Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-25 / 82. szám
1985. március 25., hétfő Dunántúlt napló 5 közöknek a legfontosabb feladatokra való koncentrálásával. Nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, hogy csökkentsük technológiai elmaradásunkat, meghonosítsuk a nemzetközi élvonalat képviselő technológiákat. Fokozott figyelmet kell fordítani a meglevő termelőkapacitások korszerűsítésére, a termelőberendezések pótlólagos automatizálására, elektronizálására. Az elmúlt években a fejlesztésre fordítható eszközök is csökkentek, de a fő gondot az okozza, hogy az egész beruházási folyamat hatékonysága nem kielégítő. Igen fontos, hogy a jövőben adottságainknak és a piaci követelményeknek jobban megfelelő struktúrában, az intenzív követelmények következetes érvényesítésével határozzuk meg fejlesztési feladatainkat, és valósítsuk meg beruházásainkat. Hazánk természeti-gazdasági cdoltságai és az előttünk álló feladatok megvalósítása szükségessé teszik külgazdasági kapcsolataink fejlesztését. Ennek érdekében javítani kell külkereskedelmi munkánkat, a termelésben pedig növelni a keresletnek megfelelő, jó áron értékesíthető termékek arányát. Népgazdasági terveink megalapozásában, külgazdasági stratégiánkban meghatározó szerepe van KGST-tagsáqunk- nak. Aktívon részt veszünk az 1984. évi felső szintű KGST-ér- tekezlet határozatainak valóra váltásában, amelyek megfelelő alapot teremtenek a tagállamok gazdasági fejlődésének hatékonyabb összehangolására. Az energia- és nyersanyag- szükségletek kielégítése, a műszaki-tudományos együttműködés elmélyítése, a gazdaságpolitikai konzultációk rendszeressé tétele, az együttműködés közgazdasági eszközeinek fejlesztése ösztönzőleg hat az egyes szocialista országok gyorsabb ütemű, intenzivebb gazdasági fejlődésére, erősíti a szocialista közösség világ- gazdasági pozícióit. Legfontosabb, meghatározó jelentőségű gazdasági partnerünk a Szovjetunió, vele bonyolítjuk le külkereskedelmi forgalmunknak csaknem harmadát. A jövőben arra törekszünk, hogy a gyártásszakosítás, mindenekelőtt a termelési kooperáció fejlesztésének lehetőségeit kihasználva tovább bővítsük, még hatékonyabbá tegyük a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott együttműködést. A fejlett tőkés országokkal az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján kívánjuk bővíteni kapcsolatainkat. A fejlődő országokkal az áruforgalom növelése mellett a termelési együttműködés fejlesztésére törekszünk. Az 1968-ban bevezetett gazdasági reform erősítette szocialista rendszerünket. Fejlődtek a szocialista tulajdonviszonyok, bővültek gazdaságunk termelőerői. Javult a gazdálkodás hatékonysága. A Központi Bizottság 1984. áprilisi ülése a megváltozott feltételeknek és követelményeknek megfelelően elhatározta gazdaságirányitási rendszerünk átfogó korszerűsítését. Az irányítási rendszer olyan további fejlesztésére törekedtünk, amely figyelembe veszi a szocializmus építésének, általános törvényszerűségeit, országunk adottságait, számol szerkezeti sajátosságainkkal, előmozdítja társadalmunk szocialista vonásainak erősítését, segíti a kezdeményező és a vállalkozói készség kibontakoztatását. A gazdaságirányítási rendszer a szocialista tervgazdálkodás keretében fejlődik, a népgazdasági terv, valamint a szocialista gazdaságban is létező áru-, pénz- és piaci viszonyok összekapcsolására, a piac aktív szerepének figyelembevételére épül; lehetővé teszi az önálló, felelős vállalati döntéseket. Az elhatározott lépések szocialista meqoldást jelentenek, meqvalósitásuk segíti a kedvezőtlen folyamatok felszámolását, alapvető társadalmi és gazdaságpolitikai céljaink elérését. Gazdaságpolitikai feladataink megoldásában meghatározó szerepük van a szocialista nagyüzemeknek. Az állami vállalatok és a szövetkezetek meghatározó szerepét biztosítva támogatjuk az egyéni és családi munkaerő-tartalékok jobb kihasználását. A kisegítő és kiegészítő gazdasági tevékenységeknek, a kisvállalkozásoknak és a gazdasági munkaközösségeknek a nagy része fokozatosan beilleszkedik a szocialista gazdálkodás rendszerébe, hozzájárul a vállalati eredményekhez, a lakosság ellátásához. A kisvállalkozásokkal kapcsolatban tapasztalhatók kedvezőtlen jelenségek, visszaélések is. A törvények megkerülését e területen is határozottan meg kell szüntetni. A Központi Bizottság úgy ítéli meg, hogy társadalmi céljaink eléréséhez van megfelelő gazdaságpolitikai programunk, irányítási rendszerünk, valamint a megvalósításhoz nélkülözhetetlen anyagi és szellemi bázisunk. Reálisan kitűzhető gazdasáa- fejlesztési céljaink számszerűségüket tekintve szerények, minőségi szempontból azonban igényesek, megvalósításuk ezért az eddiginél nagyobb erőfeszítést, szervezettséget és fegyelmet követel. A gazdálkodás minőségének magasabb szintre emelése perspektívában egy teljesebb, anyagi és szellemi javakban egyaránt gazdagabb élet feltételeit teremti meg az egész társadalom számára. Bízunk benne, hogy ez a program elnyeri népünk egyetértését és támogatósát. Ideológia, tudomány, kultúra Életszínvonal, életkörülmények, szociálpolitika Életszinvonal-politikánk alapelve, hogy mindenki teljesítményével, munkájával arányosan részesüljön az anyagi javakból; az életszínvonal a népgazdaság teljesítőképességéhez igazodva alakulhat. A népgazdaság egyensúlyi követelményeiből kiindulva a XII. kongresszus csak az életszínvonal megőrzésének célját tudta kitűzni. Az utóbbi négy évben az egy főre jutó reáljövedelem és fogyasztás egyaránt 6 százalékkal nőtt, de a reálbér csökkent, a nyugdijak és a társadalmi juttatások egy részének reálértékét nem sikerült megőrizni. Ezek országos adatok, átlaqok. Ezekből is kitűnik: azt a célt, amit a XII. kongresszus kitűzött, hogy a már elért élet- színvonalat megvédjük, nem tudtuk teljes mértékben megvalósítani, a lakosság egyes rétegeinek megélhetése nehezebbé váll, életszínvonala csökkent. Az életkörülmények javítását szolgáló konqresszusi célokat elértük. Jelentős erőfeszítésekkel fenntartottuk a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát. A lakosság ellátása az alapvető élelmiszerekből, létfenntartási cikkekből kieavensúlyozott volt. A lakásállomány gyarapodott, néav év alatt 297 ezer lakás épült. Egészséqügyi, szociális, kulturális ellátási rendszerünk — a gondok ellenére is — kiállja az összehasonlítást a hasonló fejlettségű országokkal. Az életszínvonal emelése, az életkörülmények javítása szilárdan csak hatékony termeléssel, gazdálkodással alapozható meg. Fejlődésünk előrelátható lehetőségeit felmérve az élet- színvonal szerény, de érzékelhető növelését irányozhatiuk elő. Mai ismereteink szerint kitűzhető cél lesz, hogy az egy főre iutó reáljövedelem és a lakosság fogyasztása a VII. ötéves terv időszakában 10—13 százalékkal emelkedjen. Az életviszonyok alakításában a munkának van meghatározó szerepe. Gazdálkodásunk továbbfejlesztése során olyan feltételek kialakítására törekszünk, amelvek a mainál jobban lehetővé teszik az eredményes munka elismerését, az ösztönzést. Az elmúlt évtizedekben fokozatosan nőtt a közvetlenül nem munkához kapcsolódó támogatások részaránya. Ez kedvező, társadalmunk szocialista jellegét erősítő folyamatnak bizonyult. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem célszerű ezt az arányt tovább növelni, mert ez korlátozza a munka szerinti elosztás lehetőségeit. A következő időszakban meg kell teremteni a reálbérek növelésének feltételeit. Az elmúlt években a jövedelmek elosztásában a társadalom alapvető osztályai, rétegei közölt folytatódott a ki- eqyenlítődés folyamata. Az egyes rétegeken belül azonban részben indokolt, részben indokolásán különbségek alakultak ki. Bérrendszerünk még nem ösztönöz eléggé a teljesítmények növelésére, nem segíti kellően a hatékony foglalkoztatást. Szociális ellátási rendszerünkben a nehezebbé vált gaz- dasáai körülmények között egyetlen lényeges területen sem kényszerültünk visszalépésre. A lakosság körében feszültségeket okoz a fogyasztói árszínvonal emelkedése. A fogyasztói áraknak a jövőben is a termeiéi árakhoz kell igazodniuk, és csak a társadalompolitikai szempontból fontos területeken indokolt az árak állami támogatása. Ugyanakkor ki kell dolqozni az árnövekedés mérséklésének hatékony módszereit. Nagyon fontos, hogy juttatási rendszerünk legyen igazságosabb, mérsékelje az indokolatlan társadalmi egyenlőtlenségeket, hátrányokat. A társadalmi igazságosság azt igényli, hogy a nagyobb jövedelműek fokozott mértékben járuljanak hozzá a közterhek viseléséhez, a jövedelmi és szociális helyzetük alapján rászorulók pedig kapjanak több kedvezményt, juttató st. A nvugdíj munkával szerzett jog. Célunk az, hogy a szükséges pénzügyi fedezet megteremtésével emeljük az alacsony nyugdíjakat, és fokozatosan elérjük a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését. A nyugdíjak mellett az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani a társadalmi qondoskodás legkülönbözőbb formáinak, módszereinek kidolaozására és alkalmazására. Ugyanakkor erősíteni kell a családnak az idős korú hozzá- tort-zók ellátásáért viselt felelősségét. A családalapítás, az önálló életvitelre való berendezkedés megkönnyítésének érdekében indokolt, hogy tovább növeljük a lakásépítés és -vásárlás szociális támogatósát. Szükségesnek tartjuk, hogy a jövőben a gyermeknevelés költségeinek növekvő részét vállalja át az állam. Fontos szerepe van két támogatási formának. A gyermekgondozási díj rendszere — amely a gyermekgondozási segélyt egyelőre a gyermek egyéves koráig váltja fel — azért fontos, mert a díj ösz- szege a táppénzhez hasonlóan ez anya keresetéhez igazodik. A családi pótlék a gyermekes családoknak nyújtott leghoszszabb időszakot átfogó támogatás, alapvető a jelentősége a család nagyságából származó jövedelemkülönbségek mérséklésében. Lépéseket teszünk, hogy a gyermekes - főként a több qyermekes — családok a lakásépítéshez, a lakásvásárláshoz nagyobb támogatást és kedvezményes hitelt kapjanak. A következő években az életszínvonal-politikában nagyobb figyelmet kell fordítani a lakossági infrastruktúra fejlesztésére. Egyik legfontosabb célunk a lakáshelyzet további javítása. Gondot, feszültséget okoz, hogy csökkenteni kényszerültünk az állami bérlakások építését. A lakáshoz jutás feltételei egyenlőbbé váltak. A lakásellátás javítását leginkább a lakásárak jelentékeny emelkedése fékezi: ez a lakásra várók egy részét igen nehéz helyzetbe hozza. Növelni kell az állami bérlakások építésének arányát, de a lakáshoz jutás fő formája továbbra is a személyi tulajdonú lakások építése és vásárlása lesz. Szocialista egészségügyünk alapelve, hogy az ellátás minden lakos számára hozzáférhető és a lehetőségekhez igazodóan magas színvonalú legyen. Ennek megfelelően a VI. ötéves tervben — kiemelt társadalompolitikai céljaink egyikeként - javítottuk az egészségügyi ellátás személyi, tárgyi, szervezeti feltételeit. A lakosság egészségi állapotában az utóbbi években felerősödő negatív tendenciák megállítása, illetve megfordítása fontos társadalmi ügy. Folytatjuk az egészségügyi intézményhálózat mennyiségi és minőségi fejlesztését. Napirendre kell tűzni az egészség- ügyi ellátás irányításának, működési mechanizmusának korszerűsítését. A lakosság egészségesebb életmódjának kialakításához, a fiatalok fizikai erőnlétének javításához az eddiginél eredményesebben járuljon hozzá a testnevelési és sportmozgalom. A lakosság életkörülményeinek javítása megköveteli a szolgáltatások, a kereskedelmi hálózat fejlesztését. Nagyobb figyelmet kell fordítani az áru- választék bővítésére, a minőségre, a fogyasztói érdekek védelmére, a kereskedelmi kultúrára. A településhálózat arányosabb fejlődése hozzájárult a termelőerők magasabb színvonalra emelkedéséhez, elősegítette a lakosság életkörülményeiben meglevő különbségek Pártunk a beszámolási időszakban is fontos feladatának tekintette az eszmei, ideológiai munkát, a társadalom műveltségi színvonalának emelését, a szocialista erkölcsi normák és életmód kialakítását és fejlesztését. Kezdeményezte a fejlődésünkkel ösz- szefüggésben felvetődő kérdések elemzését, az új kérdések körül kibontakozó alkotó, előremutató eszmecserét, a gyakorlatot segitő elméleti válaszok kidolgozását. Népünk gondolkodását alapvetően a szocializmus céljaival való azonosulás jellemzi. Emelkedett a lakosság műveltsége, politikai, közgazda- sági tájékozottsága és érdekés következetes fellépésével tudjuk erősíteni. A szocializmusról korábban alkotott, sok esetben idealizált, esetenként illuzórikus felfogás és a mai valóság között eltérés mutatkozik. Még nem hódított kellően teret az a felismerés, hogy a szocializmusban is keletkeznek ellentmondások, s ezek feloldása révén fejlődik a társadalom. Az emberek általában helyesen látják a szocializmus és a kapitalizmus lényeges különbségeit, de többen a legfejlettebb tőkés országok által elért gazdasági, műszaki eredmények és színvonal alapján a valóságosnál kedvezőbbnek vélik a kapitalizmus mai helymérséklését. A városok és a falvak alapellátásának javításában a korábbinál nagyobb szerepet játszott az egyének és a közösségek növekvő anyagi hozzájárulása és társadalmi munkája. A jövőben a hosszú távra kialakított terület- és település- fejlesztési követelményeknek megfelelően olyan gyakorlatot kell folytatni, amely kedvezőbb feltételeket teremt a területi aránytalanságok mérsékléséhez. Minden illetékes szervnek feladata, hogy kedvezőbb kereteket teremtsen az életkörülmények javításához; a kulturált életmódot elősegítő környezetet hozzon létre; megfelelő jövedelemszerzési és infrastrukturális feltételek kialakításával erősítse a községek és a falvak népességmegtartó képességét; fokozatosan segítse a város és a falu közeledését, a települések, a városok és vonzáskörzetük kölcsönös érdekeken alapuló együttműködését. Hazánkban is fontos feladattá vált az emberi környezet megóvása, természeti értékeink megőrzése, a környezeti ártalmak elhárítása. A társadalmi részvétel, a lakosság öntevékeny közreműködése egyre jelentősebb településfejlesztő erő. A jövőben a tanácsi gazdálkodás szabályozása javítja a helyi önállóság anyagi hátterét. A települések fejlesztése még eredményesebb lehet, ha a helyi tanácsok önállóságának és döntési jogkörének növekedésével egyidejűleg tovább fokozódik a lakosság aktivitása, részvétele a helyi feladatok meghatározásában, végrehajtásában és ellenőrzésében. Pécs az alap- és alkalmazott kutatás jelentős központja. Képünk a POTE Mikrobiológiai Intézetében készült lődése. Népünk reálisabban látja országunk belső 'helyzetét, a világban elfoglalt helyét, érzékenyebben reagál a szocialista eszményeinktől idegen jelenségekre, tudatosabban kész munkálkodni történelmi vívmányaink megőrzésén és gyarapításán. A közgondolkodásban azonban zavarokat okoznak a szocialista társadalom fejlődésének ellentmondásai, a gazdasági nehézségek. E zavarok sok esetben valós problémákat tükröznek, de ideológiai és propagandamunkánk fogyatékosságait is jelzik. Társadalmunk világnézetileg még nem egységes. Az alapvető szocialista célokban egyetértés van, de ez nem ment fel bennünket az alól a kötelezettség alól, hogy vitatkozzunk az eszméinktől idegen nézetekkel. Biztosítani kell, hogy a szocialista állam kulturális és tömegtájékoztatási intézményeiben meghatározó szerepe legyen a marxizmus—leninizmus eszmerendszerének, a szocialista értékeknek. Ideológiai pozícióinkat csak az új kérdések iránti fogékonyság, ezek tudományos igényű megválaszolása, tisztázó viták révén, a szellemi élet területén dolgozó kommunisták nyílt, egységes zetét. Ez visszahat a kapitalizmus általános megítélésére, gyengíti az osztályalapokon álló marxista-leninista szemlélet érvényesülését, és nehezíti saját helyzetünk, lehetőségeink reális értékelését. Társadalmunkban a szocialista erkölcs fejlődését, térhódítását jelzik az erkölcsi igényesség biztató jelei. Emellett azonban tapasztalható befelé- fordulás, közömbösség és önzés is. Az ideológiai munka segítse elő erkölcsi elveink, normáink, értékeink általánossá válását. Ilyenek: a munka megbecsülése és a dolgozó emberek tisztelete, a közösségi magatartás és felelősségvállalás, a köztulajdon védelme és a takarékos gazdálkodás, az önként vállalt fegyelem, az új iránti fogékonyság és a kezdeményezőkészség, a szocialista haza szeretete, más népek megbecsülése, a proletár internacionalizmus. Alakulóban fejlődőben van a szocialista nemzeti tudat és nemzeti érzés; pártunk a haladó nemzeti hagyományok örököse és folytatója. A párt elméleti tevékenységében és gyakorlati politikájában továbbra is fellép mind (Folytatás a 6. oldalon) Hatezer diák tanul Pécs felsőoktatási intézményeiben. A JPTE Tanárképző Kar kollégiuma
