Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-19 / 348. szám
6 Dunántúli Tlaplo 1984. december 19., szerda Közgazdasági élet Pécsi utcák — hires emberek Igények és lehetőségek Hogyan tovább a beruházásokkal? Lukács János előadása az SZVT-ben ünnepélyes évzáró vezetőségi ülést tart a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya megyei Szervezete december 19-én a Magyar Kereskedelmi Kamara dél-dunántúli bizottsága pécsi székházában. Az évzárón Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára előadást tart gazdaságpolitikánk időszerű kérdéseiről. Video és vita időszerű agrárpolitikai kérdésekről Időszerű agrárpolitikai kérdésekről videóelőadást és vitadélutánt rendez december 20- án, délután 2 órakor a Pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem (Rákóczi út 80.), 8-as előadótermében a Magyar Közgazdasági Társaság, a Magyar Agrártudományi Egyesület és a Baranya megyei Teszöv. A résztvevők először videón megnézik és meghallgatják dr. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előadását, mely a Pécsett nyáron tartott XIII. közgazdász vándorgyűlésen hangzott el. A vitadélután felkért hozzászólói: dr. Kiss Károly, a Teszöv tit- kárhelyettese, dr. Szabó Gábor, a PJPTE közgazdaságtudományi karának docense, és Szántó Zoltán, a Bólyi Mezőgazda- sági Kombinát vezérigazgatóhelyettese. A rendezők a résztvevőknek a szabályozó rendszerrel és a jövő évi népgazdasági tervvel kapcsolatos észrevételeit, javaslatait szívesen veszik, s azokat a szakmai és társadalmi szervekhez továbbítják. A szervezeti élet továbbfejlesztése azMKT-ban Évzáró vezetőségi ülést tart december 21-én a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának tanácstermében a Magyar Közgazdasági Társaság Baranya megyei Szervezete. Áttekintik a végzett munkát, körvonalazzák a jövő év első felére szóló terveket. Az évzárón megvitatják a szervezeti élet továbbfejlesztésével kapcsolatos elképzeléseket. Jövőre Nyíregyházán rendezik a közgazdász vándorgyűlést A növekedés és tartalékai, valamint feltételei — e gondolat jegyében rendezik meg jövőre Nyíregyházán a közgazdász vándorgyűlést. A hetedik ötéves terv előkészítő szakaszába illeszkedő rendezvényen a népgazdasági szintű megközelítés melleti elsősorban a gazdasági cselekvés konkrét megjelenési formáját vizsgálják majd. A június végére tervezett háromnapos vándorgyűlésre az ország minden részéből 600 közgazdászt várnak. Rovatszerkesztő MIKLÓSVÁRI ZOLTÁN A következő közép távú tervidőszakban alapvető fordulat akkor érhető el a beruházási folyamatokban, ha egyedi döntésekkel nem fokozzuk az eddig is erős áthúzódó hatást, a korábbi döntésekkel vállalt előre elkötelezettséget. Az ezáltal fokozatosan felszabaduló beruházási sávot pedig olyan fejlesztésekkel töltjük ki, amelyek nem hosszadalmas állam—vállalat közötti egyeztetésen és a felelősséget elmosó garanciakeresésen alapulnak, hanem a döntéstől a teljes elkészülésig üzleti vállalkozások lesznek ... Cikkünk szerzője a beruházási folyamat rugalmasabbá tételét szolgáló szabályozóváltozások hátterét ismerteti. * A 70-es évek végén kezdeményezett gazdaságpolitikai irányváltást követően hazánkban ielentősen csökkentek a beruházási lehetőségek. Napjainkban a bruttó beruházási ráta nem én el a 70-es évek második felében tapasztalt arányok 70 százalékát sem. Ebből adódóan a beruházási teljesítések mai — reálértéken számított — színvonala megközelítőleg a 70-es évek közepének beruházási nívójával azonos. A radikális csökkenés kizárólag a nettó (az új értékből történő) felhalmozás visz- szaeséséből származik, ami egyben utal a beruházási forrósok belső átstrukturálódására is: az összforráson belül túlsúlyra jutott a lekötött tőke után képződő értékcsökkenési leírás. Az utolsó évébe lépő hatodik ötéves terv fő arányainak megfogalmazásakor még a korábbi beruházási színvonal fenntartásával számoltunk, a gazdaság külső egyensúlyi gondjainak éleződése azonban kikényszerítette a beruházások erőtelies visszafogását. Tervgazdálkodásunkban a most folyó és hamarosan befejeződő /■esz az első olvan közép távú tervciklus, omelyben a beruházási előirányzatot alulteljesítik. Beidegződések A beruházási lehetőségek radikális szűkítését gazdaságunk külső egyensúlyi problémái tették szükségessé. Az utóbbi években — szemben a korábbi időszakokban tapasztalt gyors növekedéssel — csökkent a belső felhasználás, s a mozgósítható források a rövid távú egyensúlyi problémák leküzdését szolgálták. Az irányítás a legtöbb erőfeszítést a feszültségek rövid távú áthidalására koncentrálta, a figyelem középpontjában az ország fizetőképességének megőrzése állt. A beruházási színvonal érezhető csökkenése rövid távon eredményesen szolgálta a fő gazdaságpolitikai célt, elkerültük az egyensúlyi helyzet további romlását. A gazdasági fejlődés korábbi periódusaitól eltérően a beruházáspolitika érdekei alárendelődtek az egyensúlyi követelményeknek. Kérdéses azonban, hogy a felhalmozási lehetőségek csökkenésére a reagálás legmegle- lelőbb módját megtaláltuk-e a beruházási rendszer működésében, a beruházási célok kiválasztásában, s általában a beruházáspolitikában. Több jelből arra következtethetünk, hogy beruházási rendszerünk régóta ismert negativ szokásai és beidegződései alig változtak. A beruházási források szűkülése lényegében hatástalan maradt a beruházások indítására, ennek következtében a folyamatban levő beruházások teljes állománya a korábbi szinten stabilizálódott: a források csökkenése miatt azonban lassult a kivitelezés üteme, nőttek az átfutási idők és minden eddiginél magasabb szintet ért el a befejezetlen beruházási állomány. A fékezést követő időszak beruházásainak kis hányada szolgálja a hosszabb távú technikai-technológiai kibontakozást, a beruházási célok többsége eredményeként nem gyorsul a szerkezetváltás és számottevő mértékben nem javul a jövedelemtermelő képesség. A folyó közép távú tervben és egyéb határozatokban világosan megfogalmazódott a gyorsan elkészülő, viszonylag hamar megtérülő, az intenzív fejlesztést szolgáló, viszonylag kis ráfordításigényé fejlesztések és rekonstrukciók fontossága, ezzel szemben azonban a terv fő céljaitól eltérően egyedi döntések sokaságával folytatódott a nagy eszközigényű fejlesztések indítása. Szűkös beruházási lehetőségek mellett különös jelentősége lenne a befektetések gyorsabb megtérülésének, a források kedvező értékesülésének. A termelés struktúráját jelentősen befolyásoló, a technikai-technológiai fejlődésre közvetlenül ható beruházásaink oly hosszú idő alatt készülnek el, hogy segítségükkel alig javul a termelés rugalmassága és a piaci alkalmazkodó képesség. Üzleti vállalkozás Széles körben visszhangra talál gazdaságunkban az a vitatható nézet, amely szerint beruházási problémáink megoldását jelentené a régi színvonal elérése, a felhalmozási lehetőségek növelése. Vitathatatlan tény, hogy a drasztikusan csökkentett beruházási ráta kényszerhelyzet következménye. Ugyanakkor azt is világosan kell látni, hogy a beruházási színvonal jelentős emelésének minden lényeges feltétele hiányzik, a beruházási kereslet élénkítése elhibázott Zenés lenne, hiszen a leihalmozható források jelentősen nem növelhetők. A beruházási lehetőségek pusztán mennyiségi növelése azért sem teljes értékű megoldás, mivel a szerkezetváltóssal, a korszerűsödéssel, a versenyképességgel való kapcsolat nem mechanikusan egyirányú. A gazdasági növekedés mérsékelt üteme, a külső egyensúlyi problémák, a bevonható külső forrósok korlátozottsága és egyéb okok következtében méq néhány évig a ma érvényesülő, viszonylag alacsony beruházási ráta szabályozza a beruházási lehetőségeket. Az utóbbi évek beruházási tapasztalatai csak megerősítették a régebbi felismerést, mely szerint a termelés rugalmassága, az eszközállomány korszerűsödése, a piaci alkalmazkodás nem a beruházási lehetőségek egyszerű függvénye. Alapvetően sok függ a kivitelezési folyamat szervezettségétől, a kiválasztott fejlesztési célok piaci megalapozottságától, a beruházások ágazati szerkezetétől, a termelő fejlesztések építésigényességétől, a beruházási szektorban tevékenykedő vállalatok rugalmasságától. A következő közép távú tervidőszakban alapvető fordulat akkor érhető el a beruházási folyamatokban, ha egyedi döntésekkel nem fokozzuk az eddig is erős áthúzódó hatást, a korábbi döntésekkel vállalt előre elkötelezettséget. Az ezáltal fokozatosan felszabaduló beruházási sávot pedig olyan fejlesztésekkel töltjük ki, amelyek nem hosszadalmas állam—vállalat közötti egyeztetésen és a felelősséget elmosó garanciakeresésen alapulnak, hanem a döntéstől a teljes elkészülésig üzleti vállalkozások lesznek. A beruházási szerkezet ma ismert belső aránytalanságait, a nagy ráfordításigényű beruházási célok uralmát feltétlenül fel kell számolni ahhoz, hogy a viszonylag kevesebb forrásból a mainál lényegesen több, gyorsan megtérülő, rugalmas fejlesztés valósuljon meg. Visszafej teszten i is Gazdasági fejlettségünk eljutott arra a színvonalra, hogy a termelési struktúra szélességben csak úgy gyarapítható, ha a fejlődési perspektívát nélkülöző, tartósan veszteséges területeken visszafejlesztést kezdeményeztünk. Meggyőző jelek sokasága bizonyítja az exfen- ziv szellemű fejlesztés kilátás- talanságát és célszerűtlensé- gét. Nemcsak a közismert külső egyensúlyi problémák okozzák a többlet felhalmozási források szűkösségét, a fejlettség viszonylag magasabb fokán a pótlólagos források helyett a meglevő erőforrások újraelosztása lesz a fejlődés fő mozgatója. Ezzel összefüggésben alapvetően fontos kérdés, hogy honnan és milyen mértékben vonunk el forrásokat, és azt hova áramoltatjuk. Ha széles körben fenntartunk gazdaságtalan tevékenvséqeket. akkor a dinamikus feilődésre kéoes vállalatoktól, ágazatoktól, profiloktól vonjuk el az itt jól értékesülő for’ásnknf. A társadalmi erőforrások egészének gazdaságosságét és értékesülését előnytelenül érinti az a tény, hoav beruházási forrásaink tekintélyes hányadát olvan területeken kötiük le, ahol az eszközök jövedelmezősége a kamatláb alatt van. Az elkövetkező években nem elegendő kiválasz'ani a különböző ütemben fejlesztendő profilokat és vállalatokat, hasonlóan fontos lenne folyamatosan döntést hozni a visszafejlesztésről, az erőforrások részleges vagy teljes kivonásáról. Az intenzív fejlődés a bővített és a szűkített újratermelés egységeként értelmezhető, egy-egy termelési keresztmetszet gyors fejlődése szükségszerűen párosul bizonyos profilok leépítésével, tőkekivonással, tartósan veszteséges vállalatok megszüntetésével. A jövőben széles körben lehetőséget kell teremteni arra, hogy a vállalatok kötöttségek nélkül választhassák meg profiljukat, változtathassák, kiterjeszthessék tevékenységi területüket. Az eddigieknél is fokozottabb mértékben célszerű növelni a beruházási források vállalatok közötti átcsoportosulását, általában fokozni az eszközáramlás rugalmasságát. A feldolgozóiparban szükséges rekonstrukciók, a mezőgazda- sági gép- és berendezésállomány cseréje, a termelő és nem termelő infrastruktúra fejlesztési igényei elemi erővel igénylik a szűkös forrósok célirányos allokációját, mobilitásuk fokozását. A múlthoz képest sokkal szélesebb teret kell biztosítani a fejlesztési irányok és konkrét célok kiválasztódására: arra, hogy központi döntések eleve ne determinálják — szinte termékmélységben — a fejlesztési irányokat. Új döntési rendszer A vállalatok fejlesztési lehetőségeinek differenciálódását nagyrészt a piaci értékítéletre kell bízni, korlátozni kell az olyan (költségvetési) átcsoportosítást, amely a fejlesztési pozíciók formálását függetleníti a valós jövedelmezőségtől és megtérüléstől. Tekintettel arra, hogy a beruházási összforráson belül ma már az amortizáció meghaladja a jövedelemági források súlyát, egyre inkább arra kell törekedni, hogy a vállalatok a valós megtérülés arányában képezzenek érték- csökkenési leírást. El kell érni, hogy az árakban realizált amortizáció és nyereség a mindenkori jövedelmezőség és piaci értékítélet függvénye legyen, továbbá az is célkitűzés lehet, hogy a fejlesztési forrásképzés legyen összhangban a reális megtérülésre épülő beruházási elképzelésekkel. A beruházási folyamat rugalmasabbá tételét szolgálják azok a változások, amelyek a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése keretében a beruházási döntési rendszerben bekövetkeznek. Az 1968-as döntési kategóriák egyre kevésbé fejeztek ki reális közgazdasági tartalmat, s az eredetileg elgondolt két döntési típus (állami, vállalati) mellett kialakult az ún. vegyes döntési sáv, amelybe a beruházások többségét sorolhattuk. A vegyes döntési típus lényege az állami és a vállalati döntés összefonódása, egyfajta döntési kompromisszum. Az új döntési rendszerben árnyaltabb lesz az elhatárolódás és világosabb a döntési szintek megkülönböztetése. A rendszer alapelve, hogy az egyes beruházásokról ott hozzanak döntést, ahol a leghitelesebbek a bel- és külföldi információk, a döntésért teljes értékű kockázatot és felelősséget vállalnak. A jövendő beruházási döntések négy típusba sorolhatók. A központi döntés kategóriájába sorolják az infrastruktúra fejlesztéseit, a kitermelő-ener- getikai blokk beruházásait, a különböző célcsoportokat, önálló döntési típust képviselnek a tanácsi beruházások: e körbe sorolják a megyei, városi, községi, többségében infrastruktúrát fejlesztő beruházásokat. Az ún. versenyszféra — feldolgozóipar, élelmiszergazdaság. építésgazdaság — beruházásainak túlnyomó többségét a vállalati döntési kategóriába sorolják. Itt a döntésért viselt felelősség, az anyagi teherviselés a gazdálkodó szerkezeteké. A negyedik döntési típust az ún. magánberuházások alkotják, ide a lakásépítésen kívül a kistermeléshez és kisvállalkozáshoz kapcsolódó eszközfejlesztések tartoznak, a döntés kockázata a döntéshozót terheli és át nem hárítható. Dr. Bélyácz Iván rínyi Miklós Sokakban merül fel a kérdés, mi történt volna, ha háromszázhúsz évvel ezelőtt, 1664. november 18-án a kurze- náci erdőben a veszedelmes vadkan okozta sebekben nem vérzik el a magyarság legkiválóbb hadvezére, nagyszerű politikusa, a kitűnő barokk eposz írója. A hazafias közvélemény már a halál utáni időben közvetlenül gyanakvással fogadta a történteket. És bár Bethlen Miklós a szemtanú hitelességével írta le a vadászat és a tragikus esemény körülményeit, és a Zrínyi haláláról írt levelekben sem találunk eleinte célzás; az esetleges gyilkosságra, mégis később annál több ellentétes felfogás látott napvilágot. Egyesek jelentése már 12 vadkant említ, Cserei leírása a vadkannal vívott hosszú, hősies párviadalról számol be; egy korabeli kalen- dáriumi bejegyzés pedig arról tudósít, hogy „Groff Zrini Miklóst, Horváth Országi Bánt vadászatban egy eördögh megh ölte.” Hihetőbbnek tűnő elgondolásokkal is találkozunk. Pár hónap múltával már arról suttogtak, hogy a Zrínyi szeme alatti seb golyótól is eredhet, és a golyót meg is találták a koponyában. Az is lehetséges, vélték jónéhányan, hogy Zrínyi halálát inasának golyója okozta, aki a vadkan helyett Zrínyit találta el. Lippay György prímásnak a velencei követhez írt tájékoztatója szerint Zrínyi halálát a bécsi udvari körök készítették elő, orgyilkosság történt. Az igazságot ma mer talán a koponyacsontok alapos átvizsgálásával lehetne csak megállapítani. A nagy stratéga csontjai csendesen pihennek a szentilonai kriptában. Egy kérdési mindazonáltal föltehetünk: mi lett volna, ha Zrínyi Miklós nem dől ki élete derekán, 44 éves korában a küzdők sorából? Vajon megvalósíthatta volna-e nagy terveit? E nem titkolt elképzelések közöt: szerepelt az Unita Hungária, a magyar területek felszabadítása és egyesítése egy független magyar király uralma alatt. Erre a szerepre eleinte II. Rákóczi Györgyöt vélte alkalmasnak, de annak lengyelországi csatavesztései, majd Váradon bekövetkezett halála után Zrínyi eljutott annak felismerésére, hogy nagy tervei megvalósítására csak ő alkalmas, mégpedig akként, hogy Mátyás királyhoz hasonlóan megvólasztatja magát királynak. Ezért tanulmányozta Machiavellit, ezért írja meg a nemzeti királyság népszerűsítésére a Mátyás király életéről való elmélkedések című tanulmányát, amelyben megrajzolta egy központosított magyar állam megteremtésének útját. Az ország egyesítésének egyik fő akadályát a vallási gyűlölködésben látta. Az 1662-i országgyűlésen megjelent és sérelmeik orvoslásáért küzdő protestáns követek előtt ezeket mondta: „Én más vallású vagyok; de a kegyelmetek szabadsága az én szabadságom, a kegyelmeteken esett sérelem az én sérelmem. Volna bár százezer pápista mellett százezer lutheránus és százezer kálvinista vitéze a fejedelemnek: ők együtt megmentenék a hazát.” Híre-neve oly nagy volt, hogy midőn 1664-ben Bécs utcáin kíséretével megjelent, tiszteletére minden rendű és rangú ember összesereglett. A francia király 10 000 tallérral ajándékozta meg. A külföldi követek is nagyra értékelték. Egy biztos: ha Zrínyi tovább él, a törököt nem Habsburg segítséggel űztük volna ki, s talán nemzeti királyunk is lehetett volna. Dr. Tóth István