Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-09 / 7. szám
1985. január 9., szerda Dunántúlt napló 3 Fűtés Most, 'hogy egyedi gázfűtéses a lakásom, most értem csak meg igazán, hogy mit jelent a távfűtéses 'lakásokban élőknek az, ihogy „napi középhő- mérséklet”, meg az, „ha a •napi átlaghőmérséklet meghaladja tizenkét fo- ikot” ... Ha otthon fázom, •bekapcsolom valamelyik gázkonvektort (akár mindet) és nem fagyoskodam. Igaz, ennek ára van. De az is sokba 'kerül, ha a hideg radiátorok pótlására bekapcsoljuk az elektromos hősugárzót, a gáztűzhelyet vagy bármit, ami egy ikis meleget ad. A fázás egyedi dolog, viszont a távfűtés rende- letekhez kötött, úgy is mondhatnám személytelen. A távfűtésnél — ha beindul a fűtési idény — lehetetlen figyelembe venni az egyes emberek, a családok hőigényét, any- nyira fűtik fel a laikásokat, amennyire a rendeletek azt 'lehetővé teszik. Akinek az sok: aj tót-ablakot nyit, akinek meg kevés, vagy didereg, vagy beöltözik, vagy Ihősugárzóval, bármivel rásegít. Ez így csak félmegoldás és ugyancsak 'költséges. Néhány éve külföldön jártam jániusbain, az ottani lakásban a nyár elején, ahogy a hőmérő higany- száila lefelé zsugorodva elérte a 14-est, halk kattanással indult a távfűtés. Igaz, felszámolták a lakóiknak, de senkit sem kényszerítőitek arra, hogy vacogjon. Tudom, hogy elméletben egyszer majd nálunk is megoldható, hogy a nagyközösségi kályhát — a távfűtést — egyéni igényekhez lehessen alakítani. Úgy, mint az egyedi fűtést. Szerencsés vagyok, mert nem a naptárt, nem is a hőmérőt figyelem. Ha fázom, bekapcsolom a gázkonvektort. Ezért a lehetőségemért ma még sok az irigyem. Nyugdíjban Ismerősöm alig várta, •hogy nyugdíjas legyen. Mégis maradt, közös megegyezéssel egy-két évet még ráhúzott, de alig várta, hogy végképp hátat fordíthasson a munkájának, amit szeretett és majd négy évtizeden át művelt többnyire közmegelégedésre. Akkor úgy érezte: elég volt. Egy éve már aktív nyugdíjas. Azóta sehol, sehogy se találja a helyét. Teng-leng. És egyre gyakrabban gondol vissza a hajdani napi minimum nyolcórás elfoglaltságára. Sose ért rá unatkozni. Űzték, hajtották a megoldandó feladatok. Most meg örül, ha valami értelmes elfoglaltságot talál magának. Nemrég több ajánlatot is kapott. Rövidesen igent fog mondani — ahogy ismerem. Nem a pénz miatt. Helyesebben: nem csak a pénz miatt. Most egyéves kihagyással döbbent rá végleg, 'hogy mit jelentett száméira a munkája, a tüskékkel, kudarcokkal és sikerekkel együtt. Már csak az utóbbiak jutnak eszébe. Talán ezért is várja az újrakezdést. Az újjászületést. Murányi László Nemcsak krozusok jönnek hozzánk Osztrák vendégek a Nádor étteremben Vendégváró Dél-Dunántúl Puszta és Piroscka helyett magyar valóság Látogatás és ételkóstoló falun Lelki beszélgetések Emberekről - embereknek Közösséglélektani Műhely a Nevelési Központban A német szó nem ritka a pécsi Széchenyi téren. Az a társaság, amellyel az idei őszön találkoztam, mégis más, minta többi. Turisták ugyan, de nem abból a fajtából, amelyik csak a felszínre, a külsőségekre kíváncsi. Herr*Divy utazási irodájának üzletfelei Magyarországot szeretnék megismerni, vagy ha igazán pontosak akarunk fenni: azzal a céllal jöttek, hogy ha csak néhány napra is, de magyarokká váljanak. A dologban nincs semmi ördöngösség. Divy Vilmos a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett földrajz—történelem szakos diplomát és miután szülőföldjétől kicsit távolabb került, sem felejtette el, amit idehaza tanult. Amikor azt tapasztalta, hogy új honfitársainak érdeklődése egyre növekszik e kis közép-európai ország iránt, elhatározta, hogy segít. Szervezett Magyarországra egy kirándulást, amely olyan jól sikerült, hogy kézenfekvőnek tűnt az ötlet: érdemes len- ne_folytatni. Azóta 11 év telt el és az utazási iroda jóvoltából mind többen és többen ismerkednek a magyar valósággal. — Azt tapasztaltam évekkel ezelőtt, hogy az utazási irodák többsége csak formális dolgokra képes — mondja Divy Vilmos. — Társaságban beszélgettünk erről és azt láttam, hogy az igény viszont nem ez. Elhatároztam, segítek és bemutatom azt a Magyarországot, amit én ismerek és szeretek. — Mi volt az elképzelése? — Elsősorban azt szeretném bemutatni, hogyan élnek a magyar emberek. Tudja, sokan nem hiszik el, hogy milyen óriási változás történt itt az eltelt 40 évben. Célom nem az agyon- etetés, itatás, amit mások oly nagy előszeretettel csinálnak, sokkal inkább a láttatás. Valahogy komplexen bemutatni ezt az országot. A művészetet, a történelmet, a hagyományokat és természetesen a hétköznapi valóságot. — Hova vitte, hova viszi vendégeit? — Többféle útvonal van. Általában mindiq felkeresünk valami nevezetességet, termálfürdőt, bemutatjuk a történelmi, például a szombathelyi római kori emlékeket. A lényeg mégsem ez, hanem hogy eljutunk falura is, és ott beszélgetünk, ismerkedünk az emberekkel, megkóstoljuk az ételeiket. — Úgy tudom, ennek nagy jelentőséget tulajdonit. — Valóban, szerintem az, aki túl sokat evett, vagy számára szokatlan nehéz étellel terheli a gyomrát, rosszul érzi magát egy ilyen tíznapos úton. A véleménykialakításban az is közrejátszik, milyen volt az illető közérzete. Á másik dolog, amit fontosnak tartok, hogy például, amikor Baranyában járunk, megismerjük az itteni specialitásokat. Természetesen a legegyszerűbb ételekre gondolok, amit faluhelyen is könnyen biztosítani lehet. — Ez úgy történik, hogy megállnak valahol, mondjuk az ön szülőfalujában, Borjádon és várja a csoportot a meleg étel? — Igen, mégpedig az olyan egyszerű fogások, mint a bableves, a tökfőzelék vagy a töltöttkáposzta. De nemcsak ezért állunk meg, hanem azért is, mert beszélgetni, ismerkedni alkarunk az emberekkel. Higgye el, nagyon sokat számít az őszinteség. A csoport tagjai a hazaérkezés után elmesélik, mit láttak, hallottak magyarországi útjukon és talán nem véletlen, hogy egyre többen jelentkeznek, sőt többször visszatérő vendégeink is vannak. — Kik a résztvevők? — Bár Magyarországon sokan azt hiszik, hogy Nyugatról csak a gazdagok jönnek, el kell oszlatnom a tévhitet. A mi irodánkkal nem utaznak krozusok. Bár előfordult már, hogy jött velünk az egyik NSZK tartomány kulturális minisztere, vagy a járási oktatás osztályvezetője, egyik-másik gimnázium igazgatója. Vendégeink többsége orvos, mérnök vagy egyszerű háziasszony. — Mégis mi az, ami vonzza őket? j — Úgy gondolom, elsősorban az érdeklődés. Tudomásom van arról is, hogy néhányon a közös út után magánlátogatóként is rendszeresen visszajárnak. Bizonyos dologra azonban feltétlenül jobban kellene figyelni a magyar hatóságoknak. Néhány helyen ugyanis azt tapasztalom, hogy mindenféle ellenszolgáltatás nélkül szeretnék megszabadítani a külföldieket a pénzüktől. A szállodákban, az éttermekben és az üzletekben szívesen számolnak többet, ha a turista nem vigyáz, könnyen becsapják. Ferenci Demeter Az Apáczai Központ Mentálhigiénés Szolgálata és Művelődési Háza több mint egy éve közművelődési keretek között foglalkozik lelki egészségvédelemmel. Az emberi gondokkal való törődés, jóérzésű segítségnyújtásra épülő programok a hagyományos művelődési házi rendezvények közé — úgy tűnik —, kiválóan beilleszthetők. Első próbálkozásaink után „hivatalosan" is bekerültünk a közművelődés vérkeringésébe: az Apáczai Központ műhelyrendszerében megalakult a Közösséglélektani Műhely. A lelki egészségvédelem szakirodaimában „mentálhigiénés kulcsszemélyeknek" nevezik azoknak a szakmáknak a képviselőit, akik hivatásuk gyakorlása közben találkoznak emberi problémákkal, és akik így vagy úgy, saját személyiségükkel dolgoznak. Programjaink egy része nekik szól. Intenzív csoportos kiképzést, kommunikációs készségfejlesztő tanfolyamot szervezünk pedagógusok és népművelők számára, később talán hasonlót vezetőknek is. Igyekszünk ugyanis kapcsolatot teremteni a területünkön élő emberek munkahelyeivel, hogy szakembereinkkel segítsük a vállalati szociálpolitikai és mentálhigiénés feladatok megoldását. A pécsi közművelődésben mór nagy hagyományokkal rendelkeznek a különböző önismereti csoportok. Februárban indul egy autogén tréning (relaxációs csoport) és eqy közép- iskolásoknak szóló önismereti csoport. A legtöbb tapasztalatot a lassanként a köztudatba is bekerülő ,.Hétvégi szeminárium elváltaknak" programunkkal szereztük. Úgy gondoljuk — és ebben az eddigi résztvevők véleményére alapozhatunk —, hogy igazán hasznos, humánus munkát végzünk akkor, amikor lehetőséget teremtünk az azonos élethelyzetben lévő, hasonló nehézségekkel küszködő emberek számára úgy, hogy megvilágítjuk ezeknek a: qondok- nak a törvényszerűségeit, általános vonásait is. A háromnapos program végén szinte önkéntelenül merül fel mindig a résztvevők együttmaradásának, további találkozásainak igénye. A szemináriumokon eddig „végzettek" kezdeményezésére februárban szabadidő klubot indít az Apáczai Központ Művelődési Háza egyedülállók számára. Nem tudunk és nem is akarunk előre eltervezett klubprogramot kínálni, ehelyett a már meglévő, nagyon lelkes taqság és a további érdeklődők elképzeléseit szeretnénk összehangolni, csupán támogató hátteret adva ehhez a kezdeményezéshez, amely a Közösséglélektani Műhely munkájának talán eddigi legféltettebb eredménye. Hasonló szerkezetű — előadásokból. vitacsoportokból álló — rendezvény volt a szülői szerepek teljesítését fejlesztő, nevelési problémákkal foglalkozó „Hétvégi szeminárium szülőknek". Mindkét szemináriumi programunkra folyamatosan fogadunk el jelentkezéseket, és megfelelő csoportlétszám mellett indítjuk is őket. Előkészítés alatt áll több hasonló program is, nyugdíjba kerülőknek, valamint egy másik, a frissen munkába álló fiataloknak, amelyek a témára vonatkozó pszichológiai és szociológiai kutatások eredményeinek ismertetésével, a tapasztalatok kölcsönös kicserélésével segithetnek az átmeneti, fokozott alkalmazkodást kívánó élethelyzetek megoldásában. Egv hétvégére sűrített,, „maratoni” csoporttapasztalatot kínál az önismereti hétvége, ahol a résztvevők azokkal a csooortos játékokkal ismerkedhetnek meg, amelyekhez hasonlót a televízióban a ..Tükörben" című sorozatban láthatnak ezekben a hetekben. Az 1985-ös év terveinek minél sokoldalúbb megvalósításához bárkinek a jelentkezését szívesen vesszük, aki szeretne bekapcsolódni a műhely munkájába, akár úgy, hogy részt vesz valamelyik programunkon, akár úgy, hogy segit azok megszervezésében, ismertetésében, vaqy ötleteivel és javaslataival úiabbak életrehívásában. Levélben (7601 Pécs, Pf. 197.), vaav telefonon (41-233/48-as mellék), nemcsak információval szolgálunk, hanem várjuk a javaslatokat abban a vonatkozásban is, hogy milyen témákról szeretnének olvasni ebben az évben a „Lelki beszélgetések" cikkeiben. Lackó Judit A kóbor kutyák és macskák sorsa Állategészségügyi telep az átmenő állomás Rókákra hatástalan a kábítófegyver Bejelentés a 12-936-os telefonon A megye lakosságát az utóbbi hetekben élénken foglalkoztatta a veszettség-gyanús, vagy már veszett állatok — kutyák, macskák, rókák — ügye. Utánajártunk, hogy mi a helyzet, s hogyan történik a kóbor állatok összeszedése, megfigyelése. Pécsett a századfordulótól van gyepmester. A hetvenes évek közepéig Tóth István járta lovaskocsival és hurokkal a várost, s szedte össze a kóbor kutyákat. Nyugdíjba ment, és vej^ együtt a klasszikus gyepmesterség is. Az állategészségügyi telepen Pécsett, a Bogádi úton két barátságos kutya fogadja a csöngetőt. Míg a háziak kaput nyitnak, a kutyák a bemenni szándékozó kezét szagolgatják. A telepvezető lakásában újabb két kutya és két macska. Barátságosak - otthon vannak. De van itt a háziban két idegen állat is. Vasárnap este érkezett egy kiscica. Csak addig marad, míg nem találnak új gazdát neki. Szabó Imre állategészségügyi telepvezető gondoskodik a bejelentett állatokról hetedik éve, mint a városi tanács mezőgazdasági osztályának alkalmazottja. Évente átlagosan 250 kutya és 50 macska kap átmeneti szállást a telepen. Egyszerre 20 kutya fér el az udvari elkülönített építményben, de még soha nem volt itt telt ház. Jelenleg ketten lakják. Az egyik kutya harapott, most megfigyelés alatt van, a másik kutyát pedig a gazdái „leadták", mivel betörőket engedett a házba. A kutyák többféleképpen kerülhetnek a telepre. Bejelentés alapján a kóbor kutyák. A bejelentett kutyát nem könnyű elfogni. A Sarohin tábornok útról például már háromszor telefonáltak egy kóbor eb ügyében, háromszor ki is ment a telepvezető, de kutyát nem talált. Az úgynevezett leadott kutyáktól a gazdájuk kívánt szabadulni. A bejelentés és leadás útján idekerült kutyák többsége - kísérleti célra — pár nap múlva az orvosegyetemre kerül, s onnan már nehéz kijutni. Azoknak lesz jobb sorsuk, amelyek — az állategészségügyi telep és az állatvédő egyesület együttműködése alapján — új gazdát találnak. A telepen állandóan 10-20 előjegyzés van kutyákra és macskákra. Megfigyelés alatt azokat a kutyákat tartják, amelyek valakit megharaptak, s a gazda az oltási igazolást nem tudta bemutatni. Ez esetben az illetékes körzeti állatorvos vizsgálja meg a kutyát. A harmadik idekerülési mód az elkobzás. Elkobozható az a kutya, amelyiket nem oltatott be a gazdája veszettség ellen. S elkobzásra kerül sorokkor is, ha nem az együttélés elfogadott szabályainak megfelelően tart valaki kutyát, például a kutyatartással zavarja a szomszédokat. Évente körülbelül 10 elkobzás történik. A telepvezető munkaideje kötetlen. Olyannyira, hogy ha éjfélkor csörög a 12-936-os számú telefon, s a bejelentő kétségbeesetten mondja, hogy a házuk udvarán idegen kutya kószál, nem mernek kimenni — Szabó Imre a kutyaszállításra átalakított Barkósba ül, s a kábítófegyveréből kilőtt injekciótól hamarosan aléltan esik össze a bejelentett kóbor eb. öt éve használnak Pécsett kábítófegyvert, másodikként követve a pesti gyakorlatot. A módszer bevált. A kábítószer hamar hat, a kábult eb biztonságosan megközelíthető. Mostanában Pécsett többen láttak rókát. A telepvezető szerint is vannak rókák a városban, de ő tehetetlen a rókákkal szemben, mivel lőfegyvere nincs, a kábítófegyver pedig hatástalan e célra. A tanács kezdeményezésére folyamatban van a fegyverhasználati engedély megszerzése. L. Cs. K.
