Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-20 / 349. szám
a Dunántúlt napló 1984. december 20., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) A vállalati gazdálkodásnak igen sokat és sokszor bírált eleme a keresetszabályozás. A jövő évtől ezért az érezhető piaci ellenőrzés és korlátok között dolgozó vállalatok új kereset- szabályozást alkalmazhatnak. Az új, úgynevezett keresetszint- szabályczás közvetlenül hangolja össze a vállalatok hatékonyságát és a dolgozók kereseti lehetőségeit. Egyes vállalatoknál gondot okozhat akár a mai keresetek kifizetése is, ha azt kereseti adó terheli. Ezért a vállalatoknak módjuk van — az új forma helyett — a régihez hasonló rendszerben folytatni gazdálkodásukat. Hetényi István hangsúlyozta: — A tervezett adóbevételek nagyságából kitűnik, hogy az objektív feltételek nem engednek általános adómérséklést. Célunk, hogy az adott keretek közt a vállalatok döntési lehetőségét, mozgásterét mindenképpen növeljük, egyben bővíteni kívánjuk lehetőségeiket a rendelkezésükre álló jövedelem elköltésében. Kedvező szociálpolitikai intézkedések Megszüntetjük a fejlesztési és részesedési forrás, illetőleg alap merev elkülönítését. Egységes érdekeltségi alapot hozunk létre. További intézkedésünk, hogy a vállalatok szociális jóléti alapját, ha azt a vállalat ebből az érdekeltségi alapból kiegészíti, az eddiginél sokkal kisebb adóteher sújtja majd. A terv és költségvetés előirányzatai szerint 1985-ben a szocialista szektor beruházásai összességükben az idei szintet érik el. Az egész gazdaság hátterét jelentő termelő infrastruktúra — mint például a közlekedés, a posta — az eddiginél nagyobb beruházási lehetőségekhez jut, növeljük az utak, hidak, költségvetési intézmények, állami lakások felújítására ren- relkezésre álló összegeket és megfelelő intézkedések, hiteltámogatások nyomán számolunk a magánlakás-építés további fejlődésével is. A költségvetés helyzete most lehetővé, a bank- és hitelrendszer fejlesztése pedig szükségessé teszi, hogy 1985-től elsősorban egyes bányászati és erőmű-beruházásoknál az állami költségvetés nagyobb szerepet vállaljon a fejlesztések finanszírozásában. A költségvetési kiadások csökkenő, de ma is jelentős része a támogatások és adóvisz- szatérítések. Tovább kell haladnunk azonban azon az úton, amely a gazdaságtalan tevékenység kiszorítását, az elavult, nem hatékony támogatások leépítését 'eredményezi. Rég: gondunk, hogy a vállalatok egy része nehezen vagy akár tartósan nem tudja teljesíteni fizetési kötelezettségeit. Azoknak a vállalatoknak a léte, amelyek hosszabb ideig nem tudnak a követelményekhez igazodni, veszélybe kerülhet. A továbbiakban Hetényi István a költségvetés és az életszínvonal-politika legfőbb kérdéseiről szólt. Mint mondotta, az a keresetszabályozás és a szakszervezetek javaslatait is figyelembe vevő évközi bérpolitikai intézkedések a számítások szerint a keresetek 7— 7,5 százalékos növelését eredményezik majd. A fogyasztói árszínvonal legfeljebb 7 százalékkal növekedhet és ezt indokolt előirányozni. így tehát a reálbér színvonalát jövőre megőrizzük. — Az árszínvonal emelkedésből körülbelül 3 százalékot okoznak az elkerülhetetlennek ítélt központi hatósági árintézkedések. A nem aktív keresők és eltartottak szélesebb körében számolunk egyes központi fogyasztói árintézkedések hatásának részbeni ellensúlyozásával is, ahogyan ez már több éve gyakorlattá vált. A nyugdíjrendszerbe beépített rendszeres évi nyugdíjnövekedésen túl a 3000 forintnál kisebb nyugdíjakat, továbbá a szociális segélyeket és a gyermek- gondozási segélyben részesülők jövedelempótlékát havi 80 forinttal emeljük. A családi pótlék havi 40 forinttal egészül ki minden egyes gyermek után. Emeljük az intézmények élelmezési normáit is, de ezt a gyermek- és diákjóléti intézmények térítési díjaiban nem hárítjuk át az érintettekre. A szociálpolitikai tervek megvalósítására irányuló törekvésekről a pénzügyminiszter elmondta: A szakszervezetek kezdeményezésére már január 1-től a három- és többgyermekes családok minden gyermekük után egységesen felemelt, összesen havi 840 forintos ellátásban részesülnek, amely már magában foglalja az előbb említett 40 forintos kompenzációt is. A tartósan beteg, vagy a nevelőszülőknél élő gyermekek után járó családi pótlék meghaladja az 1000 forintot. A kisgyermek családban való gondozásának jobb lehetőségét teremti meg a gyermekgondozási segély rendszerének fokozatos átalakítása. Ennek első ütemeként — előreláthatólag márciustól - bevezetjük az úgynevezett gyermekgondozási díjat, amely egyelőre a gyermek egyéves koráig a keresettel arányos, a táppénz összegével egyenlő ellátást fog nyújtani. Jogosultak lesznek a gyermekgondozási segélyre — az eddigieken kívül — a jövőben az egyetemi hallgatók is. A következő tanévtől kezdve 50 százalékkal emeljük a szakmunkástanulók ösztöndíját. Január 1-től több vonatkozásban módosul a táppénz- rendszer. A hosszú, 30 napon túli megbetegedések, valamint a kórházi kezelés időtartama alatt a táppénz százalékos mértéke növekedni fog és a pályakezdő fiatalok is a magasabb, 75 százalékos táppénzt fogják kapni. A költségvetési szervek és intézmények kiadásai jövőre mintegy 10 százalékkal emelkednek. Az oktatási-kulturális kiadások közel 7 milliárd forinttal emelkednek. Az általános iskolai tantermek száma 700-zal gyarapszik és valamelyest mérsékelhető lesz a váltott napszakú oktatás. Egészségügyi ellátásra több mint 39 milliárd forintot irányoz elő a költségvetés, amelyet kiegészít a gyógyszerek árkiegészítésére szánt további 10 milliárd forint. Az egészségügyi, szociális ágazatban az intézményi kiadások csaknem 14 százalékkal nőnek. A népesedéspolitikai intézkedések mellett, azokat kiegészítve az ifjúság gondjain a lakásépítési feltételek javításával lehet legtöbbet enyhíteni, és e téren is hozunk új intézkedéseket — mondotta a pénzügyminiszter. A lakáshoz jutás gondjai közismertek, a segítő szándék sem hiányzik. 1985-ben a leginkább rászorultakat tudjuk új intézkedésekkel segíteni. Fokozatosan figyelembe vesszük a lakásépítő vagy -vásárló családok jövedelmi, szociális helyzetét, rászorultságát. A több- gyermekes családok gondjait enyhíti, hogy az úgynevezett szociálpolitikai kedvezmény az együtt költöző harmadik gyerek után az eddigi 40 ezerről 80 ezer forintra emelkedik. A korábbinál nagyobb összegű kedvezményes hitel vehető iqény- be tetőtér-beépítésre, emeletráépítésre, toldaléképítésre, és több külön kölcsönt kaphatnak a fiatalok az ifjúsági takarékbetéteik után. A munkáltatói támogatás jogcímeit, lehetőségeit is bővítjük a jövőben: ezek kölcsöntörlesztés megfizetésére is felhasználhatók lesznek. Ilyen célra rendelkezésre álló összegeket lényegesen emeljük. Folytatjuk emellett az állami bérlakások felújítását, az ehhez adott támogatás 16 százalékkal fog növekedni. Erőforrásaink természetesen végesek. A közoktatás, az fiz országgyűlés teli ülésszaka egészségügy és a lakásépítés előtérbe helyezése szükségszerűen azzal jár, hogy más, egyébként jogos igények kielégítésére nem jut elégséges erő, s ez még inkább a takarékos gazdálkodásra ösztönöz. Az állami költségvetés jövőre is biztosítja az ország védelmi képességének megőrzéséhez, nemzetközi kötelezettségeinkkel és gazdasági lehetőségeinkkel összhangban álló fejlesztéséhez szükséges eszközöket. — Az 1985. esztendő kiemelkedő politikai események éve lesz. A Magyar Szocialista Munkáspárt X!ll. kongresszusa és a felszabadulás 40. évfordulója számvetésre és új feladatok kitűzésére kötelez bennünket. Tudjuk, hogy terveink és tetteink egyaránt jövőt és sorsot formálnak. Elsősorban rajtunk múlik, hogy olyan lesz-e a jövő, úgy alakul-e a sorsunk, amint ezt szeretnénk. Elképzeléseink megvalósításához valamennyi honfitársunk aI:<otó közreműködésére, céltudatos cselekvésére van szükség — mondotta befejezésül a pénzügy- miniszter, s kérte az országgyűlést, hogy vitassa meg és fogadja el az előterjesztett törvényjavaslatot. AZ 1985. ÉVI ÁLLAMI KÖLTSÉGVETÉS BEVÉTELEI ÉS KIADÁSAI Bevételek Md Ft növ. ütem %-ban Vállalati befizetések 404,6 6,6 Forgalmi és fogyasztói adók 91,0 4,0 Lakossági befizetések 52,1 16,2 Költségvetési szervektől 50,1 2,4 Nemzetközi és egyéb forrásokból 10,0-2,2 Összes bevétel 607,8 6,5 Hiány 2,5 —28,6 Kiadások Md Ft növ. ütem %-ban Felhalmozásra 58,7 0,5 Támogatások és adóvisszatérítések 141,2-1,8 Költségvetési szervek kiadásai 202,0 9,8 Ebből: eü. és szoc. intézmények 39,2 13,9 oktatási, kulturális, kutatási, és sportszervek 64,0 11,8 Társadalombiztosítási kiadások 131,7 9,2 Eqyéb kiadások 76,7 13,3 Összes kiadás 610,3 6,2 A vitában felszólalt: Harmat László (Szabolcs-Szatmár m. 4. vk.), a Gyümölcs és Dísznövény- termesztő Fejlesztő Vállalat újfehértói állomásának igazgatója, az Országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizottságának tagja, Kelemenné Balogh Katalin (Szabolcs m. 8. vk.), a nagykállói II. számú Általános Iskola tanára, Hegedüsné Hargitai Ágnes (Borsod m. 6. vk.), a Diósgyőri Gépgyár szerkesztési osztályának vezetője, Miskó István (Bács-Kiskun m. 7. vk.), a tiszakécskei városi jogú nagyközség tanácselnöke, Petri Gábor (Csongrád m. 6. vk.) egyetemi tanár, Verdes Mihályné (Hajdú m. 7. vk), a Debreceni Ruhagyár nyíradonyi üzemének raktárosa, Léderné dr. Faragó Margit (Szolnok m. 4. vk.), a Szolnok megyei tanács vb Hetényi Géza Kórházának szemész szakorvosa, Antal Imre (Pest m. 19. vk.) a Mezőgép érdi Vállalatának igazgatója. Ezt követően Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra. Falu végi Lajos beszéde Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese — A törvényjavaslatból és az edjtiqi vitából egyaránt az tűnik ki, hogy jövő évi tervünk és költségvetésünk — miközben élénkülő fejlődést ígér —, nagyobb követelményeket támaszt és több kockázatot rejt magában, mint a közvetlenül megelőző években — hangsúlyozta elöljáróban. Mint ismeretes, a VI. ötéves terv időszakában gazdaságpolitikánk homlokterébe azt a célt állítottuk, hogy helyreállítjuk és megszilárdítjuk a népgazdaság egyensúlyát, ezen belül a külgazdaság egyensúlyát, s társadalmi méretekben megőrizzük az életszínvonalat. Ez a gazda- sáaoolitika — az egész társadalom áldozatos munkája révén — fiqyelmet érdemlő eredményekkel jár. Sikerült megállítani a konvertibilis adósságállomány növekedését, sőt a legutóbbi három évben elért — átlagosan 500—600 millió dolláros — külkereskedelmi aktívum révén ahhoz is hozzákezdhettünk, hogy csökkentsük adósságainkat. Csaknem teljesen kiegyensúlyozottá vált a rubel elszámolású kereskedelmi forgalmunk. Eközben termelőerőink — ha szerény mértékben is — tovább fejlődtek. Ennek a gazdaságpolitikai szakasznak váratlan és különösen nagy próbatétele volt az az 1981 végétől kezdődő — mintegy másfél évig tartó — időszak, amikor a nemzetközi pénzpiaci folyamatok hirtelen változásai miatt kemény harcot kellett folytatnunk azért, hogy fizetőképességünket megőrizzük. Minthogy a magas kamatlábak miatt a tervezettnél számottevően több fizetési kötelezettségnek kellett eleget tennünk. A szükséges kiviteli többletet úgy érhettük el, hogy az elmúlt években mindvégig és meglehetősen nagy arányban mérsékeltük a beruházásokat. De még így sem sikerült megőrizni a reálbér átlagos színvonalát. A jövedelmek arányai a különféle rétegek és csoportok között nem egészen úgy alakultak, mint ahogyan gondoltuk: különösképpen a fiatalok, a többgyermekes családok és a nyugdíjasok egy részének helyzete vált nehezebbé. A nehezítő körülmények ellenére bekövetkezett fejlődésről a következőket mondotta Faluvégi Lajos: A nettó nemzeti termelés a tervidőszak végéig 10—11 százalékkal fogja meghaladni az 1980. évi színvonalat, s ez évi átlagban mintegy 2 százalékos növekedési ütemet jelent. Az ipar termelése 12—13 százalékkal, kivitele ennél gyorsabban nő, miközben kevesebb importanyagot használ fel, s az itt dolgozók létszáma is csökken. A mezőgazdasági termékek termelése 12—14 százalékkal növekedik majd. Néhány termékből máris túlhaladtuk az ötéves tervben a jövő esztendőre előirányzott termésmennyiséget. Az idén mezőgazdasági üzemeink több mint 15 millió tonna gabonát termeltek, holott eqy évvel ezelőtt többen vitatták, hogy ez elérhető. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy exportunk 1985-ben az összes hazai termék értékéhez mérve meghaladja annak 45 százalékát. A népgazdaság kiviteli többlete folyó áron eléri az összes hazai termék 4 százalékát, ami 35—40 milliárd forintot jelent. Számottevően javult az állami költségvetés egyensúlya, s valamelyest a munkaerőpiac és a beruházási piac egyensúlya is. A belföldi felhasználás kényszerű mérséklése mellett meg- tudt"k védeni legfőbb társadalmi vívmányainkat, elsősorban a teljes foglalkoztatottságot és a szociális biztonságot. Nagyjából sikerül megőriznünk a belföldi áruellátás színvonalát, megvalósul a lakásellátás és az oktatás programja. — Kedvező, hogy a magyar népgazdaság külgazdasági egyensúlya ma szilárdabb, nemzetközi megítélésünk jónak mondható, a külgazdasági feltételek azonban továbbra is erősen szorítanak. 1985-re sem tervezhettünk merőben más karakterű gazdasági fejlődést, mint amilyent erre az évre terveztünk. Mégis, eddigi eredményeink és tapasztalataink alapján, valamint előremutató gazdaságpolitikai törekvéseink jóvoltából módunk nyílik bizonyos változtatásokra. Az 1985-ös népgazdasági terv legfontosabb céljai, törekvései közül az első az, hogy a külgazdasági egyensúlyt javítanunk kell. Most az adósságállomány további csökkentését állítottuk előtérbe, mégpedig azért, hogy jövőbeli adósságszolgálati terheinket - a törlesztést és a kamatot - mérsékeljük, és ily módon is bővítsük forrásainkat a gazdaság élén- kebb ütemű fejlesztésére. Jövőre megállíthatjuk a reálbérek csökkenését. Ez kedvezően hat majd a társadalmi közérzetre. Megállhat ugyanakkor a beruházások több éve tartó csökkenése is, sőt a gazdaság legfontosabb területein valamelyest növekedhet a korszerű technika behozatala - ha nem is minden igényt kielégítő mértékben. Az előbbi célokat egyidejűleg csak úgy érhetjük el, ha a múltbelinél nagyobb mértékben javul népgazdaságunk teljesítőereje, s ha erre alapozva az elmúlt évekre jellemzőhöz képest valamelyest élénkül a termelés. Ez azonban elsősorban attól függ, hogy javul-e az exportképesség, ami nemcsak jobb termékeket, hanem kisebb ráfordításokat is feltételez. Feltétlenül szükség van arra, hegy nagyobb teljesítményekre mozgósítsuk a dolgozó kollektívákban rejlő alkotó energiákat, teljesebben kibontakoztassuk a megújulásra való készséget. Mindezeket a törekvéseket szolgálja a gazdaságirányítási rendszer 1985-ben megkezdődő átfogó korszerűsítése. A gazdaságirányítási rendszer fejlesztése összefüggő folyamat, s ebben 1985-ben nagy lépéseket teszünk előre. Az MSZMP Központi Bizottságának az irányítási rendszer továbbfejlesztésére vonatkozó állásfoglalása egyértelműen kifejezi azt, hogy ki kell tágítani a vállalati önállóság körét, egyidejűleg nagyobb követelményeket állítani a gazdálkodás elé, s mindennek hatásosabb állami irányítással kell párosulnia — hangsúlyozta a Minisztertanács elnökhelyettese. A gazdálkodó egységekben a gazdasági környezetre érzékenyebben reagáló, de egyidejűleg előrelátóbb gazdálkodást erősítik a bevezetendő új vállalatirányítási formák. Fontos, hogy mindenütt sikerüljön olyan működőképes belső mechanizmusokat, vállalkozási és döntési formákat kialakítani, amelyek alapján a megújított vállalatvezetés már rövid időn belül önállóbban és eredményesebben tud tevékenykedni. Új lehetőségek a műszaki fejlesztésre Az új vállalatvezetési formák zökkenő, nélküli bevezetését szolgálja, az átalakulás mikéntjéről és menetéről szól a SZOT elnökségének és a kormánynak a közelmúltban megjelent együttes iránymutatása, amelynek végrehajtása a vállalati kollektívák, nagy társadalmi erőpróbája lesz. A szabályozórendszer módosításával lehetővé tesszük, hogy a vállalatok a kapujukon belül is, de azon túl is szabadabban mozgathassák a termelési tényezőket. Azt pedig elvárjuk, hogy mindezeket figyelembe véve igazítsanak belső önelszámolási és érdekeltségi rendszerükön. Új lehetőségek nyílnak a műszaki fejlesztés meggyorsítására is. Egyensúlyi helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy már jövőre csökkenjen a jövedelemközpontosítás, bár a korszerű gépek és berendezések behozatala 1985-ben nagyobb lehet. Ha fokozatosan is, de lényegi változást jelent, hogy az amortizáció teljes egészében a vállalatoké marad, s a fejlesztési alapot terhelő különféle elvonásokat ésszerűbb adó, a felhalmozási adó helyettesíti. Emellett a jövő évtől kezdve a bank- és a hitelrendszer átalakítása révén vállalataink a mostaninál több választási lehetőséget kapnak arra, hogy jó elgondolásaik, kezdeményezéseik megvalósítására kiegészítő pénzügyi forrásokhoz jussanak. Nem elég átalakítani a technológiát, kicserélni a gépeket. Ennek azzal is együtt kell járnia, hogy korszerűbb, piacképesebb termékszerkezetet alakítsunk ki. Ahhoz, hogy korszerű technikát fejlesszünk ki és alkalmazzunk, ahhoz, hogy megújítsuk és korszerűsítsük berendezéseinket, gyártmányainkat, felkészült, erkölcsileg és anyagilag megbecsült szakemberekre van szükség. Faluvégi Lajos ezután arról szólt, hogy a kormány kiemelt programjai a jövőben jobban találkoznak a vállalatok és a dolgozók érdekeltségével, majd az 1985. évi terv szempontjából meghatározó fontosságú kérdésre, a vállalatok export- képességének javítására tért ki. Mint mondotta, a népgazdasági terv azzal számol, hogy a kivitel 5—6 százalékkal növekszik majd. Ez valóban nagyon feszített feladat, mert nehezen elért és lehetőségeinkhez mérten viszonylag magas szintről kell továbblépnünk, mégpedig úgy, hogy egyidejűleg az export gazdaságossága is javuljon. Evégett meg kell változtatni az export szerkezetének mai arányait: abban növekednie kell a feldolgozóipari termékek részarányának. A minőséget, a választékot, a csomagolást és a piaci munkát javítva termékeinket jobb áron kell tudnunk értékesíteni. A jövő évi ár-, bér- és szociálpolitikai előirányzatokról szólva Faluvégi Lajos rámutatott: Ha azt akarjuk, hogy a teljesítmények növekedjenek — márpedig ez mindenkinek érdeke , hatásosabbá kell tennünk az anyagi ösztönzést. Ám 1985-ben az ösztönző kereset- szabályozás csak akkor működtethető hatásosan, ha az eddiginél nagyobb lesz a vásárlóerő-kiáramlás. Az elmúlt években a korábban megszokottnál gyorsabban emelkedtek a fogyasztói árak. Ennek vannak fájdalmas szociális hatásai, s ezeket enyhítenünk kell. A kormánynak az a törekvése, hogy a következő években az áremelkedést fokozatosan mérsékelje. A vásárlóerő és az árualap egyensúlya — amelynek fenntartása változatlanul össztársadalmi érdek -, továbbá az árrendszer korszerűsítése és a támogatások leépítése, a jövő esztendőre is szükségessé tesz alapvető cikkeket érintő áremelést. De ezt igyekszünk a korábbi éveknél szűkebbre fogni és a leginkább rászorulók körében ellentételezni. (Folytatás a 3. oldalon)
