Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)

1985-02-20 / 49. szám

1985. február 20., szerda Dunántúli napló 3 A választási rendszer fejlődése a felszabadulás után (I.) A történelmi tapasztalatok tanúsága szerint szinte min­den országban kimutatható a választási rendszer és az ál­lamszervezetbe beépült képvi­seleti rendszer közötti szoros kapcsolat. Ebből az összefüg­gésből következik, hogy nem képzelhető el fejlett, demok­ratikus népképviseleti rendszer ott, ahol a felnőtt lakosság je­lentős részét vagyoni, műveltsé­gi, egyhelybenlakási stb. cen­zusok kirekesztik a választójog­ból, vagy eljárási szabályokkal megakadályozzák annak az alapvető elvnek az érvényesí­tését, hogy a választáson in­duló pártok a kapott szavaza­tok arányában jussanak man­dátumhoz. Megalapozott más­részről az az állítás is, hogy hiába felel meg valamely vá­lasztási rendszer a demokra­tikus követelményeknek, ha az általános választójog alapján, demokratikus eljárási rendben megválasztott képviseleti testü­letek jelentéktelen szerepet töltenek be az állami életben, nem dönthetnek a település, a terület, az ország alapvető po­litikai, gazdasági, stb. ügyei­ben. Választójog Mindemellett megállapíthat­juk, hogy a választási rendszer általában a képviseleti rend­szer szolgálatában áll, és többnyire a képviseleti rend­szer jeli-egéhez, szerepéhez, fejlettségi színvonalához iga­zodik. A választott képviseleti szervek összekötő, közvetítő és optimális esetben meghatáro­zó funkciót töltenek be a tár­sadalom osztályai, rétegei és szervezetei, valamint a közha­talmat gyakorló államappará­tus közötti kapcsolatban. Ter­mészetes ezért, hogy a társa­dalom szervezett politikai erői törekszenek a választási és a képviseleti rendszert érdekeik­nek megfelelően formálni. A magyar munkásosztály és más haladó erők is hosszú küzdel­met folytattak az általános vá­lasztójogért. A Horthy-korszak 1939-ben alkotott, utolsó vá­lasztójogi törvénye ennek elle­nére még olyan szigorú meg­szorításokat alkalmazott, hogy az akkori hivatalos adatok szerint- is a lakosságnak csu­pán 30%-a rendelkezett vá­lasztójoggal. (Napjainkban a nagykorú állampolgárok túl­nyomó többségének, az össz- népesség kb. 70%-ának van választójoga.) A választási rendszer felsza­badulást követő négy évtize­des fejlődésében három na­gyobb szakaszt különböztethe­tünk meg. Az 1948—49-ig tartó első periódust a többpárt­rendszerű képviselet jellemez­te. Ezt kitűnően szolgálta a kötött lajstromos választókerü­letenkénti választás. A válasz­tási eljárás elsődlegesen nem a képviseletre leginkább alkal­mas jelöltek és küldöttek ki­válogatására irányult. A vá­lasztás ekkor a pártok közötti politikai küzdelmek döntő csa­tája, amelyben a pártok arra törekedtek, hogy minéj több választót nyerjenek meg poli­tikai platformjuknak. A válasz­tópolgárok nem egyéni jelöl­tekre, hanem pártokra, a pár­tok által választókerületenként öszeállított jelöltlistákra, lajst­romokra szavaztak. A lajstrom kötöttségéből következett, hogy a szervezéskor a választópol­gárok a lajstrom jelöltjeinek összetételén nem változtathat­tak. A választáson induló pár­tok a választókerületenként szerzett szavazatok arányában jutottak parlamenti mandátu­mokhoz. Az így kialakult par­lamenti erőviszonyok határoz­ták meg a pártok részesedését a kormányzati pozíciókból is. Az 1945. évi törvény A felszabadulást követő első választójogi törvény, az 1945. évi Vili. tv. az ország területét 16 választókerületre osztotta fel. Ezek között Baranya és Tolna vármegye Pécs thj. vá­rossal együtt alkotott egy vá­lasztókerületet. A törvény nem határozta meg a megválaszt­ható képviselők maximumát. Mindegyik választókerületben az egyes pártokat a lajstro­maikon megjelölt sorrendben annyi képviselői mandátum il­lette meg, ahányszor a rájuk esett szavazatokban a 12 ezer benne foglaltatott. Ezt a szá­mot az első választójogi no­vella, az 1947. évi XXII. törvény 14 ezerre emelte fel és rendel­kezett a pártok választókerüle­tenként esetleg, fennmaradó töredékszavazatai országos összesítésének és felhasználá­sának módjáról is. Az 1947. évi választási novella már megje­lölte az egyes választókerüle­tekben a pártok lajstromain indítható jelöltek legmagasabb számát is. Az első választójogi törvény a vázoltakon kívül lehetővé tet­te, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömö­rült pártokon kívül más pártok is indulhassanak a választá­son. Ennek lehetőségéről kére­lemre az Országos Nemzeti Bi­zottság döntött. Ennek alap­ján vett részt az 1945. évi vá­lasztásokon a zömmel fővárosi baloldali radikális értelmiséget és kispolgárokat tömörítő Ma­gyar Radikális Párt, amely azonban a szavazatoknak csu­pán 0,12%-át szerezte meg. Az induló pártok lajstromai­nak egységes sorszámozását sorsolással a budapesti IV. ke­rületi választási bizottság álla­pította meg. A pártok válasz­tókerületenkénti lajstromaik mellett országos lajstromot is indítottak. A választókerüle­tenkénti lajstromokra kapott szavazatok arányában azután összesen 50 képviselői mandá­tumot osztottak szét a pártok az országos lajstromaikon in­dított jelöltjeik között. Ez a szám 1947-ben 60-ra emelke­dett. A megválasztott nemzet- gyűlés első ülésén még továb­bi 10 képviselőt választott tag­jai közé az ország szellemi és közéleti személyiségei közül. Próbaválasztás A Magyar 'Kommunista Párt már 1945 májusában felvetette a demokratikus választási tör­vény kidolgozásának és álta­lános választások tartásának szükségességét. Követelte azt is, hogy a fasisztákat fosszák meg a választójogtól. 1945 nyarán került az ideiglenes nemzetgyűlés elé az új válasz­tójogi törvény tervezete. Végül a parlament szeptember 13-án fogadta el a nemzetgyűlési választásokról szóló 1945. évi Vili. törvényt, amelynek alap­ján november 4-én tartották meg az első általános válasz­tásokat. Megjegyzendő, hogy ezt megelőzően, a választójogi törvénnyel tartalmilag meg­egyező kormányrendelet alap­ján október 7-én zajlottak le a budapesti törvényhatósági vá­lasztások. A pártok ezt mint­egy a politikai erőviszonyok lemérését célzó próbaválasz­tásnak szánták. A budapesti törvényhatósági választásokon a 'Kisgazdapárt 50,54%-os többséget szerzett. A két munkáspártnak a „Dol­gozók Egységfrontja" elneve­zésű közös listája a szavaza­tok 42,76%-át kapta meg. Dr. Adóm Antal Új gyógyászat! Hévízen Hévízen átadták a SZOT gyógyüdülő szanatóriumának úi, gyógyászati részlegét, amely kórházi szintű ellátást nyújt a reumás és mozgásszervi beteg­ségben szenvedő beutaltak szá­mára. Az új épületszárnyban egyebek között egy 120 négy­zetméteres medence, 9 súlyfür­dő, 16 iszapkezelő, 4 fogíny- fürdő, 2 rekeszes galvánfürdő, 6 masszázspad, 12 elektroterá- piás és 2 vibrációs masszírozó kapott helyet. A gyógyászati részleg átadásával teljesen el­készült az 1982 tavaszán meg­nyitott gyógyüdülő-szanatórium, amelynek kétágyas szobáiban háromszázan pihenhetnek, gyó­gyulhatnak egyszerre. Lakossági hozzájárulás a villamosításhoz Beépítésre váró kábelek a DéDASZ Edison úti telepén Erb János felvétele A bevétel a hálózatfejlesztés egytizedét fedezte 1984-ben 3f3 kW-os felhasználás a választóvonal Á több fogyasztás takarékosságra ■■ _ ■■ ■■ ösztönöz Az elmúlt évtől hálózatfej­lesztési hozzájárulást kell fi­zetniük azoknak, akik az át­lagnál több villamos energiát kívánnak háztartásukban fel­használni. A díjfizetésnél vá­lasztóvonal a 3,3 kW-os telje­sítmény, ebbe egy gépesített háztartás — automata mosó­géppel együtt — belefér. Pécs városában a lakosság hálózatfejlesztési hozzájáru­lásként közel két és fél millió forintot fizetett be a DÉDASZ számlájára - ez csupán dif­ferenciált hozzájárulás a köz­terhek viseléséhez, hiszen a város villamosítása ennek több mint tízszeresébe került 1984- ben.- A meglevő hálózati ka­pacitás terhére kielégített fo­gyasztói igény esetében az ott felszabadult fejlesztési hozzá­járulás a város azon terüle­tén kerül befektetésre, ahol a mennyiségi-minőségi ellátás­ban gondok vannak - tudjuk meg Zelnik István fogyasztói osztályvezetőtől. — A rendelet érezhető hatása, hogy az új fogyasztók villamos energia teljesítményigényüket felül­vizsgálják, s általában a csök­kentettet veszik igénybe, bíz­va saját gazdálkodásukban. Mutatják ezt a számadatok is: a tavalyi 2031 új fogyasz­tói bekapcsolásból mindössze 91 fogyasztó kívánt 3,3 kW fö­lötti teljesítményt, vállalva ez­zel a progresszív díjszámítás alapján megállapított hozzá­járulási befizetést. Nézzük, mit jelent a 3,3 kW fölötti teljesítményigény. Erről Wjss József Pécs városi kiren­deltségvezető tájékoztat. — Ha valaki automata mo­sógépet és egyéb háztartási villamos berendezéseket hasz­nál, plusz két hősugárzót, ezt már csak a 4,4 kW bírja el, a hozzájárulás összege ekkor 2200 forint. A hidroforos csa­ládi házak 6,6 kW villamos energia teljesítményigénye 7700 forint hozzájárulást je­lent, 7,7 kW-nál (hidrofor és egyéb háztartási berendezé­sek) 11 ezer forint. Három hőtárolós kályha be­állításakor — például egy két és fél szobás lakás fűtésére — 55 200 forint a hálózatfejlesz­tési hozzájárulás, a fűtőtelje­sítmény 16,5 kW. Külön kategória a teljesít­ménynövelési igény: ekkor csak a két hálózatfejlesztési hozzájárulási díj — a meglevő teljesítményhez és az igényelt- hez tartozó — különbözetét kell Tizetni. 1984-ben a lakossági háló­zatfejlesztési hozzájárulás fe­dezte Pécsett az Irányi Dániel tér kábelezési költségeit, va­lamint a Sziklás-dűlőben a ve­zetékcserét. Idén ebből az ösz- szegből Kispostavölgyben, Va­sason, a Gém utcában lesz vezetékcsere, a Csortos Gyula utcában pedig hálózatbővítés. L. Cs. K. Lelki beszélgetések Emberi tényező Miben segít a szervezetpszichológus? A cím nem Graham Greene iz­galmas re­gényére kí­ván utalni. Az emperi erőforrasoK szerepét a munKavégzésben eddig is vizsgálták - fő­ként a szakmai tudás és kultúra hordozójaként vagy szociálpolitikai megközelítés­ben. Am azt, hogy a hát­ráltató munkahelyi konfliktu­sokban mekkora szerepet játsz­hat az egyes ember lelki habi­tusa és az egymás közötti kom­munikáció minősége, egy ná­lunk még új, egyes országok­ban már a hetvenes évek ele­jétől alkalmazott tudomány: a szerv ezeikutatás-szervezettej- lesztés vizsgálja. A munkahelyi konfliktusok kezelésének képessége nagy­mértékben függ kommunikáci­ós készségünktől, amely csalá­di, baráti kapcsolataink minő­ségét is meghatározza. Az al­kalmasságvizsgálat során gya­korlatilag túlnyomórészt azt vizsgálják, hogy alapvető dol­gokban megfelelünk-e egy-egy munkakörnek, hogy rendelke- zuim-e egy udoa status be­töltéséhez szükséges — főleg fizikai — adottságokkal. A szervezetfejlesztő ezzel szem­ben egy már kialakult munka­helyi közösségen belül kísérli meg a munkahelyi légkör javí­tását és ennek eredményekép­pen a termelékenység növelé­sét, a munka minőségének emelését. Nem szoktuk meg, hogy a munkaöröm pénzben is kife­jezhető, Éppen ezért hihetet­lennek tűnik, amit Honti László szervezetfejlesztő szociálpszi­chológus példaként említ: — Egy üzem, amely egy nagyüzem leányvállalataként a többi telephelyhez mindenben hasonló feltételek között, azo­nos profillal korábban eredmé­nyesen működött, egy idő után stagnáló, majd csökkenő ter­melési eredményeket produkált. A vezetőség kérésére elkezdő­dött az okok tisztázása, és mi­után a technológiai, munka­szervezési és egyéb okokat ki lehetett zárni, a gyanú vala­miféle homályos-ködös emberi tényezőre terelődött. Már a vizsgálat kezdeti — feltáró — szakaszában kiderült, hogy a legfelsőbb és a helyi vállalati vezetés közötti rossz személyes kapcsolat miatt ún. dackor­szakba kerültek és a szándé­kos ellenkezés, „betartás”, el­lenakciók következtében jócs­kán zuhanni kezdett a terme­lés. A sorozatos, már emberi viszonyokban is rögzült rossz kommunikáció feloldódása után egy évvel a termelékenység újdóI 10%-kal nőtt, ami milli­ókban kifejezhető nagyságren­det jelentett a nyereség növe­kedésében. Az ilyen látványos fordulat persze titka, amint a félresiklás is hosszabb folya­Üres porták Zalában A felmérések szerint Zala me­gye községeiben ezernél több üres családi ház található. A zömében elhalálozás, kisebb részben elköltözés miatt lakat­lanul maradt házaknak mint­egy a fele jó állapotban van. Több száz hosszabb ideje gaz­dátlan porta viszont már romos állapotba került. A községi ta­nácsok naprakész nyilvántartást vezetnek az üres lakóházakról, hogy az érdeklődőket megfe­lelően tájékoztathassák a vá­sárlási lehetőségekről. Az utób­bi hónapokban néhány tucat­nyi lakóház gazdára lelt, és megművelik a portákhoz tar­tozó kerteket, gyümölcsösöket is. A kínálat azonban jóval nagyobb, mint az érdeklődés. mat eredménye, több rossz lé­pés elkövetésének következmé­nye szokott lenni. (Tévhit tehát, hogy egyetlen tettünkkel el­ronthatjuk életünket, vagy egy- egy melléfogással helyrehoz­hatatlanul elhibázzuk gyerme­künk nevelését!) — A fenti példa meggyőző­nek tűnik, de mi a garancia arra, hogy a szervezetfejlesztő team távozása után is jó irány­ban haladnak a munkahelyi folyamatok és tartós lesz az eredmény? — Ez sok tényezőtől függ. Csak nagyon alapos terepis­meret, a gondos feltárás teszi lehetővé a beavatkozást. Ered­mény is csupán akkor várha­tó, ha a kollektíva tudatában van a problémáknak, ha konk­rétan meg tudják fogalmazni azokat — nem elég a „rossz érzés", rossz közérzet homá­lyos megállapítása. Fokozot­tan érvényes ez az értelmiségi munkát végző közösségekre, hiszen minden értelmiségi mun­ka team-munka. Ugyanakkor kevésbé kézzel fogható, nehe­zebben mérhető a munka mi­nősége, emiatt a bajokat nem könnyű konkretizálni. A kutatás döntő fázisában a -feszültségek feltárásával, feloldásával pár­huzamosan a résztvevők trénin­gek során gyakorolják, tanul­ják a kommunikációs készsége­ket. Ha ezt a mindennapok so­rán szerzett sikerélmény is kö­veti, megerősíti, úgy bízhatunk abban, hogy az eredmény tar­tós lesz. Fontos szeTepük le­het azoknak az embereknek, akik fogékonyabbak a pszicho­lógiai megközelítés iránt és jó érzékük van az emberi kap­csolatok kezeléséhez. — Milyen -tipikus bajokkal találkozott eddigi munkája so­rán? — Magyar specialitás, hogy nem tudunk hatékony munka- értekezletet tartani. A partta­lan, az igazi problémákat ho­mályban hagyó ködös határo­zatoknak a végrehajtása sem lehet igazán eredményes. To- vábbmenve: ha rosszul értel­mezett tapintatból felszínre sem kerülnek őszintén a gon­dok, egészen biztos, hogy el- burjánzanak a „folyosói be­szélgetések”, pletykák terjed­nek, intrikák szövődnek és to­vább romlik a munkahelyi köz­érzet. Érdekes pszichológiai helyzet állt elő pl. az új kol­lektív vezetési formákkal kap­csolatban. A központi irányel­vek nem tartalmazzák a reális szociálpszichológiai változás feltételeit, így kijátszhatók, vagyis formailag teljesíthetők anélkül, hogy az autokratikus vezetési forma megszűnne. Eb­ben a tekintetben nagyobbak a lehetőségeik az új intézmé­nyeknek, ill. az újonnan létre­hozott osztályoknak. Ezeknél jó esetben már a szerveződés so­rán kialakíthatók, beépíthetők az emberi erőforrás szervezé­sének hatékony formái. K. M. Kályhaajtókat is gyárt a Rába A kisebb tételű és értékű termékek gyártásának is van becsülete a Rába gyárban. A győri nagyvállalat pápai üze­mében kályhaajtó-garnitúrák előállítására rendezkedtek be, s erre a célra öntőműhelyt, va­lamint szereidét létesítettek, megmunkáló gépsort szereltek fel. Ezek a cikkek az üzletekben hiánycikknek számítanak, pedig igen nagy kereslet van irántuk. Erre az évre 50 ezer kályhaajtó- garnitúrára kaptak megrende­lést. Elsősorban a jobb minő­ségű, nikkelezett garnitúrákat keresik, így a legtöbb ezekből készül. A Pápán gyártott kály­haajtók és egyéb tartozékok felhasználhatók a hagyomá­nyos, valamint a hordozható cserépkályhákhoz és kisebb kazánokhoz egyaránt.

Next

/
Thumbnails
Contents