Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-16 / 345. szám
magazin Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin m? arátság nyelve k Lazar Zamenhof .r-í- // a húsz országból összesereglett 688 eszpe- antista kitűnően megértette egymást, sőt nég eszperantó nyelvű színielőadás is sze- epelt a találkozó programjában. A siker ryomán elhatározták, hogy ezután évente negtartják az eszperantisták világtalálkozót: Genf, Cambridge, Drezda, Barcelo- ra, Washington, Krakkó és Bern az első rilágháború előtti kongresszusok színhe- yei. Zamenhof szinte minden alkalommal ragy hatású ünnepi beszédet mond, ame- yek központi gondolata a népek közötti negértés és barátság elősegítése. A nyelv akkorra már megszűnt az alko- ó személyes ügye lenni, százezrek hasz- íálták és tízezrek tevékenykedtek a terjeszése érdekében világszerte. Zamenhof 1912-ben a krakkói kongresszuson vissza- ’onult minden mozgalmi tisztségéből, hogy ízzel is hangsúlyozza: az eszperantó nyelv iem az ő tulajdona, hanem a nyelvet lasználó nemzetközi közösségé. Az első világháború kitörése őt is megózta, ugyanakkor törekvéseinek a megva- ósulását láthatta abban, hogy a nemzetközi eszperantó-mozgalom svájci irodája űzezerszámra közvetített leveleket, üzeneteket a hadviselő országok polgárai között. C\ háború végét már nem érhette meg, 1917. április 14-én hunyt el Varsóban. S ha műve, az eszperantó nyelv, nem is szüntethette meg a nemzetek közötti ellenté- ieket a világon, az elmúlt évszázad során a népek barátságának tagadhatatlanul hatékony eszköze lett. Benczik Vilmos humor — Kedves magától, hogy ennyire szereti a vicceimet mondja a lönök az új dolgozónak —, s ilyen jókat nevet rajtuk, de az előbb csak köhögtem. — Se szerencsém, se nőm, se pénzem . . . — No látod, hát hiányzik még valami? —- Kérek másfél kiló cementet.- Mi csak nagyban árusítunk. — Rendben van. Akkor kérek 1500 gramm cementet. — Érdekes, milyen gyakran van új télikabátod, a ruhád pedig állandóan kopott és régi. — Hát sajnos, az éttermekben zakót és nadrágot nem adnak le a ruhatárba! Éles anyanyelvűnk Von, akit a tehetetlenség visz előre. Főként tartalom híján alakoskodunk. A küldetés nem mindig hivatás. A botfülű folyton más hangot üt meg. • Sokszor a könnyedség esik nehezünkre. • Aki jobb körökben forog, könnyebben megszédül. • A súlyemelés nem szertartás. • Epés megjegyzéseit a keserűség mondatja vele. • lo költőnek is lehet rossz sora. Nemcsak boszorkány lehet elsöprő egyéniség. Kerekes László Gyerekek Bodnár István: Barangoló bolondozások A tasi vasúton Bús a tasi vasutas. Lyukas minden tasi kas. Nem utazhat Tasra kasért vasúton a sok utas. A zajtai csönd Nem tűri a zajt a Zajta, mert a nép itt ilyen fajta. És ha mégis bőg a marha, elfojtja a zajt a pajta. A magyi piacon Jól megy ma a magyi meggy. Minden magyar Magyra megy. S ki a meggyből nem kapott, kap egy magyi meggymagot. Sóstón Víg a halász éjjel-nappal, tele a tó sózott hallal. Nincs itt gondja semmi másra, nem kell só a paprikásra. tandor. DEZSŐ: Kukoricagríz Nem tudom, kapni-e mindenütt. Kilenc forint egy kiló, és igen jól használható, ha valaki végképp elhatározza, hogy apróbb madarakat etet — gerléknek is jó, ha kell —, és nem akarja bosszantani az alatta lakókat. Mert a szotyo- la, a köles, a kenyér lepotyog. Feleségem kieszelte, hogy itt pedig a párkányon mi kukoricagrízzel fogunk etetni. Csak úgy próbaképpen kiszórtunk húsz dekát (alig két forintnyi érték), és hamarosan kopogni kezdett párkányunkon a . .. záporeső: vagy harminc verébcsőr. Pedig még szép az idő, de ők jönnek és jönnek. Csudálatos légi balettek szemtanúi vagyunk ablakunk mögül. A párkányt ellepik a szorgalmas — a buzgó! — hátak és fejek, és alig marad rés- nyi hely. Ezeket az alig résnyi helyeket nézik ki maguknak azok a madárkák, akik a fal rücskeibe kapaszkodnak, az ablak keresztlécére függeszkednek fel, vagy a többiek feje fölött re- begtetik szárnyukat, leszállásra mohón készen. Éhen, bízunk benne, senki se marad. Azért a „bázisra” is gondolunk: a park bokraira, ágaik- ra-tövükre. Az ágakon műanyagdobozok lógnak; tejfölöspoharak, mosószeres flakonok kimosott, lenyírt aljai. Beléjük kerül — majd arra alkalmas hidegben — szotyola, köles. De az ételmaradék is jól megteszi. Jár rá rigó veréb, szalonnára cinke. Ezek olyan közkeletű és egyszerű igazságok, hogy érdemes minden tél elején elmondani lényegüket. Hogy „ők" odakint éhesek, s nemcsak a „látványos” galambok (akiket magam történetesen nem pártfogolok). De „még” a verebek is, (akik szerintem a legkiválóbbak). S a többiek. Ne felejtsük el! Annyira semmiség. Egy> kis háztartási ételmaradék, kukoricagríz . . . vagy ha valakinek jobb ötlete támad, s igazán könnyen meglehet, közölje . . . kérem, közölje bizony e sorok szerény írójával. Mint „veréb a verébbel". Az irigység Kati kedvenc babáját vitte be az óvodába, dicsekedett vele, de mikor kérték, adja kölcsön játszani, visított, s nem engedett senkit hozzányúlni. Pannit hiába kérlelte édesanyja, adja oda óvodás játékait az unokahúgának. Laci autót kapott születésnapjára, a testvére, Péter hasonlót, csak azon felirat is volt, hogy megkülönböztessék az ajándékokat. Lacit elfogta a sárga irigység, s mindenáron el akarta venni Péter autóját. Biztosan eszetekbe jut számos hasonló eset a saját életetekből is. Akár úgy, hogy tapasztaltátok, akár úgy, hogy magatok voltatok részesei. Vágyakoztatok más játéka, kerékpárja után. Keserű lett a szátok íze, hogy neki miért van, s nektek meg miért nincs. Ha felismeritek, hogy nem vagytok mentesek ettől a rossz tulajdonságtól, az már fél siker. Ne szégyeljétek ezt önmagotoknak bevallani. Bevallani nagyobb érdem, mint elhallgatni e rossz tulajdonságot. Elemezzétek a fenti példákat, s próbáljatok végiggondolni életetekben előforduló hasonló esetet! Meglátjátok, már jó úton haladtok, ha ezen gondolkodtok. Azután már csak önnevelés, önfegyelem kérdése a rossz tulajdonságotok visszaszorítása, érzéseitek, indulataitok fékezése. Ha egy luxuskívánságotok nem teljesül, ne irigykedjetek arra, akinek teljesül, ne kutassátok, honnan van a kedvenc tárgy az ő birtokában, s miért nincs a tiétekben! Beszéljétek meg szüléitekkel, hogy szeretnétek, mondjuk, egy diplomata- táskát, hiszen osztálytársaitoknak már van. Kérjétek ki véleményüket, mit szólnának ahhoz, ha erre gyűjtenétek, takarékoskodnátok a zsebpénzetekből. Meglátjátok, megértésre találtok, s úgy gyorsabban teljesül a vágyatok. Ismertem olyan közösséget, ahol azért irigykedtek egy fiúra, mert okos volt, s szorgalmasan tanult. Persze a lányok „jó fejnek” tartották, és zsongtak körülötte. Az irigykedők csak azt nem gondolták át, hogy tanulni kellett volna nekik is —. bár ez nehezebb* mint becsmérelni valakit. Volt olyan lányismerősöm, aki különc öltözködésével vívta ki az irigykedést. Pedig a lányok, akik irigyelték, kis fantáziával, ügyeskezűséggel, zsebpénz-megtakarítással szintén csinosan öltözködhettek volna. S „nem a ruha teszi az embert” —, ha ezt reálisan végiggondolták volna, már nem is kellett volna irigykedni I Mindezzel csak gondolatokat akartam ébreszteni, s meggyőzni benneteket arról, hogy érdemes önmagatokba nézni, elemezni gondolataitokat, cselekedeteiteket. Horváth Edit Szép számmal érkeznek a képek gyermekrajz-pályázatunkra. Közű lük kettőt mutatunk be olvasóinknak. Biró Péter 6 éves, nagy- csoportos óvodás rajzának (bal oldalt) a címe: Vasutas a pécsi állomáson. A jobb oldali képet Papp Krisztina 3. osztályos tanuló rajzolta. Horgászat Horgászvizeinken való halgazdálkodás legnehezebb időszaka az ősz, mert ekkor kell elvégezni a következő év jó fogását megalapozó haltelepítés zömét. A halbeszerzés —, amíg a piacon megfelelő kínálat nem lesz — nagy feladatot jelent a vezetőknek. A szükséges fajösszetétel, méretnagyság biztosítása, megfelelő ár, a hal egészségi állapota, a szállítás lebonyolítása, a kihelyezés megszervezése, esetleges haljelölések komoly szervezőmunkát kivánnak. Ez év őszén a halkínálat mennyiségileg kedvezőbb volt a korábbi évekénél, de minőségben elmaradt, ennek ellenére sikerült az egyesületeknek megközelítően jó minőségű és a tervezett mennyiségű halat beszerezni, kihelyezni, sajnos az elmúlt évinél árkedvezménnyel, is mintegy tíz százalékkal drágábban. Egy egyesület csak tavasszal telepíti be a vizét, mert előtte a tavat leszelektál- tatja. A tavaszi telepítéshez szükséges halat azonban már most megvásárolták és betárolták. Az őszi telepítés előtt felvetődött a kérdés a magasabb halár és a múlt évivel azonos területi jegyár mellett, mi módon lehet a halasítás mennyiségét a korábbi évek színvonalán megtartani. Választani kellett, hogy a rendelkezésre álló területi jegy árbevételből csak első osztályú halat vegyünk-e. Ebben az esetben az elmúlt évinél kevesebbet tudunk kihelyezni. Ha a telepítés mennyiségét nem csökkentjük, akkor az első osztályú hal mellé olcsóbb másod- osztályú halat is kell venni. Néhány egyesület és az Intéző Bizottság az utóbbit választotta, így sikerült a korábbi évek telepítési szintjét megtartani, sőt egy kissé emelni. Mennyi hal került ki az Intéző Bizottság vizeibe? A pécsi-orfűi tóba ebben az évben 28 047 kg pontyot, amúrt, pisztrángot és keszeget, 239 db egyéves csukát, 6000 db előnevelt csukát és 8 db süllőfészket helyeztünk ki, ennek költsége 1 268 100 Ft volt. A kovácsszénája! tóba 7829 kg pontyot, 193 kg csukát, 4000 db előnevelt csukát telepítettünk 427 947 Ft értékben. A Dráva mellékvizeibe eddig 108 177 Ft értékű hal került. A folyó Dráva jelölt hal- telepítésére csak tavasszal kerül sor. Az IB-vizek idei hal- telepítésének az értéke 1 804 224 Ft. A számokból látható, hogy mennyiségileg javult az IB-vizek halasítása, de számítani kell arra, hogy év elején több méret alatti ponty is akad horogra. Ezek az év közepére benőnek a mérethatárra. Tárgyalásokat folytattunk haltermelő gazdaságokkal nyári méretes ponty vásárlásáról, kihelyezéséről. így az idő közben kifogott halmeny- nyiség kisebb mértékű visszapótlásával feljavíthatjuk az évközi fogásokat. Természetes, a nyári halasítás mértékét mindenkori befolyt területi jegy árbevétele határozza meg, ez a halasítás az őszi telepítést terheli. A horgászkezelésű vizekre új halászati üzemtervet 1986-ban kell készíteni, a meglévők tehát még jövőre érvényesek. Az Intéző Bizottság úgy határozott, hogy 1985-ben a jelenleg érvényben lévő területi jegyárakon nem változtat. A többletkiadásként jelentkező terheket jövő évben a saját halastó termeléséből és a korábbi évek gazdálkodási tartalékainak felhasználásából fedezni tudja. Dr. Kovács Zoltán, az Intéző Bizottság titkára Rádió mellett... Hal Ha valaki marhahúst, vagy más húsokat vásárol, különösebb érdeklődést nem vált ki környezetéből, a portéka további sorsát illetően: megfőzik, vagy megsütik és kész. A hal már más eset. Aki hosz- szabb-rövidebb sortállás után hazaüget egy jókora ponttyal, számíthat rá, hogy megkérdezik tőle baráti körökben: „Hogyan főzöd a halászlét?" A férfiak megesküsznek arra, hogy a nők nem tudnak jó halászlét kreálni, csak a férfinép és mindjárt hivatkoznak is a nagybaracskai Sobri Jóskára és a másik országos hírű „mesterre", Szabó Józsefre, akik birtokában vannak a „nagy titoknak". És mindjárt előállnak komoly halászlé-receptekkel. Miszerint: nem kell a hagymát bennehagyni, jobb leszűrni és kidobni és utána hozzáfogni a halak főzéséhez. Mások a passzírozásra esküsznek, mondván, úgy sűrűbb a lé, ám akik e módszert elvetik, azzal érvelnek, ők nem kását, hanem halászlét esznek. Hallottam me- redekebb „technológiáról” is, éppen egy fiatalasszony szájából: „Először is, zsírban megpirítom a hagymát, paprikát teszek rá . . ." Szegénykém, bár csak ne szólalt volna meg! A férfiak lehurrogták: „Állj! Nem gödölléről, hanem halászléről van szó ... I” Szóval, amint látni, a halászlé nálunk nem hétköznapi eledel, már a főzése is, sőt, a hal előkészítése is kellemes szertartás, amellett, hogy szinte grammra kell kiporciózni hagymát, paprikát, többfé- I e pirospaprikát, paradicsompürét, vizet, sót, egyebeket. Azt is mondhatnám, hogy a hal, mint élelmiszer, esetenként „országos ügy” a hazai ellátásban. Például most, amint közelednek a karácsonyi, szilveszteri ünnepnapok. A rádióban a közelmúltban háromszor is elhangzottak nyilatkozatok, a haltermeléssel, a fogyasztási feiadaggal, vagy mint hagyományos karácsonyesti családi vacsorával kapcsolatosan. Országos adatokat sorolva, megtudtam egy nyilatkozó szakembertől, hogy 1973-ban 19 000 hektárnyi tófelületen termeltük a halat, 1984-ben már 23 ezer hektáron. Azt is elmondotta, hogy 1970-ben 27 ezer tonna halat adtak a tavak, 1980-ban 34 ezer tonnát, tavaly pedig több mint 36 ezer tonnát. De csak a tavak, mert a kisebb vizeken pecázó horgászok - gondolom jelentős — halzsákmánya külön számítandó. A halastavak létesítése- bővítése persze nem olcsó mulatság, ahogy mondják: egy hektárnyi tófelüle; létesítése jó háromszázezer forint, legalábbis a rádióban elhangzott egyik vélemény szerint. Gyanakodva fogadom ez; az adatot, úgy értve, hogy keveslem. Az egy főre jutó 4 kilogrammos hazai fogyasztást még inkább. Pedig ez biztos szám, amennyiben az egész évben akadozó halellátás; tapasztalom. Európában harmadikak vagyunk a haltermelésben, a fogyasztásban viszont valahol hátul kullogunk, hiszen több európai országban 10-12-14 kiló az egy főre jutó fogyasztás mennyisége. Jó a hal, egészséges táplálék is, ám hiába soroljuk fel a halétel élvezetes tulajdonságait, ha nem mindig kapható. Most — ahogy hallom — a busa nevű növényevő halra szeretnének rábeszélni bennünket. El is nevezték márványpontynak, ami a jámbor vásárlót megtéveszti, főleg akkor, ha halászlét szeretne belőle produkálni. Pedig csak sütésre való — bőrétől, nagyobb csontjaitól megszabadítva — talán elviselhető. Nem tudom, a busa-propaganda mennyire jár sikerrel. Egy nép étkezési kultúrájába nehezen lehet betörni új eledelekkel. Rokonszenvünk a ponty iránt, hosszú ideiq változatlan lesz. Rab Ferenc Befejeződtek az őszi halasítások
