Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)

1984-12-27 / 354. szám

Ha sétáló - miért nem az? Színes diasor: egy sétáló­utcán valóban . sétálnak; min­denhol pad, virág, szökőkutak, színes ernyők. Milyen szép lesz, ha egyszer, a tatarozások befe­jezése után Pécsett is ilyen nyugodtan bámészkodhatunk végig a Kossuth Lajos és a Sallai utcában! Lássuk, mi a helyzet Dél-Dunántúl más vá­rosaiban: csak nevükben vagy valóban ilyenek-e ott a sétáló­utcák? Szekszárdon már elkészült az új sétálóutca terve, de a meg­valósulásig még sok időnek kell eltelni. A város központ­jában lévő Garay tértől a Bé­la térig terjedne a város új korzója. Sajnos, itt sem tudják teljesen kiküszöbölni, hogy a forgalom ne zavarja a sétáló­kat. A megyeháza alatti tám­fal helyreállítása már megtör­tént, s amennyiben a sétálóut­ca tervei megvalósulnak, elé széD kivitelű üzletsort építenek. Szekszárdon egvébként az Auguszt-háztól egészen a vas- útállcmósig teriedő útszakasz a sétálóké már hosszú évek óta. Mi a helyzet Kaposváron? A város központjában nemrégen alakították ki a sétálóutcát, de itt is csak egy része igazán az, ahol már az épületek rekonst­rukciója elkészült, a Kossuth tértől a Latinca térig. A for- aalmat itt is „lehetetlen” ki­tiltani. mert az üzletek áruel­látását csak így tudiák megol­dani a Május 1. utcában. A Kerülgeti egymást autó és gyalogos Az indok az áruszállítás város vezetői úgynevezett szer- vizutak építését tervezik. A ré­gi lakóházak belső udvarait nyitnák ki, ezen keresztül ér­kezne az áru, itt parkolhatná­nak az itt lakók és a sétálóut­cába ellátogatok, bevásárolni szándékozók. A sétálóutca ké­pe az évek során teljesen meg­változik. A mai aszfaltburko­lat helyett díszburkolatot kap. Középre gömb világítótesteket helyeznek el, virágokat, fákat ültetnek, és szökőkúttal, utca­bútorokkal teszik mozgalmassá a teret. A gyorsan fejlődő Za/aeger- szegen még igazi sétálóutca nincsen. A városközpont hely­reállítása után a Kossuth Lajos utca eav része az úgynevezett csipkeházak előtti egyirányú út lesz sétálóutca. Mindez vár­hatóan öt év múlva lesz való­ság. A aépjárműforanlmat ek­kor máshová terelik, de az nehezen elképzelhető, hoav az áruellátást mea tudiák oldani úgy. hogy a teherautók 'e hajt­sanak be az utcába. 1985-ben azonban mór lesz egy kis sétá­lóutcáin a városnak. me-t a Tudomány és Technika Háza előtti téren szökőkúttal kombi­nált olasztikát állítanak fel, ahol már lehet sétálni, beszél­getni, megpihenni. Egzakt módszerekkel, dokumentumok alapján Őskutatás — gmk-ban Az előd ritkán főnemes, a kutyabőr mindig kecskebőr Új vagy csak régi-új szenve­délynek hódolnak egyesek: egyéni, családi múltjukat ku­tatják, őseiket keresik. A „ku- tyabőrkereséssel", ezzel a nem könnyű, nem is olcsó mulatság­gal ma már — a jelek szerint — műkedvelő amatőrök és profik egyaránt foglalkoznak; mi az utóbbiak közül kérdez­tünk meg egy történész-pro­fesszort igazunk van-e ha ujjal mutogatunk, nyelvet öl- tögetünk a múltbanézés e kü­lönös fajtájára? — önmagában az, hogy va­laki kíváncsi nagyapja, ükapja viselt dolgaira, sorsára, inkább jót jelent, mint rosszat: az em­bereket joggal érdekli, kitől származnak, hogyan kerültek mai lakóhelyükre — mondja dr. Kóllay István, az ELTE tanszék- vezető tanára. - Egy idő óta ilyen munkákkal magam és néhány munkatársam hivatás­szerűen sőt gmk-engedély alapján is foglalkozunk, s az a tapasztalatunk, hogy a ma­gánérdeklődők többségét ilyen természetes igény vezeti: egy­szerűen kíváncsi rá, mit csinál­tak elődei, anélkül, hogy kö­zöttük mindenáron nemesem­bert keresne. Persze, a szimp­la érdeklődés álarcában gyak­ran akad másféle igény is . .. Valaki az egyszerű névazonos­ság alapján azt hiszi például, hogy ő mondjuk, egy híres fő­nemesi magyar család leszárma­zottja. Ilyenkor— illetve minden más esetben is — szigorúan tudo­mányos, egzakt módszerekhez, pontosabban az anyakönyvek­hez nyúlunk, amelyekből akár száz, kétszáz évre visszamenő­leg is sok minden kiderül. Ha még korábbra kell visszamen­ni, a fej vagy vaavon alapján számoló adókönyvek, illetve 1700 előtt a defterek, a török adójegyzékek is irányadók le­hetnek. Addig nyomozunk, ameddig kell, illetve, ameddig lehet, a határainkon túli „nyo­mozás”, érdeklődés ugyanis nem mindenütt eredményes. A megrendelő többnyire elége­dett az eredménnyel - kivéve, ha nem tud megválni illúzió­jától, miszerint ő, mondjuk, a középkori Balassa család le­származottja, mi viszont kide­rítettük, hogy az a csalód tör­ténetesen már 1807-ben ki­halt . . . Az egyébként épp oly sze­rény mint omennyire esetleges tiszteletdíjon felül a történészek számára több haszna is van ennek a munkának. Részben „konkurenciát” teremtenek a műkedvelő őskutatóknak - mert nem minden megrendelő tudja, hogy a kutyabőr sem kutyabőr, hanem kecskebőr, az állat jól rajzolható nyak-táji részéről . .. Aztán: csiszolgatják módsze­reiket; ennek sok hasznát ve­szik a tudományos munkában. Legalább ennyire fontos meg­bízatásnak tekintik egyébként az üzemtörténeteket. A közeljövőben olyan család- történeti adattárat és munkás­genealógiát készülnek kiadni, amelyben azt vizsgálják, hon­nan származott a fehérvári VIDEOTON-gyár, illetve a Me­cseki Szénbányák jogelődeinek eredeti, legelső munkósállo- mánya. Varga J. Elgondolkoztató, hogy min­den megkérdezett és megláto­gatott városban a legnagyobb gondot az áruszállítás okozza, mindenhol erre hivatkoznak, mint akadályra. Más országok­ban ez nem jelent ekkora prob­lémát, legtöbb helyen éjszaka szállítják az árut az üzletekbe, íqy gyorsabban vehetik át az árut, nem kell nagy forgalom­ban is bezárni és nem utolsó­sorban sokkal gazdaságosabb is. És a séta, a bevásárlás is zavartalan. Sz. K. Mer utoljára Hétfői Dunántúli Napló Január 6-án megjelenik a Vasárnapi Dunántúli Napló vasárnapi Dunantan napió Ma utoljára találkoznak tisz­telt olvasóink lapunk első olda­lán a Hétfői Dunántúli Napló felirattal^ 1973. március 7-én Dél-Dunántúl megyéiben 15 ezer példányban jelent meg, most pedig csaknem 80 ezer olvasónk volt már rendszeres vásárlója. Mint ismeretes 1985. január 1-töf változik a napilapok meg­jelenési rendje, hétfőn is meg­jelennek, az eddig kiadásra ke­rülő lapszámoknál bőségesebb híranyaggal, gazdagabb tarta­lommal. Természetesen a Du­nántúli Napló is megjelenik hétfőn, valamennyi előfizetőnk megkapja, Baranya megye va­lamennyi újságárusánál kapha­tó lesz, csak nem különböztet­jük meg többi lapszámunktól eltérő élőfejjel, a HDN felirat­tal. Az elmúlt évtizedben a hét­közi információs bőség mellett egyre jobban kiütközött, hogy a hétfő valóságos fehér folt a tömegtájékoztatásban, nem je­lentek meg a napilapok, nem volt adás a televízióban. Olva­sóink észrevételeit és javaslatait figyelembe véve 1973-ban ép­pen ezért vállalkozott a Dunán­túli Napló Szerkesztősége, hogy A krumpligombóc-tragédia Monsieur Puchkas karácsonyi vitája A gyermekkori karácsony emléke és az életpálya r •• Elmondja: Ruttkai Éva, Puskás Öcsi és Takács Mari Ruttkai Éva A fenyőillat maradandó. Sok évtizedes a tartóssága, leg­alábbis az emberi lélek időszá­mítása szerint. Mert a gyermek­kort hordja magában, a kará­csonyfa alatti meleg védettsé­get, ami gondos és megbízható, mint az anyaöl. Ezért beszél­gettünk néhány népszerű em­berrel, mondaná el villáminter­jú keretében: mit jelent neki a karácsony, a gyermekkor emlé­ke. Hivatkozhattunk volna Swann-ra, „Az eltűnt idő nyo­mában" hősére, a gyermekkor- középpontú világképre... az első, Ruttkai Éva mindjárt ki­találta a prousti fogantatású kérdést: — Talán most „Az eltűnt idő nyomában"-ra gondolnak? De Swann beteg volt, s úgy írta meq, úgy elemezte olyan sok­rétűen gyermekkori élmény- tömegét. Persze, az egészséges qyermek is ugyanolyan fogé­kony, mert abban a korban méq tiszta, érzékeny alapra vé­sődik minden élmény. Az én ka­rácsonyi emlékeim méq a pá­lyán? Játszottam „A Kis Lord” című darabban. Azt hiszem, ez az emlék meqbízható talai lett alattam a színészpályán: a csa­ládban kapott szeretet, a ti- zeneqy éves feiiel eljátszott sze­repért kaoott taos . .. Szóval, ez az én qyermekkor-központom ... De ki legyen a „húzónév” a futball világából? Nyilasi Bécs- ből jár haza, kiszámíthatatlan, Törőcsiknek sem telefonja, sem követhető időrendje. De egy­általán, a leqnagvobb . . ., s felbukkan a név: Puskás, ha messze is van Maqyarorszáq- tól . . . Előkerül tehát eqy réqi interiú a Paris Match-ból, és belőle eqy bekezdés: — A gyermekkorom úgy volt szép, hogy kemény volt. Az apám is futballozott, s kará­csonykor egyszer összevesztünk az akkori legnagyobb magyar játékos, Schlosser Imre mécs­esem. Én ezt mondtam, apám Puskás Ferenc meg azt... — mondja Monsieur Puchkas —, de amikor előke­rítettünk egy csomó régi újságot és bebizonyítottam apámnak, hogy nekem van igazam, hely­reállt a béke a karácsonyfa alatt. Nagyon jó érzés volt tud­ni: apám nem tekintélyére od, hanem az igazságra. Nagyon erős embernek éreztem akkor az apámat . . . Példaképem? Azt hiszem, akkor tanultam meg küzdeni, s nem félni ... — ol­vassuk a sárgult, de színes fo­tós interjút Monsieur Puchkas- sal egy nagy egyéniség megha­tározó karácsonyi élményéről. Takács Mari. Majd minden­nap bejön a lakásunkba és nem utánozható takácsmarikás meg­jelenésével ott él. Legalább hat­millió ember jóbarátja. — Anyám krumpligombócot főzött valamilyen húshoz, már nem tudom milyenhez, de kincs­nek véltük az akkori húshiányos években odahaza, Szigetszent- miklóson. Nem volt ügyetlen az anyám, csak talán túl forró a krumpligombóc, de ahogy a ka­rácsonyi asztalhoz lépett, hir­telen kettérepedt a tál, és a qombócok szétqurultak a szoba nagyvilágába. Lehajoltunk, fel­szedtük, és úqy forgattuk a szánkban, mintha még ehető lett volna, pedig borzalmas volt, de anyámat nem akartam meg­bántani, éppen karácsony este a krumpligombóc-tragédia felfo­kozásával, nyeltem hát én is hő­siesen. Azóta néha repedt tál­ról és guruló gombócokról ál­modom. Meg egy elveszett kis könyvről, amit édesanyámtól kaptam másik karácsony estén, naayon szerettem, de úgy el­tűnt az életemből, hogy orra sem emlékszem, hogy mit írt bele anyám. Ezek az emlékek semmiképpen sem határozták meq közvetlenül a tévéspályá­mat. De hozzáadtak emberi vo­násaimhoz valamit: a jóságvá- rvat, a bajok elviselhető téte­lének igényét. Talán ezért ki­Takács Mari csit az is igaz, hogy néhány „ehetetlen” műsort igyekszem most is fogyaszthatóvá tenni. Földessy Dénes megjelentesse hétfői kiadását. Ezzel megteremtve a lehetősé­get, hogy Baranyán kívül a töb­bi dél-dunántúli megyékben, az utóbbi időben Győrben, Székes­fehérvárott, Budapest néhány pontján és Szombathelyen is az olvasók a hét minden napján friss újsághoz jussanak. A Dunántúli Napló Szerkesz- tőséqe figyelembe véve olva­sóink az elmúlt évtizedben ki­alakult olvasói szokásait, igé- nveit, a szerkesztőséqbe érke­zett javaslatokat, úgv határozott, hogy 1985. január 6-tól a Hét­fői Dunántúli Napló hagyomá­nyait megőrizve. Dél-Dunántúl legfontosabb politikai, kulturá­lis és sporteseményeiről, a vi­lágpolitika aktuális kérdéseit felvető, izqalmcs riportokban qazdaq Írásokkal vasárnapon­ként is Vasárnapi Dunántúli Nanló néven menielenteti to­vábbra is a hetedik lapszámot, lav lmunk továbbra is a hét minden napián eliut olvasóink­hoz! — az országban egyetlen Iánként. A Vasárnapi Dunántúli Nap­lót (reményeink szerint rövide­sen, miként a HDN — VDN-ként hasonlóan közkedveltté válik) az újságárusoknál lehet kapni Baranya, Tolna, Somogy és Za­la megyék városaiban, néhány más településein és Baján. Az indulásnál scinos a terjesztés csak szőkébb körben lehetséges, mint hétfői kiadásunknál volt. így Pécsen, Komlón, Szigetvá­ron, Mohácson, Siklóson, Sás- don, Harkányban, Pécsváradon, Kaposváron, Nagyatádon, Bar­cson, Siófokon, Bonyhádon, Szek­szárdon, Bátaszéken, Tamási­ban, Pakson, Dombóváron, Nagykanizsán, Hévizén, Keszt­helyen és Baián lesz az első időben lehetőség a lap meg­vásárlására, 2 forint 60 filléres áron. Reméljük, hogy a hagyomá­nyokat továbbra is megőrző hét­fői, valamint a HDN legjobb ha* qyományait átvevő, reményeink és törekvéseink szerint annál is érdekesebb vasárnapi megjele­néseinket éppen olyan nagy ér­deklődéssel, szeretettel fogják olvasóink fogadni, mint eddig. Szerkesztőségünk számit azok véleményére, akik vasárnap is veszik a fáradtságot, kimennek az utcára megvásárolni lapun­kat, hogy érdeklődésüknek meg­felelően miről is szeretnének a lapban megjelent Írásokon kívül tájékozódni. A Dunántúli Napló Szerkesztősége Fenyőünnep a Parlamentben Az Országház kupolacsarno­kában ezen a karácsonyon is kigyúltak a gyertyák a zöld fe­nyőfán. Kedden délelőtt kezdő­dött, és két napig tartott az ünnepi program, amelyre négy csoportban összesen mintegy háromezer kisdobost és úttörőt — a gyermekmozgalomban ki­tűnt pajtásokat — hívtok ven­dégül. Immár három évtizedes hagyománya van a parlamenti fenyőfaünnepséqnek. A főmű­sor keretmeséjéül ez alkalom­mal is a hazai és a más orszá- gokbeli karácsonyi szokások szolgáltak, az ünnepség alap­gondolata pedig a gyermeke­ket és a jóakaratú embereket összekötő szeretet, s ami még ennél is drágább: a béke. Az ünnepségen ezúttal is — csakúgy, mint az előző években — tíz méternél maqasabb volt a kék és piros nyakkendős paj­tások fenyőfája. A terebélyes tűlevelűt a veszprémi erdőgaz­daságból szállították a Parla­ment kupolatermébe, felállítá­sánál száz katona, s a tűzoltó- sáa több tagia serénykedett, gazdag és csilloqó feldíszíté­séért oedig munkáskollektívák, szocialista brigádok vállaltak- véqeztek társadalmi munkát. Az ő képviselőiket is vendégül látták a vidámságon. A zenés, jétékos főműsorban — melynek háziasszonya Ha­lász Judit volt — régi ismerő­seikkel: a Boitorián együttes­sel, Rodolfóval, Zsoldos Imré­vel és kisegyüttesével találkoz­hattak a gyerekek. Szórakozta ­tásukhoz tetszetős műsorral já­rultak hozzá az Artistaképzö Iskola növendékei, a KISZ Köz­ponti Művészegyüttesének tánc­kara és a Raikó Zenekar. A parlamenti fenyőünneoséqen eddig még nem szerepelt ven­dégek is színpadra léptek: a Színház- és Filmművészeti Fő­iskola növendékeinek, valamint a Szovjet Déli Hadsereacsoport művészegyüttesének táncosai. A Télapót — mint már annyi­szor — ez alkalommal is az örökifjú Hadics László szemé­lyesítette meg. A kupolabeli programot újszerű technikák­kal, fényjátékokkal, lézerrel tet­ték az eddigieknél is színeseb­bé. A kieaészítő proqramokban — különböző helyszíneken —a gyerekek együtt játszhattak, mókázhattak a Kaláka együt­tessel, a Karsai Pantomim Rt. tagjaival, hallgathatták Dévai Nagy Kamilla és Pelsőczy László gyermekdalait, illetve videovetítésen találkozhattak a televízióból jól ismert kedven­ceikkel. Az ötödik helyszínen — a kupolában apró bűvészek produkcióit kísérhették figye­lemmel a pajtások, s megte­kinthették a Roller együttes új műsorát. A programot a Dolly Roll együttes koncertje zárta. héttői E3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents