Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-25 / 23. szám
e Dunántúli napló 1985. január 25., péntek Megjelenik a felszabadulás 40. évfordulójára A Pécsi Szikra Nyomda igazgatójának irodájában beszélgetünk, egy nagyszabású, jelentős, tudományos vállalkozás eredményeivel Szita Lászlóval, a levéltár és Farkas Gáborral, a nyomda igazgatójával. Előttünk egy új könyv, a baranyai, pécsi munkás- mozgalom története első kötetének forgatókönyve. — Szeptemberben kaptuk meg a kéziratokat és a képeket, s a nyomda vállalta, hogy hazánk felszabadulása 40. évfordulójára elkészítjük az első kötetet. Végeztünk időben a szedéssel, a levéltárral kötött szocialista szerződésünk értelmében tervszerűen folynak a könyv előállítási munkái, így amit vállaltunk, teljesíteni fogjuk! — jelentette ki a nyomda igazgatója. - Sőt arra is vállalkoztunk, hogy a tervezettnél előbb készítjük el a második kötetet is, április 4-re. Szita László sietve hozzáteszi, hogy a nyomda dolgozói A baranyai, pécsi munkásmozgalom története Szocialista szerződés a levéltár és a nyomda között nagy igényességgel, figyelemmel végezték eddig a munkát, ezt legjobban az bizonyítja, hogy olyan levonatot kaptak a szerzők, melyet ritkán tapasztalni, alig találtak azokban szedési hibát. A gondos munka termszetesen gyorsítja a könyv készítését. — Egy igen jelentős hiányt pótol majd ez a kétkötetes könyv — mondja a levéltár igazgatója. — Korábban elkészült a megyei munkásmozgalom történetét megörökítő háromkötetes dokumentumösszeállítás. Most az ott közöltek felhasználásával írtuk meg a megye és Pécs munkásmozgalmának történetét. A könyv első része a kiegyezéstől, 1867-től 1914-ig összegzi a munkásmozgalom történetét, ezt én írtam. A világháború időszakát, és az eihlékezetes katonai felkelést Dénes Géza, Gungl Ferenc a szerb megszállás alatti történetet írta meg, majd ezt követi az ellenforradalom hatalomra jutásával és a stabilizálásával foglalkozó rész, melynek szintén én vagyok szerzője, végezetül egy hatalmas korszak, 1929-től 1944-ig következik, mely Szűcs Emil munkája. Tehát a könyv a megye felszabadulásával ér véget. Az első kötetben 250—260 kép található majd, közötte több olyan, melyet eddig nem publikáltak, a másodikban .mintegy 160 látható majd.- A könyvnek természetesen nagy a tudományos jelentősége. Azok, akik vállalkoztak a könyv megírására, spk munkát végeztek. De szeretném kijelenteni, hogy hasonlóan nagy munkát vállalt és végzett a nyomda is, amikor ilyen rövid idő alatt, minőségileg kifogástalan kiadványt nyújt majd át az érdeklődőknek. Természetesen a jövőben a korábbi dokumentumkötet és most ez a munkás- mozgalmi monográfia nélkülözhetetlen mindazok számára, akik e témakör kutatói. Ezen túl úgy vélem, hogy a pártpropagandának is nagy segítséget nyújt, hogy a magyar munkásmozgalom történetének oktatását a megyeivel színvonalasan kiegészítsék pártiskolánkon, a megyei Oktatási Igazgatóságon. Szeretnénk, ha a könyv nem lenne túl drága, mindenki hozzájuthasson, akinek szüksége van rá, vagy akiket érdekel tartalma — mondta összegezésül Szita László. Az előkészületek ismeretében, a beszélgetés alapján joggal állapíthatjuk meg, hogy hazánk felszabadulása 40. évfordulójára a tervezett munkásmozgalmi múzeum pécsi megnyitása mellett egy jelentős könyv is gazdagítja majd a múltunk alaposabb megismerésének lehetőségejt. M. E. A Visztulától az Oderáig Stt Lengyelország teljes felszabadítása . A szovjet hadä AC. sereg és azeu- rópai második frontot megnyitó angol—amerikai csapatok nyári és őszi győzelmei jelentős mértékben megváltoztatták a helyzetet a Hit- ler-ellenes koalíció javára, közelebb hozták a német fasizmus végleges szétzúzását, s kedvező előfeltételeket teremtettek Lengyelország teljes felszabadításához. A lengyelek öt évig szenvedtek a fasiszták csizmája alatt. Terror, koncentrációs táborok, tömeggyilkosságok, rablások, éhség és nélkülözés jelezte a megszállók útját. Mintegy 5 millió 400 ezer ember elpusztult, több százezret a fasiszta Németországba hajtottak kényszermunkára. 1944 júliusában és augusztusában a szovjet hadsereg felszabadította a Visztulától keletre elterülő lengyel területeket. Annak ellenére, hogy a német fasiszta hadsereg hatalmas veszteségeket szenvedett a szovjet—német arcvonalon, még jelentős erőkkel rendelkezett, és Lengyelországban volt a berlini irányt fedező erők csapatcsoportosítása. A Lengyelország teljes felszabadítását eredményező hadműveletet a történelem a Visztula—Odera hadművelet név alatt ismeri. A hadművelet 1945. január 12-től február 3-ig tartott. A hadműveletben részt vett az I- Belorusz Front (parancsnoka G. K. Zsukov), és az 1. Ukrán Front (parancsnoka I. Sz. Konyev), északon együttműködve a 2. Belorusz Front balszárny csapataival (parancsnoka K. K. Rokosszovszkij), délen pedig a 4. Ukrán Front jobbszárny csapataival (parancsnoka I. J. Petrov). Az 1. Belorusz Front állományában tevékenykedett az 1. Lengyel Hadsereg. A hadművelet előkészületeit a tervek szerint január 20-ra kellett befejezni. Az új év első napjaiban azonban parancsot kaptunk, hogy rövidítsük meg az előkészületi időt. A hadműveletet 12-e és 14-e között kezdjük, bár az időjárás-előrejelzés nem volt kedvező; Amikor a frontparancsnokot megkérdeztük a határidő váratlan megváltoztatásának okairól, így válaszolt: „Churcill segítséget kért..." A németeknek az Ardennekben indított támadása nehéz helyzetbehozta az angol és amerikai csapatokat, ezért az angol miniszterelnök azzal a kéréssel fordult Moszkvához, hogy hozzák előbbre a támadás kezdetét és ezzel könnyítsenek a szövetséges csapatok helyzetén. Január 12-én az 1. Ukrán Front több ezer lövege fergeteges tüzet zúdított a fasiszták védelmi állásaira. A tüzérségi tűzelőkészítés közel 2 óra hosz- száig tartott. Nagy pelyhekben hullott a hó, a látótávolság kicsiny volt, így a légierő nem tudott tevékenykedni. Az ellenséges arcvonal minden egyes kilométerére azonban 250, helyenként 300 löveg és aknavető ontotta tüzét. Az ellenség óriási veszteséget szenvedett. Az egyik fogoly a következőket mondotta: ,,A katonák és tisztek elvesztették önuralmukat, és önként elhagyták állásaikat, visszavonulva a védelem mélységébe." Az első két órában a szovjet egységek 7 kilométert nyomultak előre. Nyomukban az ellenségre nagy erejű harckocsicsapást mértünk. Az áttörésbe két harckocsihodsereg és három önálló harckocsihadtest hatolt be. A hitleristák megkísérelték a front csapatainak előremozgá- sát ellenlökéssel feltartóztatni. Ez a tervük azonban nem sikerült. A fasiszták páncéloshadtestét a találkozóharcban szétzúztuk, maradványait pedig Kelce térségében szétszórtuk. Az ellenség azonban ott sem tudta megtartani állásait. Január 15-én a szovjet csapatok felszabadították Kelce városát. Ez arra kényszeritette a fasisztákat, hogy visszavonuljanak a Visztulától, Sandomierztól északra. Az ellenség visszavonulása futássá változott. A bekerítéstől csupán azok a kis csoportjai menekültek meg, amelyek hátrahagyták harci technikájukat és hadtápjukat. A szovjet csapatok hat nap alatt 150 kilométert nyomultak előre, menetből átkeltek a Várta folyón, és január 17-én elfoglalták Czestochowát. Január végére a front csapatai kijutottak az Oderához, és a folyó túlsó partján hídfőt foglaltak el. Az 1. Belorusz Front csapatai január 14-én kezdték harctevékenységüket. Kihasználva az előrevetett zászlóaljak sikerét, áttörték az ellenség védelmét. Az áttörés résébe szovjet harckocsik nyomultak be, átkelve a Pilnica folyón, lendületesen haladtak előre és haramosan kijutottak a fasiszta csapatok varsói csoportosításának hátába. Hitler megparancsolta, hogy Varsót minden áron meg kell tartani. Az, hogy a szovjet csapatok kétoldalról mélyen átkarolták a hitleristák varsói csoportosítását, dezorganizálta védelmüket és a fasiszta hadvezetést arra kényszerítette, hogy megkezdje csapatainak kivonását Varsóból. Kedvező feltételek jöttek létre, az 1. Lengyel Hadsereg csapatainak támadásához. Január 17-én a lengyel katonák behatoltak fővárosukba. Ezzel egyidőben érték el a várost a szovjet csapatok is. A nap végére a lengyel főváros teljesen felszabadult. A Visztula védelme összeomlott. A támadás több mint 500 kilométer hosszú arcvonalszakaszon bontakozott ki. A fasiszta A-hadseregcsoport súlyos vereséget szenvedett. Szétzúzott magasabb egységeinek maradványai nyugat felé vonultak vissza. A szovjet hadsereg lendületesen közeledett a fasiszta birodalomhoz. Amikor az 1. Belorusz Front csapatai elérték Poznant, északról és déldől átkaroltak a várost, és bekerítették az ott tartózkodó 62 ezer főnyi ellenséges helyőrséget. A helyőrség bekerítésére jelentéktelen erőket hagyva hátra, leküzdötték a pomerá- niai sánc és a mieszczeritzi megerősített körlet védelmét és január 29-én elérték Németország területét. Január végén a front hadseregei kijutottak az Oderához, átkeltek rajta, és hídfőket létesítettek Küstrintől északra és délre. Hitler igyekezvén megmenteni a helyzetet, jelentős erőket összpontosított Kelet-Pomerá- niában (a Visztula hadseregcsoportot), hogy északról ellencsapást mérjen a szovjet csapatokra. G. K. Zsukov marsall kitalálta az ellenség elgondolását. A megtett intézkedések eredményeképp a1 szovjet csapatok nemcsak hogy visszaverték az ellenlökést, hanem Schneidemühle (Pula) térségében be is kerítették az ellenséges egységeket. A Visztula és Odera közötti fasiszta védelmet 23 nap alatt szétzúztuk. A szovjet hadsereg támadásának legfőbb eredménye Lengyelország teljes felszabadítása volt. A háború tüze elérte a hitleri birodalom területét, és annak fővárosától, Berlintől 60 kilométernyire lobogott. Az ellenség kénytelen volt a nyugati frontról a támadó szovjet csapatok ellen keletre átcsoportosítani 20 hadosztályt, és be kellett szüntetnie az Ardennekben indított támadását. A szovjet hadsereg így segített a szövetségeseknek a fasiszta csapatok által áttört nyugati arcvonal helyzetének helyreállításában. A lengyel nép örömmel fogadta a szovjet hadsereg és a lengyel csapatok felszabadító katonáit. A szovjet kormányhoz 1945. ianuár 20-ón a városi tanács által küldött üzenetben ez állt: ,,A lengyel nép soha nem feleiti el, hogy a szabadságot és füaaetlen állam-életének helyreállítási lehetőségét a szovjet feavverek nagyszerű győzelmének, a hős szovjet katonák kiömlő vérének köszönheti.” Pável Batov hadseregtábornok, a Szovjetunió kétszeres Hőse, (P. I. Batov tábornok a 2. ésl. Belorusz Front csatlakozásánál tevékenykedő 65. hadsereg parancsnoka volt.). (Az APN megjegyzése) Korabeli sajtószemle: 1945. január 1945: a Vörös Hadsereg végleges győzelmének esztendeje A moszkvai rádió újévi üzenetében győzelem éveiként szerepelt 1945. Ekkor már Buda ‘kétharmad része fölszabadult, az ország nagyobb részén megindult a<z ülj élet. Még az óév utolsó -napján délelőtt, a színházban tartották a Debrecenből visszaérkező képviselők a nyilvános beszámolót az ideiglenes nemzetgyűlésről. Bobánovics Jenő, a szociáldemokraták 'képviselője az útról beszélt. ,,A nemzetgyűlés döntő bizonyíték orra, bogy a Szovjetunió nem Magyarország ellen, hanem a fasizmus ellen harcol. . . nemcsak elismeri egy demokratikus és független Magyarország élethez való jogát, 'hanem annak megteremtését a maga részéről támogatni is hajlandó” — jelentette iki. A 'kommunistáik nevében dr. Boros István beszélt, aki a pánt tevékenységét, célkitűzéseit ismertette. A Polgári Demokrata Pórt Ihelyi (képviselője, dr. Balassa Miklós ügyvéd következett. Ő az elkerülhetetlen felelősség revonást említette, a 'helyzet 'kihasználói ellen való erélyes fellépést sürgette. Molnár Kálmán professzor, független képviselő „erőteljes kritikát gyakorolt a letűnt politikai vonalvezetés fölött, mely Magyarországot az összeomlás síélére sodorta". Vass Zoltán nagyhatású beszédben vázolta az új helyzetet. Elmondta, hogy a baranyaiak becsülettel teljesítették küldetésüket. A szociáldemokrata Pozsgay Gyula államtitkári megbízatást kapott. Utolsónak Pert Viktor kapott szót, aki la kisgazdák munkáját mondotta el. Az ülés indítványt hozott, melyben a megye és Pécs városa tántoríthatatlan bizalmát nyilvánította ki a kormány iránt. Agyű- Jés izzó hangú latban zajlott le. 'Elsőként óbaitatlaimuil a városkép 'helyreállítása következett. Erről az Ülj Dunántúl 3-i száma írt. Az igazságszolgáltatás ailsáfökú pécsi szerve, a törvényszék végig a ihelyén .maradt, Így már a hónap elején elkészült az 1945-ös tanácsbeosztás. Egyes 'iskolákban a megyében már a hónap elején megindult a tanítás, míg az egyetemi előadások 22-én kezdődték. A iszabad 'szakszervezeti mozgalom nagy lendülettel alakult újjá. A pedagógusok, az orvosok, o dohánygyáriak, az alkalmazottak, a sütőmunkások, az építők, a borbélyok, a nyomdászok, a gyógyszerészek, a népzenészek, a bőripari munkásak, a vasutasak, a bányászok, a vendéglősök, a 'húsosak, az Iparosok, a mérnökök, a ruházati munkások, a kertészek alakítottak szakszervezetet. A kulturális életei az írók, Művészek és Tudósok Szabad Szakszervezete indította meg. ifibben a helyzetben — amikor az ország fővárosával együtt még számos területen folytak a bare ok - nagy szerepe volt a nemzeti bizottságoknak. 14-én létre- ho-tá.k a szakszervezeti tanácsot, Reinhold Antal vezetésével, míg az operatív munkát a titkárság végezte. A közigazgatási élet újjáin du Iá sárnak fontos állomása volt, amikor a kormány kinevezte dr. Boros Istvánt főispánná. A nemzeti bizottság városházi termében iktatták be 20-án. Pozsgay Gyulán kívül még egy baranyai államtitkárt választottak Debrecenben, a kisgazda vezetőt, Kovács Bélát. A kereskedők testületénék élére Kiss László került. 20-án cikk jelent meg a rendőrség mankó járói, Minket Adóm főkapitány'tájékoztatta az olvasókat. 'Az lé let indulását mutatta, hogy megindult a vasótforga- lam Harkány, Siklós felé, megkezdte működését az első „gyufagyár”, kibocsátották az é leim i sze rjeg yelket, m egh a tá rozták az élelem és a fűtőanyagok árait, megindult a gázszolgáltatás, orosz 'nyelvtanfolyam Indult, megszervezték a m en tőszó lg á latot, bo Igá r— magyar sífutóverseny volt.' A Toldi Sportkör 6 szakosztállyal működött. Január 21-én, Lenin 'halálának évfordulóján a kommunista párt emlékünnepséget rendezett, ahol dr. Boros István szólalt föl, majd leleplezték a székházban Lenin arcképét, melyet 'Molnár Imre festőművész alkotott. Első eset volt tehát, hogy az egyetemes kommunista mozgalom nagy alakjának emléket állítottak a már szabaddá lett városban. Vargha Dezső levéltáros Nyelvbotlások Nyelvünk meglehetősen gazdag a hibáik elpalástolását, leplezését, elfedését kifejező közmondásokban. Csak néhányat a sokból: A lónak négy lába van, mégis megbotlik. Százlorintos paripa is botlik. A lónak négy botlikja van. Stb. De nemcsak a ló botolhat meg, bárkivel előfordulhat, hogy hibát követ el, 'helytelenül cselekszik, elvét valamit, téved. Nincs azonban egészen parton az ügye annak, akinek tévedését másoknak észre kellett vclna venni, s mégsem tették. Pár egyszerűbb példával igazoljuk állításunkat. Rengeteg 'hazai és külföldi eredetű kézi- és válltáska van forgalomban. Még az elmúlt évben kezembe nyomtak egyet, amelynek külső felületére ezt a magyar szöveget nyomták: 10 nap, 100 helyszín, 1000 eredmény = Fesztivál. Alatta a német szöveg: 10 Tag, 100 Schauplatze, 1000 Ereignisse. Nem kell németszakos nyelvtanárnak lenni ahhoz, hogy valaki azonnal észre ne vegye e szövegnek hibáit, a magyar nyelvhez való idomító sát. Nyelvünkben a tíz és a száz után is egyessizámot használunk, holott a legtöbb nyelvben a kettő után már többes- számot kell írni, mondám. (Helyesen tehát ezt o szöveget kellett volna a táskákra rányomni: 10 'Tage, 100 Schauplätze stb.) Nem értjük egészen: abban a gyárban, ahol e kézitáskákat gyártották, nem akadt senki, aki e nyelvi hibákat észrevette és kijavította volna? Pár nappal ezelőtt egyik fővárosi lapban érdekes cikk jelent meg arról, hogy a pannonhalmi szentbenedekrendi monostor 1944-ben milyen hősi erőfeszítéséket tett az üldözöttek védelmére. Ezrek kaptak itt menedéket: katonaszökevények, baloldali politikusok, zsidóik stb. Nem tudóim, kinek a hibájából a cikk címébe hiba csúszott. Az azilum görög szó a címben azilium-má változott. Itt csak az a különös, hogy o sajtótermékek megjelenésük előtt erős rostán esnek át, s ez a nyelvbotlás nem tűnt fel senkinek sem. A rádiót hallgatom. Az egyik tudósításban megüti fülemet a cicerone szó, amelyet a bemondó c/ceróné-nak mond, holott e szónak az ég-világon kívül semmi köze sincs a nagy római szónok és író, Cicero feleségéhez, de még a 12 pontos cicerónak nevezett betűtípushoz sem. A cicerone egyszerű olasz szó, amelynek ‘jelentése: idegenvezető; a helyes ejtése pedig: csicseróne. Nem tettem volna szóvá e nyelvbotlást, de' az utóbbi időben többször is elhangzott e szó - helytelen ejtéssel. Nem akadt a Rádió illetékesei körében senki, aki a bemondót a helyes ejtésre figyelmeztette volna? Csck érdekesség 'kedvééit egy másik rádiós botlásról: a bemondó'nő akvaristák és terroristák - tehát a vízi és a földi állatokat kedvelők — helyett akvaristákat és terroristákat mondott. De ezen cseppet sem csodálkozhatunk, amikor jóformán minden napra esik egy-egy (vagy több) terrorista által elkövetett rémtett. A terroristák egyelőre távol állnak az ilyenektől. Együk kedves olvasónk felhívta a figyelmünket az iskolai tankönyvben olvasható szövegre: „A színház drámai formája szuggeszcióval dolgozik." Nos, mi már régebben írtunk arról, hegy nem szuggeszciót, hanem sruggesztiót, nem amneszciát, hanem amnesztiát, nem inek- ciót, hanem injekciót kell mondani. Itt is érdekes, hogy az olvasónk által beküldött tan- könyvszöveg eddig 15 kiadást ért el. Ügy látszik, a bevezetőben idézett, négy lábról szóló közmondást módosítani kellene. Tóth István dr.
