Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-07 / 307. szám
Dunántúlt napló 1984. november 7., szerda Két Állami Díj, Ifjúsági Díj, a rekordok sokasága Már él az V-ös bánya Tücsökciripelés ezer méter mélységben Verejtéket, nehéz munka Már él a bánya. Lélegzik. A ködös, hideg novemberi dél- előttön a Mecsek egyik észak- nyugati völgyében, Abaliget és Hetvehely között az aknamélyítő torony szürke piramisa alól fehér pára szökik ki. Ezer méteres mélységből lélegzik a Mecseki Ércbányászati Vállalat épülő, új bányaüzemének légaknája. Kinyílnak a vastag zsilipek, az aknából előtűnik a bődön, felette a szállítókötelekre szerelt rakétaorrszerű szerkezet. Az aknába hulló tárgyaktól, a csepe- qő víztől védi ez a ..léggömbkosárban” a föld mélyébe szállókat. Ereszkedünk. A szabályok szerint másodpercenként 6 méteres sebességgel. Csdknem néay percig tart aí út. Az aknamélvítőknek annak idején — 1981-ben sokkal tovább tartott, míg lejutottak. Pedig az eayik hónapban, 31 mun- kanaD alatt 208,8 métert törtek a mélység felé, miközben 7362,4 köbméter kőzetet termeltek ki és 2401.2 falazatot építettek. Az egy műszakra eső teljesítmény abszolút világcsúcsnak számított akkor. Az aknamélyítők — Dormer Konrád, Schiffler János, Bősz Mátyás, Horváth István — ezért a rekordért, s az V-ös szállító aknában korábban elért 132,5 méteres aknamélyítési rekordért, persze évek hosszú során véqzett kiváló munkájukért is 1933-ban Áillami Díjat kao- tak. Visszhangzanak szavaink az aknában. A sima betonfalakról a legkisebb zajok is felerősödve verődnek vissza. Sallai Árpád, a MÉV beruházási osztályvezetője és Buzási László bányászati csoportvezető dátumokra, köbméterekre, forintösz- szegekre, műszaki megoldásokra egyaránt pontosan emlékeznek. Fotóriporter kollégámat biztatom, hogy néhány dolgot próbáljon ő is megjegyezni — jegyzetelni az ezer méteres mélység felett himbálózva mégsem lehet. Bár a himbálózás túlzás, simán siklik a három köbméteres bődön lefele. Emlékszem, talán 1975 nyarán lehetett, amikor a szállító- aknánál — nyolcszáz méterre lehettünk tőle — Várhelyi György területi főmérnök megmutatta az akna helyét, illetve azt a fúrólyukat, amelyet az aknától néhány méterre hajtanak majd, ezen akarták ugyanis a majdan mélyülő aknát vízteleníteni. — Nézze, ott egy víztelenítő vágat — mutat lámpájának fénykévéjével az aknafalra Buzási László. Itt is sikerrel alkalmaztuk azt a módszert. Sallai Árpád kicsit távolabbra szalad vissza az. új üzem építésével: — Talán emlékezetes még a XI. pártkongresszus vágat, 1100 méter mélységben 2600 méter hosszban, 48 fokos kőzethőmérséklet mellett hajtották ki Tan- csáék a IV-es bányaüzem légaknájáig, majd onnan tovább az V-ös, majdani szállítóaknája alá. Ezért a munkáért 1975-ben Tancsa József, Király Imre és Bozó Dezső is Állami Díjat kaptak. Ők hárman dolgoztak ugyanis legtovább a brigádban. Bár természetesen miként az aknamélyítőknél, így náluk is a többiek is kiváló munkások voltak. Az a fúrólyuk tehát már egy nyitott bányatérségbe szaladt, (az sem volt utolsó teljesítmény, pontos mérnöki munka. hoqv eqv töhb ezer méterről induló bányaváaat és egy 1100 méteres fúrólyuk pontosan találkozzék) ezen keresztül sokkal hatékonyabban, olcsóbban tudtuk a mélyülő aknát vízteleníteni. Nem ez volt azonban az egyetlen úütás, új az V-ös bánya építésénél — mondja elgondolkodva Sallai Ároád. — Végleges létesítmények egész sorát hoztuk létre a drága felvonulási épületek, ideiglenes energetikai rendszerek, víz-, qőz-, csatornahálózat helyett ... Közben leérünk a 13. szintre, kimászunk a bödönből, elakad a lélegzetem: tücsökciripelést hallok. — Hallja? — kérdi Buzási László. Mondanám, hogy igen, csak félek megmondani mit, nem szeretnék nevetségessé válni. Tücskök ezer méterre a föld alatt? — Tücskök! Lejöttek az anyaggal — jól érzik magukat a párás meleaben, a kőzet repedéseiben. Ritkán látni őket. egészen kifehéredtek már. Néhány métert meqyünk, apró kis egér szalad a vágat oldalában lévő deszkák közé. Már itt vannak az egerek — mondja Búzást — szaporodnak az emberei« a bányában, egyre több élelemhez jutnak. Később majd megjelennek a patkányok is. Igaz, akkor az egereknek menekülniük kell... Épülő, de élő bánya ez már... * Sallai Árpád közben összefoglalja, mi is készült el eddig milyen munkák vannak még hátra, ma uqyanis csak a már elkészült bányatérségek egy részét tudjuk bejárni, egy hét sem lenne elég, ha valamennyit meg akarnánk nézni. A 4 milliárd forint értékű beruházásból 1974 óta 3 milliárdnyi készült el. A szállító- akna, a torony, a szállító berendezés, a szociális épületek teljesen készek, hogy csak néhány létesítményt említsünk ezen a területen. Itt már csak az autóbuszváró, a porta, a tűzoltó- szertár építése van vissza, és a parkosítás. A negyedik és tizenharmadik szintet, valamint a tizenharmadik és huszonegyedik szinteket összekötő vakaknák készek, műszaki próbájuk most folyik. Ezek egyébként olyan teljesítményű szállítóaknák, mint a régi l-es és ll-es üzemek rendes szállítóaknái voltak. Már 490 méter mélységben folyik' a régi IV-es légakna melletti IV/A. légakna átbőví- tése. Ezt Deák László csapata ugyancsak új módszerrel, egy Alimac nevű svéd akna- bővítő-berendezéssel végzi. Új módszer ez is, először a mélyből (1000 méterről) egy feltörést hajtottak a napszintig, majd az említett szerkezettel lefelé haladva átbővítik a feltörést, így épül ki az akna. Deákék néhány éve Ifjúsági Díjat kaotak ezért a munkáért, s természetesen más korábbi tevékenységükért is. Az új üzem területén három különböző helyen feltáró vágatokat is hajtanak, ezeken a helyeken lengyel munkások dolgoznak. * A tizenharmadik és huszonkettedik szinteket összekötő, épülő centrális légakna felé megyünk. A visszalévő egymilliárdos beruházásból ez a munka 500 milliót emészt fel. Sallai Árpád előttünk halad. Észre sem veszem, amikor a vágat oldalában megnyomja az elektromos szerkezetet, csak azon csodálkozom, hogy előttünk kinyílik önmagától egy két- szórnyas légajtó. Régen az egyszárnyúnak is két embernek kellett nekiveselkednie, hogy a rátámaszkodó több ezer köbméter levegővel szemben ki lehessen nyitni. Megyünk tovább: új biztosítószerkezetek, illetve a kőzetet egybetartó torkrét és műanyag bevonatú vágatokat látunk, aztán egy 800 méter hosszú, ülőszékes kötélpálya szerelését nézzük meg. A bányászoknak a 4/13-as vakakna és az V-ös szállítóakna közötti bányaszakaszon nem kell gyalog közlekedniük, ezzel a rugalmas és kényelmes szállítóberendezéssel pihenten érnek munkahelyük közelébe, illetve a műszak lejártakor nem kel! fáradtan kifelé gyalogolniuk. Közben a centrális légakna építéséhez érünk. Templomnyi csarnok, közepén valóságos föld alatti torony tátong felettünk. A szállítógép kötelei innen mozgatják majd a kasokat. Fata Lajos aknamélyítős brigádja a mélyítő berendezés vitláinak alapjait készíti éppen, ennek alakították ki ezt az óriási nyitott bányatérséget. Há- romszáztizenöt méter aknát mélyítenek majd itt, befejeztével 1300 méterre lesznek a föld színe alatt, ez lesz hazánk legmélyebb föld alatti bányatérsége. Most a 13/21 -es légakna talpa az, ugyanebben a bányában. — Igyekszünk itt is gyors munkát végezni — mondja Fata Lajos, a többszörös aranykoszorús Ady Endre brigád vezetője, aki éppen, az idei bányásznapon kapott Kiváló Bányász miniszteri kitüntetést. Szeretnénk — mutat a mélyítésre kerülő akna felé — itt is országos rekordot elérni, miként 1980-ban, amikor a 4/13-as vakaknát mélyítettük. Fata Lajos vakaknamélyítési rekordra gondol a bánya mélyén, a szinteket összekötő aknák (vakaknák) mélyítése sokkal bonyolultabb munka, mint a föld felszínéről induló aknáké. * Kifelé megyünk. Furcsa, fehér követ látok a vasútépítésnél, a sínek között megszokott volt a bányában a szürke bazalt kavics. — A perkulációnál visszamaradó tört meddőt visszahozzuk — mondja Sallai Árpád. — Ez lényegesen olcsóbb. Csak ahol sok a víz, ott használjuk a bazaltot, de többnyire azt is a vasútrablásoknál összegyűjtött és a napszinten megtisztított régi anyagból ... Egyszer talán majd megírom, hogy csupán az V-ös bánya építésénél hány új dolgot vezettek be, amelyek olcsóbbá, könnyebbé, gyorsabbá tették a munkát a bányában. Ismét hallom a tücsökciripelést. Valahol hat—hétszáz méterre felettünk talán érccel rakott vonatok mennek kifelé, amelyek az V-ös üzem területéről szállítják az ércet. Egykét fejtésben már megindult a termelés is, a még épülő, de már élő bányaüzemben. Meleg párafelhőből, a bánya lélegzetéből a ködös, novemberi levegőre lépünk ki, a szürke aknamélyítő piramis alól... Lombosi Jenő Az épülő centrális vakaknánál kitörést készítenek az aknamélyitők Kipróbált és jó út Irta: Roska István külügyminiszter-helyettes 1917. november 7-e történelmi fordulópont az emberiség életéoen. Az Októbert Szocialista Forradalom tüzében új típusú hatalom született, megváltozott a* világ arculata. Az Októberi Forradalom 67. évfordulóján erre emlékeznek a dolgozó emberek százmilliói. Mi' is ünnepeljük ezt a nagy eseményt, nemcsak annakvilág- történelmi jelentősége miatt, hanem úgy is, mint a magyar— szovjet kapcsolatok kezdetének jeles évfordulóját. Népünk emlékezetében őrzi és méltán büszke arra, hogy százezernyi fia harcolt fegyverrel a kézben az oroszországi proletár forradalom védelmében, a fehérgárdista és az intervenciós seregek ellen. Történelmünk fényes lapjaira tartozik az is, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáját elsőként Magyarországon követték, amikor 1919 márciusában hazánkban kikiáltották a Maa^a- Tanácsköztársaságot. A magyar—szoviet barátság e közösen vívott harcokban született. Négy évtizeddel eT- előtt, 1944. szeptember 23-a és 1945. április 4-e között népünk számára sorsfordulót hozó események következtek be: Október fiai, a szoviet Vörös Had- sereq katonái óriási áldozatok árán felszabadították hazánkat. o Felszabadulásunk folyamatában kezdettől fogva támaszkodhattunk mindarra, ami 1917 októberétől megteremtette, ébren- tartotta és táplálta a magyar nép baráságát a Szovjetunió népeivel. A Magyar Kommunista Párt 1944. november 30-án program- nyilatkozatot tett közzé, amelyben kimondta: „Magyarország demokratikus átalakulása elválaszthatatlan a demokratikus külpolitikától ... Gyökeresen szakítani kell a Szovjetunió-ellenes politikával, amely egyedül és kizárólag a magyar reakció népellenes politikájának folyománya volt, romlásba döntötte az országot, ellenségünkké tette az egész haladó emberiséget s szöges ellentétben áll a magyar nemzeti érdekekkel.” Ez a programnyilatkozat megfogalmazta a magyar—szovjet barátság és együttműködés erősítésének fő céljait és feladatait is. 1945. szeptember 25-én Magyarország és a Szovjetunió kormánya helyreállította az 1941-ben megszakított diplomáciai kapcsolatokat. 1948. március 2-án a két testvéri ország diplomáciai képviseletét nagyköveti szintre emelte. 1948. február 18-án Moszkvában aláírták hazánk és a Szovjetunió barátsági, együttműködési és kölcsönös seqítség- nyúitási szerződését. A 20 évre szóló szerződést 1967. szeptember 7-én új váltotta fel, amely többek között kimondja: „a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szocialista internacionalizmus szilárd elvein nyugvó örök barátság, a kölcsönös testvéri segítség és a minden irányú együttműködés meqfelel mindkét ország népei és az egész szocialista közösség alapvető érdekeinek”. 0 A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok gyakorlatilag a felszabadulás pillanatában beindultak. A szovjet állam és a Vörös Hadsereg élelmiszerekkel segítette az éhező lakosságot, nyersanyagok, energiahordozók szállításával járult hozzá az ipari termelés beindulásához. Nagy előrelépés volt 1945. augusztus 27-én az első magyar— szovjet kereskedelmi megállapodás aláírása, majd két esztendővel később az első hosz- szú lejáratú árucsere-foraalmi és fizetési megállapodás. Ez utóbbi keretében a Szovjetunió elsősorban ipari nyersanyagokat, alapanyagokat, a magyar népgazdaság számára alapvetően fontos cikkeket szállított az újjáépítés megkönnyítésére. Macivarország lassan talpra álló ipara és mezőgazdasága késztermékekkel és mezőgazdasági árucikkekkel fizetett. A Szovjetunió hazánk legnagyobb és legfontosabb gazdasági partnerévé vált. 1947 végén Magyarország és a Szovjetunió árucsere-forgalmának értéke 30 millió rubelt tett ki. 1984-ben kölcsönös áruforgalmunk értéke meghaladja a 8 milliárd rubelt. Ez a magyar külkereskedelem összforgalmának hozzávetőlegesen egyharmadát teszi . ki. Ennek keretében szovjet szállításokból fedezzük kőolajszükségletünknek mintegy háromnegyedét, vasércimportunk kilencven százalékát, gya- poíszükséqletünk túlnyomó részét. Gépimportunk 22 százaléka is a Szovjetunióból származik. A Szovjetunió a magyar termékek legnagyobb felvevő piaca. Ez évben gépipari exportunk 40 százalékát, gyógyszer- kivitelünk 66 százalékát vásárolja meg a Szovjetunió. Az idén többek között 7600 Ikarusz autóbuszt szállítunk a kölcsönös áruforgalom keretében. Jelentős' mennyiségű közszükségleti cikket és élelmiszert is vásárol tőlünk a Szovjetunió. Gazdasági életünkben kiemelkedő szerepet ' játszanak az olyan nagyszabású, hosszú időre szóló kormányszintű egyezmények, mint az 1962-ben aláírt és az 1983-ban meghosz- szabbítatt timföld—alumíniumegyezmény, a kőolaj- és föld- gázvezetékek, valamint a villamos távvezetékek közös építésére vonatkozó egyezmények. Jelenleg a Barátság—I. és a Barátság—II. kőolajvezeték, a Testvériség gázvezeték és három nagyfeszültségű villamos távvezeték köti össze Magyar- országot a Szovjetunióval. 1979 tői üzemel Európa első, 750 kilovoltos távvezetéke, amely a donyecki energiarendszert kapcsolja az albertirsai energia- központhoz. o Kulturális, tudományos és oktatási kaocsolataink is dinamikusan fedődnek minden területen. Első ízben 1949 tavaszán rendezték meg hazánkban a magyar—szovjet barátság hó- naoiát, amelyen neves szovjet művészek léptek fel nagy sikerrel. 1949 júliusában maqyar művészcsoport szerepelt Moszkvában. Leninqrádban és Kijev- ben. Az ilyen rendezvények az eltelt négy évtizedben hagyománnyá váltak és mindkét országban nagy népszerűségnek örvendenek. Figyelemre méltó ténv. hoqy ma maqyar szerzők műveiből külföldön a Szovjetunióban adják ki a leqtöbbet és a legnagyobb példónyszámban. 1982- ig 250 magyar szerző művét jelentették meg a Szovjetunió népeinek 35 nyelvén, több mint 36 millió oéldányban. Ott vetítik a leqtöbb magvar filmet, ott van a legtöbb nézője a klasz- szikus és kortárs magyar színdaraboknak. A magyar—szovjet kapcsolatokban fontos szerepet játszik q felsőoktatási együttműködés. Az első magyar ösztöndíiasok az 1946—47-es tanévben kezdték meg tanulmányaikat szovjet egyetemeken, illetve főiskolákon. Azóta több mint 5 ezerre tehető azoknak a magyar szakembereknek a smma, akik eovetemi diolomá|ukat, vagy tudományos fokozatukat a Szovjetunióban szerezték meg. Jelenleg mintegy 1200 egyetemi hallqató folytatia tanulmányait a Szovjetunió felsőoktatási intézményeiben. vV Most, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vi- láqtörténelmi jelentőségéről emlékezünk meg, jóleső érzéssel tekintünk a magyar—szovjet kapcsolatok évtizedeire, arra a folyamatra, amely során egyre erősebbé, egyre bensőségesebbé válik a magyar és a szovjet nép barátsága, további előrehaladásunk e nélkülözhetetlen tényezője. Ami a jövőt illeti, tovább haladunk országaink együttműködése elmélyítésének, népeink barátsága erősítésének útján. Ez kipróbált és jó út, amely egyaránt szolgálja népeink érdekeit és a szocializmus ügyét.
