Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-09 / 308. szám
1984. november 9., péntek Dunántúlt napló 3 Negyven éve történt A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága Az 1944 májusában létrejött Magyar Front, a demokratikus, baloldali pártok politikai szervezete, történelmi feladatot töltött be. A német megszállás után tevékenysége gyorsan kibontakozott, szervezte az ellenállás erőit, rerrfényt nyújtott a változásra, a majdani felszabadulásra. A horthysta csendőrség nyomozóosztálya azt jelentette róla, hogy a „mozgalom fejlődik, és romboló hatása ha nem is rohamosan, de alapjában véve mégis egyre jobban teret nyer". A Magyar Front röplapok, felhívások sokaságát adta ki, földalatti lapot jelentetett meg, több emlékiratot juttatott el Florthyhoz, s megkezdte területi, gyári, üzemi szervezetei létrehozását. Megalakult a Magyar Front intézőbizottsága, s a szervezet lépéseket tett a fegyverszünet előkészítésére, segítésére. Az október 15-i szomorú események mégis azt tanúsították, hogy a Magyar Front egyedül nem volt képes az események megváltoztatására. Irányító szerep A Kommunista Párt 1944. október 28-i „Nyílt levele” drámai őszinteségű számvetés október 15-e tanulságaival. Megállapítja, hogy a Magyar Front nem végezte el azt az „aprólékos, türelmes, szívós” szervezőmunkát, amely a tömegeket felkészítette volna a várható eseményekre. Bebizonyosodott, hogy a demokratikus pártok politikai tevékenysége önmagában nem elegendő, s szükség van egy olyan szervezetre, amely a közös elvek alapján gyakorlati téren is szervezi, vezeti, irányítja a magyar nép antifasiszta szabadságküzdelmét. Kell egy olyan végrehajtó szerv, amely tervekkel rendelkezik, határozott irányítást követ, számba veszi az erőket, s megkezdi a napi gyakorlati feladatok végrehaitását. Azért is szükség volt egy ilyen központra, hogy újra ösz- sze tudiák szedni az október 15-e után szétszórt, defenzívába kényszerített antifasiszta erőket. A Kommunista Párt szükségesnek látta, hogy egy- séaes mederbe tereljék a különböző pártok, az antifasiszta szervezetek, vagy a társakat kereső, felsőbb kapcsolatokat kereső ellenállási csoportok munkáját, tevékenységét. A megváltozott viszonyok azt kívánták, hogy létrehozzanak egv olyan szervezetet, amelynek keretei a Magvar Frontnál táaabbak. A front e célból felaiánlotta az eavüttműködést azoknak a polaári csoportoknak is, amelyek a feavveres harcban hajlandók voltak részt venni, vagy erre a célra a már megszervezett erőiket átadni. A korabeli történeti forrásokat, a későbbi visszaemlékezéseket tanulmányozva, jól látható. hogy az új szervezet, a Felszabadító Bizottság létrehozásának gondolatát a vészterhes idő, a parancsoló szükség érlelte meg. November első napjaiban már erről tárgyalt egy kisebb baráti csooort Dessew- ffv Gyula, a Magyar Front intézőbizottsági tagja lakásán. A meghívottak egvike, Nagy Jenő ezredes, itt arról beszélt, hogy „egységesíteni kell az erőket, közös munkaprogramot kell kidolgozni, meg kell szervezni az ecvséges katonai vezetést, és a szétforgácsolt erőket össze kell tömöríteni”. A felvetődött Javaslatokat Dessewffy a Magvar Fronthoz, Nagy ezredes Bajcsy-Zsilinszky Endréhez vitte tovább.> Hasonló javaslatról tárgyalt a Kommunista Párt nevében Kállai Gyula, a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége, valamint a Szovjetunió Barátainak Magyarországi Egyesülete nevű szervezetek képviselőivel, és Kovács Imre parasztpárti politikussal. Á megalakulás Makay Miklós, a Nitrokémia Vállalat vezérigazgatója irodájában november első hetében került sor a legfontosabb tanácskozásra. Ezen a párt képviseletében Rajk László titkár, Kállai Gyula, a leendő Felszabadító Bizottság részéről Bajcsy-Zsilinszky, valamint a katonák, Kiss János altábornagy és Nagy Jenő ezredes vettek részt. Itt tisztázták a legfontosabb politikai koncepciókat. Bajcsy-Zsilinszky így összegezte a teendőket: szembe kell fordulni a németekkel, meg ketl akadályozni Budapest elpusztítását, kapcsolatot kell teremteni Malinovszkij marsallal. „Közölni kell vele, hogy megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága” — emlékezik Kállai Gyula. E hosszú nevű szervezetet a hétköznapok gyakorlatában csak Felszabadító Bizottság néven emlegették. Ebben a formában honosodott is meg. Az elnevezés történelmi eredetű, 1848-as hagyományra utal. Alkalmas volt arra, hogy kifejezze nemcsak a szervezet céljait, de a nemzet törekvéseit is. A Felszabadító Bizottság megalakulására végül is 1944. november 9-én került sor Budapesten, az V. kerület, Nádor utca 21. szám alatt, a Nitrokémia Vállalat székházának egyik termében. A házigazda Makay Miklós vezérigazgató volt, aki a fontos alkalomra átengedte a hivatali helyiséget. A meghívottak délután kettőre érkeztek a Szabadság térre — a neve akkor is az volt —, ahonnan a parasztpárti Kovács Imre jeladására felvonultak a vezérigazgató irodájába. Makay tapintatosan visz- szavonult. Bajcsy-Zsilinszkyt helyettesítve az ülésen Csorba János elnökölt. Ö jelentette be meghatottságtól elcsukló hangon a Felszabadító Bizottság megalakulását. A jelenlevők, Kállai Gyula, Kovács Imre, Dudás József, Soós Géza, Hám Péter, Pénzes Géza, bizonyára átérez- ték a perc történelmi súlyát. A Felszabadító Bizottság közleményben adta hírül megalakulását, s felhívta a pártokat, szervezeteket, hogy akik az alábbi célokat elismerik, azok csatlakozzanak hozzá. A program célkitűzései: a német és fasiszta bérencek kiűzése az országból; a dicsőséges Vörös Hadsereggel együttműködő nemzeti felkelés megszervezése; szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtése; alapvető szociális változások előkészítése; szoros együttműködés az összes környező államokkal; a legszorosabb baráti együttműködés hatalmas szomszédunkkal, a Szovjetunióval. Kiáltvány a nemzethez A bizottság már másnap, november 10-én kiáltvánnyal fordult a nemzethez, a társadalom különböző rétegeihez, a tisztviselőkhöz, diákokhoz, a vasutasokhoz, katonákhoz és rendőrökhöz. Pontos utasításokat adott, hogy kinek mi a teendője a német- és nyilasellenes harcban. Érdekes, hogy a Felszabadító Bizottság ekkor még a jogfolytonosság alapján állt, s a nyilasok gyengítése céljából még Horthyra hivatkozik. Alig 10 nappal később viszont a bizottság a Molotov- hoz írott levelében önmagát már a nemzeti főhatalom megtestesítőjének, a Magyar Front végrehajtó szervének nevezi. Ezzel minden köteléket elszakított, ami a múlthoz fűzte, s lerakta a leendő demokratikus Magyarország törvényes és alkotmányos rendjének első tégláit. A Felszabadító Bizottság feladata mindenekelőtt a németellenes szabadságharc megszervezése és vezetése volt. Kiss János altábornagy vezetésével, Nagy Jenő ezredes tényleges irányításával létrejött a szervezet katonai vezérkara, amely a hozzá csatlakozott, beszervezett tisztek segítségével megkezdte egy budapesti általános felkelés terveinek kidolgozását, a Vörös Hadsereggel történő kapcsolat felvételét, katonai és nemzetőri egységek, antifasiszta harci csoportok szervezését, bevonását. A terv az volt, hogy egy általános felkelés keretében kaput nyitnak a szovjet csapatok előtt a város szíve, a dunai hidak felé. A tervezett akcióhoz a Kommunista Párt Katonai Bizottsága is felajánlotta az általa bevont. megszervezett erőket. A tragikus nap A Felszabadító Bizottság tevékenységének leggyengébb A verseny tapasztalatai A Kodály úti lánykollégium adott otthont Pécsett a Dunántúli Napló első számítás- technikai versenyének — s míg a teremben 15 fiú a verseny- feladatokkal volt elfoglalva, az előtérben elhelyezett három iskolaszámítógéppel (melyeket eredetileg programcserékre szántunk), lassanként megbarátkoztak a hét végén kollégiumban tartózkodó lányok. Előbb a betáplált játékok kötötték le érdeklődésüket, s később már arra is kíváncsiak voltak, hogy miféle programok azok, amik űrcsatát, torpedójátékot, teniszversenyt tesznek lehetővé egy tv képernyőjén — próbálgatták a PRINT, az INPUT, a LET — s a programozási nyelv többi szavát. A verseny döntőjének e mellékes eseménye legalább két következtetésre ad lehetőséget: a számítástechnika valóban vonzza magához a fiatalokat, csak lehetőséget kell teremteni a számítógép és a fiatal találkozására; s a második: hogy nem lehet elég sok lehetőséget teremteni. A számítástechnika oktatása ma már bevonult a középiskolába, s mély gyökeret vert ott: versenyünkön jól felkészült, ötletes, eredeti megoldásokat kigondoló 15—18 évesek vetélkedtek — akik pedig 1—2 éve legfeljebb csak hallottak a személyi számítógépekről, programozásról. Az oktatáspolitikai felismerést gyorsan követte a tett: ma az ország középiskoláiban mindenütt található legalább egy számítógép, de a legtöbb helven már 3—5. S éppen a kollégiumi tapasztalat mutatja, hogy az iskolai számításoktatás tárgyi feltételeit lehetőség szerint ki kellene terjeszteni a kollégiumokra is. A Dunántúli Napló azzal a szándékkal szervezett versenyt középiskolásoknak, hogy a maga módján segítséget adjon az iskolai számítástechnika oktatásának: lehetőséget teremtsen arra, hogy Dél-Du- nántúl négy megyéjének középiskolái összehasonlíthassák eredményeiket, segítsen kicserélni a tapasztalatokat, s nem utolsósorban, hogy ösztönözze a diákokat olyan számítógéo programok írására, melyek jól hasznosíthatók a középiskolai oktatásban. A beküldött pályázatok között ötletesebbnél ötletesebb oktatóprogramokat talált a négy megye szakembereiből pontja a nem kielégítő konspiráció volt. Feltételezhető, hogy a Gestapo, s a nyilas számonkérő szervezet már a szervezkedés korai szakaszában tudomást szerzett a mozgalomról, s bizonyos, hogy kellő időben be is építette besúgóit. Ezután már csak arra várt, hogy a mozgalmat kiismerje, s az általuk kedvezőnek ítélt időben felszámolja. A tragikus nap november 22- én következett be. Ezzel végleg meghiúsult annak reménye, hogy Magyarországon egységesen vezetett, központilag irányított antifasiszta mozgalom, szervezett ellenállás jöjjön létre. A Felszabadító Bizottság munkájában részt vevő katonai és polgári személyek a nemzeti történelem egy vészterhes szakaszában kísérelték meg, hogy más folyást adjanak az eseményeknek, hogy mentsék a magyarság becsületét. Minden hiba és gyengeség mellett is tettük történelmi tett, utolsó kétségbeesett kísérlet volt. Gazsi József álló zsűri: az egyik például látványosan, szemléletesen mutatta be a lengő- és rezgőmozgásokat, egy másik pedig a biológiaórán használható eredményesen: azt modellezte, hogyan reprodukálódik az öröklődési fehérje, a DNS, milyen folyamatok mennek végbe az „automatizált sejtgyárakban”. A verseny ilyen irányú sikerének természetesen feltétele volt, hogy egy sereg intézmény anyagilag is támogassa azt, s értékes számítástechnikai ajándékokban részesüljenek a versenyzők, s az őket felkészítő iskolák. A versenyt támogatók egyik csoportja, a négy megye tanácsának művelődési osztályai és a KISZ megyei bizottságai, a Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara természetszerűleg oktatáspolitikai megfontolásokból járultak hozzá a költségekhez, másik csoportja pedig közvetlen és közvetett „üzleti" érdekből. Bár egyik cégnek sem jelenthet napi reklámot, hamar megtérülő befektetést a középiskolások versenyének támogatása (a Comporgan Rendszerház egyedül 50 ezer forintot utalt át, s hasonló nagyságrendű a Magyar Optikai Művek által felajánlott két mágneslemezes adattároló berendezés értéke is), s hogy ezt mégis megtették, annak egyedüli magyarázata, hogy perspektivikusan, s átgondoltan igyekeznek részt venni a számítástechnikát majdan magas szinten művelő szakemberképzésből. Bár nem a mi feladatunk megítélni a magunk szervezte verseny eredményességét, megÉpül az S.O.S. gyermekfalu Battonyán jó ütemben épül az első magyar 5.0. 5.-gyermekfalu, amelynek létesítéséhez egymillió dollárral járul hozzá az 5.0. 5. Nemzetközi Gyermekfalu Szervezet. A nagyközség három hektárnyi, Fáskert nevű térségében — ahol az állami gondozott gyermekek számára 12 családi házat, gondnoki és faluvezetői lakást, irodát és más épületeket, valamint játszóteret létesítenek — gyorsan emelkednek a falak, némely épületnek már a tetőzetét készítik. A szakemberek és a társadalmi munkások serényen dolgoznak azért, hogy a leendő falu minél több háza tető alá kerüljön még a hideg beállta előtt, s így télen folytathassák a belső szereléseket, a burkolást. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy a jövő ősszel benépesülhessen ez a sajátos arculatú gyermekintézmény. tehetjük ezt a versennyel kapcsolatos vélemények közvetítésével: a versenynek van létjogosultsága, s azt a jövőben is érdemes — a mostani tanulságainak átgondolása után - folytatni. Az egyik ilyen tanulság, hogy Dél-Dunántúl középiskolásai képesek oktatási programok megírására, továbbfejlesztésére: eme adottságot kamatoztatni lehetne egyfajta, „iskolai szoftverház” létrehozásában. Ahogy a döntő résztvevői kicserélték a maguk készítette oktatási és természetesen játékprogramokat; úgy ez a leendő középiskolai szoftver- ház lehetőséget teremtene Dél-Dunántúl iskolái közötti programcserére, a már elkészült programok összegyűjtésére, melyeket aztán a középiskolák akár kölcsönzéses, akár meg- vagy átvételes formájában hasznosíthatnák saját tevékenységükben. Az iskolai számítástechnikai program életképesnek bizonyult a középiskolákban: a következő lépés annak az általános iskolákra való kiterjesztése: erre már eddig is voltak törekvések úttörőknek szervezett szakkörök, tanfolyamok formájában. Készülő cikksorozatunkban a következő hónapokban e témakört járjuk körül : milyen a helyzete ma az iskolai számítástechnika oktatásának, milyen lehetőségek állnak előtte —s milyen eredményeket ért már el, melynek szerény, de meggyőző tükre volt lapunk által szervezett verseny is, s melynek eredményeire alapozva a jövő évben ismét meghirdetjük e versenyt. B. L. s Magyar Tudomány 9. „Az olyan tervet, amely csupán az elérendő célokat írja le, de nem veti össze őket azzal, ami éppen történik, vagyis az érvényes döntésekkel, csak betartani lehet, ideig-óráig, amíg a valóságos folyamatok túl nem haladják” — írja Benyó Bertalan Területpolitikai párbeszéd című, a Magyar Tudomány 1984. 9. számában megjelent tanulmányában. A megállapítás látszólag magától értetődő, igazsága oly nyilvánvaló, hogy akár azt lehetne hinni, minden tervünk — kiváltképp a legnagyobb súlyú, távlati fejlesztési tervek — ennek figyelembevételével születik. A szerző beszédes példán bizonyítja a föltételezés ellenkezőjét. A Balaton part menti sávjának karrierjét több mint száz évvel ezelőtt a budapesti—trieszti vasútvonal megépítése indította el. Valamennyi további útépítés csak növelte e keskeny sáv vonzását, miközben a távolabb eső községek sorvadása is visszafordíthatatlanná vált. A tervezett autópálya-építés, sőt a már folyó csatornázási program már e fejlesztési kényszer jegyében fogant. S noha évtizedek óta nagy erőkkel folyik a Balaton tervezése, javaslatok, törvények írják elő egyebek közt a part- menti sáv tehermentesítését — ez a kényszer, amelyet a szerző a térszerkezet által meghatározott kényszernek nevez, minden tervet alapvetően befolyásol és minden ellentétes óhaj érvényesülését megakadályozza. Ez a kényszer elsősorban az adott terület közlekedési viszonyaiból eredeztethető. Könnyen fölfogható, még a laikus számára is, hogy a probléma nagyon igaz, hiszen tapasztalatokból tudja, hogy például egyetlen rossz vagy hiányzó útszakasz hogyan képes egész településeket kipusztítani. A szerző úgy véli, hogy van reális esély lépéseket tenni „a feszültségek oldását célzó tervezés felé”, ennek szakmai ösz- szet^vőit ismerteti is érdekes cikkében. Általánosabb érvényű követelményként a szélesebb körű párbeszédet, sőt a társadalmi nyilvánosság előtt folyó párbeszédet említi, mellyel csak egyetérteni lehet. Az egész probléma különleges súlyt kap napjainkban, amikor a készülő távlati és komplex területfejlesztési tervek hosszabb időre jó vagy rossz irányba terelhetik a társadalmi erőfeszítéseket. * Ugyancsak a Magyar Tudomány idei szeptemberi számában olvasható Bókay Antal pécsi egyetemi docens cikke Egységes tanárképzési kísérlet Pécsett címmel. Az írás egyfelől az 1981 végétől máig tartó folyamat rövid elemzését adja: hogyan, milyen elképzelések jegyében jött létre Pécsett a tudományegyetem harmadik kara, az országosan egyedülálló, kísérleti tanárképző kar. Másfelől, az itt folyó oktatás módszereinek vázlatos ismertetését nyújtja a cikk, amelyek mindegyike részletkérdésnek tűnhet fel, legalábbis a kívülálló számára, első megközelítésben, de e „részletkérdések” átgondolt és következetes megvalósításán múlik a kísérlet sikere. A „német” típusú egyetem helyett ezen a karon az „amerikai” típusú oktatáshoz próbálnak közelíteni, amely döntően kiscsoportos szemináriumi vitákon történik, kevés óraszámmal és kevés vizsgával, vagyis a hallgatók aktivitásának, önállósáaának fokozott igénybevételével, kevésbé „iskolás módon”. A kísérlet nélkülözhetetlen, de önmagán túlmutató részét jelenti a folyamatos iskolaközelség igénye, ami az egyetem kisugárzó hatásának is legközvetlenebb formája. Már most kidolgozzák a továbbképzési modellt, „a pécsi kísérletnek ugyanis alapvető célja, hogy új típusú pedagógust és szakembert képezzen, olyat, aki nagyon jól tudja szakmáját, képviseli annak szemléletmódját, önálló, kreatív és igényét érzi a folyamatos önképzésnek”. H. E. Az iskolai számítástechnika helyzete Munkában a számitógépes verseny döntőjének résztvevői Fotó: Läufer László óiratszemle |
