Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)

1985-02-21 / 50. szám

1985. február 21., csütörtök Dunántúli napló 3 Balett bemutató A Diótörő a Pécsi Nemzeti Színházban A Pécsi Balett elmúlt ne­gyedszázadát ismerve nem hiszem, hogy bárki is egy későromantikus mesebalett bemutatására számított, kü­lönösen nem ebben az évad­ban, a 25 éves jubileum al­kalmából. Hiszen köztudott, hogy a Pécsi Balett volt az az együttes, amely az 1960/ 61-es szezontól nem az ope­rai tradicionális repertoár át­ültetésére, hanem egy addig nálunk járatlan — voqy alig járt — út kimunkálására szer­veződött, éDoen a roman­tikus nagybalettek szemléle­tétől és formólásmódiától el­térő, „mai” életérzések és armdolatok korszerű tánc­színpadi meaielenítésének váqvával és céliával indult. S a pécsi eavüttes — változó színvonalon és sikerrel, for­mákban és alkotókkal, de mindvégia F.ck Imre irányt szabó művészeti irányítása mellett - azóta sem lett hűt­len ehhez a negyedszázada kitűzött célhoz, ami sosem jelentette egyben a hazai és eavetemes baletthaqvo­mánnyal való véqleaes sza­kítást. A Diótörő mostani mű­sorra tűzése azonban méq- sem illik bele az együttes korábban kialakult profiljá­ba. s íav felmerül a kérdés: továbbra is (i két és fél év­tized alatt kiformálódott, sa­játosan modern úton iór-e majd az eqvüttes. vaav újfaj­ta arculat kialakítására tö­rekszik. ' Tóth Sándor — aki betaní­totta, s részben átkoreoqra- fálta a Diótörőt - alkotásai­val mindig is a neoklasszikus haqyománvok továbbéltetőie volt a tradícióival sokkal lát­ványosabban szakító, s tö­kéletesen eqvéni utat járó Eck Imre mellett. Különösen az utóbbi évadokban, a Pé­csi Nyári Színház nyújtotta lehetőségeket kiaknázva Tóth Sándor még erőteljesebben fordult nemcsak a klasszikus táncnyelv, hanem a hagyo­mányos nagybalett felé is. így a - prózát-zenét-táncot ötvöző — Rómeó és Júlia mellett A bahcsiszeráji szö­kőkút pécsi változatára em­lékeztethetünk, s ebbe a vo­nulatba sorolható a Diótörő bemutatása is. P. Csajkovszkijnak erre a kései zenéjére először Lev Ivanov készített koreográfiát a pétervóri balettfejedelem, Marius Petipa szcenáriuma alapján. Ezt a változatot ha­zánkban soha nem játszot­ták, viszont a balett 1934-es Vajnonen-féle verziója 1950- es átvétele óta több száz­szor ment már a budapesti Operaházban, s jelenleg is a repertoár (többnyire kará­csony tájéki) sikerdarabja. Tóth Sándor azonban nem ezt a patinásnak tekinthető Diótörőt hozta el Pécsre, s arra sem vállalkozott, hogy teljesen új balettet írjon, számba véve a pécsi együt­tes színházi és technikai le­hetőségeit. Balettjének első felvonásában így a karácsony esti történet epizódjai — a vendégség, az ajándékozás, Marika álma a hős Diótörő- ről, s az álnok Egérkirályról, valamint kettejük csodálatos átváltozásáról — játszódnak le, a második felvonás pedig már maga a divertissement, így megbillen a részek dra­maturgiai egyensúlya, amit az sem egyenlít ki, hogy Tóth mind a cselekményes, mind a táncrészekben nagyrészt hűséges maradt Vajnonen verziójához. Az a néhány rész viszont, ahol eltér tőle, nem nevezhető szerencsés­nek, mert épp a legszebb ko­reográfiái tételek — mint a hópelyhek tánca és a rózsa­keringő — vesznek így el. Tóth a mesei cselekménybe is hoz új elemet, hiszen szín­padán Marika nem kicsi leányka, hanem már serdülő nagylány, aki ezért nemcsak tágra nyílt szemű bámulója a megálmodott baba-harc­nak, hanem részt is vesz a hatalmas Egérkirály elleni küzdelemben. A gyereksereg a nézőtéren azonban mindezek ellenére is nagy örömmel fogadja a produkciót, legfeljebb csak a nagyobbak sajnálhatják, hogy a hideg-merev gépzene mennyire ellentmond a me­sei atmoszférának. A Pécsi Balett művészei számára ez a klasszikus is­kolázottságot megkövetelő balett igen nagy erőpróbát jelent. Igaz, mindnyájan képzett klasszikus táncosok, de a pécsi műhely általában alig ad módot arra, hogy fo­lyamatosan ilyen jellegű fel­adatokban lépjenek fel. s ez nagyon rányomja bélyegét az előadásra. Sólymos Pál ugyan ideális Herceg: nemes tar- tású, szép vonalú, elegáns és virtuóz, Zarnóczai Gizella azonban — aki már évek óta a társulat legbiztosabb tech­nikájú művésznője — nem igazán otthonos ebben a fi­nomkodást és egy kis mes­terkéltséget is igénylő sze­repben. Ha valaki ma ideális modern balerina — s nem csak Pécsett! —, Zarnóczai Gizella biztosan az. Kár, hogy az igazi nagy szerep eddig elkerülte, holott technikája és személyisége rég készen van! A kisebb szerepek előadói közül Körmendy László fiata­los hévvel hókusz-pókuszol /Drosselmei varázsköpenyé­ben, Hajzer Gábor pedig délceg Egérkirályként ár- mánykodik az apró Diótörő­vei szemben. A babák (Bo­hóc: Váradi M. István, Baba: Paronai Magdolna, Néger: Lencsés Károly) egészen ki­válóak, mint ahogy a kínai (Kovács Zsuzsa és Ábrahám Zoltán) és orosz pár (Baráth Ildikó és Pásztor Sándor) is stílusos. A spanyol és keleti tánc koreográfiailag erőtlen, a rózsakeringő viszont — bár ötletes és virtuóz — úgy el­uralkodik a divertissement- on, hogy szinte különválik a balett egészétől. (A gyerek­szerepeket Bártfai Márta nö­vendékei és a pécsi Művé­szeti Szakközépiskola tánc­tagozatosai táncolják meg­bízható színvonalon.) Legvégül három táncost szeretnék még megemlíteni, akik az együttes megszületé­se óta részesei a munkának, s ma is színpadon vannak: Dómján Mária és Dómján Tibor ifjú és temperamentu­mos Nagymamát és Nagy­papát teremtett a Diótörő­ben, Rónay Márta pedig gyengéd szeretetű Dadát, aki ugyancsak fiatalosan „tipe­gett” kedvence, a kis Mari­ka körül. Fuchs Lívia Jelentkezési határidő: március 1. és 15. Tájékoztató kötetlek) az egyetemi-főiskolai felvételikről Február 26-án DN telefonos fórum Világjáró pingáló­asszonyok Megkezdték idei „turné­jukat" a világjáró kalocsai pingólóasszonyok, akik ál­landó szereplői lettek a magyar hetek alkalmából rendezett külföldi ipari, gcsztronómiai és népművé­szeti kiállításoknak. Egy­más; váltva tizenhármán tesznek eleget c külföldi meghívásoknak. Mindenütt megcsodálják egyedülálló mesterségüket, a „falírást". Az ügyes kezű asszonyok ugyanis a hófehér kartonra, iolra egyéni fantáziájuk szerint pingálják a virág- kclteményeket mindenféle elcrcjzolós nélkül. A héten Milánóba indulnak, majd Málta lesz szereplésük szín­helye, s nagy figyelemmel készülnek Japánba, amely jelenleg a legnagyobb megrendelője a kalocsai népművészeti termékeknek. Több jel is orra mutat, hogy átgondolatlanság, de legalább­is következetlenség jellemzi az idei egyetemi-főiskolai felvéte­lik előkészítését. Ismeretes, hogy annak, aki tavaly érettsé­gizett, vagy most fejezi be kö­zépiskolás tanulmányait, már­cius 1 -ig kell eljuttatnia jelent­kezési lapját az illetékes közép­iskola igazgatójához, egyéb esetekben pedig nappali és es­ti-levelező tagozaton egyaránt március 15. a határidő. Tudott dolog már az is, hogy a min­den évben kiadott felvételi tá­jékoztató most három kötetben jelenik meg. A Művelődési Mi­nisztérium kiadványainak cí­mei: I. Felsőfokú végzettség — felsőoktatási tanulmányok. II. Felvételi vizsga 1984 — téte­lek és megoldások. Ili, Felvé­teli tájékoztató az 1985/86. tanévre. A felsorolt füzetek kö­zül a II. és a III. jelent meg. A második kapható volt a postán,1 de már elfogyott. A könyves­boltokba pedig még nem ér­kezett meg. A harmadik, egyébként kap­ható kötet tartalmazza vala­mennyi magyar felsőoktatási intézmény és középiskola nevét, címét, kódszámait. Ezekre — és a több mint húszoldalas ki­töltési útmutatóra — azért van szükség, mert a jelentkezési lapokat számítógéppel dolgoz­zák fél. A jelentkezési lapokat a kijelölt postahivatalok árusí­tották. A múlt idő használata nem véletlen, hiszen néhány napja Pécsett nem lehet kapni a jelentkezéshez nélkülözhetet­len egységcsomagot. Kérdé­sünkre a postán elmondták, hogy egyelőre nem is jön utánpótlás. (Megjegyzésünk; talán jövőre?!). Senkit se té­vesszen meg, hogy valamennyi csekk címzettje a Budapesti Műszaki Egyetem. A miniszté­rium döntése értelmében elő­ször mindenki ide küldi az el­járási díjat. A már megjelent harmadik kötetben van az in­duló szakok, tagozatok részle­tes, ám korántsem pontos és hiánytalan felsorolása is. (Ezek­ről részleteket a boltokba ez idáig nem került első kötet tartalmaz). Valamennyi országos napilap február 15-i száma közölte a füzetből kimaradt vagy hibá­san szerepelt adatokat. így ezekben vannak a JPTE Tanár­képző Karának esti és levelező taaozaton induló szakjai. Fel­hívjuk a figyelmet, hogy a na­pilapokban is tévesen jelent meg az egyik adat: a JPTE TK-n nappalin nem fizika— nécművelés, hanem technika— népművelés szakpár indul. Saj­nos, azt is le kell írnunk, hogy a harmadik kötetben olvasha­tó, a JPTE Tanárképző Kar nappali tagozatára vonatkozó felvéleli keretszámok nem he­lyesek. Jelen pillanatban csu­pán annyi biztos, hogy a tava­lyi összlétszámnak megfelelő elsős kezdheti meg itt tanul­mányait. A felvételi tájékoztatóból ki­derül, hogy a pécsi felsőokta­tási intézményekben nem vál­tozik lényegesen a felvételi ke­retszám. Újdonság viszont, hogy a JPTE Tanárképző Karán ma­gyar—olasz és magyar—fran­cia szak is indul szeptembertől, 6—6 hallgatóval. Mivel országos viszonylatban nem változnak számottevően az induló szakpárok és férőhelyek, nyilvánvalóan továbbra is na­gyobb túljelentkezés várható az eddig is népszerű szakokon. Ezért feltétlenül érdemes ko­moly átgondolás után kitölteni a jelentkezési lap 13. pontjá­ban szereplő, átirányításra vo­natkozó részt, hiszen, ha vala­kit nem vesznek fel az erede­tileg megjelölt helyre, akkor ennek segítségével újabb fel­vételi nélkül, előzetes meabe- szélés alapján más szakirányú intézményben tanulhat. A Dunántúli Napló 1985. lebruár 26-án délután 4—6 óra között, illetékes szakemberek részvételével telefonos lórumot szervez. A W-046-os telefon- számon várjuk olvasóink hívá­sát az egyetemi-főiskolai to­vábbtanulással kapcsolatos minden kérdésről. Bozsik László Nagyrendezvényekről és más tennivalókról Baranyában Beszélgetés dr. Végh Józsefné megyei ■ ■a rr I rr I r • kozmuvelodesi csoportvezetővel Baranya évente jelentős nagyrendezvényekkel szerepel az országos eseménynaptárban. Kisebb részük megyei hatókö­rű, túlnyomó többségük orszá­gos vagy regionális, illetve nemzetközi rangú esemény. Hogyan alakul ezek sora, mi­lyen nagyrendezvényekre szá­míthatunk 1985-ben? — érdek­lődtünk dr. Végh Józsefiétől, a Baranya megyei Tanács közmű­velődési csoportvezetőjétől: A Fülep Lajos születésé­nek centenáriumára rendezett tudományos ülésszak nyitotta meg az idei nagyrendezvények sorát. Februárban a mezőgaz­dasági könyvhónap és a busó­járás hagyományos megyei rendezvények. Április 3-án, a Pécsi Nemzeti Színházban lesz a felszabadulási évforduló me­gyei díszünnepsége. Április vé­gén kerül sor a pécsi Sopianae diáknapok rendezvényeire. Az ünnepi könyvhét — mint a koráb­bi híradásokból is ismert — az idén rövidebb lesz, mindösz- sze hat napia tart. Júniusban három nagyobb, határainkon túl is számon tartott rendez­vény színhelye lesz Pécs. illet­ve Komló. A komlói Kodály Zoltán Gyermekkórus Találko­zót június 14-től 16-iq. a Pé­csi Nemzetközi Felnőttbáb­fesztivált június 25—29. között rendezzük mea. A IX. Orszáaos Kisplasztikái Bienná'é június 30-tól augusztus 25-ig tart nyit­va, a Pécsi Galériában. Július­ban hagyományok szerint kö­vetik egymást a Pécsi Nyári Színház, a cserépvásár és a Nemzetközi Ifjúsági Zenei Tá­bor rendezvényei, illetve elő­adásai. Várhatóan a múzeumi és műemléki hónap program­jaival zárulnak 1985 nagyren­dezvényei — mondotta a köz- művelődési csoport vezetője, aki épp egy éve, hogy megbí­zást kapott fontos irányítói tiszt­ségének betöltésére. Dr. Végh Józsefné ezt meg­előzően két évig a Pedagógu­sok Szakszervezete Nevelők Há­za iqazgatója volt. A Komarov Gimnázium és Szakközépisko­lában több, mint egy évtizedet tanított, ahol KISZ-tanácsadó, illetve közművelődési tanárként szoros kapcsolatban állt az is­kolai közművelődés különböző feladatköreivel. Pályáját álta­lános iskolai tanárként kezdte, s hamarosan a III. kerület népművelési felügyelőjeként irá­nyította e terület közművelődé­sét. Egy év kis idő, ahogyan ő mondta, a megismerés idősza­ka egy ilyen nagy, szerteágazó meqyei feladatkör ellátásában. Ezekből — ara kértem — vá­lasszon ki egyet, s szóljon ar­ról, amit különösképp fontosnak tart.- Úgy gondolom — válaszol­ta, — mi pró a szakmai fórumo­kon, például az országos köz- művelődési tanácskozás nyo­mán, mind a párt nemrég köz­readott művészetpolitikai, illet­ve kongresszusi irányelveiből nyilvánvaló, hogy a közművelő­désijén, a szabad idő kulturáló­dóira forditható szakaszaiban élet diktálta megújulásra van szükség. Ebben nagy a felelős­sége a megyei irányításnak, kü­lönös tekintettel a sajátos szer­kezetű Baranya kistelepülései­re, amelyekre a korábbiaknál még nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Ismernünk kell a jelenlegi helyzetet, a helyi sa­játosságokat és lehetőségeket, és meg kell találnunk azokat a formákat és módszereket, amelyekkel a jelenlegi szintről a továbblépést elősegíthetjük. Mindehhez elengedhetetlenül szükséges a közösségek össze­fogása és kezdeményezése, és az a szemléletváltozás, amely a közművelődés társadalmi meg­becsülésében sokat segíthet. W. E. Á béke hetedik napja Havas Péter, a rendező írt a múlt heti műsorújságban A béke hetedik napja születé­sének körülményeiről, ponto­sabban arról, hogy Mezei András alapanyagul szolgáló novellája mennyire önéletrajzi ihletettségű, mennyire fikció és mennyire „valóságos", mennyi benne a tényleges életanyag és mennyi a költoi- ség. Az alkotók, úgy tűnik, ez utóbbit tekintették meghatá­rozónak koncepciójuk kialakí­tásakor. A film lírai visszaem­lékezés egy kamaszra, egy ka­maszkorra, „a béke hetedik napjára", 1945 kora tavaszára. A történet valóban novellányi, épp annyi, amennyit a hatvan perc terjedelem elbír, s már ez sem kis dolog a túl-, illetve többnyire alulzsúfolt tv-pro- dukciók korában. A főhős, mi­után egy üres liszteszsákból kiporoltak féltányérnyi lisztet, fellázad az éhezés ellen s bot­csinálta családfőként megtö­rni a zsákot anyja ruháival, tollaskalapjával s elmegy vi­dékre, hogy krumplira, lisztre, babra cserélje a szegényes ruhatárat. A film maga futó találkozások, epizódok, figu­rák laza füzére, falun hamar megtelik a zsák, aztán a visz- szaúton le is apad, elfogy a krumpli, mint valami engesz­telő áldozat a nyomorúság, az elesettség, a szerencsétlen­ség oltárán. S a „szerelemén", hisz ami Budapestre érve még megmaradna, azzal egy pros­tituáltnak fizet hősünk a gro­teszk felavattatásért. Mikor ki­borítja otthon a zsákot, há­rom-négy szem krumpli kerül az asztalra, s az anya kicsit „idegen", kicsit megváltozott, hirtelen felnőtté vált fiát öleli magához. A figurák, akikkel a fiú utazása során megismer­kedik, jellegzetesek, típusok, anélkül, hogy az író és a ren­dező valamiféle történelmi tablót akart volna fél zsák krumpli köré rajzolni. A bá­gyadt és sematikus kezdő képsorok után (a felszabadí­tás a bérházat bejáró szovjet katonákkal, így előadva, nem volt egyéb, mint közhelyes il­lusztráció a „gyengébbek ked­véért”), egyre élesebb, karak­teresebb és főleg pontosabb részletektől dúsul fel, áll ösz- sze a film, és egészében jól, szájba rágás nélkül, valóban művészien teremti meg a bé­ke első napjainak hangula­tát. Az utazás közben történ­teknek olykor részese, olykor csupán szemlélője a fiú. Der­medt s nagyon lassan fölen­gedő világot lát maga körül. Segít temetni a halottját kézi­kocsin húzó öregasszonynak s kerül pár szem krumpli a megürülő kocsira is, vigasz­ként, ajándékként, s főként mert nincsenek a történtek után vigasztaló szavak s a krumpli - megfoghatóbb. Vé­gighallgatja a haláltáborból hazatérő férfi (Jordán Ta­más) szaggatott mondatait, aki szappan formájában hoz­za haza sorstársai testét?, em­lékét?, hogy eltemesse őket. Ezek a film legjobb, legerő­sebb jelenetei, Jordán Tamás és Bencze Ferenc másfél per­cét, vagy a szándékosan el­nyújtott néma temetést aligha felejti el a néző egyhamar. S az alkotóknak a legnehezebb mutatvány is sikerül: úgy be­mutatni, olykor csak felvillan­tani sorsokat, helyzeteket, hogy az alaptörténet ne vesz- szen el az epizódok között, a főhős megmaradjon főhősnek. Ahogy az általa alakított fiú felnőtté válik, úgy válik a film végére Olvasztó Imre teljesít­ménye is „felnőtté", a kezdeti szürkeség, bizonytalankodás után egyre érettebb lesz, egy­re jobban érzi, hogy kétféle szüzesség elvesztését játssza el, a biológiai mellett a tár­sadalmi, történelmi ártatlan­ságét is. Parti Nagy Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents