Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-11 / 310. szám
Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin # Vasárnapi VUlUsorafcinlat Rádió Szíve ügye legyen a szívügye A VASÁRNAPI MAGAZIN mai adásának első részében megismétlik László Lajos: Őcsény mai arca című dokumentumműsorát, majd Lenk Irén javasolja a hallgatóknak: SZERKESSZÜNK EGYÜTT! A 10 óráig tartó kívánságműsorban sok levelezőlapba zenés kérését teljesíti, közben pedig Vargha Dezső levéltáros válogat az 50 évvel ezelőtt megjelent újságok érdekesebb cikkei között — így felidézi Simon mesternek, a világhíres „zsebtolvajkirálynak" pécsi látogatásáról szóló egykori sajtótudósítást. A HANGADÓ novemberi számáról Belénessy Csaba tájékoztatott: — „Hogyan kel! dalra fakasztani a kanárit?" — erről szól Stausz Csaba csicsergő hangfelvétele. S aki az embereket készteti nevetésre, Sándor György humoralista: ő új műsoráról beszél. Ami pedig eqyáltalán nem vicc: az új vállalatvezetési formák egyike: a választott üzemi vezetőséq. Erről kérdeztük a pécsi AGROKER dolgozóinak véleményét. Véaül pedig: novemberben indul a Baranyai KISZ-bizottsáq szervezésében a diákrádiós-kéozés. Nyáron már volt ilyen tábor, most felelevenítjük ennek tapasztalatait. A keddi műsorban a 25 éves pécsi operatársulat felvételei közül szólal mea néhány, majd Garami Józseffel, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanárával, a PMSC-utánpótlás szakáqvezetőiével beszélget Kovács Imre. Mint a riportból kiderül, ..ácsát”, ahoqy ma is nevezik Garami Józsefet, mór akkor Madridba vitték, amikor gimnazista társai egy abaligeti kirándulásnak is örültek. A tehetséges futbeílista ivekig meghatározóin volt a Pécsi Dózsa csatáriátékának. Az aktív évek közepette tanári diolomát szerzett, majd még csaknem másfél évtizedig a futballt tanulta. Jelenleg a főiskola testnevelési tcnszékét vezeti, emellett az első osztályú, sőt .válogatott labdarúgók egész sorát neveli, mint utánpótlás szakágvezető. László Lajos szerkeszti a szerdai HÉTKÖZBEN c. aktuális magazint, melyben többek között dr. Ács Józsefné, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Szervezéstani Intézetének tudományos munkatársa beszél az Apáczai Csere János Nevelési Központban most megnyíló klubról, melynek mottója: „Szíve ügye legyen a szívügye". A klub az egészséges életmódhoz ad tanácsokat, gyakorlati segítséget, szolgáltatásokat is nyújt elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére, gyógyítására. Szaktanácsadás segít az őszi gyümölcsfaültetésben, valamint bemutatják Bertha Bulcsu új könyvét. A „Négy évtized” című sorozatban csütörtökön dr. Gyu- gyi Jánossal beszélget Szepesi László „Hűség a megyéhez" címmel. A nyugdíjasoknak szóló negyedórás műsort Tiszay László ezúttal a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat nyugdíjasai körében készítette. Kertvárosi nyugdíjasok is megszólalnak a hét rádióműsorában, éspedig hétfőn a szerb-horvát nyelvű adásban. A kedden országosan .hallható nemzetiségi műsorban Kricsko- vics Antal a kétnyelvű Beze- nyét mutatja be, és ő szerkeszti a szerdai ifjúsági összeállítást is. A hétfői német nyelvű műsorban Fata Márta a palkonyai népi mesemondókkal beszélget, Gráf Vilmos pedig klubfoglalkozáson vesz részt a pécsi Ifjúsági Házban. Ugyancsak Gráf Vilmos a szerdai adásban a pécsi Cziglet János díszmadártenyésztőtől érdeklődik nem mindennapi tevékenységéről. Görögországi utazás Nyáj, pásztor, forrás Televízió Kakukkfióka a szoborparkban A villányi szoborpark amfiteátrumában forgatta az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója Bükkösdi László rendező vezetésével a Kakukkfióka című táncjátékot, amelyet kedden, az egyes programon, 18.05-kor lehet megtekinteni. A közreműködők között találjuk Bretus Máriát, Stenczer Bélát, Barth Istvánt. A körzeti stúdió szerb-horvát nyelvű szerkesztőségének különkiadása szerdán, 18.15-kor jelentkezik a kettes műsorban. Magyarország legészakibb szerb településeit, Pomázt, Bu- dakalászt, Csobánkát ismerhetjük meg a harmincöt perces, színes összeállításból. Csütörtökön ugyanezen a csatornán, 18.35-kor kezdődik a stúdió német nemzetiségi műsora, amelyet az egyesen, szombaton, 8.35-kor ismételnek meg. Az Unser Bildshirm ezen műsorában megemlékeznek Schillerről, portrét sugároznak dr. Vargha Károlyról, és beszélgetnek dr. Kárpáti Pállal, a Humboldt egyetem’ magyar tanszékének vezetőjével, a magyar irodalom egyik lelkes hívével, ismertetőjével. A Pannon Krónika pénteken, 17.15- kor jelentkezik, ebben az évben utoljára, mert a következő, a tizenharmadik adás nemzetiségi különkiadásként kerül majd a műsorra. Kedden kezdődik Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényének négyrészes tévéváltozata. Rendező Zsurzs Éva, dramaturg a nemrég elhunyt Deme Gábor, (tv 1. 20.00, második rész: tv 1. 20.05 vasárnap.) Pénteken a szokásos időpontban Ablak, 20.00 órakor pedig Somogyi Pál Róka fogta csuka című zenés komédiája. S ugyancsak az egyes programon ezen az estén Moravia híres regényéből készült még híresebb film, az Egy asszony meg a lánya tekinthető meg. Főszerepben Sophia Loren, Jean-Paul Belmondo. Szombaton tv 1., 15.50-kor a KISZ KB energia- és anyagtakarékossági vetélkedőjének döntőjét közvetítik. Vasárnap az egyesen pedig a Telesport adásában foglalják össze a Ciprus—Magyarország VB-selejtező labdarúgó-mérkőzés eseményeit, 21.30-kor. • Az utolsó nap Ernioniban. Búcsú a szállodától, a tengertől, a part menti kedves görög kisvárosoktól. Még egyszer bejárjuk a környező dombokat, a lankás völgyhajlatokat, a sziklák közt kanyargó utakat. Görögország tengerparti vidéke kopár. Az erdőket már régen kiirtották, az erdők adták a faanyagot a hajóépítéshez. Az eső lemosta a negyekről a vékony termékeny földréteget, s a szürke sziklák, a megkopasz- tott hegyoldalak kedvetlenül néznek az utasra. Vegyük mindehhez: július van, kánikula, ahol gabona termett, már rég learatták, hetek óta egy csepp eső sem esett. Aszott, szalmasárga füvet tapos a Iáb^ Szomjas, hőségtől meggyötört fák kísérik az útun- kat. Ermioni az északi féltekének körülbelül azon a szélességi körén fekszik, ahol az észak-afrikai Tunisz. Ennek ellenére a természet él, a növények lélegzenek, a fák, a bokrok zöldellnek, a virágok színekben pompáznak. Elegendő egyórás séta a szálloda közvetlen környékén, hogy egy sereg virággal, hat—nyolc fajta gyümölcsfával találkozzunk. Sárga, vörös, bíbor színben pompázó virágok ütik föl fejüket az égett fűcsomók közül. Gondozott, termést érlelő gyümölcsösök, kertek húzódnak föl a sziklás domboldalakra. Itt egy szentjánoskenyér-fa kínálja csokoládébarnára aszott, édes termését. Ott fügebokrok terjesztik szét széles, tenyér alakú, zöld leveleiket. Amott olajfaligetek mértanias rendben ültetett fái tartanak vékony árnyékot. Az út mellett, az árokparton, a kerítésen kívül görcsös körtefa áll. Teleszedem az ingemet leves, mézédes termésével: napokig jó lesz szomjúságoltó- nak. Fölfedezem itt is azt a gömbölyű, sima bőrű, rostos, mediterran gyümölcsfajtát, ami az őszibaracknak és ringlónak lehet valamiféle sajátságos kereszteződése, s amit Olaszországban „meztelen baracknak neveztünk el. Az olajfa igénytelen növény, mélyre ereszti gyökereit, alig kíván nedvességet, a levegő páratartalmából megél. De szedése nehezen gépesíthető, mert termése különböző időben érik. Errefelé legnagyobb táblákban a pisztáciát termesztik. Alacsony, bokor formájú növény, termése ernyős fürtökben csüng az ágak végén. A pisztáciabogyó a mogyoró termésére emlékeztet. Lila színű magját kettős zár, kint zöld burok, bent barna csonthéj védi. A burkától megtisztított pisztácia magját két ujjal föl lehet tömi. Sokféleképpen fogyasztják. Megsózva kitűnő borkorcsolya. Először nem tudtam, mire szolgál az a villamoskábelre emlékeztető fekete gumicső, amely a pisztácia ' ültetvényen fától fáig húzódott, s amelyet a fák legalsó ágai tartottak. Egy vacsora utáni séta árulta el. Az ültetvény gazdája minden este megérkezett valaGörög pásztor honnét autójával. Fölsietett a domb tetején álló betonciszternához, és megnyitotta a csapot. A fekete gumicsőbe minden fa tövénél egy apró nyílású, fehér kis csap volt beékelve. Egész éjszaka ezen át permetezett a víz a fa tövéhez. A drága nedvesség egyetlen cseppje sem veszett kárba, a víz nerrt folyt el fölöslegesen. Kora hajnalban aztán ismét fölkelt a gazda, és elzárta a ciszterna csapját. Mennyi virág, mennyi fa, mennyi gyümölcs! És még nem beszéltem az utakat szegélyező fehér, rózsaszínű és vérpiros leánder- sövényekről, a szél tépázta, megcsavart derekú mandulafákról, a lobogó, zöld gyertyákra emlékeztető toscanai fenyőkről, s arról a másik, mediterrán fenyőfajtáról, amelynek pínea a neve, és ma már csak elszórt, magányos utóvédjei állnak a kopár hegyoldalakban. A délutáni séta jócskán eltávolított a szállodától. Az öböl, a strand teljesen eltűnt. Az elő- reugró part vad és sziklás, a szárazföld megőrizte a kiömlött láva nyomait. Megértem, milyen nagy előnye van egy védett, karéjosan benyúló öbölnek. Alattunk két-három méter mélyen harapdálja a tenger a szikiákat. Egv-egy nagyobb hullám fölfedi a vízben lapuló, alattomos, éles köveket. Itt képtelenség lenne csónakkal vagy hajóval kikötni. Ahol állunk, a szikla tányér alakú mélyedéseiben fehér, kristályos foltokat veszek észre. Mintha jéghártya borítaná a tenyérnyi mélyedéseket. Közelebb hajolok, megérintem ujjammal az egyik folt felszínét, és akkor látom, hogy a kis mélyedést só födi. Micsoda ereje lehet itt a szélnek és a tengerFotó: Panyik István nek, ha ilyen magasra fölveri a hullámokat! Amikor aztán elvonul a vihar, a szikla mélyedéseiben visszamarad a tengervíz. Ezt tanulta el az ember: valósággal apró sópárlók ezek a sziklák. Másik úton megyünk vissza a szállodához. A szél csengőszót sodor felénk. Majd a hang forrását is meglátjuk: lassan vonuló birkanyáj tiporja a levágott gabonatáblát. A domboldalon áll a lombokkal födött karám. Egy szentjánoskenyérfát használt föl a pásztor: az ágak egyik végét a fa koronájának, a másik végét a domb oldalának támasztotta. Széljárta hely, s a féltető, a tűző napsugarak ellen is védelmet ad. A szentjánoskenyér-fa egyik vastag ágáról két kötélen ékalakú deszkavályú lóg, ebbe önti a pásztor az állatoknak szánt szemes eleséget. A szárnyék alatt porzik a föld, a füvet a birkák már mind lelegelték, föltúrták. Ahol a két domb, mint két comb összeér, a völgy legmélyebb részén van a forrás. A másfél méter mély, terméskővel kirakott, hengeralakú kút olyan szűk, hogy egy vödör éppen belefér. A kút mellett betonvályú áll, és megtaláljuk a műanyag szálra kötött, szögletes, könnyű bádogkannát is, amivel a pásztor vizet merít az állatoknak. Kóborló birkanyáj, csengőszó, pásztor, szentjánoskenyér-fa, akol, édesvizű forrás — mindez nem a görög' pásztorregék és eklogák díszletei közül való, nem Daphnisz és Chloé regényes történetének kelléke. Eleven valóság a huszadik század végén, az Égei-tenger görög partján, Ermioniban, egy vasárnap délután. Tüskés Tibor Éles anyanyelvűnk Mindannyiunknak vannak gyenge pontjaink, csak egyesek erővonalakkal kötik össze. e A törvény előtt minden ember egyenlő, csupán természeténél fogva más. £ Egyesek a hasznát, mások az értelmét látják a munkájuknak. Faragatlan ember is lehet bálvány. Titkolt tüskéi csak neki nem szúrnak szemet. A magára utalt szorul leginkább másra. Senki se azért fényűző, mert az árnyékot kedveli. Csak az emeljen szót, aki tartani is képes. Kerekes László Kiss Benedek Verebekről — de nem, — vagy mégis? — miért ne! Tandori Dezsőnek s mivel pont verebekről — Verebekről jót vagy semmit! — mondta őszapó őszanyónak, s mivel pont verebekről s más ilyesekröl társalognak: hallgatnak órák hosszat, ülnek csak, nem szólnak semmit. tőle Szpiró apó Szpiró apó, az öreg horgász, estefelé leballagott a kis erdei ösvényen a malom feletti patakhoz. Lehajolt és megtöltötte vízzel a köcsögöt, amelybe majd beleengedi a fogott halakat, hogy élve vigye haza és akkor görbüljenek csak össze, amikor süti őket a serpenyőben. A köcsögöt a fűbe állította, leült, elkészítette a horgot, felszúrta rá a kis kukacot, melyért az apró márnák még a szívecskéjüket is odaadták volna, s elkezdett horgászni. S amikor a horgászbot a térdéhez ért, elkezdte felgyűrni az ingujját. — Gyere, te első! — kiáltott egyet az öreg horgász, és felemelte a horgot. A zsinóron lógott egy virgonc fekete márna. Szpiró apó óvatosan leakasztotta a horogról és hátra fordult, hogy beleengedje a köcsögbe. Ekkor a márna ránézett fekete szemeivel és megszólalt: — Kérlek, Szpiró apó, engedj visz- sza a csendes forrásba! — Ah! — csodálkozott el Szpiró apó, — Te beszélni is tudsz. Honnan tanultál meg bulgárul? — Nekünk, halaknak is van haliskolánk. Az én barátnőim most éppen bementek órára, de én, mivel nem írtam meg a házi feladatomat, s nem akartam, hogy az öreg harcsa a farkával jól elverjen, kiszöktem. — Mit csinál az öreg harcsa az iskolában? — Ö a tanítónk. Nálunk, akinek a leghosszabb a bajusza, azt nevezik ki tanítónak. Óh, jaj, jobb lett volna a Harcsa tanító úr verése, minthogy megettem a te horgodról a kukacot. Engedj el kérlek, Szpiró apó! — Miért engedjelek el? — Azért, mert még kis halacska vagyok. Szeretnék szabadon úszkálni. Nézd csak milyen szép vagyok. Az — A lányunkat ketten is megkérték! Egy mérnök és egy újságíró. — Ne mondja, szomszédasszony! ; És melyikük lett a szerencsés? — A mérnök. A lányom ugyanis az újságírót választotta. * — És arra is fel kell készülnöd — mondja esküvő előtt a mama a lányának, akit a házasélet reitelmeiről világosit fel —, hogy kilenc hónap múlva valószínűleg anya leszel. . . — Csak hat, ma- mácska, csak hat! ege má Bac nac rác ten rák zőn fele tun ten ajá Esk jem sze me bel lók hoc le vis érű a re rí ton kés me ne me / gü Éle bei aze za lisz per pir lév — Képzeld, tegnap vezetés közben leállított a rendőr és megbüntetett! —- És miért? — Mert túlléptem o hatvanöt. . . — Hát már a koráért is büntetik az embert? * Müller kórházba kerül. Udvariasan bemutatkozik szobatársának: — Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Anton Müller, hepatitis. örvendek. Emil Hubert, előzési tilalom. Pécsiek a rádióban A jövő héten rendezik a rádióban a MAGYAR NÉPDAL HETÉ-t. Ennek keretében pécsi előadókat is hallhatunk, Búvár y Líviát 12-én 17.05-kor a Petőfi és 18-án 19.40-kor a Kossuth adón, Tihanyi Józsefet 17-én 8.11-kor a Petőfi, 18-án 19.40-kor a Kossuth rádióban. A pécsi Méta zenekar pedig 17-én 11.05-kor játszik a Petőfi rádió műsorában. Tréfa
