Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)

1985-02-23 / 52. szám

T appenzhelyzet Baranyában Gyermekcipőben a rehabilitáció A táppénzes muta­tók száma az el­múlt években ug­rásszerűen megnőtt. Csak Baranyában több száz millió forint került , ki az állami kasszából táppénz címén. Vajon, mi az oka? Komoly egészségkároso­dás, megváltozott munka- képesség, vagy egyszerűen csak „megéri táppénzre menni”, azaz, netán táp­pénzcsalás? Mennyiben be­folyásolja a munkahelyi rehabilitáció problémája a magas táppénzkifizetése­ket? Várhatunk-e változást az új társadalombiztosítási rendelettől? * * * Ezekre a kérdésekre szeret­tünk volna választ kapni, ami­kor áttekintettük a Társa­dalombiztosítási Igazgatóság statisztikai nyilvántartását, há­rom baranyai üzem táppénzes helyzetét is megkérdeztük a szakemberektől. Néhány megyei adat: Az elmúlt évben 169 000 táp­pénzre jogosultnak 2 735 632 táppénzes napra 409 044 726 forintot fizettek ki. Ebből 39197 179 forint volt az üzemi baleseti táppénz. Havonta 10 240 fő volt táppénzen. Közokirathamisítással elkö­vetett táppénzcsalás miatt 1982-ben 38 esetben, 1983­ban 21, 1984-ben pedig 32 esetben tettek büntető felje­lentést. A legkisebb csalást 41 forintra, a legnagyobbat pedig 7706 forintra követték el. A legenyhébb büntetés minden évben az eljárás megszünteté­se figyelmeztetés mellett, a legsúlyosabb pedig 5-6-8 hó­nap felfüggesztett szabadság- vesztés. A legkisebb pénzbün­tetés 1984-ben 1400 forint, a legnagyobb pedig 6000 forint volt. * A Mecseki Szénbányák va­sast bányaüzeme táppénzes nagyságrendben a második helyen áll hat bányaüzem kö­zül. A Társadalombiztosítási Igazgatóság kimutatása sze­rint 1984-ben az üzem dolgo­zóinak 13,7 százaléka volt táp­pénzen.- A mecseki szénmedence dolgozói sajátos helyzetben vannak, nemcsak más vállala­tokhoz, intézményekhez, ha­nem az ország többi bánya­üzeméhez viszonyítva is - mondja dr. Pál Tibor főorvos, vasasi bányaüzem üzemorvo­sa. - Fokozottabb a foglalko­zási ártalom főként légzőszervi megbetegedések, szilikózis­veszély, amelyet a mecseki szénmedencében előforduló kvarctartalmú porok belégzése okoz. Csak néhány adatot mondanék egy régebbi felmé­résből: a rövid tartamú — 1—3 napos — megbetegedések ará­nya a — megvizsgált 4324 eset közül — 18,2 százalék volt, a 73,7 százalék 4—30 napos gyógytartamot igényelt, és vé­gül az összes táppénzes meg­betegedés 7,9 százalékának gyógyulási ideje egy hónapnál hosszabb ideig tartott. A leg- fiatalabbaknál tapasztalffató az 1-3 napos táppénzes eset­szám, az egy hónapnál bosz- szabb gyógytartamú esetek pedig az 51—55 éves korcso­portban tapasztalhatók. Az összes, föld alatti állományba tartozó, dolgozó megbetege­désének egyharmada légző­szervi kóreset. — Hogy mi a véleményem a magas táppénzes arányról és megéri-e táppénzre mennie a bányásznak? — Dolgozóink 30 százaléka 5 év alatti szolgálati idővel rendelkezik. Ez az úgy­nevezett mozgó, változó állo­mány, akik különböző kedvez­mények, juttatások - lakás, katonai szolgálat alóli mente­sítés — reményében jöttek a bányáihoz. Egy-két .évet ma­radnak, s utána elmennek. Eb­ben a kategóriában fordulnak elő a gyakori, de rövid tarta­mú táppénzes esetek. A 28 százaléka pedig 20 év feletti munkaviszonnyal rendelkezik, s egészségük már olyan mérték­ben szenvedett károsodást, hogy 25 év szolgálati idő után nyugdíjazni kellene (mint pél­dául Csehszlovákiában). Ők veszik igénybe ritkábban a táppénzt, de hosszú időtar­tamra.- A munkahelyi rehabilitá­ció? — Igen, ezzel csökkenteni le­hetne a hosszú tartamú táp­pénzes állományt. A munkahe­lyi rehabilitációs bizottság két­hetente ül össze és 8—10 ese­tet bírál el. De kérdezem, mi­lyen könnyebb munkahelyet tudunk biztosítani a bányánál, azon a néhány portási, vagy fürdőben adódó munkalehető­ségen kívül? Más vállalatok­nál pedig hol tudják elhelyez­ni a legfeljebb egy szakmára kiképzett, elmeszesedett ízüle­té bányászt? * Dr. Varga Lívia 1977 óta lát­ja el a Pannonvin Borgazda­sági Kombinátban és a Sör­gyárban az üzemorvosi teen­dőket. Az itt dolgozók három­negyed része nő, s a táppénzt igénybe vevők száma megyei szinten a legalacsonyabb. — Elsősorban anyagi okok miatt nem érdekeltek a dolgo­zók abban, hogy táppénzre menjenek - mondja dr. Varga Lívia. - A túlórát jól megfize­tik, vállalati gmk-ban dolgoz­nak, s nem utolsósorban a ter­mészetbeni juttatás is jelent valamit, amit táppénz esetén nem kapnak meg. Ezekben az üzemekben a leggyakoribb a mozgásszervi megbetegedés, mert vizes, nyirkos helyen dolgoznak. Jól felszerelt rendelőinkben azon­ban helyben el tudjuk látni a betegek gondozását, így a munkából kevesebb a kiesés. Lényeges, hogy már az előze­tes munkaalkalmassági vizsgá­latot is itt végezzük, el, így már munkábaálláskor olyan jhelyre kerülhet a dolgozó, ahol további egészségkároso­dás nem érheti. Eredménye­ként jelentősén csökkent a rehabilitált dolgozók száma. Az elmúlt években átlago­san évi harminc munkahelyi áthelyezésre került sor, ma már mindössze kéNhárom esetben fordul elő. Az idő­szakos munkaalkalmassági vizsgálatot szigorúan megtart­juk. A Sörgyárban például a dolgozók 82,5 százaléka foko­zottan balesetveszélyes, illetve egészségre ártalmas munkakör­ben dolgozik. Az üzemorvosi rendelőben gondozottak aránya magas, 30—35 százaléka az összes dol­gozónak, a táppénzes átlaguk viszont csak évi 1 százalék. Én ugyan nem rendelkezem táp­pénzrevételi joggal, de a kör­zeti orvosokkal tartjuk a kap­csolatot. Azt, hogy az üzem­orvosokra is kiterjesztették a táppénzrevételi jogot, nem fogja csökkenteni a táppénzes napok számát. Egyrészt a be­tegek alkalmanként más-más orvost kereshetnek fel pana­szukkal, másrészt — például a fertőző beteget jobb ha hely­ben, a körzeti orvos látja el, és nem jár be az üzembe. Bár munkaerőgondokkal küzd mindkét vállalatunk, de a táppánzcsalásí szigorúan ve­szik. A nővér 1982 óta beteg­ellenőri feladatokat is ellát, mellékállásnak számít — és ezt a vállalat dotálja. 1983-ban nyolc elbocsátás volt táppénz­csalás miatt a Sörgyárban, ta­valy viszont már csak három. A munkahelyi rehabilitáció kérdése nálunk megoldott, kül­ső segítségre nem szorulunk. Ha valaki súlyos betegség miatt van táppénzen, már elő­re tudható, hogy ebből rehabi­litáció lesz. Felvesszük a kap­csolatot a körzeti orvossal, s előre elindítjuk a rehabilitá­ciós folyamatot. Amint a be­teg keresőképessé válik, azon­nal munkába állhat az egész­ségi állapotának megfelelő helyen. — Bár arra a kérdésre sze­retnénk választ kopni, hogy mi­vel magyarázható a megnöve­kedett táppénzes napok száma, és megéri-e a dolgozónok táp­pénzre menni, nem kerülhetjük el az ezzel szorosan összefüggő munkohelyi rehabilitáció kér­dését — mondja dr. Kérchy Má­ria, az Egyesített Egészségügyi Intézmények igozgatója. — Mert o legfontosabb a megelőzés, to­vábbá lényeges lenne, hogy csak az alapellátás területére kerüljön a táppénzrevételi jog. A munkahelyi rehabilitáció kér­dése az, amely nagyon sok vi­tára ad lehetőséget, és a leg­több vállalatnál egyáltalán, vagy alig megoldott. A foglal­kozási rehabilitáció gyakorlati hiányosságait mutatja a rok- kantosítást kérők és a rokkant- nyugdíjasok számának arányo'. Magyarországon évente 70 ezer fő kérelmezi a rokkantosítást, s 50 százalékuk válik rokkantsági nyugdíjassá. Az orvosszakértői bizottságok véleménye szerint évente 20 ezer fő azoknak a szá­ma. akiknek a munkaképesség csökkenése eléri a 67" százaié: kot, mégis megfelelő rehabilitá­ciós rendszer esetében részükre lehetővé válhatna a rendszeres foglalkoztatás biztosítása. * Dr. Benkő Klára, a belgyó­gyászati szakrendelés vezető fő­orvosa és a főorvosi bizottság elnöke: — Leggyakoribb az ötvenes korosztály egészségügyi károso­dása — a mozgásszervi, a szív­érrendszeri megbetegedések kö­vetkeztében, a dolgozó a leg­több esetben munkoképességé- nek csak 40 százalékát veszti el. A vállalatnál rendszerint nem tudnak a meghatározott szak­képzettségű dolgozónak más munkát biztosítani. És ebben a korban már az átképzés sem megoldható. Táppénzre kerül — nem is rövid ideig — mert be­teg. Közben megy az idő, nő a táppénzes napok száma. Ha ki­meríti, kérhet a Társadalombiz­tosítási Igazgatóságtól méltá­nyossági táppénzt. Megoldás? A jobbik esetben, ha munkaké­pessége megváltozásának mér­téke elérte az 50 százalékot, és egészségi állapotának, szakikép­zettségének megfelelő munka­kör; nem tudnak számára bizto­sítani, okkor a nyugdíjkorhatár előtti ötödik évben szociális já­radékot kérhet. De más eseteket is megemlít­hetünk. Például egy szívbeteg 2—3 hónapot várhat, amíg Bu­dapesten előjégyzik vizsgálatra, és további egy évet, amíg mű­tétre kerül. És addig táppénzen van. A vezetői beosztásban dol­gozók rehabilitációjáról pedig jobb nem is beszélni. Hova, mi­lyen területre helyezzék? Mint az esetek gyakorisága mutatja, inkább vállalják egy szívinfark­tus veszélyét, mint azt, hogy esetleg beosztottként dolgozza­nak tovább. A korábbi munkaerőhiányt — szakmánként, területenként munkaerőfelesleg váltotta fel, így a megváltozott munkaké­pességű dolgozók munkaválla­lási esélyei tovább romlottak. A rehabilitációs munkakörök- fel­tárása egysíkú, a vállalatok je­lentős része nem lép tovább — pl. az őr, portás munkakörök megjelölésénél. Hogy várhatunk-e változást az új társadalombiztosítási rende­lettől, és csökken-e majd a rendkívülien magas táppénz- kifizetések összege, arra még nem állnak rendelkezésünkre adatok. De mindenesetre érde­mes elgondolkodni azon, hogy mit jelent ez a fizetési boríték­ában, érdemes-e a minden apró panasszal . táppénzre menni. Ugyanis az új rendelkezések ér­telmében csak a nyugdíjjárulék­kal, általános jövedelemadóval csökkentett keresetet lehet fi­gyelembe venni a táppénz ösz- szegének megállapításánál. Másrész; a hosszabb időtartamú betegség esetén valóban na­gyobb anyagi segít'éget jelent-e a tartós táppénzrevétel? És va­lóban ez lenne-e a megoldás egyetlen járható útja? Marton Gyöngyi Fizikoterápiás kezelés a sörgyári üzemorvosi rendelőben Lauer Györgyi felvétele Kiszolgálás a János utca felöl A rekonstrukciós munkák egyik helyszíne a Kossuth Lajos utca 39—41. sz. ház Fotó: Proksza László Tömbrekonstrukció a Kossuth Lajos utcában Figyelembe veszik a lakók kívánságait is 43-as tömb — így hívják a Kossuth Lajos utcában a Zetkin Klára utcáról a Nagy Flórian utcáig terjedő, s a másik ol­dalon a János utcával lezárt épülettömböt, amelyben nem­régiben kezdték meg a felújí­tási munkákat a Pécsi Epító- és Tatarozó Vállalat munk.á- sai, s ezzel — a színház és a régi Pannónia, valamint a 48- as szám után — megkezdődött itt a, tömbméretű rekonstrukció. (43-ás tömb - a sorszámról közbevetőleg csak annyit, hogy a DTV belvárosi rekonstrukciós irodája a program kidolgozá­sakor számokkal látta el a tömböket: ez a „keresztség- ben" ezt a számot kapta.) Tavaly az őszi koordinációs értekezleten Wunderlich József, a PETV műszaki igazgatóhe­lyettese meghökkentő bejelen­tést tett: idén tavasszal be­állványozzák az említett utca­frontot, s ősszel felújítva adják át a város közönségének. A meghökkentő az volt a dolog­ban, hogy éppen akkor készült el éppen ezen az utcaszaka­szon, a díszburkolat, állították fel az új kandellábereket, s ültettek el fákat, önkéntelenül is arra kellett gondolni: miért kerülte egymást így ez a két­fajta munka, amikor a sorrend­nek pontosan fordítva kellett volna lennie. Node sebaj — gondolhattuk —■, majd megold­ják az építők, hogy az újdon­ságok ne károsodjanak. Ezért aztán amikor Wunderlich Jó-, zsef hívott bennünket a meg­kezdett munkák megtekintésé­re, rögtön ezt a kérdést sze­geztük neki, s erre úgy vála­szolt, hogy a Kossuth Lajos utcai újdonságoknak valóban • nem szabad a legcsekélyebb károsodást sem szenvedniük, ezért amikor az állványozásra kerül a sor, a díszburkolatot védőburkolattal látják el, a kandelábereket és a fákat is megvédik, s az egész munkát úgy szervezik, hogy lehetőleg mindent a János utca felől lás­sanak el. Ennek a bizonyságául mu­tatta meg a Kossuth Lajos ut­ca 39—41-es és a, János utca 18-as számú házakat, amelyek­nek a felújítása egy menetben folyik három kőműves szocia­lista brigád '— Szalai István, Schöller József és Schwegel Vince brigádjai — keze alatt. A Kossuth Lajos utcában sé­tálók ebből semmit sem vesz­nek — vehetnek' — észre azon kívül, hogy ha felpillantanak a házakra, látni, hogy a laká­sok üresek. Ugyanis a felújítá­sé munkák kiszolgálása való­ban a János utca felől törté­nik. A munkák mindhárom ház­ban jó ütemben haladnak. A „fölösleges” dolgokat eltávolí­tották, sok helyen már új vá­laszfalak állnak, s volt, ahol éppen ottjártunkkor állították i be az új ajtókeieiel... Nem lehet kihagyni a kérdést: mi van itt a rejtett, előre nem lát­ható hibákkal, amelyek — de sokszor hallottuk — keresztbe­verik a felújításokat, mérhetet­lenül elnyújtják a tervezett ha­táridőt. Itt szerencsések voltak: semmi ilyesmi nem jött be, ennélfogva talán úgy is lesz minden, ahogy Wunderlich Jó­zsef elgondolja — most. Két házról szóltunk a Kos­suth Lajos utcában, mellettük jobbról-balról egy-egy magán- tulajdonú ház van, a 37-es és a 43-as számú, emellett a 45- ös állami tulajdonú, de még lakott, bár folyamatban van már az átmeneti kiürítés. Nos, a két magántulajdonú házat is be kell vonni a felújításba. Az egyikre a tulajdonos vállal­kozik is, a másik — úgy néz ki — kényszertatarozásra kerül. Tehát arról van szó, hogy áp­rilis elején ezeket a házakat egyszerre állványozzák be, s augusztus közepére bontanák ki és tárnák a városlakók elé. A megifjított házakon vissza­állítják az eredeti kirakatnyí­lásokat — a sok évtizedes, fa- raqott faportálokat bizonyára felújítva meghagyják —, a ret­tenetes szögvas-üveg kombiná­ciójú, „modern” kapukat stí­lusos, új kapukkal váltják fel, a műemlékjelleget tanúsító táblákat végre kihozzák kapu­alatti rejtekükből (nem tudni, miért is dugták el azokat an­nak idején), s a kapualjakat el­csúfító gázvezetékek elhelyezé­sére is új megoldást keresnek: lehet, hogy közműcsatornába helyezik azokat. És az udvari toldaléképületeket is elbontják. Van egy elgondolás. Ha elké­szülnek a házakban a belső szerkezetátalakításokkal, meg­hívják a lakókat, hogy nyilat­kozhassanak: milyen „különle­ges" kívánságaik vannak? Azt szeretnék ugyanis, hogy a be­költöző „testreszabott"- lakást kapjon, s ne utólag kénysze­rüljön barkácsolással megte­remteni az otthonosságot. Ter­mészetesen kétfelé választják az igényeket. Az igazi különle­gest • — „márványburkolat”, „ezüstcsaptelep.’, és egyebek '— a lakó költségére valósít­ják meg, de az pl., .hogy a konnektor ne ide, hanem oda ' kerüljön, s a tapéta sem ilyen, hanem olyan legyen, az bele­fér a felújítási keretbe. A la­kó későbbi iá közérzetét kí­vánják ezzel is szolgálni. * o t Abban maradtunk Wunder­lich Józseffel, hogy legközelebb valamikor ' júniusban találko­zunk itt, s utána majd novem­berben, amikorra a műszaki átadást tervezik. Ott leszünk. Hársfai István

Next

/
Thumbnails
Contents