Dunántúli Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-29. szám)

1985-01-16 / 14. szám

1985. január 16., szerda Dunántúli napló 3 Baleset­veszélyes járdák Síkosak oz utak és a járdáik. A baleseti sebé­szetre január 1-től 54 sé­rültet szállítottak kéz-, láib- és csuklótöréssel, sza lag húzódással. A Köztisztasági Vállalat 'munkagépei és alkalmi (munkásai megfeszített erővel dolgoznánk. De mi a helyzet a lakóépületek, intézmények (környékén? Hogyan gondoskodnak a tj á rd á k ta ka rításá ró I a családi házak tulajdono­sai? Turcsid József és Hu­nyadi János köztenület-ifel- ügyelckkel Kertvárosba in­dultunk ellenőrzésre. „A többi városrészhez viszonyítva itt tapasztaltuk a legtöbb gondatlansá­got és innen érkezett a legfőbb bejelentés a köz- terület-felügyelőségíhez — imondja Tutcsíos József. — A régi Kertvárosban több- Ihelyütt az egész utcáiban (havasak, síkosaik a járdák. Figyelmeztetésre sem haj­landók letatkarítani. A Víg utcában például a csalá- diház-tulajdonosok neim takarítják le a betonozat- lan járdát. A felszólítás után 200 forintra bírsá­goljuk őket. A Bolyai Farkas és a Kertváros utcában hason­ló a helyzet. Szinte min­den második ház előtt vas­tag hó réteg borítja a jár­dát. A Honvéd téri játszó­tér mellett havas szemét­domb: karácsonyfák, ce- ímenteszsólkck, salak. lEgyeilőre még vita tárgya, 'hogy kié ez a terület, a Köztisztasági vagy a Park­építő Vállalaté. Az új Kertvárosiban alig lehet közlekedni a korcso­lyapálya síkosságé utakon. Ezek az autóval járható utak mellékútnak minősül­nek, ezért sózásuk már neim a Köztisztasági Vál­lalat feladata. Megoldás­ra lenne szükség. A Köz- tisztasági Vállalat annyi­ban segít, hogy a lakók kérésére kiszállítja a sózó­anyagot. A PIK-lakások házfel­ügyelőit dicséret illeti. Ki­vétel nélkül mindenütt tiszta a lakóházak környé­ke, a ióirdák. Neim mond­ható el ugyanez a társos- bázakról. A Zsuzsanna utcai saroképület lakói beosztották uqyan, hogy ki mikor köteles letakari- tainii a iárdákat, pnnek el­lenére ieaesen maradtak. A Hajdú Gyula utcai 2—4. számú társasház sem tud­ja megoldani a takarítást, mivel a lakásszövetkezet­ből kilépett a közösség, a házmester felmondott. A Nevelési Központhoz telefonbejelentósre men­tünk. A napokban egy kis­lány lezuhant a jeges lép­csőkön. Ottjártunkkor már felesákányolták a több centiméteres jeget a lép­csőkről a központ udva­rosai. A parkon átvezető utakon viszont veszélyes közlekedni. Több helyen tükörsimára csúszkálták a gyerekek. Az utak rendbe­hozatalát kézi erővel neim lehet megoldani, olyan vastag a letaposott hó és íjég. A központban mind­össze 5 ember van erre a munkára. Járdatiisztífó gé­pekre lenne szükség, mi­nél előbb. Több mint há­romezer gyenmek jár ide. A Közterület Felügyelő­ség eddiig 50 figyelmezte­tést küldött ki. Ezután már bírságolnak: az első eset­ben 200, majd 500 forint­ra, harmadszorra pedig szabó lysértési feljelentést tesznek, ahol 3000 forin­tig terjedhet a bírság. Marton Gyöngyi Hadseregalapítók Takács Vince ny. alezredes T öbb ezren voltak, akik 1945. január 20-an az Ideiglenes Nemzeti Kormány toborzási felhívására jelentkeztek a fasizmus elleni harcot vállaló demokratikus hadseregbe. — 1944. október 23-án ke­rültem szovjet hadifogságba, a táborban egy idő után meg-_ kérdezték, lenne-e kedvem an­tifasiszta tanfolyamon részt venni. Igent mondtam. Hogy helyesen cselekedtem, az akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a tanfolyamon egy számomra új eszmével ismerkedtem meg, mely emberibb életet vallott, mint amit addig ismertem. De­cember közepén közölték ve­lünk, hogy megalakul a de­mokratikus hadsereg, s lehet jelentkezni a fasiszta Német­ország és a nyilasok elleni harcra. Jelentkeztem ... — mondja Takács Vince. A Pécsi Helyőrségi Művelő­dési Otthon klubszobájában szinte izzik a levegő a nyílt tekintetű, gyorsbeszédű férfi körül. Igazolványokat, doku­mentumokat mutat. — Vas megyei parasztgyerek voltam. Addig csak azt tud­tam, hogy kit kell nagyságos, tekintetes úrnak szólítanom, s hoqy a jegyző akkora úr volt, hogy csak félve közeledtek hoz­zá az emberek. Ott a tanfolya­mon ér'elődött meg bennem, hogy más világ is létezik, s hoqy az emberek egyenlőek. Ez a felismerés sokakban le­játszódhatott abban az időben. Takács Vince és több társa 1945 februárjában vagonírozott be a Szovjetunióban, s viszon- tagsáqos út után érkezett Deb­recenbe, majd Berettyóújfalu­ba, ahol ténylegesen megala­kult a 17/3-as zászlóalj. — Idegileg, fizikailag telje­sen kimerültek voltunk, néhány hétig pihentünk, majd kiképzé­sen vettünk részt, s április kö­zepén indultunk Ausztriába harcolni. Takács Vince Egervölgy köz­ségben lakó édesanyja évek óta nem látta fiát. A fiatalem­ber, útban Ausztria felé a vo­natból kidobott egy cédulát édesanyjának címezve, hátha megtalálja valaki, és továbbít­ja. Az ausztriai harcok után május végén indultak haza gyalog. — Egervölgy nincs messze a határtól, így engedélyt kaptam elöljáróimtól, hogy megláto­gassam anyámat. Szegény ösz- szecsapta a kezét, mikor be­léptem a házba, s csak annyit mondott, „Fiam, agyonlőnek, ha meglátnak egyenruhában”. Megnyugtattam, hogy én mór egy másik hadsereg katonája vagyok, nem szökevény. Sze­gény nem kapta meg azt a cé­dulát ... Takács Vince ezután Székes- fehérvárra került, ahol a pol­gári lakosságnak segítettek az élet beindításában. — 1946 tavaszán arra gon­doltam, hogy leszerelek, de meaqyőztek, hogy továbbra is a hadseregben van a helyem. A 6. hadosztályt 1947 közepén Pécsre helyezték, de nem so­káig szolgáltam itt, mert még abban az évben a Kossuth Aka­démiára küldtek tanulni. 1949. március 14-én avattak alhad­naggyá, majd különböző he­lyeken és beosztásokban szol­gáltam 1951-ig, okkor hadiaka­démiára mentem. Az iskola­padból hivatott maqához a mi­niszter, hogy egy új alakulatot hoznak létre, melynek én le­szek a parancsnoka. Tanulni szerettem volna, de hát. . . En­nél a tüzérdandárnál majd egy évig szolgáltam, akkor felosz­lattak bennünket. Pécsre 1964- ben kerültem vissza, s mint al­ezredes, 1983-ban vonultam nyuqállományba. Takács Vince nyugdíjas évei is aktívan telnek: tagja a Ma­gyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége Baranya megyei társadalmi bizottsáqa vezetősé­gének, s társadalmi munkában ő foglalkozik a demokratikus hadsereg alakításával kapcso­latos helyi anyagok gyűjtésé­vel. Pályafutását több kitünte­téssel ismerték el, így többek között a Vörös Csillag Érdem­renddel, a Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel, a Felszabadulá­si Jubileumi Emlékéremmel, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával. Roszprim Nándor Egy termék vevőt keres Pécsett a Humánum-ajándékbolt árusítja a mozgáskorlátozottak által készített különféle hasz­nálati és dísztárgyakat. Proksza László felvétele Gyermekrehabilitációs központ Miskolcon A gyógyítás egyedi és önálló Ilyen intézményre szükség lenne másutt is D r. Pados Eva, a Baranya megyei Tanács vb egészség- ügyi osztályának anya-, nő- és gyermekvédelmi fő­orvosa és dr. Jung Mária, a Baranya megyei Terü­leti Rehabilitációs Bizottság titkára számol be az alábbiak­ban a gyermekgyógyászok miskolci konferenciájáról. „Az élet nem azon áll, Ihogy milyen jó kártyákat kaptunk a sortstód, hamem azon, hogy egy rossz osz­tást jól játsszunk meg". Ez­zel a Steven son-idézettel kezdte előadását dr. Velkey László egyetemi tanár, a miskolci Gyenmekegészség- ügyi Központ igazgató fő­orvosa azon a tudományos (konferencián, amelyet a Ma­gyar Gyermekorvosok Társa­sága rendezett Miskolcon. Az ország minden részé­iből Miskolcra érkezett gyer- ímelkgyágyászok a tudomá­nyos ülés két napján több mint 30 előadást és referá­tumot hallgattak meg a imozgásthe rá pia szerepe a gyermekkori belgyógyászati 'betegségek kezelése és 'komplex rehabilitációja té­makörében. A kongresszus tematikájának kiemelt prog­ramját azonban a Gyermek- egészségügyi Központ reha­bilitációs osztályának meg­tekintése jelentette. Velkey professzor elmondta a relhabi Irtáéi ás centrum lé­tesítésének történetét: 1981- ben a Rokkanlak éve meg­indított egy olyan országos társadalmi mozgalmat, ami­vel lemaradásunkat hozhat­tuk be más országok nehaibi- il'ntáciás tevékenységéhez és gyakorlatához viszonyítva. A társadalom figyelme azon­ban elsősorban a mozgás-, az érzékszervi és értelmi fo­gyatékos gyermékék és fel­nőttek felé irányult. A reha­bilitáció fogalma tehát a köztudafban ilyen értelem­ben leszűkült. Éppen ezért a Gyermek­egészségügyi Központ orvos- gárdája igyekezett minden olyan krónikus megbetege­dést a gyermek- és ifjúko­rnak körében felderíteni, nyilvántartani és gondozás­ba venni, ahol a megbete­gedés az esetek többségé­ben még nem is látszik. Itt olyan krónikus belgyógyá­szati betegségeikről van szó, amelyek egy része veleszü­letett, másrészt szerzett be­tegség (pl. vese, tüdő, szív- rendszeri elváltozások, asth­ma, ízületi megbetegedések, vérzékenység, cukorbeteg­ség sfb.) A rehabilitáció fogalmá­nak másképpen tágalbb ér­telmezésétől indíttatva 1981- iben Miskolc varas párt- és állami szerveinek, valamint a város polgárainak közös akarata hozta létre a reha­bilitációs központot, amely a tervezéstől, az alapkőle­tételtől (1981. augusztus 20.) a végleges kulcsátadásig (1982. augusztus 20.) egy év alatt épült fel. Az épület (tervezői gárdája - Noll Ta­más Ybl-díjas építész vezeté­sével - és a kivitelezést vég­rehajtó vállalatok, társadal­mi szervezetek egy olyan épületkomplexumot hoztak létre, amely mind kívül, mind 'belül esztétikailag és funk­cióját tekintve egyedülálló. A rehabilitációs központ­iban a gyermekek kezelése nyers és barna színű íaborí- itású termekben történik, az egyéni tornáztotást külön tükörtermekben oldják meg. Az épület belső tereit nem szabdalják szét a falak, ahol lehetett, virágokkal, és más térelválasztókkal hozták lét­re a tágasság, a belső nyi­tottság érzését. A központ­iban feszített víztúkrös, 8x20 m-es gyógymedence segíti az úszásoktatást. A gyermekek kezelésénél az örvösök hangsúlyozzák az egyénre, a teherbíróké- pességre szabott rehabilitá­ciót, ezért minden gyermek gyógyítási folyamata egye­di és önálló. A rehabilitá­ciós központban az ambu­láns kezelési mód a jellem­ző, a gyermekek óvodai, is­kolai elfoglaltságához az or­vosok, gyógytornászok fel­tétlenül alkalmazkodnak. A miskolci gyermekreha­bilitációs centrum felépítése és működése azt bizonyítja, hogy ehhez hasonló intéz­mények működtetésére más megyékben is szükség len­ne, mert a veleszületett vagy szerzett betegség, baleset miatt beteggé vagy rokkant­tá vált gyenmek rdehabill- táciájában is a fő cél az, 'hogy a gyermek ne érezze magát szerencsétlennek, ne érezze magát másnak, mint a többi gyermek. Betegség- tudata csak olyan mértékű legyen, hogy megóvja a szá­mára veszélyes élethelyze­téktől, de ez ne vezessen a osökkentértékűség érzésé­ihez. Ennek a célnak a meg­valósításához a családon és az egészségügyi dolgozókon kívül már szélesebb réte­geknek, az iskolának, a munkahelynek, az egész tár­sadalomnak segítenie keilt szánakozásaié ntes szeretet­tel, fokozott figyelmességgel, csodálkozás nélkül, termé­szetesen elfogadva őket be­tegségük külső jeleivel, és belső nem látható problé­máikkal együtt olyanok, ami­lyenek. Import helyett hazait Gyakran előfordul, hogy a já­rókelők meg-megállnak a Rákó­czi úton egy kirakat előtt és né­zegetik az ott elhelyezett tár­gyakat. A bőrből, fából, csont­ból, műanyagból készített kü­lönféle holmik, a szépen meg­formált ajándék- vagy haszná­lati tárgyak kivétel nélkül rok­kantak keze munkái. Olyan em­bereké, akik számára a munka lényegesen többen jelent, mint rendszeres elfoglaltságot. A Mozgáskorlátozottak Bara­nya megyei Egyesülete közel ezer tagot tömörít. Az elmúlt évek során számos kezdeménye­zésük járt sikerrel. így például létrehozták az egyesület komlói irodáját, a mohácsi klubot és megalakították a rokkantak gazdasági munkaközösségét, amely rendszeres munkával, el­foglaltsággal igyekszik ellátni tagjait. A pécsi kezdeményezés nem­csak azért egyedülálló, mert az országban elsőként ismerték fel a lehetőséget, miként lehet az otthonukban élő mozgáskorláto­zottak számára hasznos elfog­laltságot biztosítani, de azért is, mert az ilymódon végzett mun­ka során olyan termékeket állí­tanak elő, amelyek többnyire hiánycikknek számítanak. A gé­pek, berendezések nélkül, gyak­ran nagy kézügyességgel létre­hozott produktumokat a hazai ipar nem szívesen gyártja, szá­mukra a kis szériában készült nagy munkaigényes termékek előállítása nem gazdaságos. A kereskedelemnek azonban mégiscsak biztosítania kell va­lahogy a kínálatot és importál, így fordulhat elő, hogy a rok­kantak gazdasági munkaközös­sége által hazai alapanyagból gyártott jelentős mennyiségű demizson nehezen talál piacra. A kereskedelmi vállalatok több­sége azzal utasította el a pé­csiek ajánlkozását, hogy tele van a raktár import áruval, elő­ször azt kell eladni. Pedig ha a kereskedelem felkarolná ezt a kezdeménye­zést, valószínűleg az egész or­szág szükségletét tudnák bizto­sítani. Az üveggyár a legutóbbi információk alapján ellátná a gmk-t elegendő és különféle űrtartalmú üvegekkel és a .mű­anyagfonat biztosítása sem je­lentene akadályt. Baranyában igen jelentős a csökkent munkaképességűek száma. Közülük csupán a moz­gáskorlátozottak több mint tíz­ezren vannak. Nemcsak szá­mukra, de a népgazdaság egé­szének is fontos lenne, hogy mi­nél többen vállaljanak munkát, olyan feladatot, amelyet min­denféle beruházás nélkül akár otthon is végezhetnének. Az üvegek befonása, a demizsonok készítése csak eqy a lehetséqes megoldások közül. Alapos fel­méréssel, körültekintő vizsgáló­dással nyilván lehetne még más hiánycikkeket is találni, amelyek előállítását vaqy összeszerelését szívesen vállalnák. Ügy tűnik azonban, hogy a másik fél még mindig nem fi­gyel fel megfe'elően a kínál­kozó lehetőségekre. Pedig ez a gazdasági munkaközösség nem csupán abban különbözik ha­sonló társaitól, hogy tagjainak többnyire gondot jelent a hely- változtatás, hanem abban is, hogy valamennyiük számára a munka és az érte járó pénz egyaránt fontos. A rokkantak havi jövedelme ugyanis viszony­lag alacsony, sokan éppen ezért a különféle juttatások he­lyett szívesebben vállalnának valamilyen rendszeres elfog­laltságot. Állandó munkát biztosítani, minél nagyobb tömegeket be­vonni a rehabilitációba azon­ban csak akkor érdemes, ha van megfelelő piaca az előállí­tott termékeknek. Természetesen kényszeríteni senkit sem lehet, hogy egy kisvállalkozás készít­ményeit megvegye, azon viszont érdemes lenne töprengeni, nem pótolná-e a külföldről valutáért beszerzett demizsonokat esetleg a hazai. Ferenci Demeter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents