Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-23 / 80. szám

Más nép zászlaja alatt

Kevés olyan komlói lakos akadhat, aki legalább a nevét ne ismerné Nagy Ferencnek. Közel 12 évig volt a bányászváros tanácsának elnökhelyettese. 1979-ben ment nyugdíjba, Pécsett él, idén tölti be a 62. életévét. Kitüntetéseinek sorában a Munka Érdemrend arany fokozata mellett megtalálható a Honvédelmi Érdemérem arany fokozata és a Magyar Partizán Emlékérem is. A sokdioptriás szemüvege ~ amit egészen ifjú kora óta viselni kénytelen — nem azt sugallja, hogy a második világháború idején fegyverrel is harcolhatott a fasizmus ellen. Márpedig Nogy Ferenc siklósi születése ellenére 1944 őszén és telén a cseh önkéntes légió tagjaként részt vett a Szlovákia felszabadításáért vívott harcokban.

— Ncgyszüleim, szüleim

apai és anyai ágon egyaránt földművesek voltak — meséli Nogy Ferenc. — A polgári iskola elvégzése után a Siklósi Téli Gazdasági Iskolába irattok be, aztán pályázó; útján felvételt nyertem a Magyar Királyi Erjedéstani Állomásra. Ezt élelmíszer- ipcri technikumnak megfelelő intézménynek lehetne mondani. Az elméleti oktatás után ugyancsak pályázat útján jutottam báró Perényi Zsigmond nagyszöllősi uradalmába és szeszgyárába. A gyakornokoskodási ott végeztem, amely után üzemvezetőnek neveztek ki. Távol a szülőföldemtől egészen fictalon felelősségteljes

munkcvezetői feladatot kellett ellátnom. Az üzem, a gazdaság zavartalanul működött, jó kapcsolatokat sikerült kialakítani a munkásokkal, sok barátot is szereztem, részben feleségem családja révén, ugyanis 1944 májusában egy nagyszöllősi magyar lányt vettem feleségül.

1944 nyarán a front mára Kárpátok túloldalán dübör- gött, közeledtek a szovjet crapatok, s a Szovjetunió területén megalakult I. Csehszlovák hadtest Ludvig Svo- bodc parcncsnoksága alatt már 1944 áprilisában elérte ci szlovák határt, noha a duklai szorosan csak október

6-án tudott áttörni.

— 1944 tavaszától Kárpáté Ijón csendőrterror uralkodott. A szeszgyár részben hadiüzem lett, így én mentesültem a katonai szolgálat dói. A nyárra mór igen feszültté véli a helyzet: ahogy közeledett a front, úgy fokozódott o terror. Két leg~- jobb barátomat szüleikkel együt: gettóba szállították, majd c német fasiszták Nagyszállás főterén mindenki által ismert és köztiszteletben álló személyeket végeztek ki. akik hírszerzői, összekötői voltak a Vörös Hadseregnek. Köztük voltak egyik barátom szülei is. Mindezek az események végképp megrendítettek. A hét halott teteme arra figyelmeztetett, nekem is tennem kell valamit, hogy a terror mihamarabb megszűnjön. Nekem egy ismeretlen magyar katona segítségével és bátorítására sikerült megszöknöm a laktanyából, ahova összegyűjtöttek bennünket. Augusztus végéig bújtatott feleségem családja a csendőrök elől. Végül egy régi ismerősöm, — aki korábban a Benes-féle csehszlovák hadseregben szolgált századosi rangban —, segítségével magyarországi magyar létemre bevetettek a Kárpátalján akkor szerveződő önkéntes cseh légióba.

Nagy Ferencet és partizántársait a felszerelés és kéthetes kiképzés után vitték a frontvonalra, Kelet- Szlovákia hegyei közé. A frontszakaszt Homonnánál érték el. Az önkéntes cseh légió alakulatai részt vettek c fegyveres harcban és főként a már korábban szétszórt német alakulatok maradványait semmisítették

meg, illetve ejtették foglyul.

— A harcok során jutottam el Medzlcborde-Zborov helységekbe, majd ezektől délre az Ondava folyó mentén Sztopkó, Vranov, majd később Kassa, Poprád és Késmárk térségéig. Decemberben a harcállás elfoglalása közben sajátos baleset ért: gödörbe zuhantam és eltörött a szemüvegem. Mivel nagy fokú rövidlátó voltam már akkor is, a harcokban szemüveg nélkül jiem vehettem részt. Próbáltak nekem újat szerezni, s addig őrszolgálatot teljesítettem Homonnán a légió törzsszózadánál. Szemüveget szerezni végül is nem sikerült, ezért kénytelenek voltak leszerelni. Amíg én a légióban harcoltam, a Nagyszöllős környékén toborzott alakulatnak 339 fő vesztesége volt: csehek, szlovákok, magyarok, ukránok. Soknemzetiségű csapat harcolt együtt Szlovákia felszabadításáért. Nekem nem volt könnyű a helyzetem, meri olyan egységbe kerültem a kiképzés után, ahol én voltam oz egyetlen magyar, s nem beszéltem sem csehül, sem ukránul, sem oroszul. A katonai kifejezéseket elsajátítottam, többre nem futotta az időből.

A toborzás helyére, Nagyszőlősre vezényeltek vissza leszerelni. Oti már szovjet vcrospcrcncsnokság volt. A szovjet katonai hatóság engedélyével, segítségével utazási igazolvánnyal felszerelkezve indult el feleségestül haza szülőföldjére, Siklósra. A téli utazás két hétig tartott, szükségképpeni kerülővel Románián és Jugoszlávián keresztül. Bajánál a híd lebombázása miatt több napi várakozás után ct folyó jégtáblái között keltek át a Dunán.

— Ahogy mondani szokás: istenkisértő vállalkozás volt, a feleségem alatt pár méterre az innenső parttól be is szakadt a jég, de ki tudtam húzni. Ma már-semmi pénzért nem vállalkoznék ilyen átkelésre. Bátaszéktől Pécsre, majd onnan Siklósra már rendes személyvonattal utazhattunk. Kéthetes, több száz kilométeres vándorutunk során soha sehol nem kért pénz; senki az utazásért, csak. Pécs és Siklós között akar; leszállítani a vonatról bennünket a kalauz, mert nem volt jegyünk. Nem is lett volno miből fizetnünk. Január 21-én értünk hazo. Szüleim házánál éppen disznótort tartottak, együtt volt az egész rokonság. Nagy vol: a meglepetés, hiszen nyolc hónapig nem kaptak rólunk semmi hírt. Jellemző akkori leromlott egészségi állapotomra, hogy első pillantásra saját édesanyám sem ismert meg.

Kezdetben a kis családi birtokon földműveléssel foglalkozott, s közben feleségé- | vei együtt próbálta megtalálni helyét a számára ismeretlen, s nagy átalakulás folyamatát és ellentmondásait élő társadalomban. Csakhamar, 1945 szeptemberében állami szolgálatba kerül: mezőgazdasági szakképzettségére tekintettel a Népgondozó Hivatal Dél-magyarországi kirendeltsége pécsi miniszteri biztosa a közélelmezési ügyek intézésével bízza meg, majd 1946 júniusától Baranya vármegye Fcldbirtokrendező Tanácsa és Földhivatala tisztségviselője. Részt vesz a földosztásban, a tagosításban, a gépállomások létrehozásában, a termelőszövetkezetek alakításában és gazdálkodásuk segítésében, nemcsak Baranya, hanem Borsod és Vas megyékben is. Közel másfél évig gazdajegyző Bolyban, mcjd 1949 szeptemberétől 1954 április végéiq főmező- gazdcsz o páprádi, később a vajszlái gépállomáson, A tanácsi apparátusba 1954 márciusában kerül: előbb a Baranya megyei Tanács Mező- gczdasági Igazgatóságán lervcsoport-vezető, majd

1957-től a megyei tanács tervosztályán dolgozik. 1968 májusában választották meg Komlón tanácstaggá és tanácselnök-helyettessé, amely tisztségei nyugdíjazásáig betöltötte.

Nagy Ferenc 1947 júniusa ctc tagja a Kommunista Pártnak, ahogy a felesége gépészmérnök fiúk is az. Nyugdíjasként is tevékeny ember maradt: tagja a Magyar El- lenái.ók és Antifasiszták Szövetsége Baranya megyei Szervezetének, vezetője a megyei tcnács nyuqdíjas- klubjánok. Amikor csak teheti, hétvégi kiskertjében aolgozgat, vaqy két kisuno- kájával foglalkozik.

— Nem szeretem a nagy szavakat, de büszke vagyok arra, hogy hazámtól ugyan távol, de én is részese lehettem a nagyszerű történelmi győzelemnek. Ha kis területen, ho csak néhány hónapig é-. csak közkatonaként is küzdhettem, ez mégis megelégedettséget kelt bennem, így néqy évtized távolából is. Mi akkor teljesítettük kötelességünket, amit elvárt a becsület hazánkkal szemben, mégha más népek zászlaja alatt harcoltunk is.

Dunai Imre

Üzemmérnökök a közéletben

Kommunista fegyelem, felelősségteljes munka

Érdekes találkozóra invitálta nemrég a Pollack Mihály Műszaki Főiskola vegyigépész baráti köre azokat a diplomásokat, akik pályát változtattak. Volt köztük, aki vegyipari gépész diplomáját sok évig hasznosította, de volt olyan is, aki egy percet sem dolgozott eredeti szakmájában. A baráti kör arra kérte őket, számoljanak be arról, hogy milyen okok, milyen indítékok késztették őket arra, hogy eredeti szakmájukat feladják. S h5gy jelenlegi tevékenységükben tudják-e és mennyire hasznosítani a műszaki főiskolán szerzett tudásukat.

A baráti kör azon diplomás vegyigépész üzemmérnököket hívta meg, akik a politikai, társadalmi szervezeteknél vagy a gazdaságirányítás „nem műszaki” területein dolgoznak. Az egyik a pénzügyminisztérium ellenőrzési főigazgatóságán, a másik a külkereskedelemben, a harmadik a megyei pártbizottságon dolgozik, de található

6. HÉTVÉGE

köztük, aki a megyei szakszervezeti bizottság titkára, s olyan is szép számmal, aki az ifjúsági mozgalom aktiv részese.

Jelenlegi munkájuk egyik alapvető sajátossága, hogy emberekkel kell nap mint nap kapcsolatba lépniük s erre a képzést nem kapták meg a műszaki főiskolán. Pedig hát, s erről éppen azok szóltak, akik dolgoztak néhány évig szakmájukban, hogy erre az üzemmérnököknek is szükségük lenne még azoknak a keveseknek is, akik tervezőasztal vagy kutatóhely mellé kerültek. Bármiféle feladatot ugyanis más emberekkel közösen kell elvégezni, s ez már önmagában is azt jelenti, hoqy nemcsak szűkén vett műszaki tevékenységet kell folytatnia az üzemmérnöknek. Jó irányító csak úgy lehet valaki, ha nem csak a gépek — berendezések, s az objektív folyamatok ismerője, hanem az embereké is. Számba kell venni, s nemcsak azt, hogy milyen teljesítményre képes egy gép, de azt is, hogy mire képes a munkatársa, milyen érdekek motiválják, mire van leginkább hajlandósága, tehetsége — a

korszerű üzem — és munkaszervezés nem mondhat le ezekről a szempontokról sem.

Kiderült, jobbára azok közül kerülnek ki a közéleti emberek, akik a főiskolán sem csak a tantárgyakat sajátították el„ de a KlSZ^ben, a kollégiumban, a diákkörökben tevékenykedtek: az emberi kapcsolatokban is tájékozódtak; akik a tanulás mellett a főiskola közéletében is szerepet vállaltak. S kiderült, még nekik is nehézséget jelentett a munka- kapcsolatok kialakítása, hiszen a felnőtt élet viszonyai valamivel méqiscsak bonyolultabbak, mint a főiskolásoké.

Am a műszaki diploma még azoknál sem veszett teljesen „kárba", akik műszaki-gazdasági kérdésekkel azóta sem találkoztak. Mert az nyilvánvaló, hogy gazdaság politikával foglalkozóknak nem árt tudnia egy-egy döntés alkalmával, hogy egy beruházás, egy technológia, de akár egy gép beállítása milyen új problémákat okozhat, s mit jelent a műszaki-technikai színvonal számára. De a munkájában jól

kamatoztatható mindenütt az a racionális gondolkodásra való hajlam, amit a műszaki tanulmányok alakítottak ki vagy mélyítettek el bennük.

De, hogy jobban megfeleljenek újonnan választott hivatásuknak, majd mindegyikük továbbtanul: a társadalom-tudományok vagy a közgazdaság- tan teheti csak teljesebbé közéleti munkájuk végzését. Bár az sem lenne rossz, mondta eqyikük, ha a közgazdasági szemléletet már a főiskolai képzés is alakítaná a leendő üzemmérnökökben, hiszen éppen az ő életpályájuk alakulása mutatja: jó üzemmérnök is csak okker lehet valaki, ha el tud igazodni az emberi viszonyokban, ha látja a társadalmi folyamatokat, s ha tudja, műszaki-vezetői tevékenysége milyen gazdasáqi közegben létezik.

A vegyigépészek baráti körének szakmai konferenciája — bár legutóbb nem egészen volt szűkén vett szakmai — a közéletben szereplők meghívásával sokat tett ennek a szemléletnek az erősítéséért.

B. L

Mint mindig, ezúttal is a pártkongresszust széles körű eszmecsere, vita, politikai értékelő, elemző munka előzte meg. Ebben a szó igaz értelmében részt vesz a több mint nyolcszáz'hetvenezer kommunista. Kezdődött ez az aktív politikai élet a múlt évi beszámoló taggyűlésekkel, ahol minden alapszervezetben

számvetést készítettek a végzett munkáról, értékelték az eredményeket, és szóltak a hibákról, gyengeségekről is, s nem utolsósorban a teendőkről. Folytatódott az eszmecsere és elemzés a kongresszusi irányelvek vitájával, amely felszínre 'hozta a párttagok véleményét a Központi Bizottság által követett politikáról, álláspontokat ütköztetett, politikai állásfoglalásra késztetett.

A kongresszusra való felkészülés eleven politikai légköréből, az irányelvek vitáiból egy gondolatsor kiemelésére vállalkozom, amely a pártfegyelemmel, pórtegységgel, a kommunista helytállással, a párt normáihoz való viszonynyal fejezhető ki. Mondhatnánk, e témakör elemei szinte mindenütt valamilyen formában felszínre kerültek. A párttagok túlnyomó többsége a párt normáit védelmezve, az eszmei, politikai, cselekvési egység alapján állva, híve. a rendnek, fegyelemnek, s annak adott hangot, hogy pártunk egységét, fegyelmét óvnunk kell, s nem tűnhetjük sorainkban a rendetlenséget, az erkölcsi lazaságot, felelőtlenséget. A nehezebb idők, egyúttal a nagyobb próbatétel időszakai, ez pedig, nagyobb helytállást igényel a párttagoktól, hisz az ország vezető ereje a párt, amely nem személytelen, hanem az eleven, gondolkodó, cselekvő emberek, a kommunisták összessége. Az a bizakodás, hogy a következő öt esztendő jobb körülményeket hordoz számunkra, csak akkor válhat valósággá, ha a kommunisták egységben, rendben, felelősen dolgoznak, s mindent megtesznek azért, hogy még szorosabbra fűzzék kapcsolataikat a pártonkívü- liekkel.

A fegyelem, a rend iránti igény nem csupán óhaj, s e követelmény nem általában, hanem mindig és mindenütt a maga valóságában jelenik meg. Az adott kommunista közösségen sok múlik, hogy milyen légkört teremt: megbecsülik, elismerik és tisztelettel övezik-e azokat, akik példásan helytállnak, fegyelmezetten és odaadóan dolgoznak, vagy éppen ozok válhatnak hangadókká, akik cinikusak, haszontalanok, ügyeskedők, do- logtalanok, demagógok. Ahol az előbbi felfogás dominói, ott a párttagok és a párton- kívüliek is ehhez igazodnak, s nem nézik el a fegyelmezetlenségeket, sőt azok intő döntései láttán megteszik a szükséges óvintézkedéseket. Az ilyen kommunista kollektívákban honosodtak meg a figyelmeztető beszélgetések. Ezt sok helyen alkalmazzák olyan esetekben, amikor azt látják, hogy egy párttag magatartása, sorsa rossz irányba fordul. A figyelmeztető beszélgetés, ha idejében történik, legtöbbször visszatartó erő, megakadályozza a sokszor súlyos következményekkel járó hibák, vétségek, esetleg bűnök elkövetését. Az ilyen beszélgetésre természetesen alaposan felkészülnek, kifejezésre juttatják a segítő szándékot, a párt és az egyén közös érdekének belát- tatását, józan érvekkel próbálnak hatni az egyén politikai, erkölcsi ítélőképességére.

Akadnak azonban olyanok is, akiknél a figyelmeztető beszélgetés hatástalan, mert vagy nem idejében és megfelelően történt, vagy az egyén nem képes úrrá lenni a kibontakozó hibán, tévedésen, nem rendelkezik kellő önkritikával, belátással. Ilyenkor szükségszerűen bekövetkezik az, amitől óvták: megsérti a pártfegyelmet, vétségeket követ el, munkájában és magánéletében, helytelen magatartást tanúsít. Ebben a

helyzetben a figyelmeztető beszélgetés már kevés, elkerülhetetlen a pártfegyelmi eljárás.

Tapasztaljuk néha, hogy az említett esetekben fegyelmi eljárás helyett elegendőnek vélik egy beszélgetéssel lezárni az illető ügyét. Az elmulasztott előzetes figyelmeztetés nem pótolható, illetve akiről lepereg a figyelmeztető intelem, az minden körülmény mérlegelésével, érdekekre és beosztásra való tekintet nélkül büntetést érdemel. Természetesen a pártfegyelmi eljárást és a pártbüntetést kommunista módon fogjuk fel, vagyis a nevelés, az egyén és környezete formálásának egyik eszközét látjuk benne. Mint ahogyan hiba, ha elvtársunkat nem figyelmeztetjük időben és nem igyekszünk visszatartani a fegyelemsértő magatartástól vagy cselekmény elkövetésétől, éppen úgy hiba, ha a fegyelemsértés büntetlen marad.

A példák sora mutatja, hogy politikai, anyagi károk, egyéni sorsok elcsúszása, esetleg tragédiába torkollása elkerülhető lett volna, ha az illetőt elvtársi szeretettel és kommunista keménységgel időben figyelmeztetik, vagy még a kezdetnél a kisebb hiba elkövetésekor, igazságosan megbüntetik. Némelykor találkozunk azzal a felfogással, hogy humánumra hivatkozva tekintenek el a pórtfegyelmi eljárás megindításától. Kétségtelen, senki sem szívesen fogadja, ha hibájára figyelmeztetik, avagy vétségét megbüntetik, sőt ez azoknak sem kellemes, akiknek ezt ten- niök kell. Csakhogy az elnézés, a hibákkal szembeni bé- külékenység, a vétségek leplezése, takargatása, a humánum hamis, elvtelen értelmezése nem használ a pártnak, az egyénnek, a kisebb és nagyobb kollektíváknak sem.

Konkrét esetek példázzák, akiknek elnézik kisebb-na- gyobb botlásait, akik vélt, vagy valódi érdekeiket felnagyítva úgy vélik, hogy nekik mindent szabad, és egyre gátlástalanabbá válnak, végül vétkes cselekedeteikkel, magatartásukkal másoknak, a közösségnek, a társadalomnak okoznak kárt. Ha szemet hunynak az ilyenek ügyei felett, akaratlanul is azt az érzetet kelthetik a becsületes többségben: hogy a méltatlan egyéneket velük szemben pártfogolják, hogy lehetnek, akik pártunk és államunk törvényei fölé helyezték magukat. Másokat - a jellemileg gyengébb embereket pedig arra késztethetnek „ha neki szabad, nekem is" elve alapján, hogy ők is azt tegyék, amit akarnak, ha az erkölcsileg elfogadhatatlan is, és egyúttal felmentik magukat a felelősség alól.

Pártunkban a rend, az önként vállalt fegyelem, a politikai és szervezeti egység olyan olapelvek és tartópillérek, amelyekre épülnek eszméink, politikánk, cselekvésünk láncszemei, ezek nélkül elképzelhetetlen egy marxista-leninista párt ütőképes működése. Éppen ezért a pártélet és a pártmunka minden eszközével dolgoznunk kell annak érdekében, hogy mindezeket megőrizzük. és ellenállóvá tegyük bárminemű — akár kívülről, akár belülről jövő — gyengítési szándékkal, cselekvéssel szemben. E cél szolgálatában áll a pártfegyelmi munka is, amely egyrészt nevelő eszköz, másrészt védelmező jellegű, óvja a párt sorainak tisztaságát, de az egyes párttagokat is az esetleges alaptalan támadásoktól.

Rövidesen pártunk kongresszusa meghatározza oz elkövetkező öt évre tervezett feladatainkat, ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak, közös akaratra, együttes gondolkodásra, minden kommunista fegyelmezett magatartására és cselekvésére van szükség.

Takács Györgyné dr.

Az MSZMP KEB osztályvezető-helyettese