Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)

1984-12-21 / 350. szám

1984. december 21., péntek Dunántúlt napló 3 Közelíteni a gazdasági munkaközösségekhez ÜJ módszerek a munkaverseny- mozgalomban Bérpályázati rendszer Vállalkozási szerződés Minőségi körök TOT elnökségi ülés Mind több jele annak, hogy az utóbbi hónapokban újabb lendületet kapott a szocialista brigádmozgalom, a munkaver­seny. A szocialista brigádveze­tők tavaly megtartott VI. orszá­gos tanácskozásának tanulsá­gai, illetőleg állásfoglalása nyomán kezdenek beérni az eredmények. A pozitív változá­sok alapvetően két okra ve­zethetők vissza. Egyik a Mi­nisztertanács, a SZOT és a KISZ KB által tavaly decem­berben közösen hozott új ha­tározat a munkaversenyről. Ez a határozat előírta a vállalati munkaverseny szabályzatok olyanképpen módosítását, hogy növekedjen a munkahelyi kol­lektívák és vezetők önállósá­ga a munkaverseny szervezeti és érdekeltségi rendszerének kialakításában. Az elérni kí­vánt cél az volt, hogy a mun­kaverseny ne felülről, kívülről irányított mozgalom, hanem egyértelműen vállalati kategó­ria legyen. A munkaverseny szervesen épüljön be a válla­latok gazdasági és társadalmi életébe, fokozottabban segítse a gazdasági fejlesztést és a társadalompolitikai feladatok megvalósítását. A másik ok a felszabadulási és kongresszusi munkaverseny-mozgalom volt, amelyben a vállalásoknál a minőségi elemeket helyezték előtérbe. A termékek minősé­gének iavítása mellett célul tűzték ki az anyag és energia takarékos felhasználását, az exportbővítést, az importmeg­takarítást, a munka- és tech­nológiai fegyelem szigorítását, a rugalmasabb alkalmazkodást a piac igényeihez. A felszaba­dulási és kongresszusi munka­verseny ez év szeptemberére gyakorlatilag teljes körűvé vált az országban, s a vállalások időarányos teljesítése, túltelje­sítése bizonyítja eredményessé­gét. Igazodni az élethez A szocialista munkaverseny­ben részt vevők a korábbinál magasabb szakmai és erkölcsi követelményeket támasztanak önmagukkal és környezetükkel szemben. Kialakulóban van egy rugalmasabb, az élet követel­ményeihez jobban • igazodó versenyfelfogás és magatartás. Mindinkább tudatosul gazda­sági vezetőkben és brigádkol- lektívókban egyaránt, hogy . a munkavérseny feltételeit végső- sörön a világgazdaság igényei diktálják. __ A munkaverseny sikeréhez azonban nemcsak a vállalási célokat kellett a magasabb követelményekhez igazítani, hanem a megvalósítás módszer reit is, mindenekelőtt a mun­kaverseny erkölcsi és anyagi ösztönzési rendszerét. Az er­kölcsi ösztönzés újabb formáit, a különféle kitüntető címeket és díjakat, illetőleg azok jóté­kony hatását nem kívánjuk sem tagadni, sem lebecsülni, még­is inkább az anyagi ösztönzés újabb módszerei közül említünk néhány követendő példát. Ezek a módszerek egynéhány válla­latnál már beváltak a gyakor­latban: átvételük, továbbfej­lesztésük máshol is hasznot hajthat, megismerésük újabb ötleteket csiholhat. Az „új módszerek” megjelölést hasz­náltuk mind ez idáig, de a túl­zott remények, ' az esetleges csodavárást szükségképpen kö­vető kiábrándulást elkerülendő, célszerű árnyaltabban körül­írni, milyen ötletekről is van szó. Aligha mondható el egyik módszerről is, hogy azt még soha sehol senki nem alkal­mazta a világgazdaságban, de az már igen, hogy munkaver- seny-mozgalmunk történetében újnak vagy legalább is újra felfedezettnek számít. Kezdjük a példák sorát egy olyan módszerrel, amely már korábban élt a gyakorlatban, csak továbbfinomították: a cél­irányos munkaverseny. Ennek alapján a vállalat valamennyi brigádja pontos tájékoztatást kap arról, hogy a gazdasági vezetés mit vár az adott kol­lektívától a termelés mennyi­ségi és minőségi teljesítésénél, s milyen határidőn belül. Több gazdasági egységben a mun­kaverseny szervezése során vál­lalkozási szerződést alkalmaz­nak, a többletmunkák honorá­lására külön anyagi keretet lé­tesítenek. A brigádok saját felismerésre, vagy a gazdasági vezetés ajánlása alapján adott termelési, felújítási, karbantar­tási feladatok elvégzésére vál­lalkoznak, arra szerződést is kötnek a vállalattal. A szerző­désben előre kikötött jutalom­összeget a munka teljesítése után azonnal kifizetik a bri­gádnak. A Bábolnai Mezőgaz­dasági Kombinátban például a brigádok szerződést kötnek a vállalattal arra, hogy az álta­luk előállított termékeket saját maguk értékesítik. A bevétel 0,5 százaléka a brigádkasszá­ba kerül. Évek óta eredménye­sen alkalmazzák a BIOGÁL Gyógyszergyárban a bérpályá­zati rendszert, amelynek az a lényege, hogy az eredeti terv mellett az üzemek olyan több­letteljesítményre vállalkoznak, amely a vállalat számára több­letjövedelmet hoz. Az elért többleteredmény alapján dí­jazzák az üzemeket, brigádo­kat és eayéneket. Több építő­ipari vállalatnál alkalmazzák az „egyösszegű utalványozást”. Ennek alapján az adott kollek­tíva megkapia a munkafelada­tot és az érte járó bért. A munka elvégzését a brigád szervezi meg, a bérrel, munka­erővel, gépkapacitással, az idővel nekik kell gazdálkod­niuk. Jó néhány gazdasági eqy- séaben célfeladatok, importki­váltó munkák elvégzésére komplex brigádokat alakítot­tak, más helyeken japán minta alapján minőségi köröket szer­veztek a brigádok bevonásá­val. Több pénzért nagyobb eredményt A példaként felsorakoztatott módszerek révén ió néhen-vál­lalatnál bebizonyosodott, hogy hn a munka feltételeit biztosít­ják és a vállalati érdekeltségi rendszer közvetlenül ösztönöz magasabb, jobb teljesítmény­re, a szocialista brigádok is képesek a vállalati gazdasági munkaközösségekhez hasonló teljesítményekre. A szocialista brigádmozgalom és a gazdasá­gi munkaközösségek működése közti ellentmondások csakis ebben a formában oldhatók fel igazán. Eddig a nagyobb teliesítmény ösztönzésére szol­gáló pénzkeret meglehetősen szűkös volt a vállalatoknál; bár a szűkös kereteket is ösztön­zőbben lehetett volna felhasz­nálni nem egy helyen. Az 1985. január 1-vel életbe lépő új keresetszabályozósi rendszer az eddigieknél több lehetősé­get ad a vállalatoknak a több­leteredmények elismerésére, mivel pénzügyi alapjaikkal sza­badabban gazdálkodhatnak, így elképzelhető, hogy a mun­kaidőben többletmunkával el­érhető keresel jó néhány he­lyen megközelítheti a gazda­sági munkaközösségek munka­idő után elért jövedelmét. De csak a többletteljesítménnyel járó többleteredmény alapján, hiszen a magasabb bérrel járó magasabb adót csak a na­gyobb nyereséggel tudja fe­dezni a vállalat. Szükséges is, érdemes is tehát tovább gon­dolkodni a teljesítményt nö­velő, javító, ösztönző módsze­reken. Közvetlen, keresetlen modo­rú, barátságos, egyszóval kel­lemes beszélgetni vele — ez az első benyomásom Bernát Jánosnéról, a Pécsi Bőrgyár személyzeti osztályának veze­tőjéről, aki szintén azok közé tartozik, akik 1945-ben lép­tek a pártba, s az ő tagságá­nak is lassan negyvenéves évfordulója lesz. — Ön akkor még csak ti­zenhét éves volt. Milyen meg­gondolásból lett ilyen fiata­lon, a kezdet kezdetén párt­tag? — Tulajdonképpen családi példa alapján: nővéremmel együtt apánkat követtük. Apám egyébként a Vízműnél volt szerelő, majd az államosítás után ő lett az igazgató. Anyám a háztartásban dolgo­zott, négyen voltunk testvé­rek. Apám egyébként már korábban is részt vett a mun­kásmozgalomban, de amikor a nővéremmel együtt belép­tünk a pártba, az nem csupán egyik pillanatról a másikra történt, hanem némi tapasz­talatok előzték meg. Én pél­dául ugyanis a négy polgári elvégzése után gyors- és gép­írást tanultam, majd egy ügy­védi irodában dolgoztam. S minthogy gépelni tudtam, megkértek, segítsek a nővé-, rémmel együtt a választási jegyzékek írásánál. így ismer­tem meg az akkori párttago­kat, s a munka során egyre többet tudtam meg erről az egészről. Ekkor határoztuk el mindketten, hogy belépünk a pártba. Hát, valahogy így tör­tént. Ugyanebben az évben mentem férjhez, s ekkor elég mozgalmas élét kezdődött a számomra: szinte az egész országot bejártuk. — Férjem ugyanis a rendőr­ségen ’ dolgozott, egészen 1974-ig. Villányba, Szentlő- rincré, majd Pécsre helyezték, s ezután, 1949-ben kerültünk Szolnokra. Itt kezdtem el újra dolgozni én is-: 1950 végéig az ottani ~ megyei pártbizott­ságon volt állásom. A követ­kező év elején Salgótarján­ba helyezték férjemet, ekkor a Nógrád megyei Pártbizott­ság agitóciós-propaganda osztályának voltam munkatár­sa. 1954-ben • kerültünk vissza Pécsre: először a DÉDÁSZ­nál voltam személyzeti elő­adó, majd néhány évig, 1959- tőt 1966-ig nem dolgoztam. S véaül — s ézzel be' is fejez­hetjük az évszámokat —, 1966 júniusától vágyok a Pé­csi Bőrgyárban, mirjt a sze­mélyzeti osztály vezetője. — Említette, hogy igen mozgalmas életet éltek, de ezt a mozgalmasságot nyilván nemcsak a sok költözködés je­lentette. — Természetesen nem, bár már önmagában ez is nagyon sok változatossággal járt. Amit ma igazán szívemből hiányo­Az elmúlt időszakban javult a termelőszövetkezeti vezetés helyzete; nőtt a szakemberek képzettségi szintje, javultak élet- és munkakörülményeik, s kedvezőbbé vált anyagi hely­zetük is — állapította meg a TOT elnöksége csütörtöki ülé­sén, amelyen a termelőszövet­kezeti gazdálkodás személyi feltételeinek alakulását ele­mezte, különös tekintettel a vezetésre. Az elnökség elé terjesztett írásos anyag szerint mintegy 22 ezer felsőfokú és több mint 32 ezer középfokú végzettsé­gű szakember dolgozik a tsz- ekben. A szakmunkások száma közelít a 200 ezerhez. A veze­tők szakmai felkészültsége kedvező képet mutat. A felső­szintű irányítók mintegy két­harmadának van felsőfokú ké­lok, az az a fajta mozgalmas­ság és spontaneitás, aminek ma már nyomát sem találjuk. Akik akkoriban párttagok vol­tak, nem csupán a gyűlése­ken találkoztak, nemcsak ak­kor, amikor muszáj volt. Sőt. Minden este összejöttünk, min­denki elment a párt helyisé­gébe, a beszélgetés, a társa­ság kedvéért, örültünk az együttlétnek, élveztük a vitá­kat, s tudtuk, mindenki tudta, hogyha van ideje és benéz ebbe a helyiségbe, mindig ta­lál ott barátokat. Soha nem kellett megbeszélni, hogy leg­közelebb mikor találkozunk, erre mindennap megvolt a le­hetőség. — Szombat-vasárnap? — Ó, a hétvégék sem „fu­tottak üresen": minden szom­baton;-vasárnap, . elsősorban nyaranta, jártuk a falukat, műsort adtunk; voltak zené­szeink, volt egy színjátszó cso­portunk, egy tánccsoportunk — én ennek voltam a tagja —, és élveztük, hogy a teherautó­val hol ide, hol a másik hely­re mentünk el, s fölléphettünk. Ezt rnár nem is lehet így el­mondani, mert a hangulatát nem tudom már visszaadni, de egy biztos, ez a légkör nagyon hiányzik. Lényeg az, hogy mindenki vágyott ebbe a közösségbe. • — ön már második éve túl van a nyugdijkorhatáron; megkérték, s februárig vállal­ta a. továbbdolgozást. Mit sze­ret ebben a munkában? pesítése, a középszintű és a munkahelyi vezetők több mint 90 százaléka rendelkezik kö­zépfokú végzettséggel. A szak­mai vezetők — főmezőgazdá­szok, főállattenyésztők stb. — csaknem kivétel nélkül elvé­gezték az egyetemet vagy a főiskolát. A tsz-ek gazdálkodá­sának eredményei is jelzik, hogy a vezetés minden tekin­tetben megszilárdult. A szövetkezetekre általában jellemző az a törekvés, hogy a vezetők utánpótlását saját forrásból biztosítsák. A na­gyobb gazdaságokban erre többnyire jó lehetőségek van­nak, mivel számos tsz-ben a közvetlen munkahelyi vezetők is jól felkészült szakemberek, akik a magasabb beosztások betöltésénél is számításba jö­hetnek. — Lehet, hogy van, aki nem tudja elképzelni, hogy a személyzeti munkán mit sze­rethet egy ember, pedig van ilyen. Én azért szeretem, mert ezen keresztül emberekkel fog­lalkozhatok, s főként segíthe­tek mindenkinek, aki hozzám fordul, problémája megoldá­sában. Én mindig ezt a se­gítségnyújtást tartottam szem előtt, s ma úgy érzem, az em­berek bizalommal vannak irántam. Egy biztos: soha semmilyen dologban nem hi­tegettem senkit, de amit íqér- tem, azt el is intéztem. Mint­hogy a gyár egész gárdája nagyon megfiatalodott, termé­szetes, hogy legtöbbször la­kásproblémával fordulnak hoz­zám —' s olyan dolgozónk még nem volt,_ akin valami­lyen módon ne segítettünk volna. Természetesen még mindig vannak, akiknek ez ä problémája megoldásra vár, de előbb-utóbb mind.enki so'r- ra kerül. A hosszú évek jó munkáját jelzik Bernát Jánosné kitün­tetései is: háromszor lett a Vállalat Kiváló Dolgozója, egyszer a Könnyűipar Kiváló Dolgozója, egyszer kapott ki­váló munkáért kitüntetést; 1970-ben megkapta a Felsza­badulási Jubileumi Emlékér­met, s ebben az évben, no­vember 7-e alkalmából, a Munka Érdemrend arany foko­zatát. D. Cs. — A legjobb szándékkal öt év munkáját össze­gezték a beszámoló tag­gyűlések: megyénk kom­munistái december közepé­ig tartó fórumaikon számba vették a két pártkongresz- szus közötti időszak öröme­it és gondjait, kritikus és őszinte hangon fogalmaz­tak a jelent és a jövőt ille­tően. Ezeken a fórumokon mindannyiunkat érdeklő és érintő kérdésekről esett szó, életünk, munkánk, hét­köznapjaink és ünnepeink alakulásáról, s néhol — már a kongresszusi irányel­vek birtokában — kicsen­dült a várakozás hangja. Vajon milyen irányt szab meg pártunk XIII. kong­resszusa, életszínvonalunk hogyan alakul majd? A taggyűléseken legtöbb figyelmet a gazdasági élet pártirányítósa kapott. Az újságíró számára, aki több taggyűlésen is részt vett — tudósított —, jó volt halla­ni, hogy a kollektívák, az üzemi, vállalati alapszer­vezetek komunistái megfo­galmazták: csak rajtunk, a munkapadok mellett dolgo­zókon múlik elsősorban gazdaságunk jövője. De ehhez még az is kell, hogy a termelés vezetőinek-irá- nyítóinak, a munka szerve­zőinek is áhancfósuljon a fegyelem, ha az igazgató­tól a munkásig sikerül tu­datosítani, nem határoza­tokon, hanem tetteken dől el a csata. Mert nem akár­miről van szó; életünk jobbra fordulásáról, élet- színvonalunk javításáról — emeléséről —, mindennapi közérzetünkről. Kell hogy a minőség, hatékonyság, ver- isenykéoessén ielszavniból ott is kézzel foahatót alkos­sanak, ahol eddig csak jel­szavakként kezelték e fo­galmakat. kell hogy az új szabályzók feavelmét és céljait meqértsék. Sokan szóvá tették: nö­vekednie kell a fő munka­időben végzett munka be­csületének. Fontos lehet .(adott esetben a jól működő vállalati gazdasági munka- közösségek munkája is, de nem biztos, hogy ilyen tá­volságban levő bérek, ösz­tönzők közepette. A már szemet szúró jövedelem- különbségeket csak akkor értjük, ha hasonlóan sze­met szúró teljesítménykü­lönbség van mögöttük. S ez nemcsak vállalaton be­lüli kategóriaként jött szó­ba; az ügyeskedők, nye­részkedők, konjunktúralo­vagok ellen következete­sebb fellépésre, az ellenőr­zési munka javulására van szükség. Az azonos munka, azonosan mérettessék.- Egyöntetűen szó esett a két — ma nyilvánvalóan a legtöbb gondokkal küzdő réteg — a fiatalbk és az idősek helyzetéről, szociál­politikánk alakulásáról. Ugyanakkor elhangzott: a szociálpolitikára fordítható forintok nagyságrendjének alakulása sem a tőlünk független, kívül álló ténye­zők függvénye. A párt • belső életének sarkalatos pontjai között a párt belső demokratizmu­sának szélesítései az alkotó viták szükségessége, a pártfegyelem továbbszilár- dítása szerepelt. Sokan fo­galmaztak így: ha valamit elhatároztunk, eldöntöt­tünk, ne keressünk kifogá­sokat a végrehajtás során, tegyük a dolgunkat a leg­jobb szándékkal, becsület­D. I. 40 éne párttag Bernát Jánosné Akkor minden este összejöttünk..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents