Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)

1984-12-15 / 344. szám

Megújul a nagymányoki brikettgyár Úsztatott helyett forró bitumen Jobb minőségű tojásszén Jövőre negyedmilliárdos gépi rekonstrukció kezdődik Várhatóan már 1985 január­jától jobb minőségű tojásszén készül a Mecseki Szénbányák nagymányoki brikettüzemé­ben. Egyéves technológiai vál­tás fejeződik be. Eddig úszta­tott bitument alkalmaztak kö­tőanyagként, amely vagonban érkezett az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt almásfüzítői gyárából. Ezentúl forró bitu­ment használnak, amit Száz­halombattáról közúton szállí­tanak hőszigetelt tartálykocsik­ban. Az új eljárás bevezeté­sével könnyebb, pontosabb lesz az adagolás, a bitumen aránya csökken, a brikett tü­zelési adottságai javulnak. A 32 millió forintos fejlesztés fontos eredménye még, hogy alig végeznek nehéz fizikai munkát a dolgozók, kevesebb üzemzavar várható, rövidül a javítások ideje. — Ez nem jelent azt, hogy 1985-ben több brikettet gyár­tunk - mondja Vaskuti László főmérnök. — Az 1937-es üzem­alapítás óta a vegyes és el­öregedett géppark komolyabb rekonstrukciót nem ért meg. A kapacitásnövelő, csaknem ne- gyedmilliárd forintos beruhá­zás tavasztól veszi kezdetét, hogy 1986 nyarától évente a jelenlegi 280 000 tonnával szemben mintegy 370 000 ton­na brikettet állítsunk elő. Jelenleg a forróbitumenes technológia részleges próba­üzeme zajlik. Nem kis izgalom­mal. Ha ez gond nélkül zárul, tehát sikerül a forró bitumen eredeti 170-200 fokos hőmér­sékletét megőrizni, akkor el­mondható, hogy az új adago­lási, keverési eljárás energia­takarékosabb is. Nagymányokon lassan már a jövő évi gépészeti re­konstrukciós feladatra össz­pontosítanak. A Mecseki Szén­bányák tervezőirodája a ta­nulmánytervet egyezteti, épí­tészeti kivitelező után jár. A komlói központi gépüzem és a brikettüzem 60 fős gyártó- részlege december 31-re le­gyártja a szükséges berende­zéseket, így például a gőzgyú­rókat, a présgépeket, ezek tar­tozékait. A brikettüzemből is sokan vesznek részt gépelőál­lításban. Az önerős megoldá­sok keresésével azt szeretnék elérni, hogy mérséklődjenek a költségek. Fontos cél, hogy 1986 elején a megújított gép­park próbaüzeme megkezdőd­hessen. A rekonstrukció kere­tében egyebek között új hűtő- szalagrendszer, készlettároló bunkersor, fedett széntároló épül, korszerűsítik az iparvas­utat és a rakodást. A negyedmilliárdos beruhá­zás közben a termelés zavar­talan, sőt tovább nő. A kilenc szocialista brigád december végéig a tervezett 280 000 ton­nával szemben 312 000 tonna brikettet gyárt. A felszabadu­lási és kongresszusi munkaver­senyben vállalt többletek tel­jesítése annak köszönhető, hogy a tmk-brigádok az üzem­zavarokat gyorsabban elhárít­ják. Nincs komolyabb vagon­hiány, időben megérkezik a külföldi javító porszén. Az üzem kollektívája eddigi leg­szebb teljesítményét nyújtja. Csuti J. György-aknai változások Megérkeztek az első cipőipari gépek a Tungsram volt György- aknai üzemébe. Ezek egy részét már beszerelték, és 24 fővel meg­kezdték már a dolgozók átképzését a gyermekcipők gyártására. Fotó: Erb János Házi ízek a káposztáshordóból Abrahámné az ötliteres savanyúságos üvegekkel Macska az uborkásüveg címkéjén A Vitái gmk csatát nyert Révbe jutottak a volt Tungsram-dolgozók Megkezdődött az új munkahelyek kialakítása és a betanulás a pécsi alkatrészgyárban Idén nem volt uborka, hideg volt a nyár — panaszkodnak is a zöldségesek, a konzervgyári­ak és a háziasszonyok. Pedig, aki szereti a jó savanyúságot, az nem mond le róla. Mind több zöldség-kiskereskedő kí­nál saját készítésű, vagy kisipa­rostól vásárolt savanyúságot, s az egyéni ízű karfiol, paprika, uborka, káposzta, s ezek ki tud­ja hányféle variációja mind na­gyobb konkurenciát jelentenek az „állami" terméknek, ha ugyan van abból a piacon eg yáltalán. o Abrahám Géza zöldség-gyü­mölcs kiskereskedő, felesége savanyító, tartósító kisiparos. Saját pécsváradi üzletükben már nyolc éve mintegy tízféle savanyúságot készítenek: külön­féle paprikákat, karfiolt, ubor­kát, kishagymát. Mindet saját ötletük és kísérletezéseik alap­ján. Félig kész pécsváradi házukat már befejezhették volna, ha nem építik meg az udvarrészen a műhelyt, benne az öt hatal­mas, 3,5 méter mély káposzta­savanyító betonkáddal, melyek­be egyszerre 35 tonna káposz­tát tárolhatnak be ... — A boltunkban egyre job­ban keresték a savanyúságain­kat, mi meg már nem győz­tük . . . Két éve határoztuk el a műhely építését és tavaly már nagyjából, idén már teljesen el­készült minden, megkapta a fe­leségem a kisipari engedélyt, tehát most már csak rajtunk múlik. — A siker és adott esetben a kudarc is? — Mindkettő. Fő profilunk a savanyúkáposzta és az alma­paprika. A Pécsváradi Áfésszel van szerződésünk, de marad még feleslegünk, arra keressük a vevőt, kutatjuk a piacot. A kiskereskedők kezdenek már felfedezni minket. A hatalmas, műgyanta bevo­natú kádak közül háromban még prés alatt áll a káposzta, az egyik felbontott kádban he­gyes erős fűszer- és cseresznye­paprikát is látok, de tesznek el káposztát édes paprikával és birsalmával is, Minél nagyobb tömegben és minél tovább érlelődik, annál érettebb, finomabb a savanyú­káposzta. De ha valamit elron­tanak a technológiában, és ne­tán ehetetlenné válik a káposz­ta, vagy, ha nem találnak rá vevőt és a nyakukon marad .. . Nem kevés kockázatot vállaltak. Rengeteg pénzük, munkájuk van benne. — Mennyiért adják? — Jóval a mindenkori fo­gyasztói ár alatt adjuk a kiske­reskedőknek, áfészeknek, és még az üzletbe is kiszállítjuk. — Megéri? — Ez az első igazi káposz­tás évünk. Majd jövőre kérdez­ze meg. — Hogyan kerül a fehér fol­tos fekete macska az uborkás­üveg címkéjére? — kérdem Bí­ró Józsefet, a Vitái gazdasági munkaközösség közös képvise­lőjét a lánycsóki savanyító­üzemükben. Ő visszakérdez: — Meg tudja mondani, hogy melyik konzervgyárnak mi az emblémája, vagy cégére? — Nem. — Na látja! A miénket köny- nyű megjegyezni. Egy macska. Hogy miért pont az? Mert szí­vós és egészséges állat, és tor­kos, és agyon se lehet ütni. Re­méljük, a termékeinket se lehet kiűzni a piacról azok íze és külleme miatt. Hát ezért macs­ka a címerünk. Leveleket mutat: az uborká­jukat kivétel nélkül dicsérik, ámbár a macska miatt jó né­hányon felháborodottan írnak. Beigazolódott a reklámütletük: a Vitái gmk a macskával — és nem utolsósorban a minősé­gükkel — csatát nyert. Biró József konzervtechnikus- ként két éve önállósította ma­gát és Lánycsókon savanyító kisipairos-műhelyt alapított. Csak savanyúkáposztát készí­tett, aztán egy év után nem kisiparosként, hanem gmk-ban folytatta. Hogy miért? — Mert így nem becslések, hanem a napló főkönyvek alap­ján adózok, és egyébként >is, lényegesen kedvezőbb így az adózás, mint kisiparosként. Négy alapító — a feleségem és a lányom is — és két alkal­mazott volt a kezdő létszámunk tavaly, idén mór 9 tagú a Vi­tái gmk és két alkalmazottunk is van. — A termékválasztékot is bő­vítették. — Tavaly még csak káposz­tát savanyítottunk, dolgoztunk bérmunkában is. Idén már cse­megeuborkával is jelentkeztünk, és kísérleti stádiumban vagyunk a céklával és a vegyes vágott savanyúsággal. A 8 vagon uborkánk már elfogyott. Export­ra 14 vagon káposztát küldünk az NSZK-ba és a belföldi piac­ra 8 vagonnyit szállítunk. Ba­ranyában a Zöldért, az Élelmi­szerkereskedelmi Vállalat, az áfészek és a Konzum Áruház a legnagyobb vevőnk. — Más újdonsággal is je­lentkeznek? — Alapvető érdekünk, hogy megszüntessük a szezonális jel­leget és egész évben dolgoz­zunk. Szeretnénk pácolt halsa­látát, közismertebb nevén rusz- lit is gyártani. Jövő évben már hordós paprika és uborka, üvegben zöld paradicsom és marinált paprika is fogja visel­ni a macskás címkénket. — Drágának tűnik a félkilós csemege uborkájuk ára az ál­lamihoz hasonlítva mindenkép­pen. — A konzervgyári töltőtöme­ge csak 380 gramm, a gyár 14 százalékos fogyasztói ártámo­gatást is kap, meg aztán a kü­lönféle adók... A kézi munka sem olcsó. Mi drágábban ju­tunk mindenféle segédanyag­hoz, mint a gyár, legjobb eset­ben nagykereskedelmi áron vá­sárolhatok, de többnyire örü­lök, ha fogyasztói áron jutok a szükséges fűszerekhez, üvegzáró tetőhöz és a többihez. — Gyártmányaik akár a gyá­riak: csavaros tetejű üvegben kelletik magukat. Miben külön­böznek mégis, ha különböznek eqyáltalán a gyári savanyúság­tól? — Mi a szabvány keretein belül teljesen egyéni ízeket ala­kítunk ki. Egyik titkunk, hogy mindenhez fűszerolajakat hasz­nálunk. A 9 óriás érlelőkádból mű­anyag vödrökbe mérik ki az el­szállításra váró savanyúkáposz­tát. Az udvarban kukoricaszár­ral letakarva 14 vagon káposzta várja a gyalulást és savanyítást. * A konzervipar egyedül nem győzi. így bőven lehet kapni savanyúságot, és ki-ki válogat­hat is aszerint, hogy melyiket tartja ízletesebbnek. Kiegészí­tői, versenytársai is egymásnak a konzervgyárak és a savanyító üzemek. Murányi László A feszültség föloldódott, a kedélyek lecsillapodtak, a Tungsram felszámoló pécsi al­katrészgyárának dolgozói sze­mélyes életükben biztos jövő elé nézhetnek, mindenkinek biztosítottak munkát, vagy aki maga intézte sorsát, talált magának új munkahelyet. Mint azt már hírül adtuk, a Tungsram Rt. év végével be­zárja a volt pécsi György-ak­nán lévő gyárát. Mindezt már a nyáron közölték a dolgozók­kal, időt hagyva elhelyezke­désükre. Sikerült a gyárnak új gazdákat is találni. Megkez­dődött, s program szerint fo­lyik a felszámolás. Hol tarta­nak most? Erről adunk hely­zetképet. A kivonulás már ősszel, az alkatrészgyár egyes üzemré­szeinek szakaszos leállásával megkezdődött. Legtovább a rádiócső- és a katódcső-üzem dolgozott, egészen e hét kö­zepéig, amikor is eleget tettek korábban vállalt kötelezettsé­geiknek, teljesítették éves ter­vüket. Ezzel párhuzamosan eladás­ra kínálták föl a gyárat. Az üzemépületeket végül is a Ba­ranya megyei Cipőipari Szö­vetkezet és a Pécsi Vasas Ipa­ri Szövetkezet vásárolta meg, egyúttal készségüket kinyilvá­nítva, hogy a dolgozókat is szívesen átveszik. Kettőjükön kívül munkalehetőséget aján­lott a Pécsi Plastex Szövetke­zet is, tekintettel a felszámoló alkatrészgyár műanyagfeldol­gozó részlegére, melynek egyes gépeit is kiszemelte megvá­sárlásra. A szövetkezetek is­merkedésre, üzemlátogatásra hívták a dolgozókat. Maguk az alkatrészgyár vezetői is mindenkivel külön-külön elbe­szélgettek, ki hogyan képzeli jövőjét. Az elhelyezkedést se­gítendő, több száz, a város üzemeiben kínált munkalehe­tőségről tájékoztatták az ér­dekelteket. A gondoskodás nyomán vé­gül is megnyugtatóan rende­ződtek a 320 dolgozó egzisz­tenciális gondjai. A Cipőipari Szövetkezetnél 125, főként asz- szony és lány, a Vasas Ipari Szövetkezetnél 30, a Plastex- nél 24 volt Tungsram-dolgozó helyezkedett el. A többiek a város különböző üzemeiben, így például a Mechlaborban, a Sopiana Gépgyárban, a Zsolnay Porcelángyárban és másutt kaptak munkát. A kol­lektívából huszonnégyen azok, akik majd saját maguk intézik elhelyezkedésüket. Mindezeken felül sikerült lerendezni egye­di, munkajogilag kérdéses ese­teket is, így akik a jövő év első felében mentek volna nyugdíjba, már az idén - s mint Tungsram-dolgozók - el­mehettek. Akik jövőre érték volna el a törzsgárda külön­böző fokozatait, ezt az idén elismerték, kifizetve a törzs- gárdajutalmat. Közben megkezdődött és nagyjából már lezajlott az al­katrészgyár gépeinek leszere­lése és elszállítása a Tungsram más gyáraiba. Egyes mű­anyagfeldolgozó gépeket és szerszámokat a Plastex, né­hány további gépet a Cipő­ipari vásárolt meg. Ez utóbbi szövetkezet jutányos áron hoz­zájutott a pécsi alkatrészgyár boglárlellei és harkányi üdü­lőihez is. Bár a Tungsram cégtáblát majd csak december 31-én veszik le, a Cipőipari Szövet­kezet már megkezdte a mun­kahelyek kialakítását, a be­rendezkedést, folyik az új dol­gozók betanítása, amihez álla­mi segítséget, átképzési se­gélyt vesznek igénybe, kiegé­szítve a betanulok bérét, (gy nem lesz keresetkiesés, s ugyanez mondható el a többi munkahely esetében is, a volt Tunqsram-dolgozók a keresetet illetően nem jutnak hátrányos helyzetbe. A Cipőipari Szövet­kezet a jövő év közepéig kí­vánja lebonyolítani az átkö'l- tözködést Szabadság úti üze­méből. Volt székházukat a vá­rosi tanácsnak ajánlják fel meqvételre. A Vasas Ipari Szö­vetkezet a jövő év eleién köl­tözködik és azt március vé­géig szeretné befejezni. Ezt követően felhagyják Szalai András úti üzemüket, melvet a Sopiana Gépgyártól bérelnek. íme, így múlik ki a Tunqsram Rt. tíz esztendeje létrehozott alkatrészgyára, mely gazda­ságtalan termelése miatt kény­szerült felszámolni. Tegyük hozzá, a feladatokat nem Pécs, hanem a budapesti anyavál­lalat szabta meg. A munkaerő átállító so a körültekintő és emberséges gondoskodás ered­ményeként végül is különösebb megrázkódtatások nélkül sike­rült, senki sem maradt munka nélkül, a dolgozók új munka­helyeiken minden bizonnyal nyereségesebb gazdálkodás résztvevői lehetnek. Miklósvári Zoltán HÉTVÉGE 5. A Vitái gmk lánycsóki üzemében műanyag vödrökbe töltik a sa­vanyúkáposztát

Next

/
Thumbnails
Contents