Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-11 / 9. szám
6 Dunántúli napló 1985. január 11., péntek Edelény Felrobbant Herman Ottó a nyilasház Az újpesti partizánok hőstettei Történelmi olvasmányainkból tudhatjuk, hogy amikor honfoglaló őseink megtelepedtek a Kárpát-medencében, Árpád fejedelem felosztotta az új hazát vezérei között. A Bodrog, a Sajó, a Hernád és a Boldva (Bódva) folyó vidékét Borsnak — régiesen mondva: Barsunak — adta. Annak a férfiúnak, aki a Miskócz nemzetség sarja volt, s amely família neve a Miskolc városnévben máig él. (A Bors név pedig Borsod megye megnevezésében öröklődött át az utókorra.) Bors vezér számos települést alapított, s ezek egyike éppen az ő nevét viselte. Itt vízivár is épült: romjai máig ott magasodnak Észak-Ma- gyarország egyik kedves kis településének, Edelénynek a határában. A Miskolcról északi irányban, Sajószentpéteren át megközelíthető Edelény egyrészt a várromról híres; másrészt a XII. századi eredetű templomáról — ezt Schulek János, a visegrádi palota feltárója példás szakszerűséggel restaurálta —; harmadrészt pedig arról a kastélyáról, amelyet a korai barokk építészet legkiválóbb alkotásának tartanak a szakemberek. Ez a szépséges építmény a Koháry—Koburg kastély. Hogy kik voltak a Koháryak? Nemzetünk történelmében fontos szerepet játszott ez a grófi família. Az uralkodókat rendre jól szolgálták, s ezért sorra megkapták Hont, Gömör, Borsod és Nógrád vármegyéket. Koháry György 1470-ben Mátyás király kedvenc pohárnoka volt; Koháry István Fülek várának kapitányaként szolgált, majd féltucatnyi verses könyvben örökítette meg regényes életét; Koháry Ignác pedig az 1754-ben felkelt magyar nemesség egyik élenjáró őrnagyaként vált históriai alakká. Az ő fia, Koháry Antal már főkancellárrá, királyi kamarássá, főpohárnokká lett, és 1815-ben hercegi rangot kapott. Mivel csak leánya született, az ő Mária Antóniáját azzal a feltétellel adta férjhez a szász Koburg Ferdinánd herceghez, ha utódaik a kettős Koháry— Koburg nevet viselik: így maradt fenn, s élt tovább a jó csengésű Koháry név. Am amikor a most említett frigy létrejött, az edelényi kastélyban már ott élt a grófi, majd hercegi család. Azt ugyanis L'Hullier Ferenc János, egri főkapitány 1727-ben és 1728-ban építtette. (A kis palota homlokzatán elhelyezett emléktábla tanúsága szerint í730-ban fejeződött be az -építkezés.) Hogy a Koháryak miként vették birtokukba ezt a remek ízléssel tető alá hozott kastélyt, nem tudni, azt viszont minden látogató tapasztalhatja, hogy jó otthonul szolgálhatott a népes családnak a Bódva-parttól nem messze álló építmény. Az épületet egy széles bejáró két arányos részre osztja: a jobb és a bal szárny oldalán szintén két sisakos saroktorony áll. Az előcsarnokból jobbra a várőrség egykori szobái sorakoznak, ezekkel szemben pedig lépcső indul az emeleti termekhez. Odafent - balró — jókora bálterembe léphet be a vendég, jobbról pedig az ott székelő bíróság helyiségei követik egymást. A fő-fő látnivalóval természetesen az előbb említett terem szolgál, hiszen annak falain igen szép, a XVIII. századból való faliképek vonják magukra a szemet. Ezek rendre olyan jelenetet mutatnak, amelyek az egykori lakók életmódjára, gazdagságban eltöltött mindennapjaikra emlékeztetnek. A bálterem mellett meg lehet még tekinteni más, kisebb helyiségeket is: az ebédlőt - itt a négy évszak termését ábrázolja egy nagyméretű kép —; a könyvtárszobát — ebben allegorikuson ábrázolatok vannak —; és a hercegnő budoárját, ahol a szépségápolás fortélyait örökítette meg egy ismeretlen piktor. A Koháry—Koburgok edelényi kastélyát egy szép, angol stílusú park övezi; a mesterségesen kiképzett természeti környezet igen mutatós keretként foglalja magába a korai barokk építészet borsodi remekét. Ilyenformán mind a belső, mind a külső értékek miatt érdemes ellátogatni Bors vezér hajdani lakhelyére, ahol egy évezrednyi történelemmel akadhat találkozásunk ... A magyar ellenállási mozgalom történetében — érthetően — .megkülönböztetett szerep jutott Budapestnek: az eddig ismert harmincnyolc szervezett magyar partizáncsoport csaknem fele tevékenykedett itt. A németellenes, antifasiszta csoportok — egyebek közt — illegális nyomdákat működtettek, röplapokat és egyéb tiltott sajtótermékeket jelentettek meg. A budapesti partizáncsoportok közül erő és szervezettség — s harci sikerek szempontjából is — kiemelkedett az újpesti partizánoké, amelyet a Kommunista Párt újpesti területi bizottsága szervezett meg, Földes László vezetésével. A párt a munkásmozgalmi hagyományokban oly gazdag kerület németellenes érzelmű dolgozóira támaszkodva már a fegyveres akciócsoport megszervezése előtt kibontakoztatta a propaganda- és tömegmunkát, s több kis akciócsoportot is szervezett. Ezek nyilas járőröket támadtak meg, újból és újból megrongálták a németek telefonvonalait. A párt utasításának megfelelően, az újpestiek jól felfegyverzett katonai csoport létrehozására törekedtek. Ennek érdekében kapcsolatot teremtettek a Vilmos-laktanyában székelő XIII,’1. Kiska-zászlóalj antifasiszta tisztjeivel, akik huszonkét partizánt fegyverekkel, iratokkal, katonaruhával láttak el. Ezek az újpesti partizánok — persze csupán a papíron — a zászlóalj kihelyezett őrségeként szerepeltek. Központjuk az Újpesti Munkásotthonban volt. Járőreik üldözötteket mentettek meg, ahol érték, pusztították a nyilasokat, a németeket, rombolták a katonai hírhálózatot. Robbantó csoportjaik ötvenhárom esetben hajtottak végre ki- sebb-nagyobb akciókat, szüntelenül gyarapítva fegyverzetüket és egyéb felszerelésüket. A végén már négy gépkocsijuk, s egy csomó géppuskájuk, golyószórójuk is volt, és több mázsá- nyi Tri-2 robbanóanyaggal rendelkeztek. Különösen hórom akciójuk vált ismertté. 1944. december 31-én ellenőrzést színlelve — tizenegy partizán lerohanta az újpesti víztorony biztosítására kirendelt őrséget; felszedték a robbanóanyagot és ezzel megakadályozták, hogy a kerület számára létfontosságú víztornyot a levegőbe röpíthessék. Az akció során nagy mennyiségű robbanóanyagot, lőszert, felszerelést, fegyvert zsákmányoltak. 1945. január 9-én este egy tizenkét fős raj hatolt be az újpesti nyilasok központjába, az úgynevezett Apolló-házba. A nyilasok hírhedt „Nemzeti Szá- monkérő Széke” nevében léptek fel, s az ott letartóztatásban lévő, mintegy ötven fogoly „kivégzés céljára történő kiadatását” követelték. Merész tervük sikerrel járt, s még arra is ügyeltek, hogy az átadott rabokat a Duna felé hajtsák, mintha valóban ott akarnák kivégezni őket. Később azután a menet irányt változtatott, s a fegyveres partizánok kíséretében a kiszabadultak bevonultak az alakulat új szálláshelyére, a Szántó- féle bútorgyárba, ahol gondoskodtak fegyveres védelmükről. Még ugyanezen az éjszakán újabb látogatást tettek a partizánok az újpesti nyilasok fészkében, a már említett Apolló- házban. Hármójuknak — azzal az ürüggyel, hogy elkobzott aranyat hoztak — sikerült az épületbe bejutniok. Ám a csomagban valójában tizennégy kilogrammos röbbanótöltet volt. A kis osztag tagjai leütötték kísérőjüket, majd egy alkalmas helyen meggyújtották a gyújtózsinórt, és máris siettek kifelé. Távoztukban lelőtték a kapuőrt, és éppen csak kijutottak, amikor a nagy erejű töltet felrobbant. Az épület egy része azonnal rombadőlt; a leomló falak huszonnyolc fasisztát temettek maguk alá. Ennél az akciónál halt hősi halált a feladatot végrehajtó partizánok egyike, Bán Tibor. A nyilasház felrobbantásakor fegyverrel igyekezett biztosítani társai kijutását az épületből. A bomba felrobbanását követő óriási zűrzavarban és pánikban kapta a halálos lövést. Bán Tibor azon a napon halt meg. amikor a szovjet egységek felszabadították Újpestet; január 10-én temették el, és sírjánál ott voltak bajtársai is. U. L. (I835-I9I4) HERMAN OTTÓ (1835-1914) 70 éve helyezték örök nyugalomra „az utolsó magyar polihisztor" (Lambrecht Kálmán 1920-as könyvének alcíme) földi maradványait a Kerepesi temetőben, Budapesten. Gazdag és fölöttébb szerteágazó életmű végére tett pontot a halál — bár az idős mester további terveket vitt magával a sírba, melyeket (ismerve munkabírását) meg is valósított volna, hajlott kora ellenére is ... Pécsett utca, Baranyában egy mesterséges tó őrzi emlékét: a 60-as évek második felében létesített (Tekeres melletti) mesterséges tó halrezervátummá, 1971-től pedig természetvédelmi területté vált, legméltóbb emléket adván Herman Ottónak, aki autodidakta módon (egyszerű lakatosból) lett Euró- pa-hírű tudós ... Magyarország pókfaunája című háromkötetes műve a semmiből lépett elő — egycsapás- ra Magyarország vált araneolo- giai szempontból földrészünk, s egyben a világ legfeltártabb területévé. Herman Ottó, hogy a pókok hálószövési módjait le tudja írni, már ékkor (az 1870- es években) tanulmányozta a takácsmesterséget, hogy műszavait beépítse a biológiai szaknyelvbe. Negyven éve, 1945. január 5-én hunyt el dr. Sebestyén Károly filozófiai író, tanár, irQ- dalomtörténész, műfordító, újságíró és esztéta. Gödrén született 1872. július 10-én. Itt fedezték fel benne szülei és tanítója, hogy a nyílt- eszű gyermeknek feltétlelenül tovább kellene tanulnia. A kaposvári gimnáziumot kiváló eredménnyel végezte. Budapesten beiratkozott bölcsész- hallgatónak, majd Lipcsében és Berlinben folytatta tanulmányait. 1893-tól szerkesztette az Aquila c. folyóiratot, a madártani kutatások központi lapját, mégpedig párhuzamos, kétnyelvű (magyar és német) szedéssel, hiszen tökéletesen birtokában volt mind a két nyelvnek. Amikor felkérést kapott, hogy A magyar halászat könyve c. kétkötetes munkáját adja ki német nyelven is, a szaknyelvi kifejezések hiányában tervbe vette a magyarországi német népi halászat anyagának felgyűjtését is, hogy hiteles terminusokkal tudjon a fordításhoz fogni. Utolsó (már halála után megjelent) műve is terminológiai kutatásokra épült: a magyaros- foglalkozások feldolgozásához összeállította A magyar pásztorok nyelvkincse c. munkáját, amelynek mind anyaga, mind kommentárjai máig tuaományos értékű forrásul szolgálnak. 1140 írása jelent meg életében, ezek közül 16 könyv és cikk foglalkozott a pókok világával, 42 a rovarokkal, 184 a madarakkal, 34 egyéb biológiai kérdésekkel, de írt útirajzokat (47), gazdasági vonatkozású cikkeket (18) is. Negyvenhét útirajz, huszonkilenc színes természeti leírás, harmincnégy állatvédelemmel kapcsolatos cikke mellett 102 írása látott napvilágot a néprajzi tudományok köréből. Vegyes cikkei és humoros írásai, kortársairól készült portréi és életrajzai mellett 387 politikai cikke és képviselőházi beszéde volt... (A tudós biológiai, néprajzi, paleontológiái, nyelvészeti munkásságát sokan értékelték már, közéleti tevékenységének mérlegét azonban csak most vonták meg — Erdődv Gábor: H. O. és a társadalmi-nemzeti felemelkedés ügye. — Bp. 1984.) Magam, mint folklorista, hivatásos néprajzi kutató többször hivatkoztam Herman Ottó munkáira, sőt a Janus Pannonius Múzeum Évkönyvében gyűjtőnaplóinak kiadatlan részleteit is közzétettem (Herman Ottó csillagnévgyűjtései — 1965: 165—179. lapok), s doktori sziaorlatom eoyik tétele is az 1914. dec. 27-én elhunyt Herman Oltó élete és tevékenysége volt. . . Dr. Mándoki László Magyar és latin nyelvű tanszakon szerzett tanári oklevelet. Budapesten lett gimnáziumi tanár. Sokoldalúságára jellemző, hogy 1912—1933-ig a Színművészeti Akadémia tanára volt, emellett 1904-től már a Budapesti Hírlap, majd a PESTER L.LOYD belső munkatársaként mint publicista fejtett ki elismerésre méltó újságírói tevékenységet. Kiemelkedően jeleskedett a műfordításaival is. Fordított Ibsen, Goethe, Schiller drámáiból, írói munkásságát fémjelzik az itt felsorolt irodalmi értékű írásai: „A görög gondolkodás kezdetei Thalestől Sokratesig”, „Cinikus", „Herakleitos”, „Emlékek és tanulmányok”, Summa Vitae”, „Shakespeare kora, élete és művei”, „Munkák és napok” - Sebestyén Károly válogatott tanulmányai, mely egyben utolsó jelentős írói munkája volt. Irodalmi munkásságának elismeréseként 1933-ban beválasztották a Kisfaludy Társaság tagjai közé. A nehéz idők Sebestyén Károly családját sem kímélték. Fiának, George Sebastiannak, a Moszkvai Rádió 1939-es évek főzeneigazgatójának Hitler elől kellett szöknie a szovjet fővárosba. „Emlékek és tanulmányok” című, 1921-es kötetében így ír önmagáról: „Az Istenek szerettek, amikor tanítónak teremtettek." Egész életén keresztül munkájával a haladás ügyét szolgálta. Vajda József, a sásdi honismereti szakkör vezetője Várak a Bakonyban Hazánk történelmi múltú tájaival megismertető könyvek közül ezúttal Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban címűre hívjuk fel az érdeklődők figyelmét, mely már két éve kapható a boltokban'. A Dunántúl északkeleti térségében — a Duna-kanyartól a Balatonig — húzódó hegyvonulatok, a Pilis, a Gerecse, a Vértes, a Bakony és a Balaton-felvidék ősidőktől napjainkig jelentős akadályt képeztek a kelet—nyugati és a nyu— gat—keleti irányba vonuló seregeknek. A természetes útvonalak megkerülése lehetetlen volt, északkeleten a Duna, délnyugaton pedig a Balaton és a Kis- Balaton közel száz kilométeren át húzódó víz- és mocsárrengetege Tette lehetetlenné az előrenyomulást. A könyv azoknak a váraknak a történetével és hadtörténetével foglalkozik, amelyek a XVI—XVII. században a török hódító törekvések fő irányába estek, s amelyek megtartása rendkívül fontos volt mind a királyi Magyarország, mind az osztrák örökös tartományok biztonsága szempontjából. A tárgyalt korban Magyarországon két — társadalmi szerkezetében különböző — világ találkozott és másfél százados együttélésre kényszerült. A Habsburgok is és a törökök is itt védték birodalmuk belső területeit, ami folytonos háborút, csatározást és portyázást eredményezett. A szerző a Bakonyban épült veszprémi, pápai és palotai vár hadtörténetének leírásával reális képet nyújt a kor eseményeiről. Egy viszonylag kis területre kivetítve szemléletesen mutatja be a folytonos háborúzást és csatározást, az egyezkedést és a megalkuvást, a hősi tettet és a gyávaságot, a csapások, a portyázások pusztításaitól szenvedő népet. Az edelényi kastély Emlékezés dr. Sebestyén Károlyra
