Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-21 / 78. szám

1985. március 21., csütörtök Dunántúli napló 3 Jutalomjáték Kabos László szerepel Pécsett Van-e valami, amit még nem írtak meg az elmúlt évtizedek­ben ,,a KIS KABOS”-ról? Egy dologról úgy hiszem, még nem sok szó esett. Volt szerencsém végignézni a Kabos-show című vidám színpadi produkció szü­letését. Akadtak pillanatok, amikor a jó szerzőtársakkal, Kállai Istvánnal és Szenes Iván­nal rövid idő alatt született meg egy-egy jelenet, máskor éjszakákon át vitatott poénokat egy-egy hajnali telefonbeszél­getés adott át a múlandóság­nak. Láttam ez idő alatt Kabost vidéki előadásokon, ahol egy- egy új poént közönségpróbá­nak vetett alá. Végül is ez a kép maradt meg bennem most: a „KIS KA­BOS" egy dobogón ül, s na­gyon komolyan néz maga elé. Fura látvány — a komor komi­kus. De ott egy másik gyorsfo­tó is. A premier estje: egy olyan parádé, ami méltán vi­selheti a show jelzőt. Szép lá­nyok közt énekelt, táncolt, a legmodernebb videotechnika segítségét híva mutatott régi filmjeiből mulatságos jelenete­ket, viccelt, nevetett, jelenetet rögtönzött és rendezett. A magyar színházi életben ritka az olyan egyéniség, aki így „elbírna a vállán egy egész estét". Talán a színház vezető­sége is erre gondolt, amikora teljes produkciót kivitte a Vi­dám Színpadról. Hiszen oda csak néhány százan férnek el egy este, de jóval többen van­nak, akik kíváncsiak rá. így ju­tott el a Kabos-show Debre­cenbe is, ahol a sportcsarnok­ban több, mint ötezren nézték végig. S így jut el március 25- én Pécsre is, s mert kisebb he­lyen nem lehet, nagyobb meg nincs, ezért a városi sportcsar­nokban lesz a helyszín. Kalmár Tibor, a Vidám Színpad rende­zője: — Természetesen a komplett előadást csináljuk, ami azt je­lenti, hogy több teherautónyi díszletet viszünk és építünk fel. Ezt azért is tartom ma már na­gyon fontosnak, mert a debre­ceni előadások megmutatták, hogy a színházban felépített díszlet igazán az ilyen nagy termekben mutat. Juszt László íí igazgató a mohácsi „Marokban” Imre Jánost, az iskola tanó­rát nevezték ki 1985. január el­sejétől a'mohácsi Dr, Marek Jó­zsef Mezőgazdasági Szakközép- iskola igazgatójává, öt évre szá­lé kinevezése előtt az iskola ta­nárainak véleményét is kikér­ték. Negyven éves, a gödöllői agróregyetem gépészmérnöki karán végzett. Két évet a cser­kúti Mezőgazdasági Gépjavító és Szolgáltató Vállalatnál dol­gozott. 1969 óta a Morékban tanít. — Milyen változások voltak o tanrendien az eltelt 15 évben?- Jelenleq a negyedik át­szervezés előtt állunk. Kezdet­ben" technikusképzés volt, állat- tenyésztési és növénytermelési 'zakón, aztán szakközépiskolai feladatokat láttunk el. 1979-től pedig mezőgazdasági gépész szckon szckmunkcsképzési célú szckkczépiskolc, növényvédelmi szakon középfokú képzés van. A minisztériumban jelenleg is dolgoznak az új, ötéves képzés kimunkálásán.- Változtak az iskolába je­lentkező általános iskolások is?- Korábban, amikor még nem ennyire szűk szakterületet ok­tattunk, jóval nagyobb érdek­lődés volt. 1974-ben például a gépész szakon végzettek több mint felét vették fel felsőokta­tási intézménybe. Manapság aliq többen szeretnének itt ta­nulni, mint ahány helyünk van. Elsősorban Mohács környéki, közepes tanulók jönnek iskolánk­ba.- ön szerint milyen összefüg­gés van a mezőgazdaságunk elmúlt 15 éve és az iskolában történtek között?- Érdekes módon, ugyanab­ban az időszakban, amikor me- zcgczdcságunk nagy eredmé­nyeket ért el, csökkent azon szakmák presztízse, amiket pél­dául itt tanítunk. A néha nem kellően átgondol! és kidolgo­zott változtatások ellenére úgy gondolom, a tantervi reformok mindig követték a mezőgazda­ság által diktált változásokat. A mohácsi Marek József Me­zőgazdasági Szakközépiskolá­ban most 225 tanulót 32 tanár tanít. Ezen kívül levelező tago­zat is működik, pillanatnyilag növekvő érdeklődés mellett. Az iskola c mezőgazdasági vezető­képzés megyei központja is. A gye korlati tudnivalók jelentős részét az iskola saját, 14 hektá­ros földjén sajátíthatják el o szakközépiskolások. It? - az ok­tatási céloknak alárendelve — részint eladásra is termelnek gabonaféléket, és az iskola konyhájának zöldségszükségle­téhez is hozzájárulnak. Az amúgy is megfontoltan, az összefüggésekre figyelve beszé­lő igazgató elgondolkozva, szin­te szavanként szól, amikor az iskolc terveiről kérdezem; — Várjuk a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium döntését a technikusképzés be­vezetéséről. Úgy gondolom, is­kolánkban adottak a tárgyi és személyi feltételek az ötéves képzés megindításához. Addig is akad tennivalónk. Szeretnénk emelni az iskola tanulmányi szinvonclát, ezzel összefüggés­ben több üzemmel és termelési rendszerrel felvettük a kapcso­latot, hogy jobb propagandá­val és üzemi ösztöndíjakkal is segítsék azokat az általános is­kolát végzőket, okik nálunk is tanulhatnának. így elérhetjük, hogy ez üzemek konkrét szak­emberigényét elégítsük ki, és hozzánk is több, jó képességű tanuló járhatna.- Te nórkollégáimmal és a KISZ-szervezettel is megvitatott kollektív döntéseket szeretnék hozni, amelyek mellett, megszü­letésük után mindenki kiáll. Erő­síteni szükséges az iskolai szak­mai munkeközösségeket, hiszen a nálunk végzők szakmai szín­vonala nagyban függ öttől, hogy az adott szaktárgycsoportban milyen tudást, módszereket kap­nak a tanároktól. Imre János, aki jelenleg is to; níí szakmai tárgyakat, befeje­zésül elmondta; ~ Farasztemberek voltak a szüleim. Tőlük és néhány taná­romtól a munko szeretetét és a felelősségtudatot tanultam. Ezt a két alapvető dolgot szeret­ném érvényesíteni a pedagógu­sok és a tanulók körében egy­aránt, mert a- feladatok ered­ményes megoldásához - mint minden más területen is - ösz- szehangolt, kollektív munkára var. szükség. Bozsik László Társalgó és kis próbaterem Otthont kapnak a pécsi szimfonikusok A Kossuth Lajos u. 19. sz. alatti, ún. Vasváry-házban ál­landó otthont kap a Pécsi Szimfonikus Zenekar —, hallot­tuk a hírt a minap, amelyet a helyszínen Szkladányi Péter fu­volaművész, a zenekar ügyve­zető igazgatója is megerősített. De erre utalnak az építkezés­nek a ház udvarán látható nyo­mai is. Folynak a munkálatok, az épület hosszú udvarának hátsó traktusában és jobbszár­nyán. Felújítják az elavult elektromos hálózatot; kazán beépítésével központi fűtést kap valamennyi helyiség, és számos belső átalakítást is el­végeztek már a január óta fo­lyó építkezés keretében. A műemlékjellegű épületben, mint néhány éve már hírül ad­tuk, az utcára nyíló emeleti rész két múzeumi gyűjtemény­nek ad majd otthont. Itt lesz az egykori neves kereskedő család otthonának - a század- fordulót idéző - bemutató he­lye; két szobában pedig a Pé- chy Blanka - Magyar Lajos emlékkiállítás. Ez is indokolja, hogy a külsejében is ritka szépségű szecessziós lakóház két belső szárnyában valami­lyen művészeti vagy kulturális intézmény kapjon helyet. Így esett a választás a zenekarra: legyen végre otthona. „Új ott­honát" nem mondhatunk, hi­szen eddig az együttes min­denütt vendég volt, s részben marad is. Állandó próbatermet sem sikerül kialakítani a ren­delkezésre álló helyiségekből, így összpróbáikat változatlanul a Liszt Teremben tartják ezután is. Sikerül ellenben egy szólam­próbákra és kamara próbákra egyaránt alkalmas kis próba­termet nyerniök a bal épület­szárny alagsorában. Könyvtár, kottatár, hangszertár, irodák, a gazdasági részleg és a titkár­ság helyiségei foglalják el a többi épületrészt. Illetve a földszinten még egy társalgó is. Ez lesz egyébként az első olyan helyiség, ahol a zenekari tagok a próbákon kívül is találkoz­hatnak, beszélgethetnek egy­mással. Az építők a munkálatokkal nyárra végeznek. A zenekar az új évadot új otthonában kezd­heti meg. W. E. Uj közösségi formák falun és városon Szabadidő-központok, faluházak, egyesületek A szinházjáró, múzeumokat látogató falusi csoportok lát­ványa ma már nem ritka. Saj­nos nem is túl gyakori. Ha ezek az alkalmak a közműve­lődés ünnepnapjainak tekint­hetők, akkor okkal fölmerül: és hétköznap? Mi történik a hétköznapokon? A hétvégi sza­bad időben? Mindenki sokat dolgozik, de valamennyi idő azért jut olykor a családra, a közösségi időtöltésre is. Nem hamvadt el a közösségi igény a falvak dolgozó emberében sem, aki hajnaltól kemény fizikai mun­kát végez, majd este leros­kad a tévé elé. Pedig érzi, néha jó lenne kimozdulni, ta­lálkozni, beszédbe elegyedni másokkal. Falun azonban - szomorú igazság — sok helyütt csupán egyetlen hely alkalmas erre . .. A művelődési ház vagy klub, főleg az apró falvakban már nem nagyon vonzó. Rideg, ko­szos, elhanyagolt, lerobbant nagyon sok faluban. Marad a füstös, ricsajos kocsma. Mindaddig, amíg egy-egy rátermett, hozzáértő, találé­kony népművelő nem képes megmozgatni a falu közössé­gét. Aki szabadidőközpontot szervez, faluházat alakít ki (büfével, presszóval, játék­teremmel), művelődési egye­sületet kezdeményez, vagy föl­eleveníti a hajdani olvasókö­rök, gazdakörök, dalárdák ne­mes hagyományait. Példáimat jobbára a Dél-Dunántúlról merítettem, de hasonló ten­denciák az ország más ré­szein is jelentkeznek. Nagyváty — mint egy tava­lyi riportunkban részletesebben is szóltunk róla —, alig 400 lelkes kis falu Baranyában. Centrumában, a városias hangzású „szabadidőközpont" felirat egy presszóféle épüle­ten első pillantásra meghök­kentő. Korábban itt is csak a kocsmában találkozhattak az emberek, amíg 1983 őszén el nem készült az úgynevezett szabadidőközpont. Klubbal, presszóval, könyvtárral, egy kisebb és egy nagyobb terem­mel. Udvarán tekepálya, tánc­tér, parkosított környezet. Bent pedig színes tv, magnó, hang­falak, játékok, kávéillat, süte­mények. A szomszéd falu Nyugot- szenterzsébet. Mindössze 250 lélek lakja. Itt is elkészült a szabadidőközpont, nagyjából az előbbi lehetőségekkel. Ide is jólesik belépni, mert tiszta, kellemes, otthonos, barátságos. Olyan, amitől jólesik kimoz­dulni otthonról. Mindkét falu a nyolctagú (egyenként 200—300 lélekszá­mú) Nagypeterdhez tartozik. Háttá lózseltől, a község nép­művelőjétől tudom, hogy mind a nyolcban van olyan helyi­ség, ahol összejöhetnek az emberek, a szabadidőközpont feltételei azonban itt, ebben a kettőben voltak a legelfogad- hatóbbak. Sokat dolgozott ér­tük a falu népe. Mindezekben nekem a kö­zösségi igény és a helyi ál­dozatvállalás tetszik elsősor­ban. Legalább annyira, mint az, hogy utóbb mind gyak­rabban hallom a laluház el­nevezést. Olyan helyeken, ahol különösképp tisztelik, be­csülik a falu múltját, hagyo­mányait. Mesztegnyőn (Somogy me­gyében) egy öreg iskolaépüle­tet hoztak rendbe helyi erő­ből. Itt állították ki a falu néprajzi és helytörténeti em­lékeit. Szövésre-fonásra, s más háziipari mesterségre tanítják a fiatalokat a falu öregei. Itt próbál s elevenít fel egy­kori szokásokat, népi játé­kokat a falu hagyományőrző együttese. Dobszán (Baranya megyében), egy múlt századi talpasházat hoztak rendbe hasonló célokra. „Tisztaszobó- ját", konyháját eredeti tár­gyakkal rendezték be; hátsó szobája különböző „jelesnapi” szokásokat, hagyományokat mentő közösségi foglalkozások céljaira szolgál. A pajta meg nyáron a fiatalok táncházai­nak színtere. Somogyudvarhe- lyen ugyancsak parasztházat újítottak fel faluháznak. Az egyesületek működésé­nek szép példája a Siómenti Kossuth Művelődési Kör Ba- latonszabadiban. Illetve a hozzá tartozó Siómaroson, ahol egy régi parasztpolgór- épületból alakították ki a fa­lu egyleti-közösségi épületét. Falutörténeti bemutató, klub- játékszoba, könyvtár, olvasó és több (nyári) játékhely várja a szabadiakat. Ennek mintájá­ra alakult meg egy hasonló épületben Siójut művelődési köre; Balatonszabadi központ­jában pedig — egyelőre ön­álló ház nélkül — a tsz helyi­ségeiben működik a különböző népi alkotók köre. Azonfelül még egy új színfolt: újjáalakí­tották a falu egykori férfikó­rusát, azaz dalárdáját, ugyan­csak egyleti alapon. Vörsön falusi tüzoltómúzeum létesült, ahol az önkéntes tűzoltóegye­sületi hagyományokat ápolják. Somogybán több helyütt is mozgósítják hasonló kezde­ményezésekre a falu népét. Tab környékén pedig az ol­vasókörök régi hagyományait elevenítik fel (pl. Torvajon, Kapolyban, Bábonymegyeren), egy lelkes, tehetséges, könyv­tárvezető szervező munkájával. Néhány éve, ha valaki este végigment egy falu utcáján, szinte minden házból csupán a tv-adás kékes fénye szűrő­dött ki az utcára. Mostanában, úgy tetszik, valami megmoz­dult. Az emberek mintha kez­denék fölfedezni, megbecsülni művelődési hagyományaikat, értékeiket. Wallinger Endre kala Gazdaság­földrajz A Tankönyvkiadó gondozásá­ban megjelent egyetemi tan­könyv Próbáld Ferencnek és Szegedi Nándornak, az ELTE Regionális Földrajzi Tanszéke oktatóinak nívódíjas munkája. A könyv több évtizedes hiányt pótol, elsődleges célja a kö­zépiskolai földrajztanár-képzés. A forrásanyag széles adatbázi­sa, a feldolgozás korszerűsége, és bő szemléltetőanyaga alap­ján a könyv a térség politikai és gazdasági viszonyairól mind­azoknak értékes információkkal szolgál, akik munkájuk során a földrajzzal érintkezésbe kerül­nek. V. T. Jegyzetíró nem emlékszik rá, hogy valaha is vásárolt volna bármit azért, mert azt a tele­vízióban reklámozták, sőt mi­tagadás, máig nem tudja le­győzni idegenkedését a tv- reklámtól, mondván, vagy inkább csak sejdítvén, hogy amit ennyire reklámoznak, az nem lehet annyira jó. Mert ugye, jó bornak nem kell cé­gér, vagy maibban: reklám­ra a bóvlinak van szüksége, hiszen amiből kevés van, azt elviszik amúgy is, amiből meg sok, hogy kínálni kell, az nem lehet (annyira) jó. Mármost ez egy igen vitatható állás­pont, mely alighanem a hi­ánygazdálkodáson csepere­dett ilyenné, s mára egyre (?) kevésbé igaz. Ahogy igaz­ságtalan és szimplifikáló a reklámot, mint olyant szidni, s belegyúrni a legendás „ci­pőt a cipőboltból" skatulyá­ba olyan produkciókat is, me­lyek - gyerekek a megmond­hatói — vannak olyan izgal­masak és megcsináltak, mint a mese és a tévéhíradó együtt­véve. Úgy értem: képileg. Szóval a reklámra nagy szükség van, és az felnőtt a „borhoz", a kínálathoz, mely persze nem egy tokaji aszú, de azért fogyasztható, s ha hagy is kívánnivalókat maga után, azok nem kis részben anyagi természetűek. Hogy tudniillik pénz is legyen a vá­sárláshoz, melyre jobb-rosz- szabb színvonalon bújtogat- nak. Hogy aztán a jó reklám­hoz mi kell, annak taglalásá­ra a jegyzetíró is, e jegyzet is alkalmatlan. Odafigyel jó laikusként meccsek szüneté­ben, két műsor között, s talán nem is igaz, hogy sose vett semmit a reklámtól indíttatva, csak éppen nem tud róla, ta­lán csak úgy, öntudatlanul hat a reklám, részeként annak a félszemmel, félig látott in­formációtörmeléknek, melybe egy utcai plakát, egy cégjel­zéses szalvéta, egy Népsza­badság szalagcím éppúgy beletartozik. Mondják a szak­emberek joggal, hogy az a jó reklám, mely így, alig oda­figyelve is fölfogható. Persze, még jobb, amire az ember fölkapja a fejét, amire felfi­gyel, legyen az sivítóan nagy baromság, vagy igazán jó geg, jó „mozi". A vicc az, hogy az anti-reklám is hat: egy megin- dftóan rossz csomagolású ter­mékre pl. nem lehet nem oda­figyelni. Ami aztán talán mindennél fontosabb, az a reklámozó, az ajánló személye. Hogy szimpatikus legyen. Megnyerő. A figura, akit ala­kit (gyerek, kutya, kisember, delnő, hivatalnok, belami, stb.) vagy a figura — aki ő maga. Évekkel ezelőtt még visszatet­szést keltett, ha valamely je­les színész, mittudomén, Mira- vizet reklámozott, vagyis „ap­rópénzre váltotta a tehetsé­gét". Azóta talán kevésbé szo­rul a reklám színészekre, hi­vatásosokra, s (talán) a szí­nészek is kevésbé szorulnak Így reklámra. Jött aztán a hí­res ember. A futballista, pél­dául. S mostanában a vasár­nap esti főműsor és a Himnusz között Szilágyi János. A sze­mélyiség, aki még „be sem dobja" magát igazán, csak ott van. Kérdezgeti különböző Skála-áruházak kedves házi­asszonyait, hogy mi újság, mit ajánlanak. Kiszáll egy lift­ből, beszáll egy liftbe, ennyi. Szilágyi aztán vitathatatlanul személyiség, az ő a rádiónak, mint Vitray a tévének. Alap­vonása, hogy belemegy szo­katlan helyzetekbe. Mint ez is. Lehet meditálni, miért csinál­ja, kinek van szüksége kire, mi vonzza ebben a nem épp épületes szerepben, miért kell az árleszállított bőrkabátnak vagy az orosházi kapálógép­nek a kiváló riporter közben­járása? Hogy Szilágyi miatt többen nézik? Lehet. Hogy még népszerűbb lesz? Ez is lehet, ha nem is biztos. Hogy jobban fogy a bőrkabát? Az is lehet. A Szilágyi-reklám amúgy tárgyszerű, visszafogott. Még­is, talán nem egyedül jegy­zetíró látná szívesebben Szi­lágyit más televíziós szerep- osztásban. Riporterként akár minden vasárnap. Parti Nagy Lajos Felelősségtudattal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents