Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)

1985-02-06 / 35. szám

1985. február 6., szerda Dunántúli napló 5 35 évo adnak szakmát a fiataloknak Munkagyakorlaton a második osztályos szerkezetlakatosok Fotó: Läufer L. Falugyűlés Pellérden összefogás az óvodabővítés ügyében A lakosság várakozáson felü­li érdeklődése és aktivitása a községi tanács vezetőit is meg­lepte a hétfő esti pellérdi falu­gyűlésen, amely egyike volt idén az elsőknek Baranyában. Közel százon zsúfolódtak össze a ta­nács nagytermében, de sokan ácsorogtak kint a folyosón is. A falugyűlésen először Nádor János, a községi tanács elnöke számolt be a település elmúlt évekbeli eredményeiről, a jelen gondjairól, a jövő terveiről. Megállapította, hogy a lakos­ság alapellátása kielégítő, sőt többséqében jó színvonalú. A fejlesztések, felújítások közül ki­emelhető az iskola tatarozáso és tornaterme építésének befe­jezése, az óvoda tatarozása, út­építés a Vasút utcában, átjáró- híd építése a Dózsa utcában, o zártkerti részek villamosítása, valamint az, hogy új, modern épületbe került a községi pos- tahivatoi. A nondok és a tervek között szólt arról, hony a köz­ség lakosságának a legna­gyobb problémája az ivóvíz- ellátás elégtelensége volt. En­nek javítása érdekében na­gyobb keresztmetszetű vízveze­ték kiépítése és 200 köbméteres v.z.ározó létesítése szükséges. A beruházáshoz nem elegendő a tanács fejlesztési alapja, az esetleges megyei támogatás, szükséq van a lakossáa hozzá­járulására is. A másik sürgető feladat az óvpda bővítése, amit szintén csak felsőbb tanácsi, illetve lakossági támogatással, társadalmi munkával lehet meg­valósítani. A fórumon felszólalók több mint két órán át zúdították a kérdéseiket, panaszaikat, kéré­seiket, javaslataikat a községi tanács vezetőire. Sok olyan ap­ró hiányosságot is felemleget­tek, amikkel bizony kár volt a falugyűlésig várni: utcán kó­borló kutyák, randalírozó moto­ros fiatalok, egyes útszakaszok, járdák állopota ... Lényeges súllyal, többek által említetten három téma szerepelt: az ivóvíz­ellátás tarthatatlan helyzete, a közvilágítás gyakorj hibái, va­lamint Pellérd mint városkör­nyéki község és Pécs viszonya. Az elsőt és oz utóbbit jó néhá­nyon össze is kapcsolták: Pécs többek között a pellérdi kutak­ból kapja oz ivóvizet, ugyanak­kor a községben gyakori a víz­hiány, s ha von víz, akkor isza­pos, rozsdás. Ráadásul sok ház­nál nincs vízóra — hiába igénylik a Vízműtől —, az áta­lányban fizetett vízdíj viszont tíz-hússzorosa a vízórák alap­ján számítottnál. A közvilágítás hibái rendszeresek, a DÉDASZ- tól viszont csők azt a magyará­zatot kapják, hogy pellérdi gye­rekek légpuskával kilövöldözik az utcai lámpákat. Szóvá tették azt is, hogy a pellérdi lakosok túlnyomó többsége Pécsett dol­gozik, a közlekedés mégis rossz, g város vállalatoi pedig nem segítik dolgozóik lakóhelyének kommunális fejlesztését. Nem kevés és nem könnyű leckét adott a folugyűlés a pel­lérdi tanácsnak. Az apróbb, egyszerűbb problémák gyorsan rendeződhetnek, az olapvetőbb gondok megoldásához viszont sok munka és küzdelem kell: a pellérdi é<i a Pécs városi Tanács anyagi lehetőségei is jóval kor­látozottabbak, mint ahogy azt a falugyűlésen felszólalók több­sége feltételezte. A lakosság összefogására is szükség van, s ennek szervezését az óvoda- bővítés ügyében el is határoz­ták a Dellérdiek. D. I. Tanműhely a BÉV központi telepén Marad vagy nem marad harmadév után az ifjú szakmunkás? A tanműhely hosszú, egyszintes épület. Tágasnak tűnik. Tizen­évesek tanulnak itt szakmát, jövőjüket meghatározza az itt eltöltött pár év. A kóruspróba szünetében Cseri László felvétele Űjahb tagokat vár a pécsi operakórus Kerék Attila és Vanner Gábor szerkezetlakatos lesz. Most má­sodikosok. Nem elsőre válasz­tották ezt a szakmát. Gábor asztalos, Attila bútorasztalos vagy kárpitos akart lenni. Az eddig eltelt másfél év alatt megszerették ezt a munkát, kö­szönhetően az itteni légkörnek, az oktatóknak, a felszereltség­nek, a körülményeknek. „Termelve-oktatva" elven dol­goznak a tanműhelyben. A leendő szerkezetlakatosok pél­dául a BEV lakatosüzemének megrendelésére készítik a lép­csőházi ablakokat, tetőkibúvó­kat, lábrácsokat. Ezek össze­állításához szükség van arra, hogy hegeszteni tudjanak, ezt másodikban tanulták-tanulják meg. Attila a BÉV-nél fog dol­gozni a szakmunkásvizsga után, bár még szerződést nem kötött a vállalattal. Tanul, dolgozik, maradék idejében sportol, a PMSC-nél labdarúgó. A BÉV-ből csak a lakatosüzemet ismeri, meg a tanműhelyt. Gábor szin­tén tanul, dolgozik és sportol. A PVSK-nál távfutó. A Mező­gépnél fog dolgozni. Leendő munkahelyét egy üzemlátogatá­son látta, sokkal többet nem is tud róla. ■le A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat 35 éve fog­lalkozik fiatal szakmunkások képzésével. A műhelyhez kötött szakmákat — csőszerelő, laka­tos, asztalos, forgácsoló — so- káiq korszerűtlen tanműhelyben oktatták, öt éve az akkor ki­— Nekünk főnyeremény ez a nyugdíjasház — mondta teg­nap Kardos János, a ház egyik lakója. — Meszesen laktunk, ott mindennap fát kellett vágni, befűteni. Itt minden kényelmünk megvan, és nagyon jó a légkör. — Tudja, én nem nagyon akartam jönni — vette át be­szélgetés közben a szót a fele­ség — az emberek össze-vissza beszéltek. Azt mondták: mi az, bemész oda meghalni? Aztán amikor itt berendezkedtünk, az első éjszaka után már reggel mondtam a páromnak, olyan jó itt, mintha mindig is itt laktunk volna. A pécsi nyugdíjasház 121 lakásának 159 lakója van, va­lamennyien nyugdíjasok. A leg­idősebb 93 éves, de van 52 éves is. A 159 lakóból 129-en az itt működő öregek napközi­jének is a tagjai. — Sajátos, semmihez sem hasonlítható helyzetben van ez az új intézmény — mondja Szi­c lakított központi telepen épí­tettek 28 millió forintos költség­gel új tanműhelyt. Ehhez az or­szágos szakmunkásképzési alap­ból 15,5 milliót kaptak, a töb­bit a vállalat saját erőből fe­dezte. * Gondot jelent, hogy az itt szakmát tanulók a vizsga után „veszik a kalapjukat“, máshol helyezkednek el. A BÉV társa­dalmi ösztöndíjas szerződést köt a szakmunkástanulókkal, ezzel kívánva elősegíteni az itt- tartásukat. Az ösztöndíj össze­gét a közelmúltban emelték •hatszáz forintra. A tanműhelyt 145 személyesre tervezték, minden szakmának külön műhelyt biztosítanak. Az 500-as és az 508-as szakmun­kásképző intézetek diákjai is­merkednek itt a szakmai fogá­sokkal — intézeti és BÉV-es ok­tatók irányításával. A műhelyek jól felszereltek, a körülmények talán jobbak, mint a leendő munkahelyeken. A tanműhely épületében külön étterem van a tanulóknak, négy forintért kapnak itt ebédet. A folyásán védőitalt adó automata áll, mű­ködőképes. Hogy hányán maradnak itt a jelenleg oktatott 103-ból, azt megjósolni nehéz lenne. Elsős­ként, másodévesként jól érzik itt magukat. Olyannyira, hogy az elmúlt hét végén az olimpiai ötoróba 20 kilométerét eqyütt futotta le Brinke Károly oktató tanítványaival. L. Cs. K. lasi Pálné, a nyugdíjasház napközi otthonának vezetője. - A lakások PIK-lakások, a la­kók ennek bérlői, ugyanakkor a szervesen itt működő öregek napközi otthona az Egyesített Szociális Intézményekhez tarto­zik. Sok mindenről most me­netközben derül ki, hogy jól csinóljuk-e vagy rosszul, hogy vagy ezt, vagy azt majd más­képp kell a jövőben. Például eredetileg 80 főre tervezték a napközit, és azt hitték, nem lesz még ennyi jelentkező sem. Most mindössze 30-an nem ta­gok, legalábbis névlegesen, a valóságban igen. Mert akár­milyen rendezvény van itt a házban, nem mondhatjuk, hogy menjen ki a társalgóból, mert csak a napközi tagok vehet­— Engem a Picur protezsált be, amikor kiöregedtem az 500-as kórusából - nagy ne­vetés tör ki a teremben és min­denki a húsz év körüli Róth Lászlóra pillant. — De azért diszkóba is jársz — cukkolják a fiatalembert, aki élénken tiltakozik. Arra már nincs ideje. Hetente két este próbál a pécsi operakórus és dolgozni is kell. — Nem tartom elvesztegetett időnek az ittlétemet. Nekem a kórusban énekelni lelki több­letet jelent. Kórustag voltam korábban is. Amíg a gyerexem kicsi "volt, abbahagytam az éneklést, de most mór újra nek részt, ünnepkor, kis aján­dékosztáskor szintén nem te­hetjük meg, hogy az egyiknek adunk, a másiknak nem, jól­lehet a napközi fogság kü­lönböző feltételekhez kötött. Arra sem számítottunk, hogy valamennyi lakó igénybe veszi a napi háromszori étkezést, még a hétvégeken is. Az ételt a FEK-ből hozzuk, a minőség­gel eleinte voltak problémák, most viszont kifogástalan. Olyan jó hírünk lett, hogy a múltkor Hajdúszoboszlóról táv­iratban érdeklődött valaki, hogy miként kerülhet ide be. Volt szüreti mulatság, kará­csonyi ünnepség és olyan szil­veszter, hogy jobban bolondoz­tak, mint a fiatalok. A beszélgetés közben érke­megengedhetem magamnak és nagyon szeretem csinálni — mondja Visegrádi Lajosné. — Teljesen felfrissülünk a ze­nétől, arról nem is beszélve, hogy olyan sok dicséretet ka­punk itt, mint sehol máshol — néz Károly Róbert karnagyra Mestyánné. — Igen fontos szá­munkra a kórusmunka, és „mellesleg” igaz baráti kap­csolatok is alakultak — veszi át a szót Kardos István, a kó­rus elnöke, a Picurnak becé­zett lányka édesapja. De nem­csak ő hozta el lányát a kó­rusba, mindenki hívja énekelni jól tudó családtagját, kollégá­ját, ismerősét. zett az ebédszállító autó. Teg­nap lencsefőzelék sült hússal volt a menü, és a kiírás sze­rint a.vacsora töltött csirke. Az étkezőhelyiség első osztályú étteremnek is bárhol beillene. A mellette lévő társalgókban kényelmes fotelek, kanapék kínálják magukat. Valóban sajátos helyzet, öregek napközi otthona, de mindenki akkor tartózkodik csak a közös helyiségekben, amikor akar, ha jól érzi ma­gát, különben visszatérhet a saját lakásába. Folyosónként jó hangulatú kis közösségek alakultak ki, összejárnak, se­gítik egymást. Együtt lehetnek és külön. Ápolják őket, törőd­nek velük, mégis függetlenek. Egybehangzóan az a véle­mény, több ilyen nyugdíjas­ház kellene Pécsett, hiszen máris olyan nagy az érdeklő­dés, hogy még egy ekkora há­zat meg tudnának tölteni. S. Zs. Károly Róbert karnagy, a Pécsi Nemzeti Színház karigaz­gatója és a pécsi operakórus megszervezője. — Húsz éve dolgozom a pé­csi színháznál. Kezdetben 19 szerződött színházi énekkari tagunk volt, úgyhogy sok ún. társadalmi kisegítővel dolgoz­tunk, vagyis a pécsi kórusokat járva verbuváltunk külső ta­gokat. Aztán lassan kialakult egy stabil, jó képességű tár­saság. Folyamatosan bővültünk és ahogyan nőtt a szakmai tu­dásunk, úgy kaptunk kedvet, hogy még többet dolgozzunk. Az Apáczai Csere János Neve­lési Központ felkarolt minket, és erkölcsi, anyagi segítségük­kel létrehoztuk tavaly a pécsi operokórust. A kórusunk úgy 50—55 tagú. A hivatásos szín­házi énekkari tagok és a kül­sősök alkotják. A színházi ta­goknak délelőttönként tartok próbát, a külső tagoknak pe­dig mint most is, este. A szín­házi énekkarosok között is van­nak igen régi, állandó tagja­ink, mint például az énekkar titkára, Visnyei Tibor, aki szin­tén a huszadik évadot tölti a színháznál. Vagy Tóth József, aki Miskolcról jött hozzánk, amikor az ottani színháznál felbomlott az énekkar. Az operakórus, nevéhez il­lően, operák kórusműveit ad­ja elő, keresztmetszetet nyújt egy-egy operából. Például a Bánk bánt, a Hunyadi Lászlót dolgozták fel. Pécs felszaba­dulásának 40. évfordulója tisz­teletére nemzetközi munkás- mozgalmi dalokkal lépnek majd fel a városi díszünnepségen, és készülnek a Händel jubile­um kapcsán egy Höndel-ora- tóriumra. Operametszeteiket bemutatják ifjúsági előadáso­kon és turnéznak Schwerinben is. És várnak még maguk közé újabb tagokat. B. A. Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke kedden hivatalá­ban fogadta Vo Nguyen Giap- ot, a Vietnami Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsánok elnökhelyettesét, oki február 2-től 6-ig munkalátogatáson tartózkodik Magyarországon. A vietnami miniszterelrtök-he- lyettes itt-tartózkodása során megbeszélést folytatott Czinege Lajossol, g Minisztertanács el­nökhelyettesével és Pál Lénárd- dal, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnökével. Vo Nguyen Giap szerdán utazik el hazánkból. * Kedden, a Magyar Gördü­lőcsapágy Művek debreceni gyárában megkezdődött a KGST Csapágyipari Együttmű­ködési Szervezet automatizált irányítási és számítástechnikai kérdésekkel foglalkozó szakér­tői munkacsoportjának 11. ülé­se. A tagországokban működő csapágygyárak gyártásirányí- tási rendszereinek és e téren alkalmazott számítástechnikai módszereinek fejlesztésére, összegzésére, az ezekkel kap­csolatos információk feldolgo­zására és továbbadására szer­vezett munkacsoport ezúttal többek között a számítástech­nikára alapozott, egységes csapáqvtervezési rendszer elő­készítésével, valamint a gör- Hülőcsapágyak minőségének és élettartamának számítógé­pes vizsgálatával, elemzésével foglalkozik. Az ülés pénteken fejeződik be. * Az Országos Béketanács meghívására január 31. és február 5. között hazánkban tartózkodott a Portugál Béke- és Együttműködési Tanács kül­döttsége, Silas Cerqueira koor­dináció főtitkár vezetésével. A delegáció tagjai tárgya­lásokat folytattak Sebestyén Nándornéval, az Országos Béketanács elnökével a Bé- ke-világtanács alelnökével, a nemzetközi békemozgalomnak, a BVT tevékenységének idősze­rű kérdéseiről. A portugál kül­döttség tárgyalt Barabás Mik­lóssal. az OBT főtitkárával és megállapodtak a két békemoz­galom idei együttműködéséről. A portugál delegációt fo­gadta Darvasi István, az or­szággyűlés külügyi bizottságá­nak titkára, Ribánszki Róbert, n Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, valamint Lehoczki Mihály, a TOT főtitkár- helyettese. A vendégek láto­gatást tettek az Országos Bé­ketanács Katolikus Bizottságá­nál is, ahol Biró Imre főtitkár tájékoztatta őket a magyar katolikus hívők béketevékeny­ségéről. A portugál delegáció kedden elutazott hazánkból. Szeretik otthonukat a nyugdíjasház lakói „Mintha mindig itt laktunk volna...” I ....Profik és qmqt&rgk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents