindjárt meg is jegyzi: — Kíváncsi vagyok arra a zsebkésre, amelynek 6,5 centiméter hosszú a pengéje, de 12 centiméter mély sebet ejtettek vele. Az ügyész is, az ügyvédnő is felkapják a fejüket, az előbbi lapozgatja iratait, feljegyzéseit. — Azt önnél elírhatták. Inkább 16,5 centis pengéről van szó. — Mi sem egyszerűbb, mint eldönteni! — mondja a tanácsvezető bíró, s felhozatja a nylonzacskóban gondosan megőrzőt! bűnjeleket, tárgyi bizonyítékokat. A zacskóban egy kisebb zacskó, abban a szóban forgó kés, a jegykőkönyv- vezetőnő közben már elment vonc Izcért. — Semmi kétség, ez hat és fél centis... Közben az órámra nézek, látom máson is, hogy valaki még hic nyzik. — Ho| a másik ülnök? Senki sem tud róla? Senki. Másiket kell keresni, talán Y-né ... — Nem. Fedagógus kell, fiatalkorú vádlottról van szó. Keresse meg — kéri a bíró a jegyzőkönyv-vezetőnőt — Knét. Eltelik pár perc, amíg kiderül: talán húsz perc múlva ideér a „pótülnök". De most már kilenc óra van, mondja a ta- nácsvezető: fél tíznél tovább nem vérünk. A folyosón is várakoznak a tárgyalóterem előtt. Néhány ember téblábol, minden bizonnyal tanúk, talán hozzátartozó is van közöttük, egyelőre nem tudják, mire vélni: ily fontos tárgyalás kezdete miért késhet. Az ajtó mögött elcsendesül a zsebkés feletti vita, mert nem csak a penge hosszúsága volt kérdéses, hanem az is: talán c nyél is becsúszott a sebbe.. A tárgyalás — vagy tárgyalások — során természetesen mindez; egyértelműen tisztázni fogják. Elhangzik még az is: mit is lehet kezdeni a fiatalkorúok ilyen erőszakos magatartásával, mi az, ami nevelő hatású lenne egy olyan tizenévesre, aki emberölés bűntettének kísérlete miat; áll a bíróság elé . . . Várunk még pár percet, sportról esik szó, a bíró is, az ügyész ir. közel áll hozzá, az előbbi mos: is aktívan műveli, míg lassan elérkezik a fél tíz. Megérkezik a másik ülnök is, leül ciz asztal mögött, a bíró c mikrofon fölé hajol: — X. ügyében ... Mészáros Attila fi Ketterer
