Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)

1985-01-06 / 4. szám

Jó éjszakát, kedves nézők! Január 1-től a Himnusszal zárja az 1 -es csatorna műso­rát a Magyar Televízió. Körkér­désünkben — melyre a kül­földi tudósító kollégáink, il­letve a nagykövetségeink sajtóirodáinak vezetői vála­szoltak —, arra voltunk kí­váncsiak, hogy miként feje­zik be műsorukat az ottani televíziók. De mindenekelőtt álljon itt a hazai kezdemé­nyezés magyarázata. Székely Istvánná, a Ma­gyar Televízió műsorigazga­tóságának igazgatóhelyette­se: — Régóta terveztük, hogy a világ sok országához ha­sonlóan valami állandó programmal fejezzük be az adást. A Himnuszra gondol­tunk, s a nézők véleménye megerősített bennünket. Most, az új év első napján elkezdtük. Ónódi György, Párizs: Imi — A francia televízió ze­nével zár. Miközben szól a kellemes muzsika, a képer­nyőn megjelenő, mozgó vo- nalkákból összeáll a csator­na jele: TF 1, ANTENNE 3, FR 3. Füzes Oszkár, Hanoi: — Itt is zenével köszönnek el a nézőktől. Legtöbbször a Vietnam Ho Si-Minh című dallal, illetve a Néphadse­reg című indulóval. Fazekas László, Moszkva: — Nincs egységes záróin­zert Az országos programok mellett a köztársasági, illet­ve a késő délutánig tartó is­kolaműsorok is többségben a másnapi program ismerte­tésével fejeződnek be. Kis Csaba, Washington: — Ez kissé komplikált. Az országos adók nagy része ugyanis folyamatosan sugá­roz. Amelyikek nem, azok többsége is a program kez­detén adja az amerikai him- *nuszt, miközben a Fehér Ház látható a képernyőn. Baló Péter, Bécs: — Éjfél után, az osztrák himnusz hangjaival és a lo­bogó zászló képével búcsú­zik mindkét csntor~". Kanyó András, Bonn: — Az 1-es program hír­adóval köszön el, a 2-es a híradó után még zenét szo­kott sugározni... A 3-ason, a körzeti stúdiók csatorná­ján rendkívül változatos a zárás. Van, amelyik körzet hírkörképpel, van amelyik beszélgetéssel fejezi be az adóst, de a legjellemzőbb az, hogy zenével keverik le a műsort. Szűcs Gábor, Prága: — Az egész képernyőt be­tölti a lobogó zászló, miköz­ben a csehszlovák himnuszt halljuk. T. É. Hoffmann Judit Pécs színeiben versenyez Kocsiátvételi sorszámok Trabant Lim. Hycomat 1 302 Trabant Hycomat Combi 186 Trabant Lim. (Bp.) 29 874 Trabant Lim. (Győr) 27 752 Trabant Combi Spec. (Bp.) 9 194 Trabant Combi Spec. (Győr) 4 442 Wartburg Lim. (Bp.) 13 683 Wartburg Lim. (Győr) 7 571 Wartburg de Luxe (Bp.) 20 624 Wartburg de Luxe (Győr) 10 900 Wartburg de Luxe tt. 4 357 Wartburg Tourist (Bp.) 7 135 Wartburg Tourist (Győr) 3 108 Skoda 105 S (Bp.) 8 658 Skoda 105 S (Gyűr 6 849 Skoda 120 L (Bp.) 16 772 Skoda 120 L (Győr) 12 029 Skoda 120 GLS 994 Lada 1200 (Bp.) 32 965 Lada 1200 (Győr) 10 560 Lada 1300 (Bp.) 12 303 Lada 1300 (Győr) 4 481 Lada 15(H) (Bp.) 12 226 Lada 1500 (Győr) 3 937 Lada Combi (Bp.) 5 748 Moszkvics 13 485 Polski RAT 126 (Bo.) 20 839 Polski FIAT 126 (Győr) 7 093 Polski FIAT 1500 (Bp.) 4 908 Dacia (Bp.) 24 381 Zastava 8 128 Hétvége a Nevelési Központban A pécsi Nevelési Központ környé­kén vígan szánkóztak és síeltek a gyerekek, de égtek a fények benn a házban is. Az aulában tévét néz­tek a tinédzserek, pingpongoztak, beszélgettek - sok társasjáték várta a kölcsönzőket A második emele­ten, a könyvtárban sokan kölcsönöz­tek könyvet, nemcsak fiatalok, ha­nem felnőttek is*, és sokan olvastak helyben folyóiratokat A hanglemez- és kazettakölcsönzőben előkerültek a fejhallgatók, könnyű- és komoly­zenéből felnőttek, gyerekek válogat­tak. A kellemes melegben jő átla­gos hétvégi forgalmat bonyolított le a Nevelési Központ A jövő hét ér­dekessége a nemzetiségi táncház, a diszkó, a guzsalyas délután és a bábelőadás lesz. Faesztergályos matuzsálem Kaposváron, az Ady Endre utcai festékbolt mellett egy apró cégtáblán ez áll: Geisz- ler Fülöp esztergályos. Az ud­var végén pár négyzetméteres műhelyben alacsony termetű, szikár, sildessapkás mester szorgoskodik az esztergagép előtt. Az öreg mester most a ' ki- lencvenharmadik (!) új eszten­dőt ünnepelte, és még a téli napokon is mindennap elbal­lag vagy elkerekezik hasonló­an koros biciklijén a műhely­be. Fiatal korában sem volt akármilyen legény, ahogy me­séli; kilencszáztizenkettőben, amikor a Kovács képviselő a Tisza Pistára rálőtt, akkor ők sztrájkoltak Pesten... Munkát keresett Bécsben, Németor­szágban, megjárta a szerbiai frontot az első világháborúban. S inkább a frontvonalra szö­kött a durva tisztiszolgákkal való bánásmód elől, plakátot ra­gasztott a famunkások szak- szervezete felhívására 1919- ben. A harmincas évek válsá­gát megintcsak a fővárosban, a szaruárukat, fésűket, csato­kat készítő kőbányai gyárban élte át. Akkoriban Kaposváron öten versengtek a megrende­lésekért, ma pedig egyedül maradt a szakmában ... A tenyérnyi műhelyben bo­roshordókhoz való kisebb-na- gyobb csapok, dugók — köz­tük a díszhordákhoz ujjnyi vas­tag finom darabok —, füg- gönytactókhoz szebbnél szebb gömbvégek, csavartlábú virág­tartó állványok formálódnak az öreg masina kései alól. Sokfé­le fúró, véső, reszelő, és egy villanyfűrész szolgálja Fülöp bácsit. — Mindent meg tudok csi­nálni, ami gömbölű, még rajz után is — mutat az asztal fölé DOHÁNYGYÁR Dohánygyár két műszakba 18. évet betöltött női dolgozókat, 8 általános iskolai végzettséggel, CIGARETTAGYÁRTÓ GÉPEK KEZELÉSÉRE felvesz es betanít Kereseti lehetöséa betanulási idő után: 3800, Ft «300, Ft Felvesz továbbá: liftszerelőt, - villanyszerelőt, gépésztechnikusokat, géplakatosokat, férfi betanitott- és segédmunkásokat. • JELENTKEZÉS HELYE:--------PÉCSI---------­D OHÁNYGYÁR Pécs. Dohány u. 2—8. Aranyérem és eljegyzés függesztett papírokra, és meg­rendelésben sincs hiány: a szö­vetkezetek és a magánosok gyakorta keresik a pontosan és igényesen dolgozó öreg mestert. A törött, repedt bútor- alkatrészeket pótolja, de a fillé­res javítást kérőket sem utasít­ja el. Most egy bécsi kirándu­lásról hazatért turista különle­ges rendelését teljesíti: formás óratokot hozott fából és üveg­ből, ennek a mását kell Fülöp bácsinak megfabrikálnia. A minta már a csiszolásra vár, küllemre tökéletes a hasonló­ság. Egyébként nála nincs sza­bad szombat, sokszor a vasár­napot is a műhelyben tölti. Nem emlékszik, hogy valaha is fekvő beteg lett volna. — Találkozzunk a századik új esztendőfordulón ... N. F. Agitálni kell a találkozóra, nehezen hajlik: utazik, tanul, nyakán egy szigorlat — magya­rázza — aztán mégis megegye­zünk. Ilyennek képzeltem. Ilyen vé­kony, rövidhajú, testetlen arcú, csendes szavú fiatal lánynak. Farmerben és pulóverben nyit ajtót, gyors bemutatkozás a szülőkkel és az öccsével, az­tán becsukódik mögöttünk a nagyszoba ajtaja. Egy mozdu­lattal félretolja a heverőn lé­vő tankönyveket, jegyzeteket, s utazunk. Igaz, csak emlékezve és kép­zeletben, de Hoffmann Judit­nak van mit felelevenítenie. A nyáron New Yorkban, egy év­vel korábban Párizsban, azelőtt pedig Berlinben járt. Verseny­zett. Az NDK-ban egy nemzet­közi viadalon, Franciaország­ban Európa-bajnokságon, az USA-ban pedig olimpián vett részt. A mozgáskorlátozottak olimpiáján, a Fáklya játékokon képviselte 43 társával együtt hazánkat. Egy arany, és két ezüstéremmel tért haza. Garázdaság, garázdaság, garázdaság... Demá sűrű (Adj kést!) Az „egyenruha" stimmel: tra­péz szabású nadrág, hegyes orrú, feltűnően magas sarkú ci­pő, elnyűtt, tág pulóver, hanya­gul oldalra fésült, de kellő fi­gyelemmel hullámosított, fekete haj. És persze a szöveg: — Megmondom őszintén ... Túl sokról persze nincsen mit mondania Kovács Jánosnak, behatárolja is mondandóját, hogy mindenekelőtt áldozatnak érzi magát Mert megverték. — Én kérem — mondja —, kábult voltam, elöntött a vér, meg epilepsziám is van... Azt hallottam, hogy a Nikolics Ja­nika kést kér. — Mit mondott? — Demá sári! Ez kérem, cigá­nyul van, a súri a kés ... A garázdaság ma már a leg­nagyobb gondot jelentő bűn- cselekménnyé „nőtte ki magát”: a szilveszter kellő mértékig fel­hívta a figyelmet erre: elég csak a Pécsett, a Kossuth, a Bem, a Bajcsy-Zsilinszky utcákban be­zúzott harminckilenc kirakatra, jó néhány tönkretett gépkocsi­ra gondolni, s nehéz lenne megszámolni, hány pofon csat­tant el ezen az éjszakán. Min­denesetre a taxisok úgy döntöt­tek: a belvárosban csak páro­sával járnak... — A Nikolicsok — mondja Kovács — eléggé garázda ele­mek! Ahányszor ott. vannak a Salátában, mindig van vere­kedés ... — Magát is ők verték meg? — Hát azt nem tudom, ké­rem ... Dt-hat liter bor — ennyi fogyhatott el azon aj» estén, a Vásárcsarnokban lévő étterem­nek annál az asztalánál, ahol •Kovács János a névnapját ün­nepelte. A Borbála-telepen lakik. — Miért jött be onnan a Sa­látába? — Felénk csak egy maszek kocsma van, állandóan zárt kö­rű rendezvénnyel. — Jó hely a Saláta? — Nem kérem. Ott mindig garázdálkodnak... Egyszóval a Saláta lépcsőhá­zában — valamivel este 10 óra után — Kovács —, mint mondja, nem tudja, kitől — ka­pott egy pofont. Azután az épü­let előtt újabbakat, ott, ahol a taxik várakoznak. Ugyancsak névtelen pofonok voltak. — Az biztos, hogy nem a Ni­kolicsok vertek meg ... A három Nikolics - János, Gyula és Sándor — némi, a taxi feletti rendelkezést eldön­tendő vita után — nekiestek az ott várakozó két férfinak és jól elverték őket. (Akik egyébként egy lány védelmében léptek fel a Nikolicsokka! szemben.) A verekedés közben hallotta Kovács, hogy a „Janika mondta: Demá súri!” Hogyan keveredett Kovács a „körhintába"? Nem véletlenül: együtt 'ivott a Nikolicsokkal, egyikőjük húga az élettársa, jól ismeri őket, mi több: — Láttam náluk sokszor azt a kést. Azzal szoktak hurkát enni a vásárcsarnokban. Korábban mondott olyasmit is, hogy a Nikolicsok verték meg, de erről most hallgat. Arról is: ő adott-e valakinek egy-két pofont. — Lehet, hogy éppen epi­lepsziás rohamom volt — mondja —, nem emlékszem semmire ... Arra igen: volt már büntet­ve - emberölés 'kísérlete miatt. • A verekedés addig tartott, amíg meg nem hallották a ro­bogva közeledő rendőrkocsi szirénahangját. Széjjelrebben­tek, futott, ki amerre látott, a célszalagot a rendőrségi fog­dában szakították át Mészáros Attila Az aranyat a 100 méteres mell, az egyik ezüstöt a 200 méteres, másikat a 100 méte­res hátúszásban nyerte. Ked­venc száma a 100 méteres mellúszás, a vegyeset is szere­ti, de amiről még beszélni sem akar, az a hátúszás. — Dehát ezüstérmet nyert! — Tévedésből neveztek erre a számra, indulnom kellett, hát mindent beleadtam, ami tőlem tellett, — mondja nevetve. Magyarázatként gyorsan hoz­záteszi, hogy az ő eredményei­ket nem szabad, nem is érde­mes összehasonlítani az egész­séges sportolók teljesítményei­vel. Ö ötödik osztályos korában kezdett barátkozni a mozgás­sal. Kétoldali csípőficammal született, hat éves koráig hat műtéten esett át Ma csak a nagyon figyelmes szemlélő ve­heti észre mozgásán a rezze- nésnyi aszimmetriát. — Édesanyám, aki szintén csípőficamos, mindenhova el­vitt, ahol segíthettek rajtam. — meséli. Az ő rábeszélésére kezdtem eljárni a mozgáskorlá­tozottak egyesületébe. Kez­detben pingpongoztam, ülő­labdáztam, szinte mindent megpróbáltam, s az úszásnál kötöttem ki. Most Budapesten tanul, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. Harmadéves, jeles­rendű tanuló. Mint főiskolás, a fővárosi Halassi Olivér Sport­klub tagjaként edz, tagja a mozgáskorlátozottak válogatott­jának, de ha egy mód van rá, mindig Pécs színeiben verse­nyez. — Szeretem a városom, itt nevelkedtem, itt lakom, nekem itt rengetegen segítettek, s ha végzek, szeretnék hazajönni. — Ezt mi is szeretnénk — nyugtázza sokat seitető mosoly- lyal édesanyja, miközben be­hozza a feketét Judit bizonytalan mozdulata hallgatást kér, de az édesany­ja nem látja. — Most karácsonykor vo!t az eljegyzése — folytatja. — A vőleaénye is Pesten tanul, de ő is pécsi. A nyári Fáklya játékok után ez volt 1984-ben a másik na­gyon fontos esemény Judit éle­tében. S mi lesz a legközeleb­bi? — Szigorlat, gyógypedagógiai pszichológiából. — Mikor? — Január 7-én, azaz holnap. Törők Éva Zl vasárnapi

Next

/
Thumbnails
Contents