Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-05 / 3. szám
Uj szakasz es folyamatosság írta: Németh Miklós, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője Érthetően nagy érdeklődés 'kíséri a gazdaságirányítási rendszer január 1-i módosítását, hiszen most nem egyszerűen a szokásos kiigazításokról van szó, hanem a VII. ötéves terv és a gazdaságirányítás egészének továbbfejlesztési folyamatába illeszkedő, annak szerves részét képező lényeges átrendezésre kerül sor. Amikor a Központi Bizottság 1984. április 17-i ülésén állást foglalt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének kérdéseiben, lényegében a XII. kongresszus határozatának tett eleget, amely kimondja: ......fejlesztjük bevált gazdaságirányítási rendszerünket, a tervezést, a szabályozást, a gazdaságvezetés intézményeit és a gazdálkodó egységek szervezetét.” A Központi Bizottság állásfoglalásával utat mutatott: mit kell tennünk erőforrásaink hatékonyabb kihasználásáért, új, alkotó energiák felszabadításáért, gazdaságpolitikai céljaink eléréséért. A gazdaságirányítás továbbfejlesztése ugyanis nem öncél, hanem eszköz céljaink jobb megvalósításához, a szocialista építés feladatainak megoldásához. H angsúlyváltás Az, hogy népgazdaságunk — ha nem is zökkenők, átmeneti megtorpanások nélkül —, végül is helytállt az utóbbi esztendők világgazdasági viharai közepette, hogy ellensúlyozni tudta a bennünket ért veszteségeket, és helyreállította egyensúlyát, mindez elválaszthatatlan gazdaságpolitikánktól, gazdaságirányítási rendünktől. Az elmúlt évek erőfeszítései, törekvései — mint azt a Központi Bizottság legutóbbi december 4-i ülésén is megállapították -, fokozatosan éreztetik hatásukat és hozzájárultak a valamelyest kedvezőbb helyzet kialakulásához, így az elmúlt években folyamatosan csökkent a fajlagos energia- és anyagfelhasználás, a termelés importigényessége, és megkezdődött a gazdaság kedvező szervezeti átalakulása. Ugyanakkor megállapítást nyert az is, hogy a változó feltételekkel való lépéstartás még nem kielégítő, a mainál lényegesen rugalmasabb, hatékonyabb, a minőségi elemeket előtérbe helyező gazdálkodásra van szükség annak érdekében, hogy a gazdaság jövedelemtermelő képessége- megfelelően növekedjék: Az 1985. "évi terv irányelvei az eddig követett gazdaság - politikai irányvonal következetes továbbfolytatását tükrözik, azonban a gazdaságpolitikai gyakorlatban néhány ponton jelentős hangsúlyváltás következik be. Ezt eddig elért eredményeink lehetővé, társadalmigazdasági célkitűzéseink pedig szükségessé teszik. A legfőbb gazdaságpolitikai célkitűzés továbbra is külső egyensúlyi helyzetünk javítása. Lényeges változás azonban, hogy ez ma már nem a fizetőképesség napi fenntartását, hanem külföldi adósságállományunk csökkentését, illetve kedvezőbb szerkezetének kialakítását jelenti. A külgazdasági egyensúly javítását eddig elsősorban a belső felhasználás visszafogásával tudtuk megvalósítani, ami több kedvezőtlen tendencia kialakulását eredményezte, így több éven keresztül csökkentek a beruházások és a reálbér. Lényeges változás, hogy az 1985. évi terv ezeknek a kedvezőtlen tendenciáknak a megállítását tűzi célul, a beruházások és a reálbér csökkenésének megállításával, az import kismértékű növelésével számol. Ennek azonban az a feltétele — s ez szintén az ed- digi -gazdaságpolitikai gyakorlat lényeges hangsúlyváltása -, hogy a gazdaság jövedelem- termelő képessége fokozódjék, és ezáltal a változatlanul magas külföldi kötelezettségek teljesítése mellett a belföldön elosztható jövedelem is növekedjen. A belföldön felhasználható jövedelem növelésének két fontos forrása a gazdaság korábbinál mérsékelten élén- kebb növekedése, és a gazdálkodás hatékonysági, minőségi elemeinek fokozott előtérbe kerülése, melyekre az 1985. évi terv célkitűzéseinek maradéktalan megvalósulása épül. Ezt a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével is elő kell segíteni. Terv és szabályozott piac. A változtatások — melyek már jogszabályokban is megjelentek - arra irányulnak, hogy fokozzák a központi gaz- daságirányitó szervek munkájának hatásosságát, csökkentsék az egyedi utasításokkal való irányítás szükségességének gyakoriságát, növeljék a vállalati gazdálkodás önállóságát, és teremtsenek nagyobb lehetőséget a dolgozói kollektívák vállalatvezetésben való részvételére. A cél az, hogy fejlődjön a népgazdasági terv és a szabályozott piac kapcsolata, a döntésekkel, az azért vállalt felelősséggel jobban összhangban álló munkamegosztás jöjjön létre a gazdaságirányítási és a gazdálkodói szféra között. Mindennek a korábbinál érezhetőbben kell ösztönöznie, illetve kényszerítenie a gazdálkodókat a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodásra, a tartalékok mozgósító-- sóra, a hatékony gazdálkodásra. Az idei évi intézkedésekből újdonságuknál és horderejűknél fogva is kiemelkedik az új vállalatvezetési formák bevezetése. A közeljövőben arról kell dönténi, hogy a vállalatok milyen szervezetben, milyen vállalatvezetési forma alkalma-, zásával működjenek, -és mikor történjen az átalakulás. Mindhárom kérdés'ben előzetesen a múlt év végéig az alapító szervek és az ágazati miniszterek foglaltak állást. A vállalati kollektíva ehhez idén márciusig észrevételt tehet, javasolhatja az előzetes állásfoglalások módosítását. Az átalakulás előkészítésére vállalati bizottság alakul, az áttérés egységes szemléletű, szervezett lebonyolítását útmutatók is segítik. Az új vállalatvezetési és vállalatirányítási formákra való áttérés várhatóan 1986 végéig megtörténik; 1985-ben az érintett vállalatok mintegy egy- harmada alakulna át. Az új vállalatvezetési formák eredményes működéséhez megfelelő feltételek kellenek. Ezek egyike a piaci szervezet átalakítása, a gazdaságunkra jellemző túlzott mértékű centralizáció mérséklése. Ezért az új vezetési formák bevezetését össze kell kapcsolni a versenyviszonyok javítását célzó szervezeti intézkedésekkel. El kell kerülni, hogy a nagy önállósággal felruházott vállalatok indokolatlan monopóliummal, erőfölénnyel rendelkezzenek, de ezt nem lehet csak néhány adminisztratív intézkedéssel elérni. A szervezeti változtatásokat ezért más, a piacépítést szolgáló intézkedések is kísérik. A vállalati jövedelemszabályozásban idén nemcsak egyes mértékek változnak, hanem maga a rendszer is. Az a cél, hogy a szabályozórendszer a gazdálkodókat az eddigieknél jobban ösztönözze, illetve kényszerítse az ésszerű, piac- orientált, vállalkozói magatartásra. Erősödnie kell a nyereségérdekeltségnek, az adózás utáni jövedelmek szabadabb felhasználásában a vállalati lehetőségeknek bővülniük kell. Az is fontos törekvés, hogy a szabályozás kiszámíthatóbb és következetesebb legyen. Az idei változások meghatározóan fontos eleme az árszabályozós módosítása. Mindinkább el kell érni, hogy a nyereség tényleges, a piacon is elismert teljesítményeket tükrözzön, amihez minél szélesebb körben versenyárrendszer működésére van szükség. Ennek azonban feltétele a szabályozott piaci viszonyok fokozatos kibontakozásával erősödő gazdasági verseny, hiszen csak ez gátolhatja meg az indokolatlan költségek továbbhárítását az árban. A közgazdasági szabályozó- rendszer tehát a mainál jóval egységesebb, normatívabb lesz. A mainál világosabban fog elkülönülni az a vállalati kör, amely feladatainál és gazdálkodási körülményeinél fogva képes a nyereségérdekeltség alapján működni. Az időtényező szerepe A világgazdasági változások és 'az ezekhez való igazodás jelentős átrendeződést feltételez a gazdasági élet, a gazdálkodás minden területén. Ennek egy része, jellegénél fogva, nem tud .végbemenni helyi konfliktusok, a jelentős társadalmi-gazdasági mobilitás kibontakoztatása és vállalása nélkül. Mindezért érdemes áldozatot hozni, következetesen vállalni a nagyobb teljesítménykövetelményeket, a szükséges nagyobb munkaerőmozgást, a teljesítménytől függő nagyobb differenciálódást. Különösen a veszteséges és alaphiányos vagy alacsony hatékonyságú vállalatok problémájának megoldásában kell előbbre lépni, hiszen a cselekvés halogatása már a szerkezetváltás alapvető akadályát jelenti. Tény: a feszítettebb követelményekhez átgondolt programmal és egyértelmű elhatározással a vállalatok nagyobb része, folyamatosan, alkalmazkodni tud — kisebb részük erre nem képes. Egves vállalatok ismétlődő problémái arra utalnak, hogy objektív és szubjektív okok miatt nem találják a kibontakozás útját. Ahol a problémák átmenetiek és a világggazda- sági dekonjunktúrából, strukturális válságból eredőnek ítélhetők, ott az államnak segítséget kell nyújtania ezek áthidalására. Erre egyébként az állami költségvetésben megfelelő források állnak rendelkezésre. Ott azonban, ahol a nehézségek tartósak — és főként hibás vállalati döntések következménye -, a terhek állami átvállalása nem indokolható. Ezeknél a vállalatoknál szigorúan meg kell követelni a kibontakozás garanciáját nyújtó gazdálkodási programot, és csak annak felelős megítélésével adhat az állam segítséget. A támogatás tartós fenntartására nincsen mód, mert az a gazdaságtalan működést konzerválná, és más hasznos célok elől vonja el a forrásokat. Természetesen a támogatásokat egyszerre megszüntetni nem lehet, a leépítést a strukturális változások folyamatában és azok elősegítésére kell megvalósítani. Ezt szorgalmazzák a gyorsan változó világgazdasági feltételek is. Rendkívüli mértékben megnőtt az időtényező, a gyorsaság szerepe. A hetvenes évekbeli tapasztalatainkból arra következtethetünk, hogy a szükséges reagálás elmaradása, a késlekedés — különösen tovább romló feltételek idején - nagy, csak rendkívüli erőfeszítésekkel felszámolható veszteségeket okoz. A gyorsaságnak elengedhetetlen feltétele a következetesség. A következetesség és gyors reagálás segít abban, hogy a vállalatoknál növekedjék a bizalom a központi irányítással és .intézkedésekkel szemben, mert így jobban érzékelik a külső és belső viszonyok közötti kapcsolatot. így lesznek a központi intézkedések kiszá- míthatóbbak - a világgazdasági változásokból és központi tervekből jobban levezefhetőbb a szükséges gazdálkodási magatartás. Megszűnt az országos központ Változások az állami gazdaságokba n Az újságok imég 1984 őszén közölték a hírt: 1985. január elsejétől kezdve megszűnik az Állami Gazdaságok Országos Központja. Azóta már azt is tudjuk, ihogy az állami gazdaságokat két irányítási csoportba sorolják: 77 gazdaság esetében vállalati tanács, 43 gazdaságnál közgyűlés, illetve küldöttgyűlés irányítja majd a vállalatokat. A két 'kategóriába a 'besorolás a létszámalakulás figyelembevételével történt. Az országos központ megszűnésével lezárult egy igen jelentős, szinte történelminek nevezhető korszak az állami gazdaságok életében. A haladás bázisai Ma már elvitathatatlan, hogy a szocialista mezőgazdaság átszervezésének időszakában óriási szerepük volt az állami gazdaságoknak: gondoskodtak vetőmagvakról, szaporítóanyagokról, általuk szerezték be a szövetkezetek a tenyészállatokat. Az intenzív búrafajtákat is az állami gazdaságokban próbálták ki először. Szerepük volt az állami gazdaságoknak a hibridkukorica-termesztés kialakításában és a ihibridüze- mek létrehozásában. Klenczner András, az Állami Gazdaságok Országos Központjának vezérigazgatója egyik visszapillantásában írta, hogy a gazdaságok útkeresői, kísérletezői, fejlesztői voltak a nagyüzemi állattartó telepek létesítésének, tartástechnológiái gépek, berendezések alkalmazásának és terjesztésének. Eredményesen vettek részt a szarvasmarha-ágazat fejlesztésére kidolgozott kormányprogram végrehajtásában. Ennek köszönhető, hogy megteremtődött a magas tej- hozamú szarvasmarha-állomány az országban, és kialakult a racionális tartástechnológia. (Egy kimutatás szerint 1983- ban az egy tehénre jutó tejtermelés meghaladta az évi 5 ezer litert.) Ma már folyamatosan termelnek a korszerű állami gazdasági sertéstelepek, a baromfiágazatban nemzetközi szinten is elismert eredményeket értek el, és jelentős az állami gazdaságok kutató, fejlesztő és szervező munkája. A termelés magasiskolái Az állami gazdaságok által szervezett és alapított termelési rendszerekben meggyorsult a műszaki fejlődés, tervszerűbb, szervezettebb és fegyelmezettebbé vált a termelés, és ezáltal eredményesebbé a gazdálkodás. A termelési rendszerek kihatással voltak az egész mezőgazdaságra, mivel az itt bevált új fajta, gép, vegyszer, agroteohnikai eljárás gyorsan elterjedt az egész országban.. A magyar mezőgazdaság termelése 1970 és 1980 között gyors ütemben, évi 4,8 százalékkal növekedett. Az állami gazdaságokban ugyanebben az időben 7,6 százalékkal tudták növelni a termelést. A gazdaságok jelenlegi területi arányuknál nagyobb mértékben — 17 százalékban — vesznek részt a lakosság ellátásában és az exportban. Az állami gazdaságok termelési szerkezete is eltér az országos arányoktól. Az állatsűrűség 30 százalékkal meghaladja az országosat. Másfélszer több szarvasmarhát, négyszer több sertést, három és félszer több baromfit, és ugyanannyi julhot tartanak területegységre vetítve, mint a termelőszövetkezetek. A nagyüzemi szőlő-, gyümölcsültetvények aránya is jelentősen meghaladja az országosét, és a termelőszövetkezetekét. Hogy az állami gazdaságokat évek óta a mezőgazdasági termelés magas fokú iskoláinak nevezték, ohhoz hozzájárult a gazdaságok személyi állománya, annak összetétele, képzettsége. A múlt évben az állami gazdaságokban 145 ezer dolgozó tevékenykedett, ezek között 7 ezernek volt egyetemi és főiskolai, 10 ezernek .középiskolai végzettsége. A gazdaságok képzett dolgozói, mint falun élő értelmiség, nagy számban vették részt a közéleti munkában, s azon fáradoztak, hogy kialakítsák a szocialista falu típusát, ami sikerült is. r Uj szakasz A január elsejei változások lehetővé teszik az önállóbb, függetlenebb gazdálkodást az állami gazdaságok számára, de szükségessé válik ugyanakkor egy, a gazdaságok együttműködését biztosító szervezet megalakítása is. Ez a tervek szerint a minisztérium mezőgazdasági főosztálya keretében tevékenykedik majd, mint állami gazdasági osztály. Magyar Gábor MÉM miniszterhelyettes szerint az állami gazdaságoknak továbbra is feladatuk marad a termelésfejlesztésben való kezdeményezés: a biológiai alapanyagok, vetőmagvak, szaporítóanyagok, tenyészállatok előállítása, az új termelési technológiák kidolgozása, alkalmazása és mindezek útján olyan magas szintű és eredményes gazdálkodós megvalósítása, amely tovább formálja, alakítja a magyar mezőgazdaságot. Olyanra tervezik a gazdaságok új együttműködési formáit, amelyek lehetővé teszik más gazdálkodó szervezetek részvételét is a munkában, és amelyek kiterjedhetnek kereskedelmi tevékenységre is. Szerves része marad az új társulási szervezetnek az ÁGKER Korlátolt Felelősségű Társaság is. összegezve az elmondottakat: 1985. január elsejével új szakasz kezdődött a hazai állami gazdaságok történetében. Illés Sándor, Az év első munkahete meglehetősen rövid volt. Itjy nem történt oly sok esemény, melyből a krónikaíró válogathatna. Mi foglalkoztatta mégis ezen a héten megyénkben az embereket? Az üzemekben munkásgyűléseken, a mozgalmi szervek tanácskozásain, a gazdasági vezető testületek értekezletein természetesen az év gazdasági feladatairól volt szó. Arról, hogy milyen új körülmények között lehet az elvárásoknak megfelelni, a maguk elé tűzött feladatokat teljesíteni. Sok jó elképzelés, kezdeményezés alakult ki, melyekről mi is beszámoltunk lapunkban. Gyártmányfejlesztési tervek, exportlehetőségek bővítése, új piacok keresése, jobb munkaerő-gazdálkodás, önköltségcsökkentési törekvések, bér- fejlesztési lehetőségek — mindezek visszatérő elemei voltak ezeknek a tanácskozásoknak. A tél örömei és gondjai is foglalkoztatták az embereket. Még néhány napig élvezhették a téli szünetet a diákok, a kicsinyek végre sok év után tömegesen kereshették fel a szánkózásra, sízésre alkalmas terepeket, jégpályákat. Igaz, hogy a hét második felében megkezdődött az iskolai tanítás, előre vetette árnyékát a félévi értesítő közeledte. A tél gondjaivdl elsősorban a járművel közlekedők, az utak és járdák megtisztításáért felelősek küzdhettek. Maradt az örök vita, vajon meddig van erő, idő a jégtől, hótól mentesíteni városban, közlekedő útvonalakon az úttesteket, miért maradnak továbbra is még sok helyütt a balesetveszélyes járdák? Reméljük, a vita nem tart soká, a megoldás mindenkit megnyugtat majd. De bizonyára néhány helyen a nagyobb szigorra, felelősségrevonásra is szükség lesz. Sokan megnyugvással olvasták, hogy a héten a Minisztertanács- ülése foglalkozott a fogyasztói érdekvédelemmel. .Elismerte azt a fontos társadalmi tevékenységet, melyet a Fogyasztók Tanácsai a megyékben is véqeznek. Buzdítást ad e* továb.bi munkájukhoz. Lapunkban eddia is fórumot biztosítottunk tevékenységüknek, a jövőben is hagyományos fogyasztói oldalunkon tesszük majd közzé jó és rossz tapasztalataikat, iavaslataikat a vásárlók érdekvédelmének javítására. M. E. HÉTVÉGE 3. . é M \ ym'íA ä j -.1 * gHj
