Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)

1985-02-19 / 48. szám

e Dunantüii napló 1985. február 19.# kedd 1 ▲ Iái 1 i IA JL 1 PÉCSI VÁROSSZÉPÍTÓJ \ ÉS VÁROSVÉDŐ EGYESÜLET Pécsiek a városért Omladozó városfal Valamikor az ősszel a város­fal helyzetéről, jövőjéről írtunk, s akkor megemlítettük, hogy a várárokban, az imitált híd alat­ti falban kisebb üreg keletke­zett, miután néhány kő kihul­lott. Azóta „természetesen” semmi sem történt, s a minap arra járva azt láttuk, amit a fénykép is mutat: egy hatal­mas, legalább egy négyzetmé­ternyi, meglehetősen mély üre­get, alatta a leomlott köveket. És a tél még nem ért véget, a fagyok tovább károsíthatják a falat, ami elkerülhető lett vol­na annak idején a kicsi üreg helyreállításával. Nem különb a fal az északi oldalon, az egykori püspökvár északkeleti körbástyája mellett sem, ahol már át is lehet sétálni rajta. Egyesületünk szakosztályai most állítják össze idei társadalmi- munka-tervüket. Vajon nem le­hetne-e az idei akciók egyik célpontja a városfal, annak a helyreállításában való közre­működés? Már ekkora az omlás a vár­árokbeli (álon • • Öntevékeny város­szépítők Egyesületünk konzum áruház­beli kirakatában közszemlére tettük őrt a listát, amelyből kitűnik: 1984- ben kik és mennyi társadalmi mun­kaórával vettek részt városszépítő akciókban. A listán közösségek sze­repelnek. Nyilván ezzel is magya­rázható, hogy Kiss János — akiről a nevén kívül sajnos egyebet nem tudunk — egyesületünk elnöké­nél reklamált: miért maradtak le azok a listáról, akik egyénileg vé­geztek városszépító társadalmi mun­kát? Hogy megnyugtathassuk, a kérdést Mukk Józsefhez, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Válla­lat zöldfelület gazdálkodási osztály- vezetőhöz továbbítottuk, aki az egye­sületünk szervezésében végzett tár­sadalmi munkákat is regisztrálja. Megtudtuk tőle, hogy egyéni társa­dalmi munkákról eddig nem is ér­kezett jelzés, csupán lakóközösié- gekéről, s ezek szerepelnek is az összeállításban. Lehet, hogy Kiss János 200 órája is valamelyik közös­ségében van, lehet, hogy nem. S itt a magyarázata annak, amiért szükségét éreztük annak, hogy szól­junk erről. Tudjuk, hogy nagyon sokan vannak, akik az új városré­szekben minden különösebb ösztön­zés nélkül munkálkodnak szabad­idejükben azon, hogy a lakóház környezetét szebbé varázsolják vi­rágok, bokrok ültetésével, gondozá­sával. Az lenne jó, ha minél több követőjük lenne, ezért is kérjük az öntevékeny városszépítő társadalmi munkásokat, közöljék eddig végzett munkájukat egyesületünkkel. Mukk Józseffel a 24-088-as telefonon. Közgyűlés előtt Március 19-én telefonfórum A januári vezetőségi ülésen hatá­rozat született arról, hogy az első negyedév végén — ezután megha­tározandó időpontban — összehív­juk egyesületünk közgyűlését az 1984. évi munka értékelése és az 1985. évi munkaterv megvitatása, jóváhagyása végett. A közgyűlésen sor kerül a vezetőség részleges új- jáválasztására is. Ezt megelőzve — március 19-én — a Dunántúli Napló szerkesztősége a szokásos telefon­ügyelet keretében ad lehetőséget a Pécsi Városszépító és Városvédő Egyesület vezetőinek és szakosztály­vezetőinek arra, hogy közvetlen kap­csolatba léphessenek a városukat szerető pécsiekkel, akik véleményt mondhatnak az egyesület eddig végzett munkájáról, s ötleteket, ja­vaslatokat adhatnak az idei tervek­hez. ——« ■ — HÍREK A „Tiszta, rendes környezet” cím­mel meghirdetett pályázat bírálata megtörtént, s az elismerést jelentő táblákat, okleveleket áprilisban ad­ják át az arra érdemesítetteknek. A bíráló bizottság döntése szerint 600 táblát és 300 oklevelet adnak át, a mozgalom 6Q legjobb egyéni akti­vistáját pedig jelvénnyel jutalmaz­zák. •k A közelmúltban eszéki építészek Pécsett járva felvették a kapcsola­tot egyesületünk építészeti-városren­dezési szakosztályával, tájékozódtak az egyesületünk tevékenysége felől azzal a szándékkal, hogy Pécs test­vérvárosában is létrehozzanak egy hasonló egyesületet. Hívja tagjai sorába Ont is a Pécsi Városszépító és Városvédő Egyesület. 1 1 ■ - . - . ■ .i.i;|7.,.|.|.|.|.|.|.i.|.|.|.|.|.|.|.|.|.|.|.i.|>.i.i.|.n.i.|.i.u.‘.‘.i.u |.u.i.i.il:......;.‘:................. ... . . .... I.....I i' Nemzetközi magazin .... ........... ■■ ■■ ■ — B elgium és a rakéták Aki nap mint nap nyomon követi a külföldi híreket, az bi­zonyára maga is felfigyelt ar­ra, hogy a rakétatelepítés kér­dése forrongásba hozta Bel­giumot. A nyugat-európai or­szág tízmillió lakójának több­sége elutasítja azt, hogy ame­rikai manőverező robotrepülő­gépeket helyezzenek el hazá­jukban. „Nem rakétákat - munkát akarunk!" - harsog­ták azok a fiatalok, akik a kö­zelmúltban a főváros, Brüsszel utcáin végigvonultak. A béke­szervezetek elszánt harcot hir­dettek a rakéták ellen, bi­zonyság erre az a demostrá- ciósorozat, amely március vé­géig zajlik az országban. Nem véletlenül március vé­géig. A kormány ekkorra he­lyezte kilátásba, hogy dönt a rakétatelepítésről. Martens mi­niszterelnök januárban az Egyesült Államokban járt, s ott tárgyaló partnerei, élükön Reagan elnökkel mindent meg­tettek, minden eszközt beve­tettek azért, hogy rábírják a te­lepítés végső jóváhagyására, il­letve elkezdésére. Martens ugyan nem mondott nemet, de meg­próbálta érzékeltetni vendég­látóival országa, s a maga sa­játos helyzetét. Jelezte a köz­vélemény ellenállását a raké­tákkal szemben. A kormányfő számára ez azért is fontos szempont, mert decemberben választások lesznek Belgium­ban, s ha kiáll a rakétatelepi- tés mellett, aligha számíthat győzelemre a voksoláson. El­mondta, hogy jelenleg két vé­lemény létezik hazájában a rakétákkal kapcsolatban. Az egyik szerint Belgium azzal se­gítheti a legjobban a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalá­sait, ha vár a telepítéssel. A másik szerint azzal, ha kitartó NATO-döntés mellett. Az eddi­giekből kitűnik, hogy nem az utóbbi vélemény élvez töme­ges támogatást Belgiumban. Egyes értesülések szerint - a teljes képhez ez is hozzátar­tozik - Martens washingtoni útja előtt a belga kormány ülésén elhatározták, hogy már­ciusban az eddigi feltételes állásfoglalást egyértelművé te­szik: a rakéták befogadása mellett döntenek, kötelezik ma­gukat arra, hogy 1987-ig tele­pítik is azokat, ugyanakkor a telepítés megkezdésének idő­pontját későbbre halasztják. A NATO 1979-es kettős határo­zata értelmében Belgiumban 48 manőverező robotrepülőgé­pet helyeznek el, ebből az első 16-ot március közepén kezde­nék rendszerbe állítani a flo- rennes-i támaszponton. Martens a legcsekélyebb megértésre sem talált Wa­shingtonban, de külügyminisz­Martens miniszterelnök (Foto— UPI—MTI-KS) tere, Tindemans sem, amikor az amerikai látogatás után felkereste Carrington NATO- fótitkárt, tárgyalt Nagy-Brítan- nia, az NSZK és Olaszország vezető politikusaival. A Mar- tens-kormány számára ebből a rakéta-kőrútból nyilvánvalóvá vált, hogy szövetségeseik a te­lepítésre igent, az első mavő- verező robotrepülőgépek bel­giumi megjelenésére pedig egy mielőbbi időpontot várnak el. A rakétatelepítést ellenőrző belga erők soha nem volt tör­ténelmi lehetőséget emleget­nek. Mint mondják: országuk azzal, hogy elutasítja a raké­ták befogadását, értékesen já­rulna hozzá a küszöbönálló szovjet-amerikai tárgyalások sikeréhez. Karel Van Miért, a rakéták ellen elszántan küzdő Flamand Szocialista Párt elnö­ke így érvel: „A rakéták be­fogadását nemcsak elhalasz­tani kell, hanem teljesen el kell utasítani. S hogy helyesen ítélik meg a helyzetet, bizonyság rá Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter figyelmeztetése: a nyugat-európai telepítések folytatása kérdésessé teheti a jövendő szovjet—amerikai tár­gyalásokat. Belgium és Hollandia Kocsi Margit Szicília narancsszüretkor P rimavera siciliana - azaz szicíliai tavasz. Különleges, varázsla­tos sziget, ahol februárban vi- rágözön köszönti az érkezőt. Lila, piros, sárga, bordó szí­nekben pompáznak' az egzo­tikus virágok, de virágzik a muskátli, a kankalin, az orchi­dea, a tulipán és a mandula. Reggio Calabria és Messina között mindössze 7,5 kilomé­teres tengeri utat kell meg­tenni, hogy eljussunk erre a csodálatos, a végletek helyé­nek nevezett szigetre. A fe­hérre meszelt lapostetős há­zak, a szűk sikátorok, a nagy- kerekű kordé, a tarantellázó, éneklő emberek, a tarkaság, a felhőtlen ég, a tiszta kék tenger, a napsütés, a februári citrom- és narancsszüret — mind-mind Szicília. Agrigento a világ egyik legnagyobb néptáncfesztivál­jának ad minden évben ott­hont. Idén a gyomai Körös menti táncegyüttes kapott meghívást a versenyfesztivál­ra. Az eseményre a Stúdió 85 megbízásából elkísértük a csoportot és filmet készítet­tünk a fesztiválról, a gyomaiak szerepléséről, de megismer­kedtünk a szigettel is. A fesz­tivál 24 ország képviselőinek teremtett lehetőséget a sze­replésre, a népitánc bemuta­tására. Ott volt például Ugan­da, Argentína, Venezuela, az Egyesült Államok, Törökország, Jordánia, Irak, Hollandia leg­jobb együttese. Táncaikkal, zenéjükkel a barátságot, a bé­két szolgálták. Agrigentót a templomok bi­rodalmaként ismerik. A város­ba érkező már messziről lát­hatja a templomok völgyét. Itt áll a romváros legszebb épülete: a Tempio di Concor- dio. Köveit csak megrongálta, de nem pusztította el az idő. Azt viszont már senki sem tud­ta megmondani, milyen isten­ség tiszteletére építették idő­számításunk előtt az 5. szá­zadban. A rom a világon min­denütt ismerős, hiszen az uta­zási irodák ezzel a képpel in­vitálják plakátjaikon a turis­tákat Szicília szigetére. És jön­nek is az idegenek. Most feb­ruárban azért, hogy részt ve­gyenek a fesztiválon. Az együttesek naponta kétszer szerepeltek. Az előadásokat egy óriási cirkuszban rendez­ték, ahol négyezer ülőhely mellett még állva is rengete­gen szorongtak. Sokat gon­dolkoztam, de még ma sem tudom megfejteni, mi volt az a vonzerő, ami ezeket az em­bereket naponta a cirkuszba hozta. Mindig kétkedéssel fo­gadtam Fellini filmjeinek azo­kat a jeleneteit, ahol a töme­get ábrázolta. Most saját sze­memmel láthattam, hogy nincs benne semmi túlzás. A cirkusz naponta zsúfolásig megtelt. A legszebb, legnemesebb folklór közvetítőinek kiáltották ki a magyarokat. A vidám­ság, a bravúr közvetítői vol­tak a gyomaiak. Feszes rit­musú, érzelemgazdag táncaik, a színes kosztümök, a lányok szépsége, a jótartású fiúk ámulatba ejtették a szicíliaia­kat. A gálára, a fesztivál záró programjára mindenünnen jöttek. Mindenki látni akarta, az együttesek felvonulását, a táncot a Tempio di Concordia előtt felállított színpadon. A magyar együttes mellett nagy sikert arattak az amerikaiak, a kanadai tolldíszbe öltözött indiánok, Argentína lovagjai, Uganda rafiaszoknyás lányai. Szicíliában barátokat talál­tunk. Megszerettek bennünket magyarokat, mi pedig elhoz­tuk molyolyukat, kézfogásukat, és a sok-sok antik emlék szép­ségét. A film, amit készítettünk, amelynek operatőre Háda Sándor, gyártásvezetője és hangmérnöke egyszemélyben Bikádi Mihály, szerkesztője pedig Eszterhai Katalin, feb­ruár 26-ón, kedden a Stúdió 85 műsorában látható. Eszterhai Katalin Szilárd barátság H osszú sor kígyózott a kö­zelmúltban a Manyézs előtt. A moszkvaiak ked­velt kiállítótermében Budapest, s a fővároson keresztül egy ki­csit egész Magyarország mu­tatkozott be. Több mint száz­ezren látták a romos Pestet, a lebombázott Várat, a felrob­bantott hidakat, s mellettük a mai Budapestet. Ez is bizonyít­ja, hogy óriási az érdeklődés hazánk hétköznapjai, a ma­gyarok élete, eredményei iránt a Szovjetunióban. A Barátság­vonattal érkezett magyarok a megmondhatói, milyen őszinte szeretettel fogadták őket a szovjet gyárakban, üzemekben, mindenütt, ahol csak megfor­dultak a hatalmas testvéri or­szágban. 1948. február 18-án újkori történelmünk legfontosabb államközi szerződését, az első valóban egyenjogú kapcsola­tokon alapuló nemzetközi megállapodást írták alá Moszk­vában a két ország képviselői. A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés az­óta egyaránt szolgálja mind­két nép érdekét, a kölcsönös fejlődést, s a világ haladásá­nak ügyét. Alig valamivel az 1947-es párizsi békeszerződés megkö­tése után a Szovjetunió, feled­ve, hogy a háború során ellen­félként magyar katonákkal is harcolnia kellett, segítő kezet nyújtott hazánknak az elszige­teltségből való kilépéshez. Je­lentős szovjet támogatás ki­sérte a kezdődő újjáépítést, majd a magyar iparfejlesztést. Az évek során egyre erőseb­bekké váltak a két országot összekötő szálak. Az eszmék, a célok egysége alapján létre­jött az együttműködés, az államközi kapcsolatok új for­mája, amely lehetőséget nyújt a távlati fejlődés összehango­lására, a tervek egyeztetésére, a hosszú távú integrációs programok megvalósítására. M agyarországnak ma is a legjelentősebb ke­reskedelmi partnere a Szovjetunió. Tavaly mintegy 8,6 milliárd transzferábilis rubel értékben cserélt árut a két or­szág, s az idei tervek szerint ezúttal először lépi át az áru- csere-íorgalom értéke a 9 mil­liárd rubeles határt. A Szov­jetunió változatlanul az első számú energia- és nyersanyag- forrása a magyar iparnak, de behozatalunk korántsem korlá­tozódik a hagyományos cik­kekre. Szovjet reaktorokkal üzemel a Paksi Atomerőmű, s szovjet berendezésekkel újítják föl a Dunai Vasmű gépeit is. Hazánk a maga részéről — Csehszlovákiával és Lengyel- országgal közösen - segít az ukrajnai hmelnyickiji atomerő­mű, és a hozzá tartozó táv­vezetékrendszer kiépítésében, szovjet ipari üzemek rekonst­rukciójára is kaptak megbízó­tokat magyar vállalatok. Új vonása a két ország gazdasági együttműködésének, hogy a magyar vállalatok köz­vetlenül kapcsolatba lépnek néhány szovjet köztársaság gazdasági egységeivel. Ez ru­galmasabbá, gyorsabbá, köny- nyebbé teszi a kooperációt, ugyanakkor szorosabbá is vá­lik tőle az érintett területek barátsága. 1967-ben húsz évre meg­hosszabbították az 1948-ban kötött szerződést. Ez így volt természetes, s így lesz termé­szetes 1987-ben is. A magyar és a szovjet nép immár 37 esz­tendeje együtt halad a szocia­lizmus építése, a béke oltal­mazása útján. Horváth Gábor Omladozó városfal a székesegyháznál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents