Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)
1985-01-22 / 20. szám
1985. január 22., kedd Dunantűii napló 3 Aszálykár, tűzkár, mérleghiány után A drávaszabolcsi termelőszövetkezet gordisai terményszárítója. A magasabbik az újonnan épült torony. Fotó: Erb János Jó évet zárt a drávaszabolcsi Dózsa Tsz Felszámolták a veszteséges ágazatokat Új földeket vontak művelésbe Gabona- és húsprogram — nyereséggel Hosszú idő után a tavalyi év volt az első, amikor egyetlen termelőszövetkezetet sem kellett szanálni Baranyában. Ez annak köszönhető, hogy jól sikerült az 1983-as év, s az akkori aszály sem sújtotta különösképp Baranyát. A homokföldi gazdaságok azonban megszenvedték az 1983-as aszályt, köztük is leginkább a drávaszabolcsi Dózsa Tsz, ahol a gabonafélékben, főleg a kukoricában nagy hozamkiesést okozott a szárazság. S mivel a baj nem jár egyedül, az aszály még tűzkárral is párosult. Az év nyarán leégett a szövetkezet SIROKKÓ terményszárítója, amit alig két évvel ezelőtt, 1981-ben építettek, 4,1 millió forintért. Az elemi csapások előre nem tervezhetők, s bár bekövetkeztek, a szabolcsiak nem írják kizárólag az aszály meg a tűzkár számlájára az 1,3 millió forintos mérleghiányukat. Ezúttal egyedül ők voltak mérleghiányosak a megyében, de ezt saját tartalékalapjukból rendezték. Sem óvadékot, sem szanálási hitelt, sem állami támogatást, tehát semmiféle külső segítséget nem vettek igénybe a termelés folytatásához. Mérleghiányuk sem lett volna, ha úgy döntenek, hogy átgörgetik a következő évre a hiány egy részét. Nem tették, mert az az elvük, hogy a kárt akkor kell elviselni, amikor jelentkezik. A tsz tagjai nem zúgolódtak, zokszó nélkül tudomásul vették, ha nincs nyereség, nincs nyereség- részesedés, s jövedelmük kevesebb, mint az előző jó évben, amikor 15 millió feletti nyereséggel zárt a közös. Ez a „nem elodázni a megoldást” alapállás a korábbi időszakban nem volt éppen jellemző a megyében. A szorult helyzetbe került szövetkezetek inkább maguk előtt görgették a pénzügyi problémákat, amivel csak halmozták a bajt. Ennek aztán gyakran ismételt szanálás, esetleg teljes felszámolás lett a következménye. A szabolcsiak úgy döntöttek, hogy tiszta lappal kezdik az 1984-es évet, s ez a magatartás vagy megoldás nemcsak eleve szimpatikus, de mint majd a későbbiekben látni fogjuk, hatásaiban eredményes is volt. Térjünk azonban vissza még egy gondolat erejéig 1983-ra. Az akkori megtorpanás Dráva- szabolcson nem egy hanyatló, hanem egy fejlődésnek indult, az adottságainak és a piaci igényeknek megfelelő új termelési szerkezetét kereső gazdaságban következett be. A fő profilt a gabonatermelésben és a sertéshizlalásban jelölték meg, s fejlesztéseiket már az 1980-as évtől kezdve e fő céloknak rendelték alá. A termő- terület növelése érdekében egy többlépcsős rekultivációs programba kezdtek, s 1981—82-ben 12 milliós kapacitásbővítő rekonstrukciót hajtottak végre a sertéstelepen, amelynek kibocsátó képességét 3700-ról évi 7300 darabra növelték. Egyidejűleg határozták el a veszteséges ágazat, a szarvasmarhatenyésztés felszámolását. A szerkezetváltás épp 1983- ban következett be, ami önmagában is kisebb fajta földrengést idézett elő a gazdaságban. A 30—35 000 forint értékű teheneken, a lanyha kereslet miatt, kénytelenek voltak 10— 15 000 forintért túladni. Ily módon az ágazat teljes felszámolásából 2,7 millió forint káruk származott. Nagy érvágás volt ez egy olyan évben, amikor nem várt elemi csapások következtek be. Egyben tanulságul szolgál mindazoknak, akik még előtte állnak az efajta struktúraváltoztatásnak. Óvatosságra int, hisz a nagy eszközt lekötő szarvasmarha-ágazat felszámolása sehol sem mentes kisebb- nagyobb megrázkódtatástól. Most újra zárszámadásra készülnek Drávaszabolcson. S a vezetőség, melyben csak annyi változás történt, hogy április 1. óta Börzsei Károly a tsz főkönyvelője — ezúttal minden eddiginél eredményesebb gazdasági évről adhat majd számot a tagságnak. Növénytermelési eredményeik még sosem voltak ilyen jók, búzából 5,3 tonnát, bál 5 tonnát takarítottak be hektáronként, összesen 14 612 tonna gabonát termeltek 2390 hektáron. A leégett szárító helyett 5,8 milliós beruházással egy új, Bábolna-szárítót építettek rekordidő alatt, saját erőből. Az építkezést március 23-án kezdték és június 27-re, az árpaaratás megkezdésére be is fejezték. Az időben történt döntés és a gyors átfutás 1 millió forinttal csökkentette kiadásaikat. Más tekintetben is gyarapodtak. A rekultivációs programot folytatva az előző évi 100 hektár után újabb 46 hektárt vontak szántóföldi művelésbe, 1,2 milliós ráfordítással. A gabonatermelés bővítésére világbanki hitelt vettek fel, gépberuházásra és gabonatároló-építésre. Csak gépek beszerzésére 9 millió forintot fordítottak: Claas Dominátor kombájnokat, Nődet vetőgépeket, csőtörő adaptereket vásároltak. Saját rezsiben és kivitelben építették fel az új, 3000 tonna befogadóképességű csarnoktárolót, amelynek műszaki átadása december 21-én megtörtént. Tovább korszerűsítették a KA—HYB telepet, ahol menetközben keverő, saját gyártmányú takar- mány-kiadagolókocsival juttatják ki a sertéseknek a C. C. M.-et. A gépet Marásek János üzemmérnök és kollektívája szerkesztette, amiért 25 000 forint újítási díjat fizetett a tsz. Takarmánykeverő üzemükben ebben az évben kezdik meg a különféle tápsorok gyártását a háztáji gazdaságok részére is. A várható pénzügyi eredményekről még nem szívesen nyilatkoznak. Annyi bizonyos, hogy ezúttal nem volt veszteséges ágazatuk. A növénytermesztésben - a homokos területek ellenére 35—40 százalékos, az állattenyésztésben — vagyis a sertéstelepen — 12— 15 százalékos nyereségrátát tudnak felmutatni. A termelési értékük 4—5 százalékkal emelkedik. Az előzőleg veszteséges építőrészlegük ezúttal tiszta nyereséget hoz. üzemi bevételeik emelkednek, hízott sertésből például 1000 darabbal értékesítenek többet, mint az előző évben. A tervezett 8 millió forint üzemi tiszta nyereséget túlteljesítik, a végeredmény szerényen számolva 10 millió, merészebben számolva 15—16 millió forint lesz. Ettől függően fizetnek majd ismét nyereségrészesedést tagjaiknak. Anyagi helyzetük stabilizálódósának jeleként a Dózsa Tsz fejlesztési alapjából 1984- ben félmillió forintot utalt át a helybeli óvoda építéséhez. A tsz-tagok és szocialista brigádok ezen felül igen sok társadalmi munkát végeztek az óvodánál. A falak már állnak, s remélik, tető is kerül majd rá — ebben a Baranya megyei Tanács segítségére is számítanak. Egyelőre a tsz óvodabusza ebben a kemény télben is Drávaszabolcsról Mattyra hordja naponta az apróságoNagy értékű munkák a Szénbányák Tervező Irodájából öt év alatt 210 dokumentáció liásztémában Csúcsban a hatvan fős közösség Januártól önállóan É vente mintegy 450 millió forint értékű tervezési munkát végez a Mecseki Szénbányák Tervező Irodája. Néhány esztendeje ez az összeg 200 millióval kevesebb volt. A növekedés oka, hogy a liász-program keretében egyre több terv készül. Az iroda 1985-re 110 terv elkészítésére kapott megbízást, aminek a 80 százaléka liász-programbéli célkitűzéshez kötődik. A munka értéke elérheti a félmilliárd forintot. A 60 fős közösség a vállalati és a liászberuházások 30— 40 százalékának megtervezéséért felel. A többit idegen cégek tervezik. Köztük oroszlán- részt vállalt a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet (KBFT), amely a liászfejlesz- tések generáltervezője. — Pillanatnyilag csúcsnak számít, hogy kapacitásunk 80 százalékát a liászprogram köti le. Most Béta, Zobák, István III. új bányáit tervezzük — mondja Hódosi Sándor irodavezető. — Többre is képesek lennénk, de eleget kell tennünk a vállalati belső kisberu- házásokban, felújításokban, az önerős termékfejlesztésekben a vállalt kötelezettségünknek is. — A lészámleépítés után 60- an maradtunk. Az egyéni leterheltség már-már maximális. Az intenzitásnövelés ~ érdekében négy irodai és két vállalati tervező gazdasági munka- közösséget szerveztünk. Januártól mint önálló elszámolási egység évente tízmillió forinttal gazdálkodunk. Megvalósíthatjuk a vállalati és az egyéni érdekeltség összhangját, vagyis az alapbér mellé a többA Pécsi Hőerőműben a 2-es turbina három kisnyomású elő- melegítőjének víznyomáspróbájára és szerkezeti vizsgálatára várják Kaponyi János kazánfelügyelőt, a pécsi Energiafelügyelettől. Míg Csirke István fűművezető előkészíti a gépkönyveket, a felügyelő átöltözik — mindenütt, ahová rendszeresen eljár vizsgálni, munkaruha várja — és indulunk a csarnokba, ahol Biró György lakatos csoportvezető irányításával minden készen áll a víznyomáspróbára. — Kezdhetjük — mondja Kaponyi János, miután szemrevételezte a két kiemelt kisnyomású előmelegítőt. Rápumpálnak 13,5 bar nyomást az egyik csőköteges, több méter magas berendezésre, annak 5 percig tartania kell a nyomást. A zseblámpa fényében két perc elteltével már csak 12 bárt mutat a műszer. — Valahol kilyukadt — állapítják meg. — Pedig tegnap tizenöttel nyomattuk — mondja Biró György. A 286 darab húszas átmérőjű, kettes falvas- tagságú és egyenként legalább 5 méter hosszú cső valamelyike tehát kilyukadt. Az újabb nyomáspróbával sincs szerencsénk — a csarnok másik végében lévő harmadik berendezés is ereszt. A kazánfelügyelő létrán ereszkedik le a több méter mély „köcsögökbe”, azaz az előmelegítő edényekbe, lent a stecklámpa fényénél krétával megjelöli a hibás részt és odaírja, hogy azt miként kell kijavítani. Mire felér, a hatalmas rozsdabarna belső palást tele krétarajzzal. A nyomáscsökkentő edénybe csak ovális nyíláson tud bemászni és artistaként ereszkedik le. — Nem fél? — kérdem, ahogy elnyeli a szűk nyílás. — Itt nem, de a 10 baros letteljesítés után mozgóbér jár. De csak abban az esetben, ha a tervező tartja a határidőt, kifogástalan a minőség is. A nemrégiben elkészült és a most munkaasztalon levő tervek közül néhányat említve is szembetűnő, hogy a mecseki szénmedencében sohasem volt a mostanihoz hasonló szellemi kapacitás a tervező részlegben. Pécsbányán például a X. szinti keleti-aknai rakodó tervezése a liászprogram keretében eqészen kimagasló, bányászati, gépészeti és villamossági ismereteket követelő komplex tervezési feladat. Az automatikus csilletovábbítóktól, csillefogóktól az ugyancsak automatikus vezérlőpultig mindent ők terveztek, a vállalat gépüzeme és villamosüzeme végezte el a kivitelezési munkákat, méltán viseli a berendezés a Mecsek rakodó elnevezést. Nagymányokon a világbanki hitel keretében bővülő brikettgyárhoz a préstér bővítését tervezik, a daruzott csarnok építési, gépészeti és villamossági tervezése ugyancsak komplex feladat. Szinte az egész vállanyomás alatt már van rizikó a munkámban. A berendezéseken magam is láthatom: az eróziós kopás elől nincs menekvés. Hiába he- gesztenek a beáramló 4,5 baros nyomós elé csőkötegeket védő vastag gőzterelő lemezt, a nagy segességű víz és gőz elmar, kimar mindent, ami az útjába kerül ... Megyünk vissza az irodába. A kazánfelügyelő munkaruháján alig látható a rozsdafoltoktól az eredeti zöld szín. Visz- szaöltözik és kezdetét veszi a munka lelke, az adminisztráció: a gépkönyvekbe le kell írni a tapasztaltakat, a teendőket. (Mindezt majd hivatalában a gépkönyv másolati példányába is bevezeti és a törzskönyvbe a vizsgálat tényét.) — Miért kell ennyit és eny- nyi könyvbe írni? — Hogy akár 10 év múlva is nyoma maradjon a változásoknak, hogy később is tudjanak mihez hasonlítani, tudják, milyen gyakoribb korróziós meghibásodások fordultak elő korábban — magyarázza. Közben a komlói erőműtől jönnek be, s gyorsan megegyeznek az időpontban a kazánfelügyelővel: pénteken szerkezeti, hétfőn víznyomáspróbát fog náluk tartani. Itt úgy köszön el a főművezetőtől és a csoportvezetőtől, hogy hétfőn megismétlik a próbanyomást. Kaponyi János üzemmérnökként nyolcadik éve dolgozik a pécsi Energiafelügyeletnél, egy éviq az idősebb, tapasztaltabb kollégái védőszárnyai alatt ismerkedett a szakmával Baranya, Somogy és Tolna megyében. Közben letette a nyomástartó edényekből, majd később a kazánokból a szakvizsgát. 1978. január 1-től önálló kazánfelügyelőként vizsgál, ellenőriz, intézkedik, ha kell ellát szellemi erőfeszítésének eredménye a Zobák diagonál- légakna továbbmélyítési terve: a nagy nyomás, □ különleges kőzetviszonyok speciális, engedékeny rendszerű biztosítás tervezését tették szükségessé, ezt sikerrel megoldották. Vasas-bányán a sűrített-leve- gő-ellátás zavartalanságát biztosító két 100—100 köbméteres kompresszor telepet terveztek, most folyik az ehhez kapcsolódó két turbó-rész tervezése is. A bányaműveléshez kapcsolódó tervek azonban csak egyik részét képezik a sokoldalúan felkészült Tervező Irodának: Komlóq a „v”-jelű 18 lakásos épületek tervdokumentációit is ők készítették el... A Tervező Iroda kollektívája nemcsak a liászprogramból vállalt kötelezettségét teljesíti. Nagy hangsúlyt fektet az önerős termékelőállításra a központi gép-, valamint a villamos üzemmel és a MÉV-vel együttműködve. Szépek az eredmények az aknajelzők, transzformátorállomások, kompresszortelepek automatizálásában, vagyis a mikroprocesszoros és az elektronikus megoldások kifejlesztésében. Eladásra vár a Mecsek III. komülex aknakiszolgáló berendezés, valamint a csillefordítókorona. Az anqol nyelvű ismertetőt ilyen céllal nyomtatták. Csuti J.—L. J. járást kezdeményez és szinte mindig úton van, hisz Pécs, Baranya és Tolna megye egy része tartozik a felügyelet alá. Hárman vannak kazánfelügyelők. A POTE kazánházába tartunk, ott előbb 15 baros próbanyomással kívülről, majd azt tízre csökkentve, a lángcsőben belülről is szemrevételezi a teljesen új csöveket kapott 20 éves kazánt. Auth Ádám főgépész is utána bújik a szűk nyíláson ... Ez is rendben. Kaponyi János újra visszaöltözik civilbe és adminisztrálni kezd. összegezem a tevékenységi körét — ami nem kevés. És a felelősség. Kiadványt mutat: az országban 35 kazánsérülést okozott 83-ban a kezelési hiba, a hanyagság. Mindegyik tetemes kárral, jelentős termelés- kieséssel járt. — Ennyi múlik az emberen? — Igen, az emberi hanyagság, figyelmetlenség okozza a legtöbb bajt. — Van ennek valamilyen technikai magyarázata? — Az nincs, csak akkor alszanak legmélyebben a kezelők. — Élményei? — Kezdőként a szekszárdi kórházban 400 ágyat kellett ki- üríttetni a kazánok sorozatos meghibásodása miatt. Bár a tények engem igazoltak, ez mégis kellemetlen élményem volt. Az viszont emlékezetes marad, hogy éveken át közreműködhettem a paksi atomerőmű építkezésénél, és az ottani hagyományos berendezések azóta is hozzám taríoznak. Murányi László Valahol kilyukadt!§| Egy nap a kazán- felügyelővel
