Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)
1985-02-05 / 34. szám
6 Dunántúlt napló 1985. február 5., kedd Brazília: Szamba lépésekkel a demokrácia felé Az új elnök A riói karnevál hangulatát idézték az elnökválasztás után a brazil főváros utcáin. Az emberek táncolva, dalolva köszöntötték az ország újonnan megválasztott elnökét, Tancredo de Almeida Nevest. Egy húszéves folyamat ért ekkor véget Brazília történelmében. Argentína és Uruguay után, úgy tűnik, Brazília is beáll Latin-Amerika demokratizálódó országainak sorába. 1964. április elseje óta, amikor is jobboldali katonai puccs döntötte meg a polgári haladó kormányt, a hatalom egyfolytában a hadsereg kezében volt. A húszéves uralom két időszakra bontható. Az első évtized a világméretű gazdasági fellendülés idejére esett, amit a kormányzat sikeresen hasznosított az ország gazdasági életének fellendítésében. Gyáróriások, hatalmas erőművek épültek, korszerű úthálózatot hoztak létre. Elkészült az ország belsejében az új, modern, tudományosan tervezett főváros, Brasilia is. Ám a „brazil csodának” is vége szakadt egyszer. A grandiózus tervek finanszírozására felvett kölcsönök összege minden képzeletet felülmúló magasságba szökött. A törlesztés egyre nagyobb terheket rótt az országra. Brazília államadóssága napjainkban 100 milliárd dollár körül mozog, az inflációs ráta megközelíti a 200 százalékot. A keresőképes lakosság 40 százaléka nem talál magának munkát, sokan nyomorszinten tengetik életüket. A gazdasági válság szülte elégedetlenség rákényszerítet- te az egyenruhásokat a politikai nyitásra. Míg az első évtizedet a „rendcsinálás”, azaz a terror, az elnyomás jellemezte, a második szakasz az óvatos liberalizmus jegyében telt el. Joao Figueiredo tábornok-elnök engedélyezte a pártok működését, kivéve a Brazil Kommunista Pártot. A kis lépések politikájának következő fázisaként az egyenruhások elnökválasztást jelentettek be. A szavazás közvetett módja mellett döntöttek, így látták biztosítva a megfelelő utód győzelmét. Ám ezzel a döntésükkel Brazília eddigi legnagyobb méretű tömegmegmozdulását váltották kit Az emberek az utcákra vonultak és tüntetve követelték a közvetlen elnökválasztás jogát. Habár ezt nem sikerült elérniük, a katonák várakozásai sem jöttek be. Szerepet játszott ebben az is, hogy a kormánypárt elnökjelöltje, Paulo Maluf, Sao Paulo volt kormányzója lett. A karrierizmussal, korrupcióval gyanúsítható politikus nem örvend nagy népszerűségnek hazájában. Jelölésekor a kormánypártból tiltakozásként kivált egy hatvanfős csoport, és az ellenzékhez csatlakozott. Az ellenzéki Demokratikus Mozgalom Pártjának jelöltje nagyobb támogatásra számíthatott, amit a választás be is bizonyított. A 686 elektor közül 480 adta szavazatát a 74 éves Tancredo Nevesre. Az önmagát „keresztény-szociális reformernek” nevező Nevest mérsékelt politikusként tartják számon. Egyik nyilatkozatában sietett biztosítani a katonákat, hogy nem fogja az argentin példát követni, azaz nem szándékozik tőlük számonkérni a diktatúra évei alatt elkövetett cselekedeteiket. Politikai programjában egy demokratikus Brazília megteremtését ígérte, 1986-ig össze akarja hívni az alkotmányozó nemzetgyűlést. Tervbe vette az összes párt legalizálását. Legsürgősebb feladatnak az infláció megfékezését, új munkahelyek létesítését, a hatalmas adósság- tömeg csökkentését tartja. Hogy mennyit sikerül megvalósítani Brazília új elnökének elképzeléseiből, ezt a jövő mutatja meg. Ünnep Rio de Janeiróban Etiópia: Egy szenvedő ország Tizenhat országból tizenkilencen vettünk részt az UNICEF (ENSZ Gyermeksegélyolap) etiópiai tanulmányútján. Csehszlovák gyermekgyógyász professzor és görög író, ausztrál iskolaigazgató és lengyel nagykövet, spanyol földrajztanár és izraeli gyermekpszichológus, a régésztől az újságíróig sokféle területről verbuválódott csoportunk, de hivatásos, vagy társadalmi munkásként mindannyian az UNICEF ügyét képviseljük. Az Afrika Házban található a dr. Padmini Ramaswami vezetésével működő etiópiai UNICEF „főhadiszállás”. Afrikában az első, világviszonylatban az ötödik helyet foglalja el az UNICEF programjában Etiópia — hangsúlyozza Padminj asz- szony. A gyermekalap a vízellátás megteremtésétől az írástudatlanság felszámolásának segítésén át, az alapegészségügy létrehozásáig különböző területeken tevékenykedik, célja a gyerekek és a nők mostoha életkörülményeinek javítása. A tervhivatal vezetői ismertetik az ország helyzetét, a tízéves fejlesztési tervet. A negyvenkétmillió lakosú országnak égető szüksége van a segítségre: tíz esztendeje folyik a küzdelem a krónikus szárazsággal, az ország jelentős területeit nem öntözte eső. Etiópiában az egy főre jutó nemzeti jövedelem 140 dollár — ez a világ egyik legszegényebb állama. Földterületének alig 20 százalékán primitív eszközökkel gazdálkodnak, holott háromszor ekkora terület is megművelhető lenne. Bár a fekete földrész legnagyobb állatállományával rendelkezik, a szárazság ezt is megtizedeli. Negyvennégy év az átlagéletkor! Riasztóan magas a gyermekhalandóság: ezer gyermek közül 236 meghal ötéves kora előtt. A lakosság 6 százaléka jut tiszta ivóvízhez ... Észak félé tartunk. Fokozatosan változik a táj. Eltűnnek az ernyős akácfák, az óriáskoktu- szok, egyre kevesebb a zöld növényzet. Komor, sivár az elénk táruló kép. Kopasz hegyek ... Mintha leborotválták volna a büszke szilieket. Nem is olyan régen még erdő borította a Reménykedő anya gyermekével hegyvonulatok 60 százalékát. Eltüzelték a fákat, kunyhókat építettek belőle, az erdőket „felélték”. A népességrobbanás, az egyre több éhes száj, a nincstelenség, a tudatlanság következménye, hogy a földet a végsőkig kihasználták. Az állatok lelegelték a növényzetet. A kényszerhelyzet szülte a rabló- gazdálkodást. Kiapadtak a folyók vizei. Wol- lo tartományban Dessei és az ettől északra fekvő Korem között 51 folyó van a térképen. Negyven folyónak üresen tátong a medre. Elhagyott, elárvult kunyhók, falvak, elhullott állatok csontvázai. Vánszorgó emberek ... Gyerekek, asszonyok, éhes öregemberek veszik körül a kocsinkat. Kinyújtott kis kezek ... Ütőn vannak, a segélytáborok az élelmiszerelosztók felé tartanak, sokan a célponthoz mór sohasem érkeznek meg, vagy annyira legyöngültek. hogy mire eljutnak Kobo, Alemata, Korem segélyhelyeire, már menthetetlenek. Nem ez az első éhségkatasztrófa Etiópiában. Az 1973— 74-es „szűk esztendőben” e tartományban 200 ezer ember halt éhen. Meredek, keskeny, köves szerpentin út vezet Korembe. Háromezer méteren óriási fennsík tárul elénk. Százezer ember menekült e területre! A rongyokba burkolt emberek egykedvűen ülnek, vagy vízért, élelemért sorban állnak. A szükségkórház hullámlemezekből összerakott barakkok sora. A földre szórt fűvön, sűrűn, egymás mellett fekszenek a betegek. Kevés a gyógyszer, sok a beteg - a tüdőgyulladástól az agyhártyagyulladásig, a has- menéses m_egbetegedésektől a maláriáig itt minden megtalálható, s a leromlott szervezetet gyorsan legyőzi a betegség. Az orvosok, az ápolószemélyzet emberfeletti munkát végez. Kevés az oltóanyag, a kisgyerekeket elviszi például a kanyaró. Felpüffedt has, csont és bőr a test — csak a szomorú szemekben pislákol még az élet. Napi 60—100 halott... Becslések szerint az éhezők egyharmada jut csak el a segélyhelyekre! Hétmillió fölé emelkedett az Mentőtervek a szent hegyért Veszélyben a Fudzsi? éhínségtől szenvedők szórna. Harminchét segélyhely működik Etiópiában. A Segély és Rehabilitációs Bizottság (RRC) irányítja e bonyolult gépezetet. A Vörös-tengernél levő kikötőkben éjjel, nappal folyik a munka, érkeznek a segélyszállítmányok. Az infrastruktúra hiánya, olykor a bürokrácia vagy szervezési nehézségek lassítják az élelem eljutását rendeltetési helyére. Segély és rehabilitáció. A segélyek ma nélkülözhetetlenek, életmentőek. De mi lesz holnap? A globális problémára megoldást kell találni. Találkoztunk áttelepítésre váró családokkal. Nem könnyű az ősi föld elhagyása, új gyökér eresz- tése, de a föld mostoha, s az életösztönnek engedelmeskedve vállalják a termékenyebb területre való költözést. Sz. É. Ahogy Hollandia említésekor a tulipánok és a szélmalmok, vagy Egyiptom esetében a piramisok és a Nílus, úgy jut eszünkbe Japán nevét hallva szinte rögtön a cseresznyevirág és a Fudzsijama, amelyet teljes joggal tekintenek a távol-keleti szigetország jelképének. Már az elnevezés, Fudzsiszan is tiszteletet tükröz a 3776 méter magas, ritka szépségű vulkanikus kúp iránt. Sőt a tisztelet talán enyhe kifejezés is, hiszen a szentnek tekintett, csodálatos harmóniát sugalló hegyóriásra asz- szonyokat például évszázadokig nem engedtek fel. E tilalom ma mór persze a múlté: napjainkban a rövid, alig kéthónapos (júliusra és augusztusra korlátozódó) turistaszezon alatt több mint ötmillió kiránduló keresi fel a hegy körüli természeti parkot, s a csúcsra is csaknem félmillióan kapaszkodnak fel. A látogatók özöne természetesen problémáikkal is jár, a lelkes zarándokok például évről évre olyan mennyiségű szemetet szórnak szét a kráterig vezető utakon, hogy minden szezorf végén katonai egységeket is igénybe kellett venni a nagy- takarításhoz. Az igazi veszély azonban nem is ebben rejlik, hanem a fenyegető talajerózióban. Már másfél évtizeddel ezelőtt világosan látszott, hogy a nyugati lejtőn végigfutó szakadék egyre mélyül. A tavaszi hóolvadás és az őszi tájfunok alatt gyakoriak a földcsuszamlások, omlások. A szakértők szerint ha nem születnek hathatós intézkedések, akkor a szakadék előbb-utóbb átvághatja a kráter peremét. „A büszke Fudzsi így egy odvas foghoz hasonlít majd” — írták egyes pesszimistább újságírók, rámutatva* hogy a több kilométer hosszú vágat fenn, a kráter szegélyénél már most körülbelül 500 méterre szélesedik ki, s évente mintegy 200 ezer köbméter talaj sodródik le az alacsonyabb régiókba. A derűlátóbbak másként látják a helyzetet, szerintük bármilyen komolyabb romláshoz évszázadoknak kell eltelni. Kitöréstől pedig szintén nem kell tartani — teszik hozzá — felidézve, hogy a vulkán utolsó aktív periódusa csaknem 280 évvel ezelőtt volt. (Igaz, akkor a száz kilométerre fekvő Tokió utcáit is 15 centis hamuréteggel borította.) Manapság a mozgalmas múltra csak néha emlékeztet egy kis szürke füstfelhő a csúcs körül. Bárkinek legyen is igaza, a Fudzsi sorsa — épp, mivel egyfajta nemzeti szimbólum szerepét tölti be — mindenkit érdekel a Felkelő Nap országában, s jellemző módon még a parlament is foglalkozott a kérdéssel. Néhány héttel ezelőtt pedig megkezdték egy olyan, egyelőre kísérleti fázisban tartó mentő-terv végrehajtását, amely a szakadék továbbterjedését van hivatva megakadályozni. Az elképzelés lényege, hogy betontámfalakkal erősítik meg a kritikus szakaszokon a hegyoldalt. Természetesen az ideális látvány megőrzése céljából az építkezés nyomait utólag „eltüntetik”, vagyis vulkanikus sziklákkal fedik el, vagy a környezetbe illeszkedő színű festékkel „álcázzák". A munka kísérleti része a tervek szerint körülbelül négyöt esztendeig tart, s a tapasztalatokat addig is folyamatosan értékelik. Sz. G. Horgászat Az elmúlt évi halfogás értékelése Második éve tart az aszályos, kedvezőtlen időjárás, ami a haltermelést, halfogást kedvezőtlenül befolyásolja. A csapadékszegény nyár miatt a folyók, tavak vízszintje lecsökkent, az oxigéntartalmuk sem volt megfelelő, ami nagymértékben befolyásolta a halak étvágyát. Halastavakban a tervezett haltakarmány 20-30 százalékát nem tudták feletetni, mert a hal étvágytalan volt, nem evett. Megmutatkozik ez a horgászvizeken is az egy főre jutó halfogás csökkenésében, ez azonban nem olyan mértékű, mint ahogy év közben a horgászok panaszkodtak a kapástalanságra. A horgászlétszám a múlt évben 7,8 százalékkal nőtt a megyében, a kifogott hal meny- nyisége csak 4,3 százalékkal, így az egy főre jutó halfogás — az ifjúsági horgászokat is beszámítva - 0,65 kg- mal volt kevesebb az előző évinél. Egy horgász 1984. évi megyei átlagfogása 22,0 kg hal volt. A megye horgászai összesen 215 473 kg halat fogtak ki a horgászvizekből, melynek 52,4 százaléka ponty volt. Ebből látszik, hogy a horgászok többsége még mindig csők pontyra horgászik, nem ismeri az egyéb halak fogásmódszereit. Az összes fogás 38,2 százaléka az egyesületi kezelésű vizekből származik, a pécs-kovácsszénájai tó adta a megyei összfogás 18,4 százalékát. A dunai halfogás a múlt évben 4 tonnával tovább csökkent, az összfogás 13,3 százaléka volt az előző évi 15,5 százalékkal szemben. A közismert desedai busaprogram hatása is jelentkezett o baranyai halfogásban. A megelőző év 11715 kg-jával szemben 1984-ben a Desedából megyénk horgászai csak 6095 kg halat fogtak, .ennek is csak a fele volt a méretkorlátozás alá eső hal. Nőtt viszont o fogott hal mennyisége a 'Balatonon 4 tonnával, a Dráván 2 tonnával. Az összes fogás halfajonkénti megoszlását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a pontyfogás emelkedett, a csuka szinten maradt, a süllő kissé csökkent, a harcsa, balin, angolna emelkedett, örvendetesen (61 százalékkal) nőtt a márnofogás, elsősorban a Dráván. Többen érdeklődtek a pécsi tavak eredményeiről. A fogási naplók összesítése szerint a pécs—orfűi—kovácsszénája! tavakból kifogtunk 28,0 t pontyot, 0,6 t csukát, 0,6 t süllőt, 0,7 t harcsát, 0,3 t balint, 0,3 t pisztrángot, 1,0 t amurt és 8,0 t egyéb halat, összesen 39 584 kg-ot (39,5 t). Fogáscsökkenés csak a süllőnél és az amurnál mutatkozik, a többi halfaj fogásmennyisége emelkedett. Az összesítőkből kitűnik, hogy a hazai horgászturizmus csökken, egyre kevesebben látogatják az ország távolabbi horgászvizeit. A jól gazdálkodó, saját vízzel rendelkező egyesületek közül háromnál az égy főre jutó halfogás 0 40 kg-ot meghaladja. A leggyöngébb egyesületi átlag 10,8 kg/fő, a legjobb 41,9 kg. Megyei halasításunk értéke az 1983. évi 4,35 millió Ft-tal szemben múlt évben 6,20 millió Ft volt. Mennyiségileg 36,7 t-val több az előző évinél. Ez a többletkihelyezés még az esetleges létszámnövekedés mellett is erre az évre jobb fogási lehetőséget ígér az egyesület és az IB-vizeken egyaránt. Dr. Kovács Zoltán
