Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)

1985-01-24 / 22. szám

1985. január 24., csütörtök Dunántúli napló 3 Jelenet a próbán Előkészületben a Diótörő Öröklés után teuedes Fegyelem az iskolában Ki kellene már mondanunk, hogy az engedelmességre nevelés nem kártékony valami... A tanácsoséit házában ven­dégsereg. Karácsony este, ajándékosztás -utáni -hangulat. Marilkától leg-kedvesebb aján­dékát, -a Diótörő -babát csí­nyekre imindig Ikész öcsi-kéje, Misi elikacs-m-arja, -pityergés . . . A hangszo-ro'klbol Csajkovszkij öröikszép muzsikája árad, -majd a vendégek táncra perdülnek. 'Pécsett ugya-n nem játszották .még, de bizonyára -nem -isme­retlen a -bale-ttkedvelők előtt ez a fölidézett kép, -amelyet a-na­pokban -a Pécsi Nemzeti Szín­ház színpadán láttam — egye­lőre -még „civilben", vagyis az első színpadra vitt -próbán. Mint korábban -már bírü.1 ad­tuk, a -Pécsi -Balett 25 éves ju­bileumi rendezvénysorozata keretében több nagyabb egész- estes bemutatót is láthat a kö­zönség. Közülük -a soron követ­kező eltér -az együttes műfaji hagyományai tál. A Pécsi Nyári Színházban korábban már lá­tott klasszikus -bemutatók (Ró­meó és Júlia, Otelló, Bahcsi- szeráji szökőkút) sorát folytat­va ezúttal Csa-jlkovszkij Diótörő c., ihárcmfelvonásos -balettjét állítja -színre — koreografálja és rendezi — Tóth Sándor. A teljes balettegyüttes, a szólisták s a mintegy 60 gye­rek-szereplő - ba'l-etti's-ko Iá-sok, művészeti szakközepes diákok — nagy izgalommal készülnek a -február 9-i -premierre. Csak­úgy, mint az előadás művészeti irányítója, aki, -mint elmondta, először készít elő gyerekeknek is -szóló -balettművet. Ami a fel­nőtteknek első látásra bizo­nyára szokatlan. A pécsi kö­zönség modern balettokon -ne­velődött, -nem is -szokhatott hozzá a -klasszikus -művekhez, -amelyekben — ellentétben a modern -b a lette I őad á sokka-l — a szólók, duették, variációk vagy csoportos tá-n-crészek (di- vertisimentok) után -például -ki­alakult szokás, -hogy a közön­ség, iha tetszett, -megtapsolja a sorozat -egyes önálló ré­szeit. Klass-ziku-s hagyomány ez is, akár a tüll-szolknyo v-a-gy a spicc-cipők viselete, amelyek­ben nem szűkölködik -a pro­dukció. A bá.romfelvoaásos művet két részben játsszák, kevés szerkezeti változtatással. A Diótörő szinte -bemutatója óta állandóan változott, -arányai­ban is. Fokozatosan kialakult a darabnak -egy bizonyos ke- reth-a-gyománya, -amelyben az előadás ritmusának -ébren tar­tásáért a Pécsi Balett is átve­Nemrégiben jelent meg a Pécsi Orvostudományi Egyetem legújabb évkönyve, az 1982/83-as tanév leg­fontosabb eseményeinek gyűjtemé­nye. Olvasható a tanévnyitó ünnepi be­széd, majd a kinevezésekről értesül­hetünk. Megemlékezik az évkönyv szerkesztője, dr. Antal Ernő, a rek­tori hivatal vezetője, az elhunyt egyetemi oktatókról. Feltérképezi az egyetem szervezetét, számba veszi az intézeteket, klinikákat és szemé­lyi összetételüket, fölsorolja a tudo­mányos minősítéseket, összefoglalja az 1982. október 8—9-én megrende­zett egyetemi napok programját. Négy tudományos előadás kapott helyet az évkönyvben. Dr. Burger Ti­bor a csontvelő struktúrájáról, funk­ciójáról, patológiájáról ismertette azokaT az újabb adatokat, amelyek alapjául szolgálnak néhány mind­máig nem meqfelelően kezelhető — gyógyítható kórkép jobb megértésé­hez. ,,Az idegsejtek alakjának a je­lentősége az idegi organizáció ki­alakulásában" a címe dr. Székely György előadásának; egy éppen fo­lyamatban lévő vizsgálat jelentősé­szí -mindazokat a változtatása­ikat, tömörítéseiket, -aimelyekaz utóbbi évtizedekben általában jellemzőek voltla-k a Diótörő színre vitelében. Me-gim-ara-d -a keretjáték, s M-a-ri-ko álmá-nak világszerte -isimért (klasszikus ele-mei is, inem kevésbé. Lesz átváltozás: Diótörő herceggé, Mária -herceg-nővé; -küzdelem az Eg ériki rá I lya I, babák tánca, hópelyhek tánca, Rózs-ak-eringő s mindaz, a-mi ebben -a ba-lett- ben örökzöld. S -a.mit -a mó­dén balett híveinek sem árt élőben látniok, meg-isimerniök. A darabot egyelőre az első szereposztá-sbel'iek -próbálják: larnóczai Gizella (Mária), Sólymos Pál (Diótörő) -herceg, Alsószegi Eszter (Marika), Kör- mendy László (Grosse l-m-a y er), Hajzer Gábor (Eg-érkirály) a főbb szerepekben — és sok-a-n mások. gérő!, a munkamenetről, az elkép­zelésekről ad hírt. Dr. Csere Tibor a tüdőrák telekobalt besugárzásának tapasztalatairól számol be. Magyar- országon az utóbbi húsz évben ez a megbetegedés a férfiak között há­romszorosára, nők körében kétszere­sére emelkedett. A sugárkezejések pozitív hatását ismerteti az előadás. Pécsett 1975-ben hozták létre a komp­lex szűrőállomást, ahol a kötelező tüdőszűrésen túl sokirányú szűrővizs­gálatot is végeznek. A központi adattár tartalmát számítógépre is átvitték, ezzel is gyorsítva az ad­minisztrációt és növelve a beteg- ellátásra fordítható időt. Az ered­ményeket dr. Szilasi Anna előadása rögzíti. Az évkönyvben megtalálható még az évfolyamok tantervei, a tudo­mányos szakosztályban tartott elő­adások fölsorolása, az egyetem kül­földi vendégeinek, illetve az 1983- ban végzett általános orvosok és fog­orvosok névsora. Az írásokat a té­mához tartozó fotók, grafikonok egé­szítik ki. B. A. M eghökkentő, olykor fel­háborító történetek- keringenek az iskolás korú gyermekek és fiatalok fe­gyelmezetlenségéről az iskolá­ban és az iskolán kívül. Pa­naszkodnak a szülők, panasz­kodnak a- pedagógusok, sőt a gyerekek is. Mindenki elége­detlen. A pedagógiai szaksajtó foglalkozik a témával, sőt a kérdés — egy-egy konkrét eset kapcsán — a legszélesebb nyilvánosság előtt is hangot kap. Joggal vetődik fel ai kérdés: igaz-e, hogy iskoláinkban baj van a fegyelemmel? „Igaz, na­gyon is igaz!" — csábít a gyors és határozott válasz. Ám a tárgyilagos elemző megkér­di előbb: mihez képest? Társa­dalmunk egészének fegyelmé­hez viszonyítva? A megszorítás indokolt, hiszen olyan sok szó esik manapság a munkafegye­lemről, a szerződéses fegyelem betartásáról, önfegyelemről, mindennapi viselkedésünk fe­gyelméről és kultúrájáról stb. Ha az iskolai fegyelem kérdés­körét ebbe a tágabb összefüg­gésbe helyezzük, már nem any- nyira nyilvánvaló, amelyet az imént még nagyon határozot­tan igaznak éreztünk. Hiszen oktatási intézményeinkben pon­tos kezdéssel, becsöngetéstől a kicsöngetésig, intenzív munka folyik, a gyermekeknek a tan­órán kívül is vannak feladata­ik, sok gyermek és pedagógus napi 6—8—10 órás műszakot teljesít. A munka elvégzését az iskolában rendszeresen ellen­őrzik, értékelik. Következéskép­pen a társadalmi, például a munkafegyelemmel való össze­hasonlításban nem biztos az, hogy az iskolák járnának rosz- szul. A közvélemény ítélete álta­lában ezt a szempontot figyel­men kívül hagyja. A felnőtt tár­sadalom kritikája saját emlé­keken alapul. Az iskolák fe­gyelmi helyzete a régi iskolák fegyelméhez képest romlott, s ez bizonyára igaz. Miben je­lentkezik? Mindenekelőtt egy sajátos „szubkultúra” kialaku­lásában, amelynek jellemzője a felnőtt társadalom értékei­nek elutasítása, a független­ség hangoztatása. A szófoga­dás, az engedelmesség eltűnt a fiatalok értékrendjéből, ám a-, közösség rendjéhez való alkal­mazkodás igénye és szándéka még nem vette át, még nem helyettesítette a korábbi pasz- szív értékrendet. A felszínen a fegyelem értelmezésének teljes zűrzavara uralkodik, s ennek szinte egyetlen mérce szab ha­tárt: az elviselhetőség mérté­ke. Ezt a falat >s gyakran át­törik az utcán, szórakozóhelye­ken, tömegközlekedési eszkö­zökön randalírozó fiatalok. Pedagógusok egy országos tanácskozásán kitűnt, hogy a köztudatban (a pedagógiai köztudatban is) zavarok mu­tatkoznak a norma és a köve­telmény, valamint a viselkedés és a magatartás értelmezésé­ben. A normát a társadalom szabja meg, konkrét követel­ményeket (például a háziren­den keresztül) az iskola tá­maszt. A viselkedés a gyermek külső megnyilvánulása, amely elsősorban a szabályok meg­tartásában vagy meg nem tar­tásában mutatkozik meg, míg a magatartás a fiatal belső meggyőződésén alapul. Ha az iskola csak a viselkedést tart­ja fontosnak és kéri szómon, még nem tett mást, mint hogy a fegyelmezetlenséget az isko­lán kívüTre szorította. Gyakori tehát a fegyelmezetlenségnek az engedelmesség hiányával .való azonosítása; még gyako­ribb, hogy — eszközök híján — az iskola nem nevel a szófoga­dásra, az engedelmességre sem. Sajátos ellentmondás. Örö­költünk a múltból egy olyan is­kolát, amelynek alapvető célki­tűzése a gyermek szófogadásra és engedelmességre szoktatá­sa volt. A szocialista pedagó­gia ezt a célt elvetette, mert valóban igaz, hogy a szocia­lista ember nem lehet egyol­dalúan kiszolgáltatott, pasz- szívan engedelmeskedő gép. Csakhogy amíg leszámoltunk az autokrácia rossz emlékű ha­gyományával, semmi úiat nem állítottunk o helyébe. A peda­gógusok jó része — félve a „maradiság” és „konzervati­vizmus" megbélyegző vádjától — lemondott a fegyelmezésről, a társadalmi együttéléshez nél­külözhetetlen szokások kiala­kításáról is, és valamiféle — pontosan sosem értelmezett — demokratizmus iegyében hagy­ta, hogy az érvényesüljön, amit a gyermek akar. De nemcsak az iskolában. -Figyeljük meg a -mai családok nevelési -szokásait I Az úgyneve­zett -modern sz-ülő-k - „pszicho­lógiai -kártevéstől" tartva, idő­hiány miatt, vagy lustaságból — az engedelmesség legele­mibb szabályait sem alakítják ki gyermekeikben. Az iskolától várják ezt, ám a pedagógus rögtön megkapja a magáét, ha a gyermek otthon panaszkodik, mert olyasmit követelnek tőle, amit eddig sohasem gyakorolt. Mit? Fegyelmezettséget, rend­szerességet, kitartást, figyel­met, lemondást, alkalmazko­dást a nagyobb közösséghez. Idősebb emberek sokszor el­mondják, hogy valaha, ha a tanító úrtól kaptak egy pofont, az apjuktól kapták otthon a másikat. Természetesen nem a testi fenyítés propagálásáról van szó, csupán arról, hogy ko­rábban még egybeestek a csa­ládok és az iskola nevelési cél­kitűzései és módszerei. Ma pe­dig nem, vagy alig. Végül ki kellene már mon­danunk, hogy az engedelmes­ségre nevelés nem kártékony valami, nem sebzi a gyermek lelki világát, hiszen —- kisgyer­mekkorban — a legtöbb gyer­mek szívesen engedelmeskedik annak a felnőttnek, akit tisztel és szeret. Az engedelmesség a fegyelemre nevelésnek egy fo­kozata-, a legelső, amely nem kerülhető ki sem a családban, sem az iskolában. Az úgyne­vezett kooperatív szakasz, vagy­is az, amikor a gyermek már az értelmével engedelmeskedik, csupán az alsó tagozat végén alakulhat ki, de csak akkor, ha már megszilárdultak benne az engedelmesség szokásai. Ebben a második szakaszban válik lehetségessé, hogy a szü­lő és a pedagógus megmagya­rázza azt, hogy bizonyos szabá­lyok betartásának mi az értel­me, miért van rá szükség. Csak azután következhet a harmadik, az alkotó szakasz, amelyet a pszichológusok a 12. életév utáni időszakra tesznek. Mi a jellemzője? A belülről vezérelt fegyelmezett magatartás (nem­csak viselkedés) kialakulása, a közösség rendjének megismeré­se és elfogadása, sőt beleszó­lás a közösségi szabályok ki­alakításába. A végső cél, természet­szerűleg, a harmadik szakasz elérése len­ne. De nem lehetséges az előz­mények nélkül. Az intézményes nevelés és a mai családok ne­velésének hibája, hogy az el­ső két szakaszt nem ismerik, nem tartják fontosnak, elhagy­ják, kikerülik, mégis a harma­dik szakasz — az önkéntes fe­gyelmezett magatartás — meg­valósulását várják. Miksa Lajos W. E. A POTE évkönyvéből Kínai telefon Nos, aki nem látta volna, a kínai telefon az olyan, hogy van a kínai utca bejáratánál egy kedves üvegkalitka, ab­ban ül egy, olykor kettő hölgy. Itt a készülék. Az utcának van egy száma, s ha én bárkivel óhajtok beszélgetni (?) az utca lakói közül, egyszerűen csak tárcsázok, a hölgy jó részletesen följegyzi az* üzenetet, majd a feljegyzést rábízza barátnőjé­re, aki szépen elgyalogol a hívott fél lakásáig, átadja, s ezzel a telefonhívás be is fe­jeződött. Aztán létezik néhány utcai telefonfülke, olyan euró­pai-forma (nem rongált!), eze­ket csodálok veszik körül a telefonálni óhajtókon kívül, hiszen tényleg jópofa látvány, hogy valaki csak úgy álldogál az üveg mögött és beszél egy olyan kis izébe. Aztán az a kevés magántelefon meg tény­leg státusszimbólum, áhítattal vár a sorára a szomszédság, mely áhítat a készüléken túl a lakás gazdájának is szól fölö­sen, aki nyilván roppant befo­lyásos. Mindennek egyik oka a „kulturális forradalom”. A jegyzetíró mindezt A HÉT va­sárnapi számából tudta meg, aminek persze, nem ez volt a vezető riportja, ám derűt és megelégedést ez keltett leg­inkább. Hála az égnek, miná- lunk nem volt ilyen kulturális forradalom, így telefonilag összehasonlíthatatlanul jobban állunk ennél a nagy ország­nál. Sőt talán immár Kínán kívül is van néhány ország, me­lyet az egy főre jutó telefonok tekintetében magunk mögé utasítunk. Nem az összes, de egy-kettő. Szó se róla, a ked­ves, ironikus riportban volt egy adag önirónia is, enélkül ná­lunk aligha lehet leadni kül­földi telefonokról szóló tudósí­tást, se pro, se kontra. Beiáttuk hát AHÉT-ből, hogy ennél sok­kal rosszabb is lehetne. Elkép­zelem például Bertha Bulcsút, aki a múlt heti Élet és Iro­dalomban kesergett megint (ki tudja hányadszor?) saját és lakótársai telefontalanságán, szóval elképzelem, amint pi­ronkodva hátradől vasárnap este, hogy hát mit ugrál ő, hisz Kínában még ez sincs. Még remény sincs, hogy 40 méter dróton — ez az akadály nála — nem múlik sokáig a dolog. Azt írja, hogy „a tele­vízió napokig dicsekedett vele, hogy az amerikai műholdban magyar műszerek vannak . . ., nem lehetne itthon is csinálni valamit? Műhold? Hát igen . . . Műhold. De nem tudunk or­vost hívni és megdöglünk.” Nyilván Kínában is. Minden­esetre az utca-titkárnő ötletét ne feledjük, még kiterjeszteni is érdemes. Miért ne lehetne például kínai újság? Ez annyit tenne, hogy a kínai posta megkapná a vasárnapi újsá­got, szépen elolvasná, aztán hétfőn reggel elsétálna az előfizetőhöz és elmesélné ne­ki. Jó részletesen. A kínai autóbuszt már csak félve em­líti jegyzetíró, az energia­szegényt, azt ugyanis, hogy az automaták nem a buszon len­nének, hanem a megállókban, az utazóközönség ott lyukasz­taná a két jegyet, aztán elin­dulna a dolgára gyalog. El­lenőr, az több kéne, mert ami­lyen az utas, folyton elkószál­na. A bérletesek meg minden délben jelentkeznének a Cit­rom utcában. Végül jegyzet- jrö ideírja A HÉT műsora utá­ni gyönge francia bohózat cí­mét, mely cím pusztán beszé­dessége okán érdemel emlí­tést: A helyzet komoly, de nem reménytelen. E mondatot a múlt heti kinai műsorújság­ból nézte ki. Nevezett kinai termék dicséretesen két lép­csős, az ember végigböngészi benne, amit meg akar nézni, aztán a napi sajtóban elol­vassa, hogy mit fog este látni. Hideg van, na. Parti Nagy Lajos Magyar film - egyiptomi díj A tavaly Egyiptomba«! bemutatott -külföld-i filmeik köz-ül Gábor Pál Anigi Ve­ráját ítélték -a legjobbnak az orszáig fil-mlkri-tikusa-i. A -Pap Vera főszereplésével készült filmalkotást -a kai­rói nemzetközi filmheteik alkalmából vetítétték elő­ször Egyiptomban. A leg­jobb -külföldi filmnek évente meg-a-já-nlott címet az -Egyiptomi Filmkritiku­sok Szövetsége — -a Film- újságírók és Filmkritikusok 'Nemzetközi Szervezeté­nek társszervezete — -ado­mányozta, és adja át a kö­zeljövőben -ünnepség (ke­retében. Klasszikus müvet próbál a Pécsi Balett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents