Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-16 / 345. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! V Dunántúli napló l XLI. évfolyam, 345. szám 1984. december 16-, vasárnap Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Egy szerelem drámája (3. oldal) Vasárnapi magazin {4-5. oldal) Százéves a Siklósi Önkéntes Tűzoltó Egyesület. (Tudósítás a 3. oldalon). A színest szürkének látva? Voltak, vannak, lesznek viták azon, hogy a változó gazdasági feltételek következtében miként módosulnak az egyes társadalmi osztályok, rétegek jövedelmi viszonyai, életkörülményei. Ahogy mondani szokták, a változásoknak — legyenek azok bármilyen jellegűek — mindig vannak nyertesei és vesztesei, furcsa módon azonban az említett vitáknál elsikkad gyakran a nyertesek, vesztesek csoportjainak összevetése. A sokféle szín jellegtelen szürkévé olvad össze a ha mari megítélések, megítéltetések tégelyeiben, pedig a valóság a legkevésbé a szürkét tűri, mutatja, örökíti tovább. Az adott helyzet ellentmondásainak felmutatásában példát kínálnak témánk helyes megközelítésére a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának irányelvei a párt XIII. kongresszusára, amikor kimondják: „A XII. kongresszusnak az életszínvonal megőrzésére, az életkörülmények javítására vonatkozó határozatai társadalmi méretekben teliesülnek. A lakosság reáljövedelme és fogyasztása — bár rétegenként eltérően alakult — összességében növekedett. Az áruellátás kiegyensúlyozott volt. Jelentős eredmény, hogy megvalósulnak az életkörülmények javítását szolgáló, kiemelt programok a közoktatásban, az egészségügyben, a lakásellátásban. A reálbérek azonban csökkentek, egyes rétegek megélhetése nehezebbé vált." Öröm és gond, haladás és helyben maradás együtt — ezt nyújtja a fogalmazás, azaz iránytűt ahhoz, hogy a megtett és megteendő utakat hol kell találkoztatni. Ami a színest szürkének látó, láttató vitákban — családokban, munka- és lakóhelyi közösségekben, baráti beszélgetéseken, testületi üléseken — szinte következetesen födve marad: nemcsak egyes társadalmi osztályok, rétegek fogyasztása — annak nogysága és összetétele — eltérő, hanem az egyes családoké is, másokhoz viszonyítva. Oka a jövedelmek, a fogyasztási szokások különbözősége, továbbá a kínálat területi, foglalkoztatási tényezőkre visszavezethető kieavensúlyozatlansága. Hazánkban minden száz háztartásból negyven a munkás megjelölésű csoportba tartozik, azaz a döntő részt ezek alkotják. Érzékeltetésül az egyes háztártástípusokon belüli eltérésekre a következő szemléletes példát említjük: 1977-ben a munkáscsaládoknak 36 százaléka tartozott a havi 2600 forintnál kisebb egy főre jutó személyes jövedelmet magáénak tudók közé, öt év elteltével ez a szám 33,4 százalékra csökkent, ugyanakkor a 4400 forintnál magasabb jövedelműek részaránya 12,3- ról 14,6 százalékra nőtt. A munkáscsaládok döntő része — 41 százaléka — havi 2600— 3800 forint közé jutó — egy főre számított — személyes jövedelmet könyvelhetett el az 1982-es felmérés szerint. Az összegek igen, az arányok azóta sem változtak lényegesen. Csupán az előbbiekre szorítkozva is leírhatjuk, veszedelmes dolog lenne egyformának tekinteni a munkásháztartásokat, hiszen csupán a megjelölés az az uniformis, mely valamennyire ráillik, szinte minden másban könnyen fellelhetők az eltérések, a sajátos jellemzők. Az idén január elsején az aktív keresők 55,7 százaléka tartozott a munkásosztályhoz, de bizonyos, hogy most decemberben már más ez az arány, amint változott az is, hogy a községekben élő népesség 43,5 százaléka volt tagja munkásháztartásoknak. A folytonos mozgás, a foglalkoztatásban, a keresők és az eltartottak viszonyszámának alakulásában végbemenő módosulások érthetően nem hagyják érintetlenül a család jövedelmi, fogyasztási helyzetét sem. Ezért azután, bár támpont a tájékozódáshoz, hogy — például — a szellemi foglalkozásúak után a munkáscsaládok költik a legtöbb pénzt bútorra, ebből nagy merészség lenne arra következtetni, számukra elsőd- legesebb az ilyen igények kielégítése, mint másoknál. Bonyolult rajzolatú térképen kell eligazodnia annak, aki valóban reális képet szeretne alkotni ennek az alapvető társadalmi osztálynak a helyzetéről, életkörülményei változásáról, mert a sémák használhatatlanok. Milyen sémák segítségével lehetne ugyanis magyarázatot találni arra, hogy az előbbiekben említett élvezeti cikkekre kiadott 3488 forint több, mint a szellemi foglalkozásúak háztartásainál — itt 3400 forint volt 1983-ban—, ám ugyanakkor és ennek ellenére a hetvenes évek második felétől jelentősen csökkent az egyes háztatástípusok közötti különbség a tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságban; kiegyenlítődés ment, megy végbe. Száz munkásháztartásból 1970-ben negyvenegyben volt hűtőgép (1983: 98), hetvenhétben mosógép (99), ötben személygépkocsi (32), hetvenötben tv-készülék (109). Az akkori és zárójelbe tett tavalyi adatok aligha igényelnek magyarázatot, önmagukért beszélnek. Létezik persze a munkáscsaládoknál is — ahogy a szakmai nyelv jelöli —, akárcsak a többi háztartástípusnál, „nem ésszerű fogyasztó". Olyan, aki az egészséges fogyasztási szerkezetet eltorzítva jövedelme döntő részét evésre, ivásra költi — a munkásháztartásokban az egy főre jutó személyes célú kiadások egyharma- da élelmiszerekre, tíz-tíz százaléka élvezeti cikkekre, illetve ruházkodásra megy el -, esetleg éppen ellenkezően, az étkezéstől a művelődésig, mindenen irreálisan takarékoskodik, csakhogy a gépkocsit, az üdülőtelket fenntarthassa. Ez is beletartozik a színek sorába, amint az úgyszintén, hogy művelődésre, üdülésre, szórakozásra a munkáscsalódoknál minden kiadott száz forintból — tavaly 6,50, a szellemi foglalkozásúaknál 10,20, a nyugdíjasoknál 5,50, a szövetkezeti paraszti háztartásokban 4,90 jutott... Különbözőségek és azonosságok szinte végtelen — és folyamatosan módosuló — sorát kellene tehát összevetni az ítélkezéshez, amit elérhetnek egy elektronikus számítógéppel, az embernek marad a mindennapos tapasztalat, mert képességeiből — „memóriakapacitásából" — erre futja. Nem is ez a gond. Hanem, ha a sok tapasztalatból, színből egy valami lesz, egybéolvadó unalmas szürke .. . Mészáros Ottó Leipitik a jegyrendszert Lengyelországban A lengyel kormány bejelentette, hogy jövőre számos élelmiszer esetében megszüntetik a jegyrendszert. A kormányzat az utóbbi időben már több ízben jelezte, hogy megértek a feltételek a jegyek eltörlésére a gabona eredetű termékek és a cukor esetében. Egyelőre azonban megmarad a hús és a csokoládé jegyre történő eladása. A jegyrendszer leépítése azonban megvalósíthatatlan áremelések nélkül. Mint a lengyel kormány pénteki üléséről megjelent közleményből kitűnik, a kormányzat jövő év elején közzéteszi a jegyrendszer leépítésével kapcsolatos áremelések tervezetét, utána pedig társadalmi konzultációra bocsátják a kérdést. Lengyelországban jelenleg a húst és hústermékeket, zsírt, szalonnát, margarint. vajat, lisztet, darát, rizst, köleskását, cukrot, csokoládét árusítják jegyre. A kormány egyúttal meghosszabbította az iparcikkek árának emelésére vonatkozó korlátozást. Eszerint 1985 végéig továbbra sem emelhetik a termelő vállalatok az iparcikkek árát 10 százaléknál nagyobb mértékben, s ekkora áremelést is kizárólag akkor hajthatnak végre, ha a termelési költségek rajtuk kívül álló okokból nőttek. Genscher Csehszlovákiába látogat Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere december 18-a és 20-a között hivatalos látogatást tesz Csehszlovákiában — jelentette be szombaton a nyugatnémet külügyminisztérium. Genscher Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter júliusi bonni látogatását viszonozza. Új elemek az Állami Fejlesztési Bank tevékenységében Vállalkozások, kötvények, vegyes vállalatok Az erőforrások a legjövedelmezőbb helyen hasznosuljanak! Az állami fejlesztéspolitikát elősegítő pénzintézet, az Állami Fejlesztési Bank mind több elemmel gazdagítja tevékenységét. A változásokról, a banki munka fejlesztéséről és az új kezdeményzések tapasztalatairól nyilatkozott Havas Péter, az Állami Fejlesztési Bank vezérigazgatója. — A banki tevékenység fejlesztésével kapcsolatban jövőre módosul az ÁFB belső szervezete — mondotta. Különválasztjuk az infrastrukturális fejlesztések és a termelővállalatok beruházásainak finanszírozásával foglalkozó szervezeti egységeket, mivel az utóbbi területen mindinkább üzleti módszereket kívánunk alkalmazni. Az e célra létrehozott szervezet foglalkozik majd a vállalati döntésű, állami támogatást is élvező fejlesztések üzleti jellegű hitelezésével is. A részlegben fokozzuk a tisztán üzleti célú bankári tevékenységet úgy, hogy később a szervezetből leánybankot hozhassunk létre. Emellett általában is fejlesztjük bankhálózatunk működését. Arra törekszünk, hogy minél teljesebb mértékben kiszolgáljuk ügyfeleinket. Bővítjük a vidéki bank- fiókok és igazgatóságok hatáskörét, ezzel is gyorsabbá téve az ügyintézést. Ezentúl csakis fontos esetekben kell a budapesti központhoz fordulniuk, s mivel növekszik önállóságuk, az eddiginél eredményesebben működhetnek együtt az ügyfelekkel. — A bank munkájának új vonásai: a vállalkozások szervezése, vegyes vállalatok alapítása, innovációs pénzintézetek létrehozása, a kötvénykibocsátás szorosan kapcsolódnak hagyományos tevékenységünkhöz, ahhoz, hogy banki eszközökkel és módszerekkel támogatjuk a főbb gazdaságA Hídépítő Vállalat a Ferihegyi repülőtér bővítése során egy ún. előtéri hidat épít. Az érkező s induló forgalom elválasztására szolgáló híd hossza 280, szélessége 22 méter lesz. (MTI fotó — Fehér József felv. — KS —- DN) politikai célok megvalósítását. Munkánk sokrétűbbé tételével, az üzleti vállalkozások szervezésével egyúttal a gazdaság gyorsabb fejlődését is segítjük. — Vállalkozásaink között fontos szerepet kaptak az úgynevezett „invesztek". Részvételünkkel alakultak meg a MEDINVEST, a KULTURINVEST, a TRANSINVEST, a FARMTegnap is dolgoztak Pécsett a Baromfifeldolgozó Vállalat szállítómunkásai. Három kamiont töltöttek meg, mintegy 40 tonna súlyú előhűtött csirkével, darabolt mulardkacsával, galambbal, fürj- jel és indították útnak Münchenbe, Brüsszelbe és az olaszországi Forliba. Képünkön Dobos György és Szente Ferenc a Münchenbe induló kamiont tölti fel darabolt mulardkacsával. Läufer László felvétele INVEST fővállalkozási betéti társulások, amelyek egészség- ügyi létesítmények, művelődési, oktatási beruházások, vasútok, hidak, repülőtéri létesítmények, komplett mezőgazda- sági üzemek kulcsrakész megvalósítására vállalkoznak. Az innovációs tevékenység felkarolására jött létre a Kisüzemi Innovációs Iroda és .az Alkotó Ifjúsági Egyesülés — együttműködésben a KISZ KB- val és a KISOSZ-szal. Négy innovációs pénzintézetet is létrehoztunk — az OMFB, az ÉVM, a MÉM, a SZÖVOSZ, a TOT, az OKISZ, illetve az ÁFB közös tőkéjével. A kisbankok a teljes innovációs folyamatot finanszírozzák. Műszaki fejlesztések megvalósítása mellett a piacra jutáshoz szükséges beruházásra is adnak hitelt. — Új szín a részvénytársaságokban való banki részvétel. A korábban megalakított — többek között fővállalkozással, innovációk szervezésével, s a számítástechnikai szoftverekkel foglalkozó — NOVOTRADE Rt. tőkéjét jelentősen emeltük. A közelmúltban az MTA Szegedi Biológiai Kutató Intézetével és az Innovációs Alappal együtt a Biotechnika Vállalat tevékenységének fejlesztésére hoztunk létre részvénytársaságot. A közös pénzalap lehetővé teszi, hogy a vállalat eredményesebben vegyen részt a kutatások gyakorlati hasznosításában. (Folytatás a 2. oldalon)
