Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-13 / 70. szám

1985. március 13., szerda Dunámon napló 3 Mi lesz Szalacskával? Több vendég, főbb kiszolgálás Kunhalmok, kelta érmék a Kapos völgyében Jó néhány esztendeje már annak, hogy a Kapos-folyó völ­gyének egyik részét, a növény- és állattani, műemléki és gaz­dasági értékekkel bíró Szalacs- kaí-dombok környékét mint vé­dettségre érdemes területet kezdték el emlegetni a termé- sze'védelemmel foglalkozó szak­emberek. A „Búvár" című folyó­irat ez évi februári számában pedig arról olvashattunk, hogy ,,A módosított távlati proqram szerint (táivédelmi körzetként) még védelemre várnak... a Szalacskai-dombok . . — Nincs tervezve 1985-re e terület védetté nyilvánítása — hallottuk Horváth Ferenctől, az Országos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal osztályveze­tőjétől. Az talán ismert, hogy az or­szág területének bizonyos há­nyadát lehet védetté nyilvání­tani. Manapság az extenzív szakasza a természetvédelem­nek — vagyis az újabb és újabb részek védetté nyilvání­tása — nagyjából befejezett­nek tekinthető. Eddig minteqy 430 000 hektárt — az ország területének megközelítőleg öt százalékát nyilvánították vé­detté, a „terjeszkedésre” körül­belül még 20 000 hektáron nyí­lik lehetőség. Nagyon meggon­dolják hát az illetékesek: mit. mekkora területen nyilvánítsa­nak védetté. — Pedig Szalacska több ol­dalról is értékesnek mondható. — Már maga a táj, annak szépsége is indokolná, de a Kapos völgyének ezen a részén sok olyan növény van, amelyek nagyfokú kíméletet érdemelnek. Ugyanez mondható az állatvi­lágára is: emlősök (borz, nyest, nyuszt, hermelin) és madarak esetében is. A Szalacskai-dom­bok környékén már a rómaiak meghonosították a szőlőkultú­rát, évezredes hagyományai vannak tehát ennek a környé­ken. Végül a műemléki, törté­neti értékek: mintegy 30—40 kunhalom — régi; mesterséges dombok kialakításával járó te­metkezési mód — van a terü­leten, s ezek egy része még feltáratlan. Mindezek alapján valóban érdemes lenne a vé­delemre Szalacska. Igen régóta lakott ez a terü­let. Itt találták meg pédául az első magyarországi kelta érem­leletet, öntőműhely maradvá­nyait. — A védettség hiányában el­pusztulnának a környék érté­kei? — Azt nem, végül is gondos, körültekintő figyelemmel „hiva­talos okmány nélkül is meg le­het óvni Szalacskót. Ez egész terület egyébként minteqy 2— 3"nn Hektár. a dombok körülbe­lül 300—400 hektáron vannak. M. A. Javult az idegenforgalmi Minden évszakban nagy a vonzereje a harkányi termál­fürdőnek Bár az igazi turistaszezon még odább van, a kulináris élmények kedvelőit máris vá­lasztékos kínálat vonzza. Le­het vadat kóstolgatni, olasz ételt ízlelgetni. Vagy inkább a középkori fogásokkal pró­bálkozunk? Úgy látszik, a ven­déglátás berkeiben az idén hamarabb kitavaszodik, s a merészebbek még nagyobb si­kerekre törnek. A megyébe látogató hazai és külföldi ven­dégek mindennek aligha lát­ják kárát. 1984-es esztendőben nem­csak sikerült megőrizni a me­gye idegenforgalmi színvona­lát, de egyes területeken ja­vult is a helyzet. Új egység­ként megkezdte működését a Hunyor Szálló, bővült az uta­zási irodák kínálata, fejlődött a szolgáltatások minősége. A kereskedelmi szálláshe­lyeken 195 000 vendég fordult meg. Legtöbben a szocialista országokból érkeztek, számuk több mint 33 százalékkal em-el- kedett az előző évhez képest. A látogatók majdnem fele Pé­csett tartózkodott. 30 százalé­kuk pedig Harkányban, de so­kan látogatták Siklóst, Abali- getet, Komlót és üszögpusz­tát is. A kastély-fogadó ha­mar népszerű lett, amit ked­vezően befolyásolt, hogy át­adták az új épületszárnyat, a szálláshelyhez kapcsolódó sportpályákat és új szolgálta­tásokat vezettek be. Tavalyi újdonság volt az Építőtóbori Hotel is, ahol a diákigazolvánnyal rendelkező fiatalok kaptak olcsó szállást és ételt. De ugyancsak tavaly kezdte meg működését a ba- lokány-ligeti egyetemi szálló, ahol július-augusztusban több százan töltöttek néhány napot. A megye határátkelőhelyein 1984-ben 75 százalékkal nőtt tevéhenység Baranyában a forgalom. Déli szomszédaink közül jóval többen lépték át a határt, mint egy évvel ko­rábban. A szocialista orszá­gokból érkezők tartózkodási ideje tovább emelkedett, közü­lük például a jugoszláv be­utazók átlag majdnem négy napot töltöttek a megyében. Az idegenforgalmi szervek közel 66 millió forinttal több valutát vételeztek be tavaly, mint egy évvel korábban. A belföldi turizmusból származó bevételek viszont nem emel­kedtek, az' érdeklődés jelentő­sen visszaesett. Az okok kö­zött a szakemberek első he­lyen említik az utazási költsé­gek emelkedését. Az előző évihez képest 2,9 százalékkal lett kevesebb a vendégéjsza­kák száma. tősen javítaná a több olcsó szálláshely. A Hunyor belépé­sével nem sikerült alapvető változást elérni, annál is in­kább, mert évközben tovább szűkültek a lehetőségek. Né­hány kereskedelmi szálláshely nem fogadott turistákat, ha­nem mint munkásszállót üze­meltették. A tendencia az idén folytatódik, az olcsó szállások egyébként is szű­kös száma valószínűleg to­vább csökken. A falusi turizmus a megyé­ben mintegy két éve bonto­gatja erőteljesebben szárnyait. Magyaregregyen 1983-ban kezdték, a következő évben pedig már Pécsváradon, Bük- kösdön és Magyarhertelenden bővítették a lehetőségeket. A A pécsi Hotel Hunyor előcsarnoka Proksza László felvételei A szállodák átlagos férő­hely-kihasználtsága nem érte el az 50 százalékot, sőt közel egyszázalékos visszaesés volt. Ez merőben ellentétes az or­szágos tapasztalatokkal, ahol éves szinten átlag 5—6 szá­zalékos javulást jegyeztek fel. Baranyában a legalacsonyabb kihasználtságú a siklósi Ten- kes (27,8 százalék) és a kom­lói Béke szálló volt. Az átla­gon felüli forgalmat bonyolí­tottak le viszont a pécsi szál­lodák, valamint a csak sze­zonban működő harkányi Ba­ranya szálló. Az utazási irodák szerint Pécs fogadóképességét jelen­négy településen egyidőben 50 vendéget tudnak elhelyez­ni. Tavaly 94 hazai turista vet­te igénybe a szolgáltatásai­kat és összesen 914 vendég- éjszakát töltöttek a falvakban. A jobb kiszolgálás, a szá­mos látnivaló összességében több vendéget csalogatott Ba­ranyába. Emelkedtek a bevé­telek, néhány területen nőtt a forgalom. A tartalékok, a még szunnyadó lehetőségek ki­használása viszont már az idei év feladata. A kezdet mindenesetre biztató. Ferenci Demeter Sok kárt okozott az utakon a tél A Pécsi Közúti Igazgatóság tizenkét karbantartó brigádja kezd­te meg a városban és a megye útjain a felfagyott utak burkolat­javítását. Felvételünk Reménypuszta térségében készült. Fotó: Erb János Kátyúk és kátyúk Mielőtt kátyúszemlére indul­nánk a városban Rózsai Bélá­val, a Pécsi Köztisztasági ,és Útkarbantartó Vállalat útkeze­lési osztályának vezetőjével és Elekes Domonkossal, az osz­tály munkatársával, egy cím­jegyzéket nyomnak a kezembe. Ezen azok az utcák vannak feltüntetve, melyeknél halaszt­hatatlanul fontos, hogy mi­előbb eltüntessék ö tél rombo­lásának nyomait, az 5-20 cen­timéteres kátyúkat, ötven utca és tér szerepel a papíron, pél­dául a Felsővámház utca, ahol az írás szerint sok a közepes és nagy gödör, a Varsány utca, a Hal tér, Kossuth tér, Ady Endre utca . . . Útközben mondom, ilyen rossz állapotba talán még so­ha nem kerültek a város útjai, ebben a pillanatban gépkocsi- vezetőnk hirtelen jobbra rántja a kormányt, így sikerül kikerül­nie egy jókora Jókai utcai ká­tyút.- A nagy gondot az okozza, hogy közben nem volt olyan idő, mely lehetővé tette volna a keletkezett gödrök eltünteté­sét. A tél hosszú volt és ke­mény, ez sajnos meglátszik az utakon - mondja Rózsai Béla. S hogy a helyreállítás meny­nyibe kerül? Óvatos becslések szerint megközelíti a hárommil­lió forintot. Sok ez, vagy ke­vés? Tavaly kátyúmentesítésre egymillió forintot fordítottak . . .- Ezt a munkát általában március 15-e körül szoktuk kez­deni, de most nem várhatunk, hisz sok helyütt kimondottan balesetveszélyesek a gödrök. A legfontosabb feladatunk, hogy ezeket megszüntessük. Jelenleg három brigádunk dolgozik a városban, egyelőre az autó­busz-útvonalakon - folytatja Rózsai Béla. Az egyik brigáddal a szintén nagyon „lerobbant" Mártírok útján találkozunk. A buszváró öbölben dolgoznak.- Sajnos, nem tudunk töké­letes munkát végezni, látja, áll a víz a gödörben. Mit tudunk tenni, kisöpörjük a kátyút, le­kenjük bitumenemulzióval, be­tesszük az aszfaltot, s lehen­gereljük - tájékoztat a techno­lógiai folyamatról Német József brigádvezető. A Tüzér utcai felüljárón haj­tunk keresztül, az első ívben kátyú kátyú hátán. — Itt még nem szabadna ilyen állapotban lenni a bur­kolatnak. Most szakvéleményt fogunk kérni, mert valószínű, hogy az építésnél valamilyen technológiai előírást megsértet­tek. A Keszüi úton, a Táncsics Mihály utcában szintén renge­teg a gödör. Egy részük már eltűnt, de még jócskán akad­nak, nem árt lassan közleked­ni. — Nem kérészéletűek ezek a kátyú mentesítések? — De igen, viszont nincs mese, meg kell csinálnunk. Az igazi az lenne, ha azokra a részekre, ahol nagy területen vannak a mély gödrök, egy új burkolatot húznánk. De hát... — válaszol Elekes Domonkos. Az Ady Endre utcában, a Bittner Alajos utcában, az En­gels úton ugyancsak kritikus a helyzet, de mint köiutunkon ta­pasztaltuk, alig van a város­ban olyan utca, amelyikben ne éktelenkedne néhány gödör. Feltűnő, hogy elsősorban azokban az utcákban van sok kátyú, amiket valamilyen köz­műépítés miatt fel kellett bon­tani. Ez bizonyítja, hogy a helyreállítás nem a legszaksze­rűbben történik. A keletkezett kárt pedig most egyedül a vá­ros kénytelen elviselni. Hogy mikorra fejeződnek be az utak helyreállításának mun­kálatai, nehéz megjósolni. Az biztos, hogy egy-két hónapig még nagyon kell figyelniök a járművezetőknek oz útburkola­tot is. Roszprim Nándor Gyerekek a tűzről Játék a valósággal Minden tizedik tűzeset részt­vevője, áldozata gyerek. Mi­lyennek ismeri a tüzet? Vesze­delmes ellenség, vagy a min­dennapok tartozéka, amellyel lehet okosan, hasznosan bán­ni? A pécsi Melinda utcai óvoda hatévesei játszottak a valóság­gal. Gizi néni verset mond: — Rézbográcsban hús To­tyogjon . . . Mit tegyek, hogy igaz leqyen? A gyerekek egymásnak adják a krétát. Húst rajzolnak, gőzt fölé. Árpi jelentkezik: — Tűz ég alatta. Szeretnék rácsot is rajzolni, ami meg­tartja a hamut. — Rakott már tüzet a szüleivel, elleste, ho­gyan csinálják biztonságosan. Anita gáztűzhelyet rajzol a másik fazék alá. S elmondja azt is, mivel lehet tüzet gyújta­ni. Gyufával, öngyújtóval, szik­rázóval . . . Az óvenéni kérdez: — Hogyan kapjuk a tüzet? A gyerekek sorolják: a góz, az áram, a fa ... adja. Egy kép kerül a táblára. Er­dő ég hatalmas lánggal. — Mit gondoltok a tűzről? Vali: — A fű ég. Zsolti: — Valaki gyújtogatott és meggyulladt az erdő. A többiek: — A tűzben biztosan egy ember is meghalt, akkorák a lángok. — Valaki eldobott egy égő gyufát... — A tűzoltók oltják a tü­zet . . — Tűz van egy lakásban . . . — Egy ember otthogyta a tü­zet . . Elmondják azt is, mit érez­nek, hallanak, ha tűz ég. — Szirénáznak a tűzoltók. — A nyári fű pattog. — Izzadunk a hőségben. — Füstszagot érzek. — Valaki megég, ha oda­megy a tűzbe. Gjzi néni újabb játékot indít: — Vettem nektek egy lakást a brigódos bácsiktól. Beren­dezem, de takarítsuk ki: mit kell kitakaritani, hogy bemehes­setek játszani? Viki: — A gyufásdobozt. Ha véletlenül meggyújtom és eldo­bom, kigyullad a ház. A többiek elveszik a vasalót, a kávéfőzőt, a gyertyát. Az egyik kisfiú nagy hanggoi áll fel: — Az én tesóm mindig a gyufával játszik, anyu rászól, hogy nem szabad neki. Nagy gondban vannak a gáz­tűzhellyel. Ott áll a bölcső mel­lette. Szinte kórusban követelik, ki kell dobni a házból. Tudják, hogy mért kardoskod­tak ellene. Egyikük felháborod­va mondja is: — A reklámban láttam, hogy egy kisgyerek az igazi gáztűz­helyen főzőcskézett. Tekergette a gombokat. A tűzoltók munkájáról kis­okoson mondják a „leckét": — ö oltja el a tüzet, — URH-val jelentkezik. — „Póncélruhában" bemen­nek az égő tűzbe. — Füstmérgezést is kaphat­nak . .. — Porral, habbal, vízzel ol­tanak. Tűzoltólaktanyát rögtönöznek. Ketten tolják be a létrós ko­csikat, igazi sisakot is kaptak a fejükre. Az ügyeletes tiszt „komolyan” ügyei a rendre. Nándi a telefonközpontos. Az óvónéni tárcsáz a vonal másik végén: — Halló! 05? — Igen. — Volt tűz? — Gyakran szokott lenni. — Kik okozzák? — Sajnos, a gyerekek — mondja Nándi a telefonközpon­tos szerepében. A gyerekek már az udvaron hógolyózrrak, fogócskáznak. Tóth Józselné, Gizi néni irodá­jában beszélgetünk. Halász Jenő tűzoltó főhad­nagy megjegyzi: — A tűzmegelőzésben sokat tettek ma ezek a gyerekek. A maguk nyelvén szinte felmond­ták a tüzelőberendezések al­kalmazásáról szóló jogszabá­lyokat is. Ök, a hatéves korosztály a legfogékonyabbak. Érdemes ve­lük kezdeni a tűzvédelmi pro­pagandát. Hogy mennyire gya­korlat ez az óvodákban? Kőhalmi Káról yné szakfel­ügyelő: — Az óvodai nevelési prog­ramban s a környezetismeret­foglalkozósokon beszélgetnek a tűzről, veszélyességéről, o vé­delemről, de volóban ritka eset, hogy ennyi időt, ilyen felké­szülten szenteljenek ennek a témának, A Melinda utcaiak jártak már többször a pécsi tűzoltó- laktanyában. Jól ismerik a jár­műveket, eszközöket, a tűzoltók munkáját. Tavaly, az ott rende­zett kiállításon egy egész szo­bát kapott a óvoda. Minden szeptemberben úgy kezdik az óvodaévet, hogy az első szülői értekezleten az apu­ka-anyuka munkahelyéről ér­deklődnek, ki segítene abban, hogy a gyerekek megismerhes­senek egy-egy foglalkozást. Hat évvel ezelőtt jelentkezett a Halász apuka, így tanultak meg a kicsik mind többet a tűzol­tók munkájáról. Azóta a Ha­lász gyerekek már nem iárnak ide, de az óvoda továbbra is él a lehetőséggel. Segítőtársak a' szülők is. Ismerik oz óvoda nevelési terveit, otthon folytat­ják, gyakorolják a gyerekekkel. S nem papíron tervezik a tűz- riadó-gyakorlatokat sem. itt a gyerekek megtanulják, hogyan kell feqyelmezetten, engedel­mesen követni a felnőtt utasí­tásait. S ami mindennél fontosabb. Nem félnek a tűztől. Tudják, hogy hasznos, szükséges, de nem játék, okosan kell bánni vele. Ismerik. Galdonyi M.

Next

/
Thumbnails
Contents