Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)

1985-02-06 / 35. szám

1985. február 6., szerda Dunántúli napló 3 A házkezel őségek meghatározott összeggel gazdálkodnak A FIK Tömöri brigádja csatornáz Pécsett a Jókai út 5-ös számú házban Fotó: Lauer Györgyi Szervezési korszerűsítés a PIK-nél • • Ónálló egységek Az építőrészlegek az árbevételben érdekeltek Válunk,dehogyan? Felkészülés a pálya- választásra Lehetőségek a szomszéd megyékben Néhány más megyében, vá­rosban oktatott szakma, illetve szakközépiskolai osztály, amely Baranya megyében nem indul. I. SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZETBEN OKTATOTT SZAKMÁK: Tolna megye: juhtenyésztő — Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézet, Lengyel. Vas megye: vadász-vadte­nyésztő — Mezőgazd. Szak­munkásképző Intézet, Szombat­hely — Ólad. Fejér megye: molnár — Ván- tus K. Mezőgazd. és Élelmi- szerip. Szakmunkásképző Inté­zet, Székesfehérvár, Ady E. u. 17. Komárom megye: lótenyész­tő, halász — Dobi István Me­zőgazd. és Élelmiszeripari Szak­munkásképző Intézet, Tata II., Diófa u. 18. II. SZAKMUNKÁSKÉPZÉST VÉGZŐ SZAKKÖZÉPISKOLÁK­BAN OKTATOTT SZAKMÁK: Somogy megye: állattenyésztő (szarvasmarha-tenyésztő szak — Móricz Zs. Mezőgazdasági Szak- középiskola, Kaposvár, Dénes- major 2. Húsipari termékgyár­tó, tejtermékgyártó — Kinizsi Pál Élelmiszeripari Szakközép- iskola, Kaposvár, Május 1. u. 2. Tolna megye: állattartó tele­pi gépész — Mezőgazdasági Szakközépiskola, Lengyel, szarvasmarha-tenyésztő —Csa­pó Dániel Mezőgazdasági Szak- középiskola, Szekszárd-Palánok. III. KÖZÉPFOKÚ KÉPZÉSI CÉLÚ SZAKKÖZÉPISKOLAI OSZTÁLYOK: Somogy megye: számítástech­nikai folyamszervező ágazat — Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskola, Kaposvár, Le­nin u. 2. Erdészeti ágazat és vízügyi tagozat — Erdészeti, Vízépítési és Vízgazdálkodási Szakközépiskola, Barcs, Latinca u. 13. Tolna megye: vendéglátóipa­ri szak — Vendéglátóipari Szakközépiskola, Szekszárd, Hu­nyadi u. 7. Vasútforgolmi szak — Apáczai Csere János Szak- középiskola, Dombóvár, Arany J. tér 21, Zala megye: számítástechni­kai ágazat — Csányi László Közgazdasági Szakközépiskola, Zalaegerszeg, Jókai u. 6. Tanfolyamok a Széchenyiben A pécsi Széchenyi István Gimnázium és Ipari Hírközlési Szakközépiskola (7621 Pécs, Kossuth L. u. 44.) gépjármü­technikai technikusminősítő - technikusminősítőre előkészítő — gépjárműközlekedési műve­zető, mester autószerelő szak­munkás tanfolyamot indít. Jelentkezési feltételek:- a technikusminősítőre: gépjárműtechnikai szakközép­iskolai oklevél és egyéves szakmai gyakorlat.- a technikusminősítő előké­szítőire: érettségizett autósze­relő, autóvillamossági szerelő, karosszérialakatos végzettség. Érettségi bizonyítvány és hiva­tásos gépjárművezetői jogosít­vány. — mester-autószerelőire: autószerelői szakmunkásbizo­nyítvány, gépjárműtechnikai érettségi, ötéves gyakorlattal. — gépjárműközlekedési mű­vezetőire: mester-autószerelő bizonyítvány, illetőleg műveze­tői beosztás a vállalatnál. Munkahelyi javaslat. Részletes tájékoztatás az iskola titkárságán (I. em. 26.) kapható. Jelentkezési határidő: 1985. február 10. A Pécsi Ingatlankezelő Vál­lalat jelenleg 25 000 lakást és közel 4000 üzletet, műhelyt, rak­tárot kezel. Az ingatlanok hat házkezelőséq közvetlen irányí­tása, ellenőrzése alá tartoznak. Bebizonyosodott, hogy cél­szerű lenne a PIK egyes részte­rületeinek elkülönítése. Ez né­hány éve megtörtént. Ekkor me­rült fel, hogy önállóságot is biz­tosítsanak nekik: így az elkülö­níthető gazdasági egységeknél növelni tudnák a költségérzé­kenységet. A szervezeti önálló­sodás ez év január elsejével megtörtént.- Mit jelent az új szervezeti leiállás? — érdeklődtünk Hajdú Lászlótól, a PIK igazgatóhelyet­tesétől. — Lényegi változás nem tör­ténik. Marad továbbra is a vál­lalati irányítás, a központi vál­lalati szintű gazdálkodás. Év elejével a házkezelőségek, az ingatlanközvetítés, az építési részlegek, és az ezeket kiszol­gáló szervezetek kaptak önál­lóságot. Most maguk fogják a saját tevékenységük hatékony­sága ismeretében a hozzájuk tartozó feladatokat elvállalni, elvégezni, elvégeztetni. így például a házkezelőségek meg­kapják az üzemeléssel kapcso­latos pénzértékeket - a korábbi évek átlagát vettük figyelembe — és ebből gazdálkodhatnak. Ezt a keretet viszont nem lép­hetik túl. Az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal nemrégiben elké­szült felmérése szerint a tanul­mányaikat tavaly befejezett fia­talok elhelyezkedési lehetősé­gei összességében jók voltak, a vállalatok a hiányzó munka­erő pótlására szívesen fogad­ták a pályakezdőket. Néhány divatos szakmában azonban az elmúlt évekhez hasonlóan ke­vesebb volt az álláslehetőség mint ahányon végeztek, s az ország egyes területein válto­zatlanul foglalkoztatási gondok jelentkeztek. Az első ízben el­helyezkedő több mint százezer fiatal 80—85 százaléka októ­ber végéig munkába állt, s a meglévő szakmai, területi fe­szültségek ellenére a munka- vállalás lehetősége lényegé­ben a többiek számára is adott volt. Becslések szerint az év végéig mintegy másfél ezer fia­tal nem talált elképzelésének megfelelő megoldást. A pályakezdők többsége az elmúlt évekhez hasonlóan az iparban és a kereskedelemben — Milyen változást várnak ettől az intézkedéstől? — Zsebre megy a dolog, fo­lyamatosan ellenőriznünk kell ezérc a közkezelőségek haté­konyságát és szolgáltatásuk színvonalát. Arra is ügyelnünk kell, hogy g sürgősségi szem­pontokat figyelembe vegyék, mert a megrongálódott tető- szerkezet, a málló vakolat to­vább pusztul. Most az építő­részlegeinket a házkezelőségek fogják nógatni, mert g pénzük bánja, ha nem sikerül időben, olcsón és jó munkát végezni. — És mit log ehhez szólni az építő-karbantartó részleg? — Náluk az árbevétel lesz a fő mozgotóerő. Arra kell töre­kedniük, hogy a kapott felada­tot gyorson és pontosan oldják meg. A sorrendiséget elfogadva maguk fogják eldönteni, hogy milyen ütemben és milyen lét­számmal dolgoznak egy-egy munkaterületen. — És mi lesz a lakásfelújítá­sokkal? — A lakásfelújítások tovább­ra is központi, illetve tanácsi felügyelettel történnek. A mos­tani szervezeti módosítással a jogos lakóigények — korszerű- r'tés, éoületek rendbetétele, te­tőbeázás elhárítása —, az épü­letek folyamatos karbantartása, a hatósági intézkedések végre­hajtása — életveszély elhárítá­sa, városképi megjelenés — fog meaqyorsulni. A. E. Milyen is ma Pécs? Nem titkolom: pénteken este végigszurkoltam a Szivárvány-vetélkedő dön­tőjét, természetesen az egykori vetélytárs, Zala­egerszeg mellett. Nem hagyhatom említet- lenül azt a pillanatot, amikor először csak lelom- bozódtam, s utána a kö­vetkező reakcióm a har­sány kacagás volt. Kérdés­ként került szóba a török­verő Hunyadi, s illusztrá­ciónak két szobrát vágták be azon nyomban. A pé­csit is. Az említett reakció­kat nem a szobor váltotta ki belőlem, hanem a jól látható, lehangoló háttér. A szobrot ugyanis a dzsá­mi felől fényképezték, s a háttérben ott éktelenkedett sötétszürkén, ,,romosán”, a városháza. Ha a városháza nem lenne ma olyan, amilyen november 29-e óta, vagyis üdén megfiatalodott, s en­nélfogva szép, akkor a mondott kép egy szót sem érdemelne. így azonban kikívánkozik belőlem a kér­dés: ugyan hol, s mely fi­ókban lapult mostanáig ez az ásatag kép? Lehet, hogy vannak még párjai, s lehet, hogy alattamban elénk kerülnek még itt, vagy ott, és röstellkedhe- tünk ország-világ előtt, hogy milyen is ez a Pécs, holott nem nekünk kell röstellkedni. Mit lehet ten­ni? Talán azt, hogy árasz- sza el Pécs többek között a televíziót is szép, új vá­rosképekkel. H. I. „Férfi és nő. Hogy érthet­nék meg egy­mást? Hisz mind a kettő mást akar — a férfi nőt — a nő férfit”. Karinthy Frigyes aforizmává vált megjegyzése motoszkált a fe­jemben, amikor megtudtam, hogy a Nevelési Központ Mű­velődési Házának válási szemi­náriumán nők és férfiak közö­sen vettek részt. Hogyan nyi­latkozhat meg a két nem egy­más előtt olyan helyzetben, amikor szinte mindannyian ép­pen a másik nemben csalód­tak: elárultnak, kiszolgáltatott­nak érzik magukat és még a legjobb szándékú segítséggel szemben is bizalmatlanok? Vagy talán éppen a közös sors hozta össze őket és azt remél­ték (jobb későn, mint soha ...): éppen itt tudhatnak meg töb­bet a másik nemről? Netán, könnyebb (és eredményesebb) eszmecserét folytatni egy szá­munka semleges pozícióban lé­vő nővel (férfival), mint a hoz­zánk már ezer szállal-gubanc- cal kötődő, velünk egy háztar­tásban élő, gyűlölt-szeretett egyeddel? Egy nő (továbbiakban Nő): — Voltak viták, hangos vi­ták is — de sértődés, megbán- tódás nélkül. (Aki „nőfogásrai" számított, hamar rádöbbent, hogy a szeminárium nem há­zasságközvetítő!) Irtó izgalmas volt pl. megtárgyalni, hogyan képes egy férfi egyszerre két nőt szeretni — mert állítólag képes!? Egy férfi (továbbiakban Férfi): — A bezárkózó ember csak egyvalakire épít ős ha őt elve­szíti, magára marad, bizalmat­lanná válik. A rossz házasság elszigetel mindenkitől; az örök­ké hisztériázó, féltékeny fele­ség miatt hamar visszahúzódik a baráti kör. De ha sikerül le­győznöm a korábbi rossz ta­pasztalatok miatt kialakult fenntartásaimat és vállalkozom a csoportos tréningre, a „sors­társak” között hajlandó vagyok kitárulkozni. Nő: — Féltem, hogy ismerősök lesznek — rossz lett volna, ha abban az állapotban látnak — és főleg, hogy visszamondják a dolgaimat. De idejében meg­tudtam, hogy a titoktartás alapszabály, a tapintat gyakor­lásából pedig amúgy is leckéket vehetett az ember. Hamar rá­jöttem: nemcsak az volt a jó, hogy konkrét gyakorlati taná­csokat kaphatok mind a jelen­legi helyzetemre, mind a jövő­re nézve, hanem, hogy magam is adhatok. Kiderült, hogy má­soknak is hasonló gondjaik vannak, sőt, összehasonlítva a többiekével, lehet, hogy az enyém kisebb mint hittem. Férfi: — A többiek szerint észre­vehetően jó hatással volt rám a dolog .. . Pedig ha meggon­dolom, hogy nálamnál szinte mindenki jobb helyzetben volt (ottmaradtak gyerekkel, lakás­sal), nem sokat remélhettem. Sajnos, a törvény a rossz apák­ra van méretezve. Ma még az a természetes, hogy — akár igazságos ez, akár nem — a gyerek a lakással és minden egyéb előnnyel együtt az anyá­nál marad. Számomra a gye­rekek elvesztése jelentette a legnagyobb megrázkódtatást, amiatt is jöttem el a szeminá­riumra. Nő: — Megkönnyítette a dolgun­kat, hogy először a tapasztal­tabbak beszéltek. Az előadá­sok aikár megerősítették, akár cáfolták korábbi álláspontun­kat, minden esetben óriási erő­vel hívták elő az élményeket. Mindenki kibeszélhette magát és tanácsokat adhatott mások­nak. Recept persze senki szá­mára nem létezik, az ember­nek saját magának kell megol­dást találnia1. Jómagam naiv libaként indultam neki és ma már elmondhatom, hogy azóta tudatosan figyelem mások csa­ládi életét is, és sokkal inkább ráérzek arra, mikor, hogyan ér­demes beavatkoznom és mikor ártanék vele. Férfi: — Amikor az ember mély­ponton van, nincs önbizalma, nem alkalmas a kezdeménye­zésre, pedig éppen olyankor lenne rá a legnagyobb szük- séqe Az elmélet engem sok mindenben megerősített, de legjobban az őszinte légkör hatott rám. Azt tapasztaltam, hogy az ilyen és hasonló prog­ramokra inkább a vesztes fél megy el, és nem az ún. nega­tív személy, az, aki a jobb meg­oldást, a javulás lehetőségét keresi. Nekem fontos volt az önismeret, az okok tisztázása — és ebben nemcsak az idő­közben barátokká lett társak, hanem szakember is segített. Nő: — Külön tetszett, hogy a gyerekeimre is felügyeltek. Min­den gyerek örül, ha élményei­ről mesélhet a többieknek, és az enyéimnek valóban élmény volt ez a szeminárium. Ha ked­vük tartotta, bármikor odasza­ladhattak hozzám, de közben új barátokra is szert tettek és érdekes programokon vettek részt. Ha meggondoljuk, úgyis ők profitálhatnak egy ilyen se­gítő programból a legtöbbet, még ha rajtunk, szülőkön ke­resztül is. Ha már muszáj vál­ni, tegyük kulturáltan, ám ha ez sem sikerült, még mindig jóvá tehetünk valamit később, saiát lelki békénk és a gyere­kek érdekében is. És ebben valóban sokat segített ez a szeminárium. K. M. Mintegy 14 ezren végeztek tavaly a különféle felsőoktatási intézményekben. Többségüknek a pályázati rendszer, illetve a tanulóévek alatt kötött tanul­mányi szerződés alapján nem jelentett nehézséget az elhe­lyezkedés. Egyes szakokon vi­szont évről évre visszatérő gon­dot jelent az álláskeresés. Az elmúlt évekhez hasonlóan a végzősök számánál kevesebb ajánlat várta az állam- és jog- tudományi karok hallgatóit, a bölcsészetet tanultak közül pél­dául a néprajzosokat, a könyv­tárosokat, a nyelvészeket, a szociológusokat, a filozófuso­kat, a természettudományi sza­kokon végzettek közül a geo­lógusokat, a geofizikusokat, a térképészeket és a biológuso­kat. Számukra választott szak­májukkal rokon területeken kí­nálkozott állásmegoldás. Felmérés a pályakezdők tavalyi elhelyezkedéséről Másfél ezer fiatal nem talált elképzelésének megfelelő munkát helyezkedett el. Megnőtt a fia­talok érdeklődése az egészség- ügyi és a kulturális pályák iránt, sokan előnyben részesí­tették választásuknál aí nem termelő ágazatokat. így ezeken a területeken tovább javult a munkaerőhelyzet a termelő­ágakéhoz képest. Figyelemre méltó, hogy a fiatalok egy ré­sze már első munkahelyének kiválasztásakor sem ragaszko­dott tanult szakmájához, az át­lagosnál többen hagyták el a mezőgazdasági, a szállítási és hírközlési pályát, mielőtt a ta­nultakat a gyakorlatban is hasznosíthatták volna. A fiataloknak több mint két­harmada vállalt fizikai munkát, többségük szakmunkásként. A fiatalok továbbtanulási kedvét jelzi, hogy az általános iskola nyolcadik osztályát tavaly el­végzett mintegy 140 ezer diák közül alig 12 ezren nem foly­tatták tanulmányaikat. A pályakezdők munkába ál­lása a fővárosban és a me­gyék többségében zökkenő- mentes volt. Borsod és Hajdú- Bihar megyében a központi for­rásokból is támogatott iparte­lepítés révén a múlt évben ja­vultak ugyan az elhelyezkedé­si lehetőségek, ám még az új munkahelyekkel együtt is keve­sebb a munkaalkalom a szük­ségesnél. Álláslehetőségek hiá­nyában várhatóan tovább foly­tatódik a népesség elvándorlá­sa Szabolcs-Szatmárból, s mind­három megyéből sok fiatal kényszerül ingázásra. A lakóhe­lyen kívüli munkavállalás azon­ban nemcsak ezekre a megyék­re jellemző, a pályakezdő fia­taloknak csaknem a fele ingá­zik. Az általános, illetve a közép­iskolát végzett fiataloknak mint­egy fele az iparban és az épí­tőiparban talált munkát. Leg­nagyobb választási lehetőségük a szakképzett fiataloknak volt, közülük találtak legtöbben el­képzelésüknek megfelelő ál­lást. A gimnáziumban érettsé­gizettek közül változatlanul so­kan vágytak íróasztal mellett betölthető munkakörre, ez azonban csak egy részüknek si­került. A végzetteknek csaknem fele fizikai, főként betanított munkásként helyezkedett el.

Next

/
Thumbnails
Contents