Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)

1985-01-06 / 4. szám

„Boldog, sikeres napokról álmodom..." Illlészi, Hóira mész? Platini, Larsen, Iigana, Uha- lana, Boniek, Maradona, Rum­menigge, no és nem utolsó­sorban Nyilasi és Rossi — jó ég. micsoda társaság? A világ legdörzsöltebb védelmét is a falra küldenék. Egyelőre azon­ban éppen ők vannak a falon hatalmas, színes posztereken Mészáros Ferenc pécsi lakásá­nak előszobájában. Az ember­ben azonnal felötlik: vajon kik lehetnek a szobában, ha ezen illusztris, a világ labdarúgó­sportjának ma legfényesebb csillagai csak az előszobáig jutottak? A válasz a leghét­köznapibb: senki. A nagyszo­ba falai ugyanis vetélkednek a ma hullott hóval. Mészfehé- rek. — A közelmúltban költöztem ide. Ahhoz idő, no és pénz kell, hogy berendezzem... — szabadkozik a házigazda, a PMSC válogatottat megjárt csatára. — Mitagadás, abból a pénz­ből, amit a PMSC labdarúgói az őszi szezon utolsó harma­dában lejátszott mérkőzéseiért kaptak, valóban nem futhatta lakberendezési tárgyakra ■.. A nem éppen sportszerű megjegyzésre a házigazda, mint ugrásra készülő puma. megmerevedik. Hirtelen az az érzésem, hogy a hátán is fel­áll a szőr. — Az őszi szereplésünkről egy szót se! — szögezi le. — Szilveszterkor, éjfél előtt 10 perccel, csak azért tudtam fel­engedni, mert tudtam: már csak 10 perc van vissza ebből az istenverte évből. — De, Feri. Tavaly tavasszal nagyszerűen szerepeltél a pé­csi csapatban, sőt a váloga­tottban is. Ott van a másik szobában az a fadombormű. amit éppen a törökök elleni mérkőzésen nyújtott teljesítmé­nyedért kaptál az őriszentpé- teriektől, akik éppen akkor ve­télkedtek a tévében a hajó­siakkal. — No, és mit gondolsz? Há­nyon emlékeznek még arra kettőnkön kívül? A lelátón én is szurkoló vagyok, aki sír örö­mében és szitkozódik, ha nem azt kapja, amiért a jegyet vá­sárolta. Hogy egyáltalán tudok aludni, csak annak köszönhe­tő, hogy valami vigaszt nyújt­hattunk szurkolóinknak a pécsi teremtornán.- Ha már itt tartunk, való­ban, miként bírtad azt a „jég­korong"-tornát, holott a gyepen még a leglassúbb védőket sem tudtad lerázni? A percekkel előbb kisimult homlokon egyszeriben mély ár­kokat vágnak a ráncok. Nehe­zére esik, mégis belevág. — Hülye dolog. Talán még te sem hiszed el: voltak na­pok, amikor alig tudtam ma­gamat tartani. Szinte jártányi erőm sem volt. Tudom, sokan azzal vádoltak, hogy a lá­nyok ... Hahotázni lett volna kedvem. Csakhogy sem ked­vem, sem erőm nem volt. Rá­adásul az orvosok is csak a vállukat vonogatták. — Most minden oké? — Rendben minden. Gyere ki az alapozó edzésekret — És mitől gyógyultál meg? — Nem az orvosok adták a gyógyszert... — A menyasszonyod? — Majdnem. Az édesapja, propolisszal. — Akkor, most megint a hajtva veszekedő Mészárost látjuk majd a pályán? — No, ide figyelj! A játék a legkomolyabb dolog. Imádok hojtani, de szenvedek, ha mellettem alibiből futkosnak. — Apropó, a magyar válo­gatotton kívül, melyik nemzeti 11-ben szeretnél játszani? So­kát gondolkodtál ezen? — Talán a portugálban és a szovjetben. — És klubcsapatban? Meghökken, szinte szugge­rál, mint aki lézerrel próbálja letapogatni a másik agyában cikázó gondolatokat. — Ugratsz? Egy hajtás, am­biciózus Pécsben. — Vagyis a hajtás, ambició­zus Fradikával nem jött össze az üzlet? — A Fradiból majd csak le­het jó csapat. — Nem zörög a levél, ha a szél nem fújja. Mészi, hova mész? — Persze, a kollégáid össze­vissza firkálnak. A HH-ban is. Egyezzünk meg valamiben. En­gem a szerződésem ide köt. Jól érzem magamat Pécsett. Adósságom van tavasszal a csapattal szemben, de a kö­zönséggel szemben is. Az vi­szont igaz, hogy nem voltam még katona. — Tehát maradsz. — Most maradok. — Tehát nem változik az aj­tódon lévő névtábla piros-fe­kete színösszeállítása. Nyilat­kozz: fekete, fehér — igen, nem? Elrohant a sportorvoshoz. Kapu László Űszómaratoni Szekszárdon Froloini es Kostencki Vastaps a győztesnek Vastaps a szekszárdi fedett uszodában. Az országban egyedülálló, tízórás úszóma- raton ünnepélyes eredmény- hirdetésén a győztes, a kato­nai szolgálatát töltő, húszesz­tendős egri Zombori József lé­pett fel a dobogó legmaga­sabb fokára. Gratulációk, dí­jak — aztán a ceremónia vé­gén máris készséggel válaszol az újságírók kérdéseire. — Rendkívül fárasztó vállal­kozás ez az úszómaraton, amely valóban egész embert kíván — mondja elöljáróban, mintegy a verseny sommázata- ként. — Hatéves koromban kezd­tem, aztán két év utón, orvosi javaslatra egy ideig abba is hagytam az úszást. A fülem állandóan begyulladt, úgy tűnt, nem bírja a medence vi­zét. Kétéves kihagyás után is­mét visszatértem, az Eger SE Színeiben immár 12 éve ver- senyzek. Kedvenc számom a 200 és a 400 méteres gyors­úszás. 1984-ben mindkét tá­von ötödik lettem a bajnoksá­gon. — Ki irányítja edzésmunká­ját? — Katona József és Tóth Fe­renc edzők keze alatt dolgo­zom. — Mivel foglalkozik, amikor nem katonáskodik és nem úszik? — Egerben, a Gép- és Mű­szeripari Szakközépiskolában gépi forgácsolóként végeztem 1982-ben. Bevonulásomig a Csepel Autó egri gyáregységé­ben, meósként dolgoztam. — Tavaly hányadik lett? — Egy éve ilyenkor a rossz idő visszatartott, hogy leutaz­zak Szekszárdra. Most viszont A szekszárdi úszómaratoni győz­tese, Zombori József átveszi az első helyezettnek járó dijat Fotó: Bencze István annál nagyobb az örömöm, a siker a 40 km teljesítése után. — Milyen volt a verseny be­lülről? — Nehéz, fárasztó. Én úgy vágtam neki a 10 órás idő­tartamú penzumnak, hogy csők kétóránként élek majd az öt­perces pihenő lehetőségével. A medencében aztán felborult a tervem. Ugyanis az első két órában minden simán ment, utána viszont már óránként szükségét éreztem a pihenő­nek. A véghajrát, az utolsó két órát ismét egyhuzamban úsz­tam végig. Azért, hogy sike­rüljön elérni a titkon remélt távot: a 40 000 métert Fekete László Lengyel kosarasok Kaposváron A Koposvóri SÁÉV NB l-es kosárlabdacsa patának szak­osztályelnöke, Kováts Imre így beszél róluk:. Másfél esztendeje került hozzánk Marek Kostencki és Jerzy Fro low. Kétéves szerző­dést kötöttünk a volt lengyel válogatott játékosokká I. Nem bántuk meg. A két kosarastól ma már tolmács nélkül meg­tudhattuk. hagy miként érzik magukat Magyarországon, Ka­posváron? Marek Kostencki korábban 57 ízben öltötte magára a lengyel nemzeti válogatott címeres mezét: „emeletes" center. A 31. életévébe lépett sportoló ugyanis 204 cm ma­gas. Poznanból (csak ebben az egy csapatban játszott!) került Kaposvárra, az építész­technikus feleségével, gyerme­kével. — Az első időszak volt nehéz, amíg gyötrődtünk a magyar nyelvvel. Ma már persze job­ban megértjük egymást a fi- úkkat — akik úgy érzem, jó ba­rátok is — apályán, és azon kívül egyaránt. Jerzyt a szurkolok csők Ju- reknek hívják, s tapsolnak, amikor a ravasz irányító-öe- doíbó nemegyszer három pon­tot érő kosarat dob, holott elő­zőleg az ellenfelet megtéveszt­ve, mór mutatta, vagy be­mondta az egyik figurát. Frolow (csak 194 cm magas), 87-szeres lengyel válogatott, aki Wroclawból települt át Ka­posvárra. Az őszi hajrában a kitűnő játékos sajnos nem le­hetett ott a csapatban, mert egy szalagszakadás után so­káig gipszcsizmában járt, bi­cegett. Kostencki (sötét mezben), a SÁÉV legponterősebb játéko­sa egy arasszal az ellenfél fölé nőtt. Fotó: Király Béla — El szeretném felejteni ezt a két hónapot. A többi idő Kaposváron ugyanis csodálato­san szép volt. Remek dolog, igaz, jó, magyar bárótok kö­zött játszani. Szerencsére én már amolyan konyhanyelv fo­kon ismerem o magyart. Már a kislányom is. aki 10 éves és magyar iskolában tanul. Ter­mészetes, hogy a lány a su­liban, én és Marek pedig a csapatban jobban ímeg tudjuk értetni egymást, mint akár egy esztendeje. Úgy érzem, a lá­bam is rendbejött, s ha Kar­csi (Simon Károly, az edző) úgy dönt, hogy pályára lép­hetek, nogyon boldog leszek. Kovács Sándor Vendégmunkások válságban Az illendőség úgy kívánja, hogy a VDN egyik állandóra tervezett rovatát az indulás­nál néhány gondolatban bemu­tassuk. Lelátó. Ez lesz a hétről hétre visszatérő felcím. Mit takar ez a szó? Elképzelésünk, hogy bepil­lantunk a kulisszák mögé, és ami ott történik, olvasóinknak is elmondjuk. Tervezzük to­vábbá, hogy egy-egy sport- esemény kapcsán elmondjuk véleményünket is ebben a ro­vatban. Ennyit bemutatkozás­ként, és most következzék a „Lelátó" első két „morzsá­ja". Egyre inkább elterjed a sportolók körében, hogy egy bizonyos szint elérése után külföldre szerződjenek profi­nak. A sort a 'labdarúgók kezdték, de van mór profi klubnál magyar kézilabdás, kosaras, vízilalbdás, röplabdás, teniszező és asztaliteniszező is. Ebben az évben még nem telt el nap, hogy ne szerepelt volna a hírek között olyan spor­toló, aki külföldre szerződne. A labdarúgó Esterházy nemrég került Görögországba, Törőcsik viszont nem kelendő, keveset ígémek érte. A vizilabdások közül dr. Csapót szeretnék le­szerződtetni, ő mehet is, de J Budavári és Gerendás nem kaptak engedélyt. Maradjunk a labdarúgóknál, nézzük, kik vannak most külföldön és mi­lyen sikerrel szerepelnek. A teljesség kedvéért pillantsunk vissza néhány évre. Bálint. Kocsis István, Nagy László, Bene, Martos, Sala­mon, Tóth András, Török, Gujdár, Pintér, Mészáros, Pó- czik, és Weimper már haza­tértek és érzelmeik vegye­sek. Volt, akinek sikerült a szerződésben megállapított időt letöltenie, volt viszont olyan vendégmunkás, aki ha­mar válságba került, és idő előtt jött meg. Ez utóbbiak szívesen elfelejtenék ezt az időszakot. Mészáros kapus hó­napokat várt, és pereskedett, hogy végre játékengedélyt kapjon itthon, de még mindig tartoznak ineki. Póczik ügye már másfél éve húzódik, talán a napokban rendeződik. Weimper úgy tért haza Gö­rögországiból, hogy bizonyítási lehetőséget sem kapott. Ter­mészetesen akadnak olyanok is, akiknek sikerült gyökeret ereszteniük. Nyilasi biztos pontja az Austria Wien csapa­tának, Szokolai és Fekete is kap lehetőséget Grazban, Ke- reki is Ausztriában van. Vá- radi, Zombori és Csapó Fran­ciaországban játszanak, de valamennyien II. osztályú csa­patokban. Várodi jelenleg szabadságon van itthon, és azt mondta, alig várja, hogy visz- szatérhessen a Fáy utcába. Fazekas, egy II. osztályú belga csapat, az St. Trond játékos edzője, Katzirz Béláról is .ritkán érkeznek hírek Portugáliából. Szóvail nem mind arany, ami fénylik! Egy-iksz-kettö A VDN totó­tippjeit a követ­kező, 2. játék­hétre Vincze Ist­ván pécsi vájár, a meszesi totózó MSrxstagjo állítot­ta össze. E heti tippelőnk 8 éve játszik kollektív szelvénnyel, ed­dig egy 12-es ta­lálattal már dicsekedhet, igaz, az csak 8 ezer forintot fizetett. A 2. hét tippjei: 1. Aston Villa—Watford. Tipp: 1. 2. Luton—Nottingham. Tipp: 1, i. 3. Norwich—Southampton. Tipp: x. 4. Queens Park—Tottenham. Tipp: 2, x. 5. Sunderland—Liverpool. Tipp: 2, x. 6. West Ham—Chelsea. Tipp: x. 7. Ascoli—Inter. Tipp: 2, x. 8. Atalanta—Sampdoria. Tipp: x, 2. 9. Avellino—Verona. Tipp: 2, x. 10. Roma—Torino. Tipp: 1, x. 11. Cagliari—Perugia. Tipp: 2. 12. Catania—Pisa. Tipp: 2, x. 13. Cesena—Monza. Tipp: x. ' -rí 14. Empoli—Taranto. Tipp: 1. Pécsi nagyvállalat dolgozókat felvesz az alábbi munkakörökbe: + MUNKAGAZDASÁGI FŐELŐADÓT közgazdasági egyetemi végzettséggel, O ÁRFELELŐS ELEMZŐ KÖZGAZDÁSZT közgazdasági egyetemi végzettséggel (árszakértő vizsgával rendelkezők előnyben), o ÜZEMGAZDÁSZT közgazdasági egyetemi vagy főiskolai végzettséggel, O KERESKEDELMI PROPAGANDA FŐELŐADÓT egyetemi vagy főiskolai végzettséggel. Bérezés az 5/1983. (XI. 12.) NE. sz. rendelet szerint, közös megegyezés alapján. A pályázatokat — az eddigi működés részletes leírásával — „PERSPEKTÍVA 1985” jeligére kérjük a pécsi, Hunyadi úti hirdetőbe. A beküldött pályázatokat bizalmasan kezeljük. vasárnapi 7 Fekete, fehér — Igen, nem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents