Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)

1984-12-11 / 340. szám

1984. december 11., kedd Dunántúlt napló 3 Háromnegyedévi mérleg Kedvező pénzügyi helyzetben Baranya szövetkezetei Eltérő számítások az év végén várható nyereséget illetően Bánki Donát-díjas gépész Juhász Lajos A mezőgazdasági szövetke­zetek a közelmúltban vetettek számot háromnegyedévi gaz­dálkodásuk eredményeivel, egyúttal kiszámították 1984. évi várható nyereségüket. Cikkünk szerzője, a PM Ellen­őrzési Főigazgatóság Baranya megyei Igazgatóságának osz­tályvezetője ezeket az adato­kat elemzi. A termelőszövetkezetek összes bevételének és ráfordításának különbsége, tehát a nyereség szeptember 30-án 8,3 százalék­kal haladta meg az előző évit. A kedvező helyzet több ténye­ző hatására alakult ki. El­ső helyen kell megemlíteni — mint pozitív elemet — az agro- és zootechnolóqiai színvonal és fegyelem javulását, valamint az elmúlt évinél valamivel kedve­zőbb megyei időjárás alakulá­sát. Döntően ennek tudható be a minden idők legmagasabb búza-, szója-, napraforgó- és burgonyatermése, a 9 hónap alatt értékesített közel 50 000 tonna vágósertés. A kedvező terméseredmények mellett — a betakarítás és az értékesítés elhúzódása miatt — szeptember végéig a növényter­melési ágazatnál 5 százalékos árbevételkiesés jelentkezett, an­nak ellenére, hogy egyes termé­kek felvásárlási ára és értékesí­tési lehetősége január 1-vel emelkedett. Ugyanakkor az ál­lattenyésztés árbevétele 3,6 szá­zalékos növekedést mutat. Mindezek együttes hatásaként míg a szövetkezeti szektorban az alaptevékenység árbevétele országosan 5,7 százalékkal emelkedett, megyei viszonylat­ban 1,8 százalékkal az elmúlt évi alatt maradt. A termelőszö­vetkezetek adatainak áttekinté­se alapján érzékelhető, hogy a vizsgált .időszakban a sertés értékesítésénél nem jelentkezett gond, a vágómarha eladásának lehetőséqe viszont romlott, a baromfitartás jövedelmezőséqe csökkent, míg a juh piaci hely­zete ingadozott. Ennek követ­keztében a szövetkezetek állat- állománvának összetétele is át­rendeződött. IZMOSODÓ MELLÉKTEVÉKENYSÉG Az alaptevékenységen kívüli tevékenységből származó árbe­vétel továbbra is dinamikusan (14 százalékkal) nőtt. A növeke­dés mértéke 6 százalékkal meg­haladta az országos átlagot. Az év során befolyt árbevétel 36 százalékát biztosította ezen tevékenység, míg az elmúlt év­ben innen a bevételeknek csak az egyharmada származott. Ugyanakkor az is megállapítha­tó, hogy jövedelmezősége rom­lott, mert egvrészt az árbevé­telt meghaladó mértékben (15,3 százalékkal) nőtt az önköltsége (nagyobb részt a beqyűrűződő áremelkedések következtében), másrészt az előállított termékek adóterhe jelentősen emelkedett. Mindezek ellenére egyértelműen kedvezőek és követendőnek te­kinthető a mellék- és kisegítő tevékenvséq vég’ése, mivel nye­reségszintje — főleg a kedve­zőtlen Termőhelyű adottságú üzemeknél — meghaladja az alaptevékenységét, továbbá, mert a rendszeres árbevételi le­hetőséqe csökkenti az üzemvite­li hitel szükségességét. A kedvezőtlen termőhelyen gazdálkodó termelőszövetkeze­tek az idén tavalyhoz képest 16,5 százalékkal nagyobb össze­gű támogatásban részesültek. Ennek következtében az idő­arányos bevételük megközelí­tően 25 millió forinttal nőtt. Az egyéb okból támogatott üzemek eredményét is nagy mértékben (11,6 százalékkal) befolyásolta a hátrányos adottságuk ellen­súlyozására folyósított dotáció. A támogatások növekedési üte­me meghaladta az elvonásokat, s ezáltal kedvezőbb helyzetbe hozta a gazdálkodókat. Az országos mértéket megha­ladó (5,8 százalékos) költségnö­vekedést a kiugróan jó termés- eredményeket figyelembe véve indokoltnak tartjuk. Ezen belül külön kiemelést érdemel az anyagköltség mindössze 1,5 szá­zalékos emelkedése. Ez a holt munkával való racionális gaz­dálkodásra enged következtetni. Kisebb hányadában ugyancsak az elért magas hozamokkal hozható összefüggésbe a bér­költség 8,2 százalékos emelke­dése. De itt érezteti hatását az elmúlt évek dinamikus nyereség- növekedése következtében meg­valósított bérfejlesztés, továbbá a létszám kis mértékű növekedé­se is. Részben a bérköltség je­lentős mértékű emelkedésének következményeként, részben pe- diq a társadalombiztosítási já­rulék mértékének felemelése miatt a termelőszövetkezetek az év első három negyedévében másfélszer annyi társadalombiz­tosítási járulékot fizettek, mint a tavalvi hasonló időszakban. Ez megközelítően 100 millió fo­rinttal drágította az élőmunkát. INDOKOLT KÖLTSÉGNÖVEKEDÉS Az utóbbi évek szigorúbb hi­telezési feltételei, az év eleji kedvezőbb pénzügyi helyzet, va­lamint az alaptevékenységen kí­vüli tevékenység által biztosított folyamatos bevételek növekedé­se következtében a termelőszö­vetkezetek hitelforgalma elma­radt a tavalyitól. Csökkent a Magyar Nemzeti Bank által fo­lyósított hitel összege. Ennek hatásaként — az országostól el­térően — fél százalékkal mér­séklődött a bankköltség. A jövő szempontjából meg­ítélve feltétlen örvendetes, hogy szeptember 30-án a termelőszö­vetkezetek 2,5 százalékkal ma­gasabb bruttó értékű állóesz­közzel termeltek, továbbá más­félszer nagyobb értékű befeje­zetlen beruházási állománnyal rendelkeztek, mint egy évvel ko­rábban. A közelmúltban hasz­nálatba vett, illetve még folya­matban lévő beruházások na­gyobb hányadát a konvertálha­tó exportfejlesztést elősegítő sertéstelepi rekonstrukciók és szárítók építése, valamint az in­tenzív gabonaprogram kereté­ben épülő tárolók teszik ki. Ezzel párhuzamosan halad az energia-ésszerűsítési program megvalósítása, továbbá az üze­meknél folyik — teherbíró ké­pességüktől függően, differen­ciált mértékben — az elavult gépek korszerűekkel történő le­cserélése is. A jelenség annál is inkább figyelemre méltó, mert a fejlesztési források terhére történt elvonások növekedése következtében országos szinten — e szféránál — a beruházások állománya a mérés időoontjá­ban csaknem 4 százalékkal a bázisszint alatt volt. örvendetes továbbá, hogy míg az elmúlt évben a készletek szintje igen jelentősen nőtt, a tárgyévben az év elejéhez viszonyítva csak minimálisan (0,7 százalékkal) emelkedett. Az október közepén készített számítások szerint a tsz-ek ter­melési értéküket éves szinten várhatóan 7,0 százalékkal, ezen belül az alaptevékenységen kí­vüliét 30,6 százalékkal növelik. Ugyanakkor a költségek össze- qe várhatóan 11,4 százalékkal fog emelkedni. Az általuk kal­kulált nyereség viszont csaknem 100 millió forinttal kevesebb a múlt évi ténylegesnél. Felvető­dik a kérdés, mennyiben reális a számított nyereség összege? Uqvanis mi is végeztünk számí­tásokat, eszerint a banyarai ter­melőszövetkezetek idei nyeresé­ge meg fogja haladni a tava­lyit. Akkor hát mivel magyaráz­ható a tsz-ek óvatos előrejelzé­se? Minden bizonnyal azzal, hoqv a számítások elvégzésekor az évből még 3 hónap hátra volt, ráadásul az őszi munkák is jelentős lemaradást mutattak. A szakemberek — számolva egy nem kívánatos időjárás korai beköszöntésével — óvatosságra intették a pénzügyi és számvite­li szakembereket. A végleges adatok rendelke­zésre állásáig még kell várni. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban máris valószí­nűsíthető, hogy a 61 mezőgaz­dasági termelőszövetkezet ez évi nyereséqtömege az előző évit leaalább 7—8 százalékkal túl fogja haladni. Amennyiben a proqnosztizált nyereség nem kerül kimutatásra, úqy az üze­meknél igen jelentős tartalék fog kéDződni nagymértékű kész- letszint-növekedés és árbevétel­csökkenés mellett. Nehezen képzelhető el, hogy a kalkulált költséqnövekedés meavalósul, továbbá, hogy az év első három negyedévében bekövetkezett 8,2 százalékos bérköltséa-felfutás — az elhúzódott munkák elvég­zése mellett — 6,5 százalékra lecsökken. Véleményem szerint feltétlen elismerést érdemel a termelő- szövetkezetek eredményes mun­kája, a nyereségük dinamikus növekedése. Úgy gondolom azonban, hogy a tervezési mun­kát a gazdálkodó egységeknek jobban át kell tekinteniük, s ta­lán biztosítani lehetne (kellenel, hoqy az október közepén készí­tett kalkulációk (várható ada­tok) megalapozottsága, megbíz­hatósága javuljon, és ezáltal helyes irányba orientálja mind a helyi, mind a felsőbb vezető­ket, és tényeszerűen járuljon hozzá a következő évi szabályo­zó rendszer kialakításához. Az MTESZ idei közgyűlésén a Gépipari Tudományos Egyesületben évtizedek óta kifejtett eredményes tevé­kenységéért a Bánki Donát- dijat adták át Juhász Lajos­nak, a Baranya megyei Álla­mi Épitőipari Vállalat gépé­szeti osztályvezetőjének, a GTE megyei szervezete építő­gép szakosztályvezetőjének. — A kitüntetéseim között a Bánki Donát-díj a leqbecse- sebb. Azért, mert mindig i' példakénem volt a nnav ma­gvar feltaláló és gépész — mondia Juhász Lajos. — Apám állomásfőnök volt, s a mozdo­nyok világa rabul ejtett, csak egy valami szerettem voina lenni: vasút-gépész. Aztán űov alakult, hoqy álmom félia- meddin teljesült, gépész let­tem, ha nem is a vasútná . Gépésztechnikusként 1948-ban végeztem Szegeden az Állat.-i Felsőipari Iskola gépész tago­zatán. A Ganz Hajó- és Daru­gyárban szerkesztő, az átszer­vezések alkalmával Budapes­ten tervezőintézetben csoport- majd szakosztályvezető, ahol darukat és anyagmozgató gé­peket tervez. Onnan az Építő­anyagipari Kutató Intézetbe megy át tervezési osztályveze­tőnek. Eqyik munkája telepí­tette át Pécsre. — Mi terveztük meg a pécsi panelüzem technológiáját és gépészeti berendezéseit. Ez volt az első ilyen üzem Ma­gyarországon. Nehéz időket éltünk át, teljesen hazai ter­vek, berendezések és gépek kiötlésével, összeházasításává1 született meg a még ma is termelő pécsi panelüzem. Hív­tak a BÉV vezetői, hogy vál­laljam el az üzem gépészeti vezetését, s hogy biztosra menjenek, lakást is ígértek. Két gyerekkel albérletben él­tünk, így az ajánlatot sehogy se lehetett visszautasítani. Szeptemberben volt huszonöt éve, hogy leköltöztünk . . . Amikor bejáródott a panel­üzem, a lakatosüzem élére került a vállalatnál. Három év alatt - technológiát és rendszert víve a munkába — megháromszorozódott az üzem termelése változatlan létszám­mal. 1966-tól a iBÉV gépészeti osztályvezetője. Régi igazság­ként említi, hogy a technikát „lusta” ember viszi előre, mert mindig is az hajtja gondolko­dásában, hogyan lehet vala­mit géppel egyszerűsíteni. Grafikont tesz elém, hogy szemléltesse, mekkorát fejlő­dött a BÉV 1948-tól, illetve részletes adatokkal 1955-től. Helyes volt a vállalat gépesí­tési elképzelése, mert a közel állandó létszám mellett a gé­pesítés növelése a termelés növekedését eredményezte. — A tavaly év végi géoérté- künk beszerzési áron 412 mil­lió forintot tett ki, egynegyede már nullára leírt, de dolgo­zott. A gépparkunk átlagos életkora 10—20 év közötti. Ha az új rendszer nem lép be, és ha nem azokat a korszerű gé­peket szerzi be a vállalatunk. a BÉV ma már mozgásképte­len lenne. — Mi az az új rendszer? — Ma már nem annyira az, de 1973-ban az országban el­sőként mi vezettük be az épí­tőiparban a szem lés fenntar­tási rendszert fődarabcserés módszerrel, mégpedig szakmai érdekből, de ez jelentős gazdasági hasznot is eredmé­nyezett a vállalatnak. A ko­rábbi merev tmk-rendszerben a megadott üzemóra után le­állították a gépet, elküldték nagyjavításra, ahol azt szét­szedték. Ez nagyon sokba ke­rült, túl sokáig hiányzott a gép a termelésből és nem is min­dig a legjobb minőségben ja­vították meg az erre szakoso­dott vállalatok. Míg 1969-ben a bruttó gépérték 18 százalé­kát tette ki a javítás költsége, az új módszerrel ez négy éve már 8,7 százalékra esett. Ta­valy 11,7 százalékra rúgott. Sajnos, évente 10—20 száza­lékkal emelkednek az alkat­részárak, és így is mind nehe­zebb, főleg nyugati gépek al­katrészéhez hozzájutni. A szemlés rendszer nagyobb üzembiztonságot eredményez és a lehető legrövidebb időre esik ki a gép a termelésből. A BÉV több mint félezer típu­sú gépének mindegyikére ki­dolgozták az előírást, hogy melyiken hány üzemóra után mit kell megnézni — üzemóra­számlálót szereltek mindegyik­re — és azt vagy a helyszínen ellenőrzik, vagy berendelik a gépet a műhelybe. A fődarab­cserés módszer is egyszerű meqoldást takar: a meghibá­sodott fődarabokat a helyszí­nen kicserélik jóra. A lecserélt hibás fődarabot pedig a javí­tóműhelyben javítják. — Ha van hozzá alkatré­szünk . . . Nem egyszer ma­gunk gyártottuk le a hiányzó alkatrészt, hogy rajtunk ne múljék a termelés. Ez így többnyire nagyon drága és időigényes kényszermegoldás, de megoldás. Alkatrészellátás terén a jövőben sem várható lényeges javulás. A gépeink­nek viszont üzemelniök kell. Nemrég egy országos tanács­kozáson azt mondták, hogy a jövőben még nagyobb ran­got kell adni a használt gé­peknek ... De hisz mi mór régóta ezt tesszük! — A gépészet az építőipara vállalaton belül szolgáltató eavség. Mi kell nhhoz, hogy jól szolgáltassanak? — A szükséges feltételek együttes megléte: munkaerő, anyag és eszköz. A gépek és a kiszolgáló, fenntartó, üze­meltető egységek összhangja nélkül nehéz olajozottan ki-' szolgálnunk az építőket. Az ész megvan mindehhez, na­gyon iá a gárdánk, csak az eszközökkel állnánk ilyen jól. De ez már pénzkérdés. Mert csak az akarás egymagában és hosszú távon nem képes csodákra. Az építőiparban a gépész csak „másodhegedűs”, és ez a szakma és a mun­kánk elismerésében is tükrö­ződik. Pedig a termelésben éppúgy nélkülözhetetlen a jó gépész, mint a jó kőműves, ács, üveqes, vagy más. Az MTESZ-en belül a Gép­ipari Tudományos Egyesület­nek alapítótaqja, Budapesten nyolc éven át tisztségviselője is volt. Pécsett huszonhárom éve a GTE ém'tőgép szakosz­tály elnöke. A Bánki Donát- díj után a gyulai konferencián a dr. Szathmáry Józséf-emlék- lapot is megkapta. A kényszer nagy úr — emlí­tette korábban. Talán ez vitte rá, hogy harmadmagával a Baranya megyei Gyógyszertári Központnak kombinált gyógy­szertári gépet készített, és or­szágosan befutott újítása a Kombi teheremelő eszközcsa­lád. — A gépész szakembernek mi a leglontosabb? — Hogy szeresse a szakmá­ját. És sose feledje: az a leg­drágább üzemköltség, ha á 1 a gondjaira bízott gép. Murányi László Górván János Háttéripar Ez évben eddig hárommillió forint értékben, 41 000 ke­mény polietilénidomot gyár­tottak a Dél-dunántúli Gáz­gyártó és Szolgáltató Vállalat karbantartó üzemében. Az év végéig még félmillió forintos megrendelést teljesítenek. Rendkívül gyors ütemben fejlődött a karbantartó üzem idomgyártó műhelye: 1982­ben mindössze félmillió forint értéket termelt, 1983-ban már 1 750 000 forintot. A DDGáz az elmúlt évben egymillió forintot költött a mű­hely fejlesztésére. Ma már a földgáz-szolgáltatáshoz nél­külözhetetlen- kemény polieti­lénidomoknak szinte a teljes skáláját — ötvennyolc típusát készítik. Kemény polietilén idomok a földgázprogramhoz Legnagyobb megrendelő­jük a METALLOGLÓBUS, ám az ország minden részéről na­ponta jönnek a gépkocsik, gyakran igen nagy távolság­ról mindössze öt—tíz darabért. Az üzem egész évben igyeke­zett ütemesen szállítani, an­nak érdekében, hogy az ido­mok hiánya miatt sehol se áll­jon a munka. Megállapodtak a társvállalattal is, hogy elke­rüljék a párhuzamos megren­deléseket, és közösen mérjék fel az igényeket; Az üzem újító kollektívája a garancia arra, hogy szinte félévenként-évenként meg­kétszereződhet a műhely tel­jesítménye. A költséges gép- beszerzések helyett maguk Növekvő gyártás a DDGáz karbantartó üzemében tervezik és készítik a szerszá­mokat, gépeket. Maguk ter- vezték a prés- és sütőszerszá­mokat, a nyersidom-megmun- káló például tizenötször na­gyobb kapacitással dolgozik az elődjénél. Most dolgoznak az új nyomáspróbázón, amely rövidesen egyszerre tíz mun­kadarab minőségellenőrzé- sét-nyomáspróbáját végzi ugyanannyi idő alatt, mint a mostani, amely tíz perc alatt ellenőriz egy darabot. Egy hónapja dolgozik a mű­helyben az NSZK-ból 350 000 forintért vásárolt Rottenberger berendezés, amely konfekcio­nált KPE-idomokat készít. A terméket a megrendelő kíván­ságára a kívánt szögben he- geszti-forrasztja össze, meg­kímélve a vezetéképítőket, akik eddig a helyszínen, jóval nehezebben alakították az ele­mek ívét. Jövőre a műhely ismét meg­kétszerezi termelését — hét- nyolc millió forint értékben kí­vánnak a megrendelőknek szállítani. A két társvállalat megegyezése alapján a ba­jaink körlevélben most mérik fel az igényeket, s ez alapján készítik el közösen a követke­ző évi tervüket. Mindenképpen várható, hogy 1985-ben telje­sedik ki igazán a földgáz­program országszerte, s ismét rendkívül sok megrendelésre kell számítani. A DDGáz mű­helyében jövőre szeretnék be­vezetni a kétműszakos terme­lést, mert jövőre leáll a válla­lat a kettős szolgáltatással — a tervek szerint október 15-én befejezik a városigáz-szolgál- tatást, s az ott dolgozók az idomgyártó műhelyben foly­tathatják a munkát. G. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents