Dunántúli Napló, 1984. december (41. évfolyam, 330-358. szám)
1984-12-13 / 342. szám
1984. december 13., csütörtök Dunántúlt napló 3 Ifi teak caz u| oktatási törueny teruezeteröl Ó vodáktól a felsőoktatási intézményekig valamennyi oktatási intézmény az elmúlt hetekben vitatta meg az új oktatási törvény tervezetét, amely tavasszal kerül majd az országgyűlés elé. Észrevételeiket összegyűjtve továbbítják a Művelődési Minisztériumnak: ezekben kifejtik, mely részeit támogatják a tervezetnek és melyek kel nem értenek egyet. Ezen kívül javaslatokat tettek alternatív megoldásokra, továbbá a törvény megszövegezésének pontosítására. Emlékeztetünk arra, hogy hazánkban közvetlenül a felszabadulás után már született tervezet az oktatás demokratizálására. Az ötvenes évek végére kialakult az új oktatási struktúra, amit aztán az 1961. évi oktatási törvény foglalt jogszabályba. Az eltelt két évtized alatt több módosítást ért meg ez a törvény, és ezért vált aktuálissá az új megfogalmazása, amely kódexjelleggel tartalmazza a közoktatás legfőbb jogszabályait, az óvodától kezdve a felsőoktatásig.--------------------------------------------------------------------------* ----------------------------------------------------------------------------Ó vodák és az általános iskolák A szülők kötelességeiről Az óvodák és az általános iskolák pedagógusai úgy találták, igen időszerű volt az új oktatási törvény megalkotása. Ezen a megállapításon túl az egyes intézmények nevelőtestületi értekezletein számos észrevételt tettek a törvénytervezet bizonyos pontjaira. A törvénytervezet szerint nemcsak életkor, hanem elsősorban fejlettségi fok függvénye az, hogy az óvodás mikor kerüljön iskolába. Ennek megállapításához az óvodák kérik a megfelelő szakemberek, orvosok, pszichológusok szakmai segítségét. Ugyanígy annak eldöntéséhez is, hogy az óvodás korú fogyatékos gyermekeket melyik intézményben helyezhessék el. A törvény készítői ígérik, hogy a következő években kialakul az óvodákban is az a hálózat, amely orvosi ellenőrzéssel, folyamatosan figyelemmel kíséri a gyermekeket, és nemcsak az iskolába lépés előtti évben, hanem már a korábbi években is javaslatot tesz a gyermek megfelelő csoportba helyezésére. A törvénynek az általános iskolát érintő kitételei közül a legalapvetőbb a nyolcosztályos tankötelezettséget foglalja törvénybe minden magyar gyerek számára, 16 éves korig. Ez a kötelezettség ugyanígy érvényes azokra a gyerekekre is, akik kisegítő iskolai oktatásban részesülnek. A kisegítő iskolák pedagógusai azt remélik, a törvény ilyen megfogalmazásával lassan eltűnik a növendékeiket érő megkülönböztetés. Igen sok észrevételt fűztek a pedagógusok a tanulók, Baranya egyik legnagyobb, igen tág kört érintő oktatási intézményében, az 500. számú Zrínyi Miklós Szakmunkásképző Intézetben vettünk részt egy olyan tanácskozáson, ahol tizenhét gyakorló pedagógus mondta el észrevételeit a régi és a készülő új oktatási törvénnyel kapcsolatban. Ezeket az észrevételeket innen is, akárcsak az ország többi iskolájából, továbbítják a törvény előkészítőihez. Az 500. számú szakmunkás- képző intézet olyan iskolatípust képvisel, amelyben a 14—18 éves korosztály legnagyobb része tanul, és szerez szakképzést. Az új törvény' tervezete növeli ennek az iskolatípusnak általánosan művelő szerepét, és erősíteni kívánja a gazdasági szféra érdekeltségét a szakképzésben. Megkönnyítik az egyik iskolatípusból a másikba való szabadabb átlépést, tehát a szakmunkástanulónak jobb lehetősége lesz majd a következő években arra, hogy eljusson a szakmunkásvizsga után az érettségiig, a technikusi minősítésig, majd akár felsőfokú tanintézetekbe. Az 500. számú szakmunkás- képzőben is elemezték ezeket a lehetőségeket. Noha a törszülők jogait, kötelességeit megszabó rendelkezésekhez, örülnek, hogy a szülők kötelességeit is törvénybe iktatták, de szükségesnek tartanák a konkrétabb rendelkezéseket. Nem lisztázza a törvény, hogy az iskolába járatás elmulasztása esetén vajon szabálysértést követ-e el a szülő. Nincs nyoma a törvényben annak sem, vajon milyen módon járjanak el a kötelességeit elmulasztó szülővel. Olyan javaslatot is tesznek az iskolák, hogy maga a pedagógus lehessen hatósági személy, és ily módon lépéseket tehessen azért, hogy minden tanköteles gyerek iskolába járjon. Többen emeltek szót az egyes iskolatípusok zártsága ellen. Váljék lehetővé a zökkenőmentes továbbtanulás valamennyi iskolatípusból — óhajtják a pedagógusok. Ez egyébként mind a szakmunkásképzőket, mind a kisegítő iskolákat illetően is célja az új oktatási törvény tervezetének, amely fel kívánja számolni a továbbtanulást gátló tényezőket. Egyértelműbb megfogalmazást kérnek az iskolák az ingyenes, illetve a tandíjmentes oktatás kérdésében is. Kérik, hogy az utazási kedvezmények terjedjenek ki minden gyerekre (óvodásokra is), a korrepetálásra, egyéb foglalkozásokra utazó diákokra is, nehogy ebből az okból éppen a hátrányos helyzetű tanulókat érje újabb hátrány. Ezúttal is felmerül az iskolák gazdasági önállóságának kérdése. Ennek visszaállítását kérik a pedagógusok, ugyanis a jelenleg működő összevont gazdasági intézmény, a vénytervezet nem kíván változtatni a képzés szerkezetében, közelíteni szeretné egymáshoz a négyéves szakközépiskolai és a hároméves szakmunkás- képzői oktatást. Blesz József igazgató bevezetőjében elmondta, hogy például a gépi és a kézi forgácsoló szakmákban el tudnák indítani a négy éves képzést. Ezt a felszólaló oktatók is alátámasztották, mondván, hogy az iskola lehetőségei a gyakorlati oktatás terén igen kedvezőek erre a célra. Ami az ipari tárcának a képzésben való jelenlétét illeti, azt hallottuk itt, hogy az Ipari Minisztérium igen magas színvonalon szervezi meg a pedagógusok szakmai továbbképzését, hogy azok minél hamarabb értesülhessenek a bevezetétt új technológiákról, műszaki újdonságokról. Nem állítható mindez a naprakészség a forgalomban levő tantervekről, tankönyvekről. Ezeket érintették legtöbben a tizenhét felszólaló pedagógus közül. A legkülönbözőbb szakmák oktatói mondták el, hogy aránytalanul osztják el a tantervek az órákat az egyes fontos és érdektelen témákra, a tankönyvek sok esetben nem GAMESZ nem mindenütt fordít kellő figyelmet az iskolák gazdálkodására, és ezért a jelenlegi állapot visszafejlődést jelent. Az új törvény tervezete még mindig lehetővé teszi a képesítés nélküli nevelők alkalmazását. Ezt erősen kifogásolják a gyakorló pedagógusok. Egyesek szerint célszerű volna a középfokú tanítóképzők ismételt felállítása. E vélemény képviselői utalnak arra is, hogy az óvónőképzés terén létezik középfokú oktatás, szakközépiskolai keretben. Az érdekeltek felpanaszolják a szakmai továbbképzések elavult, kevéssé hatékony rendszerét. Ebben a törvény- alkotók véleménye sem különbözik a gyakorló pedagógusokétól. Az volna kívánatos, javasolják a pedagógusok, ha egy hatékony, 5—10 évenként kötelező szakmai továbbképzés után lehetőség nyílna vizsgák letételére, fokozatok elérésére, és ezt a pedagógusok bére is megfelelően honorálná. A nevelőotthonok, ifjúsági otthonok pedagógusai is elmondták véleményüket a törvénytervezetről. Nem értenek egyet azzal, hogy a törvény szerint ezek az intézmények nem tartoznak az oktatás-nevelés állami feladata körébe. Végezetül: egy gyakran megfogalmazott kifogás: túl általánosnak tartják a törvény megfogalmazásait. Túl soknak találják a feltételes módot, és attól tartanak, hogy ez az iskolák mindennapjaiban újra csak gátiát veti az egyes intézmények határozott és önálló intézkedésének. egyeznek a tanterv célkitűzéseivel. Sok az elavult, a nem szakmunkástanulóknak írott tankönyv, vagy peddig tankönyvek egyáltalán nem léteznek. A gyakorló pedagógusok részéről ezt a területet érintette a legtöbb elmarasztalás. Több esetben kértek tőlük tanterv vagy tankönyvbírálatot, ezt azonban a készítők egyáltalán nem vették figyelembe. És ez nemcsak a pécsi szakoktatók tapasztalata. Ugyanezt hallották szegedi vagy debreceni kollégáiktól is. Mindezen gondokból fakadóan az iskola pedagógusai üdvözölték azt a szabadságot, amit az új oktatási törvény tervezete ígér a pedagógusok számára a tantervek, tankönyvek megválasztásában. Sok javaslat hangzott el arra a problémakörre is, amely a szakmunkástanulók általános műveltségét, kulturáltságát tartalmazza. Az iskola pedagógusai a város és a vállalatok művelődési házaival, sportköreivel szeretnék erősebbé tenni a kapcsolatokat, és várják Az egyetemeken is megvitatták a törvénytervezetet. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen november végén tartott kibővített ülést az Egyetemi Tanács, ezen a Tanács tagjai mellett a dékánhelyettesek, a pártbizottság, a szakszervezet, a KISZ képviselői és a dékáni hivatalok vezetői is részt vettek. Minden karról már előzőleg írásban beküldték az összegyűjtött véleményeket, de élénk vita alakult ki a tanácsülésen is. A teljesség igénye nélkül, inkább csalk tallózva idézzünk fel néhányat a tanárok, diákok megjegyzései, javaslatai közül. Nagyon egyetértenek a hozzászólók a hallgatók jogainak és kötelességeinek katalogizálásával, a pedagógiai kutatómunka támogatásával, a vendéghallgatás és az egyes karok, szakok közti „áthallgatás” lehetőségének megteremtésével, a demonstrátor! munkakör újbóli bevezetésével. És annak törvényi leszö- gezésével is, hogy a pedagógus csak az oktatómunkával összefüggő egyéb feladatokra kötelezhető. Ügy látják a JPTE-n, hogy az alsó- és középfokú oktatásban sok olyan szolgáltatást nyújt ingyen az iskola, aminek értéke pénzben jól kifejezhető, és indokolt lenne, hogy a szülők ezt térítsék is meg. A legnagyobb vitát az egyetemek önállóságának kérdése a közreműködést a másik féltől is. Nemcsak a magyar vagy a történelem tanárai vagy a testnevelő tanár érzi mindennek fontosságát, hanem az iskola valamennyi pedagógusa, hiszen a tanulók általános kulturáltságának színvonala ösz- szefügg a fegyelmezettségükkel valamint a tanulásban, a szakmák elsajátításában majd a munkahelyeken elért sikereikkel, balsikereikkel. A pályaválasztás egyik legnagyobb problémája ennek a jól ismert és népszerű pécsi iskolának is. Az ott dolgozó pedagógusok úgy találják, hogy az általános iskolák nem ismerik eléggé a munkájukat, nem tájékozottak az iskola igen magas színvonalú felszereltségéről, az itt folyó szakoktatás minőségéről. Ha az általános iskolások egy-egy napra betekinthetnének az iskola vagy a tanműhely munkájába, bizonyára nemcsak a gimnázium vagy a szakközépiskola jekeltette. Általában úgy érezték, hogy a törvényjavaslat a jelenlegi állapotokat rögzíti, s nem a növekvő önállóság felé mutat, ez pedig ellentétben van a gazdasági, társadalmi élet más területein tapasztalható törekvésekkel, szándékokkal, ahol egyre több önállóságot kapnak a vállalatok, intézmények és a felügyelő minisztériumok egyre kevesebb hatáskört tartanak meg a saját kezükben. A Köz- gazadsági Karon példaként a marxizmus—leninizmus oktatását hozták fel: jelenleg ennek tematikáját, az oktatás rendjét stb. a minisztérium írja elő, holott — a kar oktatóinak véleménye szerint — ezt rá lehetne bízni az egyetemekre. „Semmivel sem indokolható”, fogalmazódott meg, hogy egyes esetekben a miniszter felmentést adjon az érettségi alól az egyetemi tanulmányokhoz. S nem értenek egyet azzal sem, hogy miután a rektor a felvételi vizsgák után a fellebbezésekről is döntött, az irányító miniszter „a felvételi keretszám meghatározott mértékéig egyedi elbírálás alapján az egyébként megfelelő hallgatók közül felvehet az illető egyetemre". Egyesek felvetették a 9—10 osztályos iskola bevezetésének gondolatát, mások azt sürgették, hogy az érettségizett diáknak nyelvlentené számukra a továbbtanulás kívánatos formáit. Az Apáczai Csere János Nevelési Központ és a Kertváros többi általános iskolája egyébként rendszeresen. szervez látogatásokat a vállalatok tanműhelyeibe, ahol a kisebbek részt vesznek a szakmunkástanulók mellett a foglalkozásokon, és így valóban tájékozódhatnak a választható szakmákról. összefoglalásul annyit, hogy a 27 szakmát oktató,, több mint kétezer fiatalt képző 500. számú Zrínyi Miklós Szaikmunkás- képző Intézet több mint száz tagú nevelőtestülete igen felelősen és lényegre törően fogalmazta meg mindazokat a véleményeket, amelyek azt célozzák, hogy a jövő szakmunkásai jól képzett, művelt emberek legyenek. Olyan véleményeket fogalmaztak meg nevelési értekezletükön, amelyek az új oktatási törvény megalkotóinak is segítséget nyújthatnak, G. O. vizsga szintű nyelvismerete legyen. A Jogi Karon természetesen sokan foglalkoztak a szövegezés kérdéseivel, és számos ki- sebb-nagyobb javaslatot tettek az egyértelmű fogalmazásra, a pontos értelmezhetőség elősegítésére. Egyetértenek a felvételik rendjével, a képzés és továbbképzés rendelkezéseivel. Hiányolják, a törvénytervezet nem tükrözi, hogy az általános iskolák szakmai felügyeletében megnőtt a pedagógiai intézetek szerepe. Hosszúnak tartják azt a kétszer hároméves ciklust, amelyre az egyetemek, oktatási intézményeik, egységek vezetői megbízást kaphatnak (s amely kivételesen meg is hosszabbítható), egyes vélemények szerint a gyorsabb „forgás" lenne kívánatos. A Tanárképző. Kar figyelemre méltó észrevétele: ahol a törvényjavaslat leszögezi, hogy milyen képesítéssel lehet valaki pedagógus, egy pontban indokolt esetben felmentést is ad ez alól. A tanárképzőn elhangzott vélemények szerint ez ebben a formában a „képesítés nélküliség” rendszerének jogfolytonosságát iktatná törvénybe. Tisztázni kellene pontosabban a „hallgatói jogviszony” tartalmát. Jelenleg ugyanis jog szerint az egyetemi hallgató félig felnőtt, félig gyerek: például házasságot köthet és szavazhat, de nem jogosult önállóan bérbe venni valamit kölcsönző vállalattól. Végezetül: általában rövidnek tartották azt az időt, amit a szakmai vitára engedélyezett a törvényelőkészítés időszaka. Nehezményezték azt is, hogy a végrehajtási rendelet tervezete sok helyütt túl általános, és csupán jelzi újabb rendeletek és utasítások majdani megjelenését. S végezetül egy professzor javaslata: mielőtt a törvényelőkészítő bizottság a Művelődési Minisztérium a parlament elé terjeszti a törvényjavaslatot, matematikailag dolgozza fel, melyek voltak a leggyakrabban előforduló javaslatok. G. T. Ai 500-as Szakmunkásképző Intézet tanműhelyé ben Fotó: Cseri László Gállos Orsolya 500 sz. szakmunkásképző Általános és szakmai műveltség fTE a Önállóság, hallgatói jogviszony
