Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-16 / 73. szám
A szocialista országok életéből Ilyen volt a bombázás után az operaház nézőtere Újjászületett a Drezdai Operaház Pontosan negyven évvel oz értelmetlen, katonailag szükségtelen angol—amerikai bombázás után, amely elpusztította Drezda történelmi belvárosát, ismét megnyitotta kapuit Európa egyik legjelentősebb kultúrintézménye, a Drezdai Operaház Az ünnepélyes megnyitón Weber „Bűvös vadász" című operája került színre, az a darab, amelyet 1944. augusztus 31-én játszottak utoljára, akkor, amikor Hitler parancsára végleg lehullott az operaház függönye. A porig rombolt opera épületét a Gottfried Semper által 1841-ben épített színház eredeti formájában állították helyre. Semper akkor 3000 tallért és életfogytiglanig szóló két szabadjegyet kapott munkájáért. A drezdai opera 1872 és 1914 között nem kevesebb, mint 51 ősbemutatót tartott. Itt mutatták be elsőként Richard Strauss nyolc operáját, köztük a Rózsalovagot, Richard Wagnertől a Tannhausert, a Bolygó hollandit. Az ötvenes évek elején ideiglenes tetőt húztak a romok fölé, hogy a még meglévő falakat megvédjék az összeomlástól. A helyreállítás tervei 1969- ben készültek el, és a párthatározata nyomán 1976-ban kezdődött meg az építkezés. A munkálatok hallatlan nehézséget jelentettek az építőművészeknek. Az opera eredeti tervei elvesztek. A restaurátorok rajzok, fényképek alapján dolgoztak, tanulmányozták még a fellelhető eredeti anyagszóm- lákat is, és Semper máshol emelt épületeit (például a bécsi Burg színházat), a színezéshez analizálták a romok közt talált faldarabkákat. A színpadi és nézőtéri berendezések az NDK üzemeiből kerültek ki. A színpad 16 emelhető és süllyeszthető, 4x4 méteres deszkakockából áll, hatalmas mozgatható forgatókoronggal, 52 díszletmozgatóval, és számítógép vezényelte világítóberendezéssel. A belső építészek aprólékos munkával állították helyre a nézőtér, az előcsarnok és a lépcsők díszítéseit, szobrait, a mennyezeti freskókat. A nézőteret megvilágító hat méter magas, 256 égős csillárt a drezdai könnyűférji- öntöde és a wurzeni speciális lámpagyár dolgozói varázsolták újjá. A falak hórszöld—barna színűek, a szőnyegek és az ülések pirosak. Erich Jeschke, az építkezés vezetője nagy súlyt helyezett a tökéletes akusztika megteremtésére. A Zwinger, a Stallhof, Kreuzkirche és a Hofkirche után, az opera felépülésével ismét egy újabb létesítmény hirdeti az Elba partján Drezda újjászületését. Ám emlékeztetőül a háborúra, a vár és a Frauenkirche üszkös romjait meghagyták, tanulságul az utókor számára. Az újjáépült opercfház Testvérlapjaink írják Szépítőszerek tonnaszámra Vitaminos só a vadaknak Készülés a nyári öntözésre Lélegzetelállítóak az eszéki Saponija vegyigyár számai: tavaly 19 millió darab szappant gyártottak, 12,5 millió doboz fogkrémet, és közel 650 tonna sampont. Az Eszéken működő Saponija Jugoszlávia legnagyobb higiéniai és kozmetikai cikkeket gyártó nagyüzeme. Itt állítják elő szappanból, fogkrémből és borotvakrémből a jugoszláviai tisztálkodási szerek egy negyedét. A mai Saponija alapjait Samuel Reinitz szappangyáro alapozta meg kilencven évvel ezelőtt. A mai Gubec utcában a gyár eredeti helyén már csak a szappangyártást végzik, míq a piperecikkeket a múlt évtől a Saponija új gyáregységében állítják elő. Az új gyár tavaly befejezte a próbaüzemelést és megkezdte az üzemszerű' termelést. A gyár szakembereinek bevonásával alakították ki az új üzemrészt, és alkalmazták a legkorszerűbb jugoszláviai, valamint olasz technológiákat. Az új üzemrész 340 dolqozója is kényelmesebb körülmények között dolgozhat, és a termelés is hatékonyabb, hiszen úi töltő- és csomagoló-automatákat állítottak üzembe. Lehetőség nyílt a gyártmányok minőségének emelésére és körének bővítésére is. Évente 4400 tonna pi- oereárut képesek az új üzemben előállítani. Mindennek eredményeként máris piacra dobtak tíz új készítményt, hiszen most lehetőségük nyílt az alkohol alapanyagú kozmetikai cikkek gyártására is. Új márkájuk a máris sikerrel bemutatott Markins testápoló- és szépitőszercsalád, amelyből a múlt évben 2,8 millió egységet állítottak elő: 340 000 körömlakkot, 360 000 ajakrúzst és 80 000 púdercsomagot. Ez az iparág természetesen sohasem függetlenítheti magát a külföldön beszerezhető alapanyagokból. Európa országaiból, valamint a távolabbi földrészekről szerzik be számos alap vagy alkotóanyagukat, de az utóbbi három-négy évben ezek igen nagy részét sikerült helyettesíteni belföldi anyagokkal. 'fW teüm rintif AbBOBcnan npaBüa Ismeretes, hogy a sóra feltétlenül szüksége van az emberi és az állati szervezetnek is. A szabadban élő vadállatok téli ellátása azonban nem egyszerű feladat, ^z erdőben élelmet kereső négylábúak számára az etetők környékén szórnak szét sót a hideg időszakban. Ez a módszer viszont nem éppen a legmegfelelőbb az erdei vadak ellátása szempontjából, mivel a sóanyag jelentős része rendszerint feloldódik a csapadékvízben és gyorsan a talajba kerül. Az ogyesszai „Presszmas” iparvállalat munkatársai, K. J. Vesznovszkij és M. N. Baszin éppen ezért egy speciális sajtolóberendezést konstruáltak, amely nagyobb méretű kockákat présel össze a közepes nagyságú sószemcsékből. A létrejött „brikett" nagyon jól hasznosítható. Az erdőben az etető környékén a sókockát egy rúdra helyezik, majd amikor a vad megnyalja a „brikettet”, a sótömb elfordul a tengelyen és viszonylag egyenletesen csökken a térfogata. Ennek az etetési megoldásnak még az is az előnye, hogy a sóbrikettbe a sajtolás előtt bekeverhetnek olyan vitamin - és gyógyszeradalékokat, amelyeket egyébként csak jelentős nehézséggel tudnának a vadállatok szervezetébe juttatni. A speciálisan préselt sókockákat már a Szovjetunió több ásványfeldolgozó üzemében készítik, a közelmúltban pedig egy új sajtolóberendezést útnak indítottak Kubába is. CAMBEHCKO flEAO A szliveni Vízgazdálkodási Vállalatnál a téli hideq ellenére sem szünetel a munka. Mostoha körülmények között most végzik az előkészítő jnunkákat, hogy amikor elérkezik az öntözési idény, gondtalan legyen a termelés. Az őszi öntözési idény végén a szakemberek megkezdték a tizennégy szivattyútelep karbantartását. amely a „Zsrebcsevo” vízgyűjtő öntözési rendszer keretében üzemel. Megkezdték a hidromeliorációs berendezések felújítását is. Ugyanakkor nagy gondot fordítanak a csatornák tisztítására, felújítására. Mindezt eqy alapvető cél érdekében végzik, hogy a tavaszt felkészülten fogadják. A Vízgazdálkodási Vállalatnál ezen feladatokon kívül még ez évben újabb 24 ezer dekár területen kell öntözési lehetőséget biztosítani, 13 ezer de- káron pedig a régi rendszerek korszerűsítése a feladatuk. 12 300 dekáron pedig a vízelvezetés problémáját kell megoldaniuk, mert Kovacsevo határában 2950 dekár hidromeliorációs és öntözési rendszert kell kiépíteni. Új átmenő vasútvonal Új vasúti átjáró létesült Csehszlovákia és a Szovjetunió között. Ezt egyrészt a két ország között gyorsan növekvő áruforgalom, másrészt a meglévő vasútvonalak túlterheltsége tette szükségessé. Az új vasútvonal építése Nagykapos és Ungvár között 1981-ben kezdődött. Az eredeti tervek szerint 1985-ben kellett volna elkészülnie, de már 1984 novemberének elején üzembe helyezték. Az új vonal párhuzamosan halad az Ungvár—Jánoska-vo- nallal, és áthalad a Nagyka- posban lévő vasúti csomóponton. Ezen a helyen épült az új átmenőállomás, Matyóc. Körülbelül öt kilométerre északra fekszik Nagykapostól, s hasonló távolság választja el az ungvári átrakótól. Matyóc négy bejárati és ugyanennyi kijárati vágánnyal rendelkezik. Az átkelőhely agya a négyrelés biztosítóberendezéssel, telefonközponttal és adminisztratív munkahelyekkel ellátott fogadó- épület. A két transzformátorállomáson és a tartalék áramforráson kívül Matyóc javító- műhelyekkel és raktárral is rendelkezik. Matyóc átkelőállomáson kívül felépítettek, vagy rendbehoztak további hat állomást, néhány kitérőt, hidat, felüljárót, gyalogos aluljárót, utat. Az egész vonalat relés biztosítóberendezéssel és vonalbiztosító oeren- dezéssel látták el. Ezzel nőtt a teherforgalom teljesítménye és biztonsága. Az új átkelőhely útvonala rö- videbb, mint az Ágcsernyő— Kassa közötti vonalé. A Szovjetunió felé megnyílt új vasúti átkelőhely segített tehermentesíteni a túlterhelt ágcsernyői átrakóhelyet, lényegesen növelte a teher- és személyforgalom áteresztő képességét. ORBIS — KS fi turbekolo galambok faluja A falvak elnéptelenedése nemcsak nálunk, hanem má; sutt is megfigyelhető jelenség. Ezért kelt nagy figyelmet itt és másutt is, ha valahol a lakosság száma nő, sőt, mi több, fiatalodik. Ez történt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban, Kumsanban. Az itt élők sejtelmes mosollyal ma csak így jellemzik ezt az aprócska települést: a turbékoló galambok faluja. S hogy félreértés ne essék, mindjárt hozzáteszik: nem, nem a kedves madarakra gondolunk. Néhány éve 43 ifjú pár költözött ide, s azóta valósággal kivirult a falu. A föld hálás a gondos művelésért, gyümölcsfák magasodnak a dombokon, a faluban szebbnél szebb házak épültek. A fiatalok azért telepedtek itt le, mert úgy érezték, Kumsanban megtalálják számításaikat, bár tudták, hogy keményen meg kell dolgozniuk ezért. Évek óta már korán reggel kinn tevékenykednek a földeken, szántanak, rizst palántáznak, ha éppen itt az ideje, aratnak. Persze, nehézségeik is voltak: a szokatlanul korai fagy, a nagy esőzések és a szélviha- Munkájuk eredményeként nőtt rok. Alkalmazkodtak az időjá- a termőterület nagysága, a garashoz, korszerűsítették a helyi bonatermés, tavaly már kétszer termelőszövetkezet gépparkját arattak a rizsföldeken.
