Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-02 / 59. szám
1985. március 2., szombat Dunántúli napló 3 Befejezés előtt az 1985. évi szerződéskötések Olasz exportra csomagolják a frissen vágott csirkét Pécsett, o Baromfifeldolgozóban. Fotó: Proksza László 2lQ Az üfészek vállalása Kongresszusi vállalásóban nyolc baronyai áfész tagsága, szocialista brigádjai több százezer forint értékű társadalmi munkával segítették elő a kistelepülések rekonstrukciós programjának megvalósítását. A rekonstrukciós programban — amely a megye 29 településén élő 14 000 lakosnak jelent kulturáltabb vásárlási körülményeket — 1 200 000 forint értékben végzett társadalmi munkát o szövetkezetek tagsága. A pécsi, a pécsváradi, a mohácsi és a szentlőrinci szövetkezetek tagsága kétszázezer forintot pótoltak társadalmi munkával. A Pécsi Áfész „Munkás" szocialista brigádja tevékenységének köszönhető, hogy határidő előtt adták át a szolántai önkiszolgáló boltot, hogy januárban elkészült Pécsett, a siklósi városrészen az ABC-áruhóz. Az „Auróra” szocialista brigád tizenkétezer forinttal járult hozzá — kommunista műszakok teljesítésével — a Nemzeti Színház építéséhez. A Szentlőrinci Áfész dolgozói két kommunista műszakkal — mintegy huszonhat- ezer forinttal — járultak hozzá az egységek színvonalának javításához. Ezenkívül kétszázötvenezer forint értékű társadalmi munkával segítettek — az 1. számú szentlőrinci óvoda alapozásánál, valamint a vásártér tereprendezésénél. A komlóiak 500 óra társadalmi munkában rendbehozták a magyarhertelendi bolt, vendéglő és strand környékét, valamint a szövetkezet központi épületének udvarát és a gépkocsiparkolót. A vállalt 300 óra társadalmi munka helyett 420 órát teljesítettek a Pécsváradi Áfész szocialista brigádjai. A Szigetvári Áfész vállalásai közül kiemelkedő a faipari üzem dolgozóinak 400 óra társadalmi munkája a mozsgói iskola és óvoda részére, valamint a 34 vidéki egység tatarozása. A szövetkezeti tagok — célrészjegy váltásával — 35 millió forint értékben segítették a kistelepülések rekonstrukciós programját, A Konzum Áruház Szövetkezeti Közös Vállalat dolgozói 1500 óra társadalmi munkát végeztek óvodának és szociális otthonnak. M. Gy. Szinten tartás a megye élelmiszer- termelésében Rekord évet zárt Baranya élelmiszeripara is 1984-ben annak köszönhetően, hogy a megye mezőgazdasága tavaly minden eddiginél nagyobb mennyiségű árualapot termelt meg s kínált fel ipari feldolgozásra. Ha egyes cikkeknél év közben voltak is átvételi zavarok, átmeneti külpiaci értékesítési problémák, az év végéig lényegében minden termék vevőre talált. A termelők részéről gyakorta és olykor joggal bírált termelési szerződések, végül is betöltötték kettős szerepüket; a mezőgazdaságnak piacot, a feldolgozó iparoknak árualapot biztosítottak. Az idén a felvásárló és feldolgozó vállalatok a tervezésnél és árualapjaik szerződéses biztosításánál általában a tavalyi szint tartását célozzák meg, A termelési szerződések több évesek, s általában az ötéves tervhez igazodnak. A több' éves szerződést minden évben „karbantartják". Az ilyenkor beiktatott korrekciók és az általában egyéves szerződéssel dolgozó, kistermelők magatartása mégis módot ad bizonyos trendek előre jelzésére. Van mód pótszerződések megkötésére is attól függően, hoavan alakulnak a termeléskilátások. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat tavaly rekord mennyiségű, 550 000 tonna terményt vásárolt fel a megyében. Erre az évre azonban csak 450 000 tonna átvételére kötött szerződést. Ez nem jelenti azt, hogy egy rekord termés esetén nem fogad el pótkötéseket. A Kaposvári Cukorgyár, a sokkal jövedelmezőbb iuqoszláv export miatt ebben az évben elvesztette baranyai partnereinek jelentős részét, s emiatt a hazai cukorgyárak között sorrendben az utolsó az 1985-ös szerződéskötésijén. Kaaacitásleköté- si gondokkal, és az elmúlt évekhez képest bizonyos mértékű árualaphiánnyal kell szembenéznie a Baranya megyei Tejipari Vállalatnak is. Eqyre kevesebb termelő köt szerződést a Pécsi Zöldért Vállalattal. Elgondolkodtató az a tény, hogy a Zöldért forgalmának ma már csak 30 százalékát teszi ki a zöldség és gyümölcs. A Szigetvári Konzervgyár ugyanakkor már múlt év őszén leszerződte 60 000 tonnás kapacitását elsősorban az állami gazdaságokkal és az áfészek- kel. A Pannonvin Borgazdasági Kombinát közel 35 000 tonna szőlő, 1181 hektó must, 27 879 hektó egyszer fejtett és 45 151 hektó kétszer fejtett bor átvételére kötött szerződést 1985-re kis- és nagytermelőkkel. A kombinátnak Villányban és Siklóson jelentős, 104 600 hektóliteres saját termelése van. Ez az árualap ki is meríti a kombinát tároló kapacitását. A feldolgozó kapacitás ennél nagyobb, amit Zalában eddig csak 50 százalékban kötött le szerződésileg. Az új bortörvény szigorúbb feltételei miatt a kistermelők egy része nem köt szerződést a kombináttal, inkább „kicsiben" értékesíti borát. A nagyüzemi szerződéseket az Állatforgalmi és Húsipori Vállalat is megkötötte. E szerződésekből egyértelműen kitűnik, hogy a megye nagyüzemi gazdaságaiban jó a sertéstartói kedv, hisz már eddig 7 százalékkal több vágósertésre kötöttek szerződést a tavalyinál. A kistermelői szerződések még nem zárultak le. A trend itt már nem olyan egyértelműen pozitív, mint a nagyüzemeknél. A Statisztikai Hivatal adatai alapján december 31-én 10 százalékkal kevesebb koca volt a háztájiban, mint az előző év hasonló időszakában. Ez a hiány azonban még pótolható, hisz a vállalat a tavalyi 2500- zal szemben az idén 3500 kocát tud kihelyezni. Csökken a vágómarha-szerződések, -kötések trendje is a megyében. Ezen enyhít valamelyest a lengyel—olasz bérhizlalási akció. Az idén 4000, Lengyelországból érkező sovány növendékbikát helyez ki az ÁHV több baranyai tsz-be. A Baromfifeldolgozó Közös Vállalat február végéig 85 százalékban kötötte le szerződésileg 1985. évi árualapját. Felvásárlási tervük az idén 24 000 tonna baromfi, ebből 19— 20 000 tonnát Pécsett dolgoznak fel, a többit élő exportra szánják. Jelenleg folynak a tárgyalások a TERIMPEX-en keresztül 250 000 pulyka és 300 000 pecsenyekacsa NSZK-beli élő exportjára. Ezen kívül az idén is végeztetnek bérvágóst Jugoszláviában a Beljei Kombinát feldolgozó üzemében. A trend szerint tovább csökken a pecsenyekacsa-tartás, -feldolgozás. A magas téli energiaárak miatt a háztáji termelők 10—15 százalékkal csökkentik a broiler csirke előállítását. — Rné — Mielőtt még mellészegődnék, nem árt néhány szakkifejezést megtanulnom: mi a főte, a talp, a kamra, a vájvég, a feltörés, a népes, mi a különbség a sikló és az ereszke, az ácsolás és az omlasztás, a szkré- per és a fúrókalapács, a Schwarcz-acéltám és a süvegfa között. . . Holub Ferenc, a Mecseki Ércbányászati Vállalat III. üzemének egyik körletvezetője, aki mellé szegődtem, türelmes „tanító", újra és újra magyarázza a lényeget. Aztán: — Induljunk, lent majd meglátja, hogy mi micsoda ... A nyolc harminckor induló műszaki népesig még be kell öltöznünk. Ez a művelet, túlontúl sok időt vesz igénybe. Hiába, én még alig néhányszor voltam csak eddig a bányában. Vajon kiszámította-e valaha Holub Ferenc, hogy ő már hányszor szállt le eddig tizenöt éves kora óta? Tőle tudom ugyanis, hogy 1949-ben, tizennégy évesen kezdte Pécs- toányán, o Széchenyi-aknán és rá egy évre került le a mélybe lóvezetőnek ... — Azóto végigjártam a szakmai létrát. Voltam csillés, segédvájár, ötvenkettőben lettem vájár, s a frontmesterségig vittem, voltam aknász, és most körletvezető vagyok. Munka mellett végeztem el a bányaipari technikumot. Nagyapja 40, apja 35 évet húzott le a bányában, a testvérei is követték őket, ő is az akna, a bánya mellett gyere- keskedett. Magától értetődő volt, hogy ő is beáll a sorba. — Máshová nem is igen mehettünk volna ... A bánya biztos anyagi és erkölcsi megbecsülést jelentett. Akkor még 15 évesen le lehetett szállni. Szerencsémre elég jó fizikumú voltam, meg a kiválasztásnál jó „ajánlólevél” volt nekem az egész család. — Bejutnia nem volt nehéz. S maradni? — Maradnom se volt nehéz. Vonzott és ma is érdekel ez a munka, ez a különleges világ. Ha nem jön semmi közbe, három évem van a nyugdíjig. A körletvezető — A szénbányászból miért lett uránbányász? — Nem önszántamból jöttem el Pécsbónyáról, megszüntették a bányát. Bányász voltam, olyan hely után néztem, ahol az is maradhattam hosszú távon. így jöttem ide a III. üzembe. Nagyot rántva indul a népes. Pintér Ferenccel - aki a Körzeti Bányaműszaki Felügyelőségtől jött föld alatti biztonsági technológiai ellenőrzésre —, együtt elevenítik fel a Szével — padolást, azaz műfőtét készít: a talpon kifeszített és rögzített drótkötélhez erősítik a speciális dróthálót, hogy az omlasztásnál az legyen majd az alatta lévő rész mennyezete. Köröskörül sejtelmes sötétség, fémtámok „erdeje”, a ventillátor zúgva hozza a friss levegőt... A szögről leakasztott keménytáblás füzetben, az utasítási könyvben megnézik, hogy mit írt be az aknász, azt hogyan hajtják végre, majd ők beírják, hogy a két helyen lechenyi-aknán töltött éveiket, meg azt, amikor Holub még munka mellett jobbhátvédet játszott a Pécsbányatelepi Bányászban . . . Velünk tart még Csongor Csaba dozimetriai operátor. A szűk népesből kiszállunk a keleti aknánál és gyalogolunk a kasig, azzal a nyolcadik szintig süllyedünk, majd siklón kaptatunk fel a hetedik szintre és a főszállító vágaton megyünk tovább. A talpfákon lépegetve jó, hogy a lámpával a lábam elé világíthatok . .. Egy elágazásnál hosszú akácok — szaknyelven „süvegfák" —, szovjet gyártmányú mozgó- száras acéltámok, acélhálófonatok sorakoznak, lezárt Jádá- ban robbanóanyag. Az utunkon itt is, ott is állandó, vagy imbolygó fények tűnnek a szemembe . . . A tizenhármas csapat — Petrimán Miklós szakvezető, omlasztó vájár három emberészakadt légvezetéket kössék fel. — Omlasztásnál legalább három és legfeljebb négy ember dolgozhat. Ez előírás — közli velem Holub Ferenc —, itt lent a biztonság, a bányász és a bánya biztonsága az első. Az 54-es csapat telepítéséhez érkezünk. A körletvezető megnyom egy gombot és rekedt dudaszó haitik fentről, a feltörésből. Hosszú, görbére deformálódott vaslétrán jutunk a függőleges feltörésbe és onnan Néma László szakvezető vájárhoz és két társához, akik szabad szélű kamrát ácsolnak. Kérésükre a körletvezető megígéri, hogy küld csillét és hívja a villanyszerelőt. Távolabb a 34-es csapat - Lovász László szakvezető vájár vezetésével - is szabad szélű kamrát hajt. Az egyik szkréper - villanymotorral hajtott csörlő mozgatta, drótkötélen lévő körmöskanól — o vájvégről húzza el a lerobbantott követ, a másik onnan húzza le a főkamrába, és a döntő garatán át hullik a kitermelt kő a lent várakozó üres csillébe. A megtelt csillében „rovás" — léc, ráírva a csapat száma — kerül . . . Holub Ferenc levesz a polcról egy PR-27-es sürített levegős fúrókalapócsot és mondja, hogy emeljem meg. Hát! Nem könnyű. Messziről olojpáraköd és tompa kelepelés jelzi, hogy a hármas csapathoz közeledünk. A két PR-27-es a légtámon feltámasztva olyan, mint az állványra állított géppuska, tompa pöfögő hangon fúrják a vájvéget a robbantáshoz. A fúrt lyukból vékony patakocskaként folyik ki a víz — azzal kötik meg a port a fúrásnál —, lejjebb már tócsákban cuppog a gumicsizmánk. Kőműves Lajos szakvezető robbantó vájárnál Pintér Ferenc és a körletvezető a robbanóanyagra kíváncsi. Nem találnak kifogásolnivalót, rendben van a robbanóanyag tárolótartályai A csapásvágatban Serény/ Károly fenntartó szakvezető vájár csapata dolgozik: a fölében két hosszú feszke derékba törött, a vágat oldalát biztosító acéltámok között nem egy annyira meggörbült, mint a violinkulcs. — Van itt főtenyomás, gyakran kell a tárnokát cserélnünk — mondja a körletvezető. A 12,15-ös műszaki /lépessel jövünk fel. A napszinten nehéz újra megszokni a csípős hideget és a havon vakítóan szikrázó napfényt. Fáradt vagyok. Holub Ferenc reggel háromnegyed 4-től van talpon. Itt az üzemben 6 órakor tartotta a reggeli rapor- tot (eligazítást), utána ellenőrizte, hogy az aknászok hogyan és hová osztották be a csapatokat és amikor elindult a vájvégi népes, a körletvezető a főbányamesteri raportra ment. Utána tervezte a márciusi telepítést, ellátta az adminisztrációs kötelezettségét, intézkedett a hozzá bekopogok ügyes-bajos dolgaiban. — Minden reggel leszállók a műszaki népessel, hogy a 13,55-ös délutáni raporton tovább adhassam, hol, meddig jutottak el a délelőttösök, hol mi a gond, mire van lent szükség. Nálunk a bányában alapelv a biztonság, de nekem azonfelül a létszámra, a telepítésekre, c termelt mennyiségre, az önköltségre, az anyagellátásra és még annyi másra is gondolnom kell. A körletvezetői iroda ajtajára kitűzték a különprémium kiírást tartalmazó papírlapot, amiről leolvasható, hogy melyik csapat mennyi pénzt kaphat, ha túlteljesít.. . Talán ez is alátámasztja azt, amit Holub Ferenc mondott némi büszkeséggel: — Szerencsére minket nem nyomaszt annyira a munkaerőhiány . .. Murányi László
