Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)

1984-12-30 / 357. szám

1984. december 30., vasárnap Dunantuli Tlcmio 3 Emberség A kocsiajtó csaipódó- sára megliibben a függöny a második emele­ti ablakon. Őszes-barna hajú 'asszony néz ki egy pillanatra. — Biztos voltam abban, hogy önök jönnek — mond­ja nem sokkal később Papp Istvánná. — A ház­béliek napi programját már ismerem, ilyenkor sen­ki sem szokott érkezni. Több mint öt éve, hogy szinte csak a lakásban él. A műtétje óta. Akkor ka­pott műgégét. A nyakából kivezető piros színű kanül nyílását befogva beszél, s ha elvéti a mozdulatot, vagy hosszabban szól és elfárad, sípoló hangot ad a beszívott levegő. Ezért nem szeret ismeretlenek között mozogni, főként sok ember társaságában len­ni. MMs véletlenül talál­koztunk vele. A közelmúlt­ban rendezett — a távfű­tésről szóló — fórumunk­hoz telefonált. Akkor már vagy egy órája, szünet nél­kül jöttek a hívások, több­nyire panasz jellegűek. S ebben az áradatban egy­szeresük azért telefonált valaki, hogy így kezdje a mondandóját: köszönetét akarok mondani a PÉTÁV- nak . . . — Miért a fórumhoz te­lefonált? — Véletlen volt. Olvas­tam, hogy ott lesznek a PÉTÁV vezetői. Régóta tar­tozom én ezzel a köszönet­tel a PÉTÁV-nak. Akkor, amikor ők segítettek ne­kem, még annyira elesett voltam, hogy csak azzal törődtem, hogy a létezé­semhez nélkülözhetetlen feltételeket megteremtsem. A műtét után megmond­ták neki, hogy a teljesen egészséges emberekétől sokban különböző életvitel­re kell berendezkednie ah­hoz, hogy ne legyenek problémái. A szigorú diéta, a rendszeres gyógyszersze­dés mellett alapvetően fontos, hogy egyenletes me­legben és páradús levegő­ben töltse a mindennap­jait. (A meleg például any- nyira fontos, hogy tíz Cel­sius fok alatti hőmérsékle­tű levegőn egyáltalán nem tartózkodhat.) Mindezt egy levélben írta meg annak idején a PÉTÁV igazgató­jának, Fenyvesi Józsefnek, kérve, hogy méltányolják a helyzetét. — Egy-két nap múlva jöttek a szerelők és több taggal bővítették a radiá­toromat. Akkor is azt érez­tem, amit most mondok: nekem az volt a legna­gyobb segítségj hogy az első szóra megjelentek. Én akkor szinte minden re­mény nélkül éltem, nagyon el voltam keseredve, nem bíztam abban, hogy a csa­ládomon kívül más is tö­rődik velem. Utána egy- szer-kétszer kerestem az igazgatót, szerettem volna megköszönni a gyorsasá­got, de nem értem utol. Aztán elmaradt, s most úgy gondoltam, itt az al­kalom, köszönetét monda­ni valamiért sohasem ké­ső. A közgazdász végzett- ** ségű, ma már 60 éven felüli Papp Istvánná ismét magára talált. Ta­lán azért is, mert a PÉTÁV után a PIK is segített ne­ki. Szőnyegpadlót kapott a port lebegtető műanyag- padló helyett. A jó szom­szédokról, barátokról és az orvosokról nem is beszélve. Ök kezdetben mindennap bekopogtak hozzá, de ma sem ritka vendégek. A te­levízió, a könyvek, a német szótár és a hímzés mellett Pappné egyre többször lé­pi át a lakás küszöbét, sé­tálni megy a férjével. Most már Budapestre is gyak­rabban utazik. A fiához és a lányához, no meg a két unokájához megy, akiknek a fényképe itt áll az asz­talon. T. É. A FEB szerepe a közoktatásban Felkészítés a főiskolai, egyetemi felvételikre Nyílt napok a felsőfokú oktatási intézményekben Amerre a csapadék csordogál Vízfolyás a Magyarürögi úton Fotó: Cseri László 100 kilométeres víziút Pécsett A Mecsektől a tengerig A bedobált hulladék több helyütt eltorlaszolja a medret Folyó ugyan nem szeli ke­resztül Pécset, de a térképek rajzolata száz kilométernyi ví- ziutat jelez a város belterüle­tének testén. A szaknyelv nyílt vízfolyásoknak nevezi őket. Af­féle erecskék, melyek ha nem is az óceánig, de ha jól meg­gondoljuk, a Pécsi vizen, a Drá­ván és a Dunán át a tengerig vezetik terhüket. Lukáts Endre, a Pécs városi Tanács éoítési és közlekedési osztályának vízügyekkel foglal­kozó főmunkatársa egy kis el­méleti eligazításban részesít, aztán elindulunk megszemlélni a valóságot. A Nagyszkókói út alatt átbú­jó vízfolyás a szkókói völgy, Mi­sina és Tubes csapadékmeny- nyiséqét vezeti el. Nemrég ren­dezték, betonlapokkal szépen szegett, hordalék is csak az e célra kiépített „csapadéknál" található. — Ebben az évben kétmillió forint jutott a nyílt vízfolyások és a zárt csapadékelvezető csa­tornák rendbentartására. Kevés ez a pénz, dehát ennyi jut, ez­zel kell gazdálkodnunk. Ebből is 1,2 milliót a vasasi munká­latok visznek el, — mondja Lu­káts Endre. A medertisztítást, burkolást, a bukók kiépítését a Szigetvári Meliorációs Társulat végzi. A Magyarürögi útnál állunk meg. Itt is betonágya van a víz­nek, de növényzet nőtte be a rézsűt, s megpihent a hordalék is. Az északi részt majd lehet gépekkel tisztítani, de lejjebb, ahol családi házak közé vezet a patakocska, csak a klasszikus módszerek az üdvözítők: ásó, lapát, vödör és gumicsizma. A „partmenti lakók" egyré- sze persze úgy viselkedik, mint valamiféle újmódi Onedin-csa- lád: minden mozgathatót víz­Ez a délelőtt ugyanolyan a déli határ egyik őrsénél, mint a többi: néhány határőr az ebédlőben tízóraizik, az ügye­letes rádióadást vesz, a háló­körletben azok a 'határőrök pi­hennek, akik nemrég tértek vissza a szolgálatból. Sípos István határőr hadnagy a főiskola elvégzése után ta­valy került ehhez az őrshöz. — A csapatgyakorlatot is itt töltöttem, én kértem, -hogy ide vezényeljenek. Az elképzelésem és elöljáróim véleménye talál­kozott, így most már több mint egy éve, mint az őrsparancsnok politikai helyettese dolgozom. Az őrs a községben házak közé ékelődött, az épület ugyan nem új, de a lehetőségekhez képest rendezett. Jó néhány éve beszerelték a központi fűtést, így minden helyiségben radiá­torok adják a meleget. re raknak — használt fürdőkád, rossz W. C.-kagyló, elkopott autógumi, ócska tűzhely és egyebek. Ezek aztán lesodród­nak néhány métert, majd ko­mótosan keresztbefordulva el- torlaszoljók a medret. Felettük felduzzad a vízszint, s ha jön az eső, kiönt a patak. Pedig az elmúlt száz év mért vízmennyi­ségei alapján méretezik a víz­folyások mélységét. Dehát az emberi hanyagság nem lehet szorzószám a tervezőasztalon. Szennyvíz nem kerülhetne ezekbe a vízfolyásokba, sze­métteleppé azért ■— sajnos — néha átalakulhatnak. Mint pél­dául a Páfrány utcát szegélye­ző kiserdei vízfolyás. Gaz, hul­ladék, bűz — őserdei állapo­tok. Nem túl vidáman támaszt­juk a korlátot Lukáts Endrével. Ez az a terület, ahol halaszt­hatatlan a rendbetétel. Talán már visszafelé csordogál a víz, ha egyáltalán csordogál. Nem lesz könnyű dolga jövőre a vál­lalkozásnak. — A déli városrészben a leg­nehezebb a helyzet. Itt már nincs természetes esése a víz­nek, megül a mederben. Egyéb­kén': is sok füaa a terepodott- sáqoktól. Ha érintetlen a ter­mészet a qyűitőterületen, akkor jól nyeli a csapadékot, a me- zőgazdasáqi kultúrák csökken­tik ezt a képességet, ha pedig beépítették a részt, akkor szin­te csak a vízfolyásra hárul a feladat, magyarázza a szak­ember. Uránvárosból visszkanyarod­va megállunk a műjégpálya mellett. A Közúti Építő Vállalat brigádja, daru segítségével be­tonszelvényeket emel a vízfolyás kitisztított medrébe. Mire ezek a sorok megjelennek, talán már ez a szakasz is rendezett lesz. B. Cs.-Jelent-e valamilyen előnyt, hogy az őrs a faluban van? — Határőrizeti szempont­ból fontos a lakossággal való kapcsolattartás. S hogy itt va­gyunk a közelükben, ez két­ségtelen előnyt jelent. Az ön­kéntes határőrcsoportok tag­jai aktívan részt vesznek mun­kánkban, -segítenek a határ­sértők felderítésében, elfogá­sában. De akik nem tagjai a csoportoknak, azok is infor­málnak bennünket. Ez nagy segítséget jelent. Az őrsön szolgálatot telje­sítő határőrök minden lehető­Fűtésrekonstrukció Pécs város levegőjének egyik szennyezője a MÁV igazgatóság pécsi telep­helyén működő öt kazán. A környezetvédelmi tanul­mányok során kiderült, hogy egy-egy kazán üze­meléseikor óránként 0,1 kiló szilárd anyag, 3,2 kiló kéndioxid, 2,0 kiló kén- monoxid és 0,1 kiló nit- rogéndioxid kerül a leve­gőbe. Mindez 'kivédhető, ha szén- és gőzfűtésről áttérnek a távfűtésre.. Ezenkívül az előnyön .kívül a MÁV pécsi igazgatósá­gát az energiatakarékos­ság is ösztönözte. A meg­lévő clajkályhák helyett gazdaságosabb fűtés­megoldás: kerestek, és az üzemelő öt kis kazán he­lyett egy nagyobbat akar­tak. Törekedtek arra is, hogy a gőzfűtés helyett egy szobályozhatóbbat ál­lítanak munkába, és az emberek munkáját is könnyebbé tegyék. Végül is a MÁV igaz­gatóság műszaki osztá­lyának tudomására jutott az a pályázati lehetőség, melyet a környezetvédelmi célú beruházások pénz­ügyi támogatására írtak ki a Baranya megyei Ta­nácsnál. Ezt olvasva kidol­gozták a MÁV pécsi te­lephelyeinek fűtésre­kcnstrükciós tervét: e sze­rint 23,5 millió forintot igényelne az egyedi fűtő- berendezések és széntü­zelésű kazántelepek he­lyett a távfűtésre való át­állás. A csatlakozóakna már a létesítmények köze­lében van — nem szüksé­ges külön kiépíteni. A Baranya megyei Ta­nács végrehajtó bizottsá­ga december 27-i ülésen elfogadták a MÁV igaz­gatóság tervét. Ezzel egy­idejűleg jóváhagyták a beruházáshoz szükséges 5,3 millió forintos tanácsi környezetvédelmi alap felhasználást. A beruházás jövő év áprilisában kezdődne és üzembe helyezése októ­berben lenne. Az építés­nek még nincs kivitele­zője. séget megkapnak arra, hogy a több órás, egész embert kí­vánó határőrizeti feladatok ellátása után rendezett körül­mények között tölthessék pi­henőjüket. A pihenés termé­szetesen nem csupán abból áll, hogy alszanak, hisz meg­határozott program szerint biztosítják számukra az aktív kikapcsolódást. Hogy mik ezek ?- Rendszeresen, de főleg a hétvégeken vetélkedőiket szer­vezünk, sportversenyeket ren­dezünk, ezenkívül a határőrök rendszeres politikai oktatás­A fizikai dolgozók tehetsé­ges gyermekeinek egyetemi­főiskolai felvételi vizsgáinak elősegítésére 1975-ben Ma­gyarország valamennyi felső- oktatási intézményében meg­alakultak a Felvételi Előkészítő Bizottságok (FEB), illetve ezek szervező bizottságai. Tevékenységüket azóta fo­lyamatosan és eredményesen végzik, de a továbbfejlődés egyik akadálya, hogy nem ala­kult ki rendszeres együttműkö­dés és összhang a FEB-ek és a középiskolák között. A főiskolai felvételre előké­szítő munkának a gyakorlat­ban két alapvető formája ala­kult ki. Az egyik az egyéni le­velezés az adott felsőfokú in­tézményben továbbtanulni szándékozó középiskolásokkal, a másik pedig az előkészítő táborok szervezése. Ez utób­biak bentlakásosak és a fog­lalkozásokat egyetemi-főiskolai oktatók, valamint diáktanárok tartják. így már a felvételi vizsga előtt is személyesen ta­lálkoznak a leendő diákokkal. Ugyanezen céllal szervezték meg az úgynevezett „nyílt na­pokat", ahol a meghívottak­nak bemutatják az intézményt. Ez a közvetlen kapcsolatfelvé­tel nemcsak a fizikai dolgo­zók gyermekeinek, hanem a többi érdeklődő középiskolás­nak is lehetővé teszi, hogy megismerkedjenek a választott szakterületre felkészítő felsőfo­kú intézményekkel. Ma már 9 ágazati FEB mű­ködik az országban: műszaki, agrár, egészségügyi, közgazda- sági, jogi, bölcsész természet- tudományi, tanári, tanító-óvó­nőképzés, - 82 szervező bi­zottsággal. Feladatuk a kö­zép- és felsőfokú intézmények közötti együttműködés biztosí­tása, a munka koordinálása. Miért van szükség a FEB- ekre? Közoktatáspolitikánkban az 1962-es év hozott minőségi változást, azzal, hogy meg­szüntette az egyetemi és fő­iskolai felvételeknél a szárma­zás szerinti megkülönböztetést. Addig a munkások és parasz­tok gyermekeinek az aránya a felvettek között meghaladta az 50 százalékot, de ez az arány 1972-re 37—38 százalékra csök­kent. Hazánk lakosságának mintegy háromnegyede a fizi­kai dolgozók kategóriájába sorolható, ugyanakkor egyes egyetemeken és főiskolákon ez az arány még az egyharmadot sem érte el. Elgondolkoztató, hogy a középfokú képzésben nemhogy mérséklődne a fizi­kai dolgozók gyermekeinek tudás- és ismeretkülönbsége, ban is részt vesznek, hogy tá­jékozottak legyenek a világ dolgaiban. Szép kis könyvtá­runk van, újságokat, képesla­pokat járatunk, s szorgalmaz­zuk, hogy mindenki, minél töb­bet olvasson — mondja And- róczi László határőr tizedes, az őrs KISZ-titkára. Maros Zoltán határőr, mint klubtitkár, kezdeményezője és részese a programok szerve­zésének. — Az állomány igényli is a programokat, s hogy ezek jók és színvonalasak legyenek, nem kis fejtörést okoz, de pa­rancsnokaink ebben is segíte­nek. hanem még növekszik. Bár nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül azt a tényt sem, hogy az értelmiségi pálya sokat veszí­tett társadalmi értékéből, hi­szen adott a sokkal jobb ke­reseti lehetőségeket biztosító szakmák előnye. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola Pedagógiai Intézete állami kutatásban vállalta a Műszaki FEB tevékenységének négyéves vizsgálatát. A kuta­tómunka célja, hogy rendszer­be foglalja a FEB kialakulá­sának történetét, valamint szociológiai és pszichológiai vizsgálatok eredményén ke­resztül értékelje eddigi tevé­kenységét és meghatározza jövőbeni feladatait. A lassan már egy évtizedes FEB-munka szép eredménye­ket hozott. A statisztikai ada­tok szerint a FEB-táborokban felkészített fiataloknak mintegy 65 százalékát felvették a fel­sőoktatási intézményekbe. A FEB-en évente 22—23 000 középiskolást készítenek elő levelezés, hatezret konzultáció formájában és ezek közül évente 150 táborban 10-11 ez­ret tanítanak. Ezt a munkát mintegy 600 egyetemi, főisko­lai oktató és ötezer egyetemi hallgató-diáktanár végzi. Sajnos, a FEB által kínált lehetőségekkel évente a közel 50 000 középiskolás tanulónak csak a 45 százaléka él. Ennek egyik fő oka abban kereshető, hogy a fizikai dolgozók mini­mális információt kapnak erről a lehetőségről. Természetesen a FEB nem kíván átvenni középiskolai funkciókat, csupán az okta­tást kiegészíti, valamint infor­mál és felkészít a felsőoktatá­si intézmények felvételi köve­telményeiről. Emellett megis­merteti a tanulót a választott szakterülettel, mintegy kont­rollálva pályaválasztási szándé­kának realitását. Segíti a fizi­kai dolgozók gyermekeit a hiányosságok kiküszöbölésé­ben. Tehát nem előnyöket biz­tosít, hanem az esélyegyenlő­ségeket teremti meg. Elmondhatjuk, hogy a FEB összehangolását 1981 óta fel­ső szinten már megoldották. Az MM mellett működő, állam­titkár által vezetett Koordiná­ciós Bizottsággal. A középis­kolákkal is lassan kialakuló­ban van a tervszerű együtt­működés. Megyei szinten azonban még megoldásra vár a művelődési osztályok szere­pének tisztázása. Marton Gyöngyi Az őrs ifjúsági klubja nem sokban különbözik, mondjuk egy vállalat hasonló jellegű klubjától, a televízión, rex- asztalon kívül kis büfé gon­doskodik a kikapcsolódásról, de alkalomadtán magnózásra, filmvetítésre is adott a lehető­ség. — Klubunk felújításra szo­rul. Reméljük, a közeljövőben lesz rá lehetőségünk. A szé­kekre új huzatot kaptunk, ez már változás, de szeretném, ha a büfépultot is átalakíta­nánk, hogy minél otthonosabb legyen ez a helyiség — mondja Sípos István hadnagy. Egyilk melléképületben olyan kondicionálótermet alakítot­tak ki, amit sportegyesületek is megirigyelhetnének. A kü­lönféle izomerősítő felszerelé­seket rendszeresen használják a fiatalok. Roszprim Nándor Élet a határőrsön Jut idő a kikapcsolódásra is

Next

/
Thumbnails
Contents