Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-12 / 10. szám
Sorskérdésekről nem szabad hallgatni!... A magyar ifjúság a nyolcvanas években Nemrég hírül adtuk: Fehér István kandidátus, a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának tanszékvezető docense, az MTA Tudományos Minősítő Bizottság által kijelölt bíráló bizottság előtt sikeresen megvédte akadémiai doktori disszertációját. Értekezésének témája „A magyarországi németek útja a Volks- bundtól a kitelepítések lezárásáig (1938—1950)." — közérdeklődésre is számot tarthat. Közérdekű ez a téma a történelmi tudat formálása szempontjából és nemzetiségi politikának részeként eqyarónt. Megírása a kitelepítés-témakör teljes föltárása szempontjából — miként a bizottság is kiemelte — hazai történetírásunk kiemelkedő eredménye. Fehér Istvánnak eddig négy önálló kötete látott napvilágot. Mintegy 40 tanulmányt és számos tudományos cikket publikált negyedszázados munkássága folyamán. Lapunk — 1984 januárjában — vele készített interjújából az is kiderült, hogy kutatásai jelentős része a magyarországi német neci- zetiséggel fogialkciik rta föl a magyarországi németség Volksbund-ellenes, antifasiszta politikai mozgalmát is, amely a 40-es évek első felében szerepet vitt, a nemzetiszocializmus ellenében. Az interjú egyik mondatában, mint említi, a Volksbunddal szembehelyezkedő németek megnyilvánulásaira véletlenül bukkant rá. Voltaképp honyan kezdődött mi volt ez a véletlen? — Szekszárdon, a levéltárban kandidátusi értekezésemhez (Politikai küzdelmek a Dél- Dunántúlon 1944—1946 között) gyűjtöttem az anyagot, amikor a korabeli főispáni iratokat olvasgatva több ízben találkoztam egy bizonyos Hűségmozgalom akcióival. A szó hangulata, csengése nyomán a fasiszta beállítottság levente intézmény akcióira gondoltam és továbblapoztam. Tüzetesebben megnézve láthattam, hogy egészen másról van szó a csendőrségi jelentésekben. Szisztematikusan áttanulmányozva ezt az anya- qot, nagy izgalommal fedeztem föl, hogy a Hűséggel a hazához egyfelől éppen nem fasiszta, sőt, antináci mozgalom; másfelől, hogy a rá való hivatkozásokkal, vélekedésekkel (pl. a pártok állásfoglalásában) 1946- ig találkozhatni. Átolvastam a mozgalom Apatinban megjelent hetilapját (Die Donau), s mindezzel együtt kiderült: szervezett Volksbund, Hűségmozgalom, kitelepítések Beszélgetés Fehér Istvánnal, a történelemtudomány doktorával antifasiszta mozgalomról van szó. — Tovább kutatva találkoztam vele a Duna menti németek ellenállásával foglalkozó külföldi szakirodalomban is. Mindez meggyőzött arról, hogy a Hűségmozgalom a maga korlátáival együtt számottevő mozgalom volt. Jelentőségét semmiképp sem túlértékelve igyekeztem körvonalazni munkámban azt, hogy aki azokban az időkben — a kiközösítést is vállalva — nerp lépett be a Volksbundba, sőt, szembehelyezkedett a nemzeti szocialista irányzattal, vállalva ennek minden ódiumát — azokról tisztelettel kell megemlékezni az utókornak, a történelemírásnak. Sajnos, ez a felismerés a hazai németek kitelepítésének időszakában még — enyhén szólva — nem volt általános. Sokan ártatlanul — vagy érdemeik ellenére — szenvedtek ebben az időszakban. — Doktori értekezésének mindhárom opponense a „megrendítő" jelzőt használta mun- káia 2., a kitelepítésekkel foglalkozó részére vonatkozóan. Sikerült-e önnek teljességében föltárnia azokat a rendkívül bonyolult körülményeket, amelyek közepette az 1946—48. közötti kitelepítéseket előkészítették és végrehajtották? — Ügy gondolom, igen. Községekig lemenően az ország 18 levéltárának hozzáférhető anyagát áttanulmányoztam és fölhasználtam ehhez. — Nem próbálták önt lebeszélni erről? Fotó: Cseri L. — Dehogynem. Amikor a hetvenes évek elején megjelentem a levéltárakban és pártarchívumokban, s előadtam kérésemet, miszerint a német lakosság kitelepítésének iratait is szeretném kutatni, elég ferde szemmel néztek rám. Többen azt javasolták, hogy inkább a középkorból vagy az ókorból válasszak témát. — Szerencsére ez a munka most majd meg log jelenni, s hozzáférhetővé válik nemcsak a tudományos szakemberek részére. Kérem, mondja el olvasóinknak, miben summázható kutatómunkájának a legfontosabb tanulsága? — Sokan, főleg a mai nyugdíjas korosztályból, hajlamosak a felszabadulás idején, s utána kialakult hibás szemléletük hangoztatására, miszerint minden német fasiszta volt. (Ahogyan ezt 1945—46-ban a Nemzeti Parasztpárt állásfoglalásában is deklarálta). Ez vad nacionalizmus — ma is! A problémát, a németség politikai szerepét differenciáltan kell vizsgálni — kollektív elmarasztalás helyett, amely mindannyian tudjuk, a történelem igazolta, 1946—47-ben a németség kitelepítésének alapja és gyakorlata volt Közép-Kelet-Európában. Jóllehet egy egész nép nem lehet fasiszta; egy népet nem lehet „leváltani" ... A nacionalista szemlélet pedig gátolta, s gátolja a nemzet és a nemzetiségek összetartozását. Ezért hangsúlyozom a kérdések, jelenségek differenciált vizsgálatának fontosságát — általánosítások helyett. Végtére is a Volksbund-tagok között is — szemben a tudatos nácik tömegeivel — voltak politikailag ártatlanok, akiket különböző módszerekkel — olykor tudtuk nélkül is — belekényszerítettek a helyi szervezetbe. — Summázva: nem fölmenteni akarom a felelősöket, hanem különbséget szeretnék tenni bűnösök és ártatlanok között. A Hűségmozgalomról meg kell állapítanunk, hogy nem ez a kor legjelentősebb antifasiszta ellenállása, de nem is elvetendő, jelentéktelen politikai jelenségekről van szó. Végül hangsúlyozni szeretném, mint tanulságot azt, hogy a szocialista tudat fejlődéséhez differenciált történelemszemlélet szükséges. Ebben a relációban a magyarság történelmét nem lehet az itt élő nemzetiségek hiteles történelme nélkül megérteni. Senkinek nem használunk, viszont a szocializmus ügyének sokat ártunk, ha továbbra is hallgatunk róla . . . Wallinger Endre A fiatalok egészségi állapotának jellemzői A fiatalok egészségi állapotának jellemzői — a társadalmi tényezők szerepe a fizikai és a mentális egészség alakulásában címmel írt cikket dr. Tahin Tamás, a POTE Marxizmus Leninizmus intézetének docense a Kossuth Könyvkiadó gondozásában a közelmúltban megjelent ifjúságszociológiai kötetbe. A magyar ifjúság a nyolcvanas években címmel megjelent kötetben közölt cikkből ezúttal néhány szemelvényt adunk közre. A humánbiológiai irodalomból közismertek az ún. szekulá- ris változások, amelyek abban nyilvánulnak meg, hogy a fiatal felnőttkorú népesség testmagassága egyre nagyobb. Ennek része a növekedési, az érési folyamatok felgyorsulása (akceleráció). Számos orvosi, pedagógiai, pszichológiai és szociológiai problémát vet fel például az a tény, hogy a biológiai érés és a társadalmi felnőttéválás közötti időszak jelentősen hosz- szabb lett. Amíg a század első negyedében ez 3—4 év volt, ma az esetek jelentős részében akár 10 év is lehet. Bonyolítja a kérdést, hogy a társadalmi-gazdasági adottságok javulásával az ifjúság életmódjának több összetevője gyakran nem a kívánatos egészségesebb irányba változik. Ez befolyásolja a biológiai folyamatokat is. * Eiben körmendi vizsgálatai szerint az utóbbi közel negyed- százados periódusban a gyermekek növekedésmenete jelentősen megváltozott. Ez jelentkezett a testsúly, a testmagasság növekedésében. Ugyanakkor a váll-, illetve csípőszélesség csökkent. A körmendi gyermekek testalkata a keskenyebb, lineárisabb irányba változott meg. E változások okai elsősorban a környezeti, az életmódbeli tényezők megváltozásaiban és kisebb részben bizonyos populáció-genetikai okokban keresendők. A vizsgálatok eredményeiből adódik a kérdés, vajon a gyermekek keskeny, lineáris testfelépítése fejlődést vagy regressziót jelent-e, illetve ez a testfelépítés okoz-e és milyen problémákat a modern élet követelményeihez alkalmazkodásban? Más szempontból figyelemre méltóak az ún. budapesti longitudinális vizsgálat eredményei. Ezekből kitűnik, hogy a gyermekek növekedési, érési folyamatát befolyásolják a család szociális, demográfiai jellemzői. A szülők foglalkozása és jövedelme jelentősen determinálja a gyermek testmagasságát és testsúlyát. A zömMagasabbak az értelmiségi szülök gyermekei? Hosszabb lett a biológiai érés és a társadalmi felnőtté válás közötti időszak Fotó: Moieties László ,mel értelmiségi szülőkhöz tartozó gyermekek általában magasabbak, súlyosabbak, mint a zömmel fizikai munkás szülőkhöz tartozó gyermekek. A két és fél éves életkortól kezdve a tendencia különösen szembetűnő. A testsúly esetében a magasabb értékek csak a hétéves kortól kezdve fejeződnek ki, bár a kvalifikálatlan, alacsony jövedelmű csoportok gyermekeinél a testsúlyelmaradás már féléves kortól megfigyelhető. A gyermekek száma bizonyos vonatkozásban jellemzője lehet a család társadalmi helyzetének. Az elsőszülött gyermekek magasabbak, súlyosabbak, mint az őket a testvérsorban követő gyermekek. A Nyugat-Magyarországon végzett vizsgálatok a szülők foglalkozása és a leányok me- narche-kora között egyértelmű összefüggést állapítottak meg. Az értelmiségi apák és anyák leányainál a menarchekor-me- dián 12,6—12,9 között adódik. A könnyű fizikai munkát végző szülők leányainál 13,2—13,3 év, míg a mezőgazdasági munkások leányainál 13,3—13,4 év. A születési rend befolyásolja az érés időbeli bekövetkezését is. Minél későbbi szülött a vizsgált leány, annál későbbi a menarche-kora. A család nagysága hasonlóan hat az érésre. * A felnőttkorba lépett fiatal férfjak testi fejlettségéről és megbetegedési viszonyairól ad képet az a vizsgálat, amely az 1973-ban sorkötelessé vált (1955-ben született) fiatalokra irányult. A sorköteles fiatalok mintájára számított termetátlag 171,15 cm, a testsúly átlaga 62,97 kg volt. E mutatók különbözően alakulnak az összeírás helye szerint. Nemeskéri és Juhász a termetátlag eltéréseinek szignifikanciája alapján a kiemelt 7 egységet 4 csoportra sorolta: 1. Budapest, a legmagasabb termet-átlagértékek; 2. Veszprém, Pest, Somogy megye (Pécs és Szeged) a termetátlagok felső határához állnak közel; 3. Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye (Debrecen, Miskolc) a termetátlagok alsó értékéhez közelítenék; 4. Bács-Kis- kun, Hajdú-Bihar megyében a termetátlagok a legalacsonyabbak. A testsúlyátlag szerint pedig 3 csoport képezhető: 1. Budapest, Somogy, Pest megye (Szeged), a legmagasabb testsúly-átlagértékek; 2. Veszprém, Bács-Kiskun, Bor- sód-Abaúj-Zemplén megye közepes, a minta átlagához közelálló értékek; 3. Hajdú-Bihar megyében a legalacsonyabb testsúly-átlagérték. (Az első két csoport között nem szignifikáns a különbség.) A testsúly és a testmagasság közötti összefüggés területi egységek szerinti együttes elemzéséből kiemelkedő az a tény, hogy Budapest és Veszprém megye részmintáira testsúlyhiány, Bács-Kiskun és Somogy megye sorköteleseire a testsúlytöbblet a meghatározó. A területi eltérések mellett jellegzetes különbségek vannak mindkét mutatóban a szülők foglalkozása szerint. A termetátlagok a legmagasabbak az értelmiségiek, a vezető állásúak és egyéb szellemi dolgozók kategóriájában, különösen ahol az anya értelmiségi vagy egyéb szellemi foglalkozású. A mezőgazdasági fizikai dolgozóknál, a segédmunkásoknál, illetve, ahol az anya háztartásvezető (nagyobbrészt külterületeken, tanyán lakókra vonatkozik ez), a termetátlagok a legalacsonyabbak. A legalacsonyabb a testsúlyátlag azoknál, ahol az apa segédmunkás, napszámos, a legmagasabb, ahol az apa értelmiségi, vezető állású. A testsúlyátlagoknak a szülők foglalkozása szerinti különbségei a helytelen életmódra, a rend- szertelen, illetve túlzott táplálkozás szerepére utalnak, ez utóbbi pedig mozgásszegény életmóddal párosul. ♦ Társadalom, tudomány, egészségügy címmel január 17- én és 18-án kétnapos tudományos konferenciát rendeznek az orvostudományi egyetemek és a marxizmus—leninizmus intézetek Pécsett, az Orvostudományi Egyetemen. A felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére rendezendő konferenciát, amelynek védnöke dr. Medve László, egészségügyi miniszter, dr. Flerkó Béla akadémikus, a POTE rektora nyitja meg. Ezt követően dr. Hutás Imre egészségügyi államtitkár és dr. Vereczkei Lajos tanszékvezető egyetemi tanár tartanak plenáris előadást, amit szekcióülések követnek az orvos—egészségügyi etika, a politikai gazdaságtan, a tudományos szocializmus, a szociológia és filozófia témaköréből. A tanácskozás tapasztalatait a második nap végén dr. Halay Tibor egyetemi tanár foglalja össze. + Holland diákküldöttség Pécsett. Az elmúlt hét közepén Pécsre látogattak az ut- rechti egyetemi hallgatói szövetség képviselői és felkeresték az MTA Regionális Kutató- központja Dunántúli Tudományos Intézetét, ahol az intézet vezetői fogadták őket és tájékoztatást adtak tevékenységükről. + A Pécsi Akadémiai Bizottság 3-as számú — Műszaki, Kémiai és Földtudományok — szakbizottsága elmúlt héten tartott ülésén dr. Beck Mihály akadémikusnak, a KLTE fizikai- kémiai intézete egyetemi tanárának az előadását hallgatta meg — Benyomások, tapasztalatok az amerikai egyetemekről címmel. ♦ Duna-szimpozion. Dr. Szirmai Imre, a POTE Ideg-Elme Klinikájának adjunktusa a közelmúltban Moszkvában járt és részt vett az ott megrendezett nemzetközi Duna-szimpozion munkájában. A szimpozion ezúttal Az Intenzív-kezelés a neurológiában, A diagnosztikai módszerek és A tudatzavarok című témákkal foglalkozott. Dr. Szirmai Imre, a szimpozio- non előadást is tartott az agyi keringészavarok témaköréből. ♦ Együttműködési megállapodás. A hónap végén Kecskeméten, az MTA Regionális Kutatóközpontja Dunántúli Tudományos Intézetének ottani településkutató csoportja és a Bács-Kiskun megyei Tanács illetékesei együttes ülést tartanak, amelynek keretében megbeszélik az együttműködés lehetőségeit, távlatait, és egyben együttműködési megállapodást írnak alá a tanács és az intézet vezetői, amelyben konkrétan is megfogalmazzák közös feladataikat. ♦ SICOT kongresszus. A Sl- COT (Nemzetközi Ortopédiai és Traumatológiai Társaság) legutóbbi kongresszusát Londonban rendezte meg a közelmúltban. A hatnapos kongresszus munkájában részt vett dr. Forgón Mihály, a POTE I. sz. Sebészeti Klinikája Traumatológiai Jntézetének tanszékvezető egyetemi tanára. Pécsi kutató Kaliforniában. Dr. Seres László, a POTE Élettani Intézetének tanársegéde a közelmúltban Kaliforniában járt, és egy —; a tanulás és emlékezés témakörében megrendezett — kongresszuson, továbbá a nemzetközi idegtudományi társaság most megrendezett 14. ülésén vett részt. ♦ Körzeti orvosi munka Angliában. Az angol—magyar egészségügyi szerződés keretében a közelmúltban két hetet töltött Angliában dr. Bányai Elek, a POTE Társadalomorvostani Intézetének tanársegéde. A pécsi kutató a brit körzeti orvosi alapellátási tevékenységet tanulmányozta a szigetország több körzetében és városában. A tanulmányút lehetőséget adott az általános orvostan ottani oktatásával, az orvosok felkészítésével és továbbképzésének a módszereivel való megismerkedésre is. HÉTVÉGE 7. A tudományos élet hírei
