Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-07 / 307. szám

Dunántúlt napló 1984. november 7., szerda A / Szederkény, MárSakéménd, Monyoród Az értelmes célokat támogatják az emberek Faluról falura, forintról forintra bemutatására kértük, a beszél­getést néhány nem lényegtelen kérdőjel felemlítésével kezdte: Mikor épül?... Meglesz-e a paneles technológia váltása?... Milyen konstrukcióban épül?... Nos, annyit sikerült megtudni, hogy a Siklósi városrész 7-es szerkezeti egységét felváltva — ha a döntés emellett szól majd — 1985-ben el kell kezde­ni a munkát, hogy 1987-ben az első 300 lakást át lehessen ad­ni. A lakásépítés konstrukcióját illetően nagyon bíznak abban, hogy a mostanra kialakult 30— 70 százalékos arány — az előb­bi a tanácsi bérlakás, az utób­bi az OTP-lakás — változatla­nul marad. Panelváltás ... A program két változatban ké­szült. Az első a régi - vagyis a most futó - panelcsalódra, s ez 1800 lakással számol, a má­sodik az esetleges úi panel­családra, ami — nagyobb alap- területű és többgenerációs la­kások is épülnek — 1534 lakást tartalmaz. A két variációra cél­zott az építész, amikor azt mondta, hogy olyan flexibilis városépítési rendszert dolgoz­tak k'. ameb' zökkenők nélkül lehetővé teszi az áttérést a ré­giről az újra. A tervet szemlélve látnivaló, hogv megpróbálták leszűrni a korábbi tapasztalatokat, s ez­által emberibb léptékűvé tenni a beépítést. A megfogalmazás módjában egy lényeges tech­nikai körülmény diktált: közmű- alagutas-folyosós ellátásra kell szervezni a területet. Ez adta, hogy az épületeknek szalag- szérűén kell kígyózniuk, ez vi­szont azt az ötletet szülte, hogy ha újrafogalmazott formában is, de vissza lehet hozni az el­feledettnek hitt hagyományos utcaképet. • A majdani lakóterületet köz­forgalmi utak gyűrűje veszi majd körül, amiből leágazások révén közelíthető meg az épü­leteket övező szervizutak gyű­rűje, s erre fűzik fel az egész területet kiszolgáló gépkocsi­parkolókat. Itt következik a la­kóövezet - két épületgyűrű, ezek fogják közre az utcát. A házak 35—50 méterre lesznek egymástól, így váltakozó szé­lességű lesz az utca, amely annyiban tér el a hagyomá­nyostól, hogy lényegében egy parkövezet, amit gyalogos utak szelnek át. A fővonalat egy következetesen végigvitt fasor jelöli ki, a szögletekben a ki­csinyek játszóterei lesznek, a töréspontoknál pedig kis tere­ket alakítanak ki, ahol el lehet majd üldögélni. Egy-egy na­gyobb tér lesz az északnyugati, ill. a délkeleti végen; az utób­bi lesz a főtér, ami sugarasan szervezi az irányokat, s rávezet a nagy, belső parkra, ahol a lakóterületet ellátó intézmények lesznek a bölcsődétől a gyógy­szertárig, s az egyetlen üzlet, az ABC-áruház. Az iskola és környezete egy kisebb nevelési központ, hiszen itt lesz a bölcsőde és az óvoda is, továbbá a közös konyha és étterem, valamint egy közmű­velődési intézménynek mondott épület, ami kezdetben átmene­tileg tantermeknek adhat he­lyet, s utóbb veheti át a lakó­területet kiszolgáló közművelő­dési funkciókat. Kicsit álomszerűén hat, de a lehetőségek adottak ahhoz, hogy a külön-külön építendő udvarok helyett egy közös „va­lami" legyen. Ezért terveztek a park közepére „úttörősta­diont", ami természetesen a la­kóterület sportközpontja is le­het, s terveztek központi ját­szóteret (a nagyobb korosztá­lyoknak is) az északkeleti szeg­letbe, ahol oktatási időben az óvodások, iskolások kirohan- gászhatják magukat, azon túl pedig az egész lakóterületet szolgálhatja. Jellemző gond ma még: ki lássa el a felügye­letet? Remélhetőleg ez is meg­oldódik addig, amíg a tervből valóság lesz. • Az elmondottakból is kitűnik: a beruházási programban ke­vés üzlet szerepel, pontosab­ban egyetlenegy (ha a gyógy­szertárat nem számítjuk). A tervezett lakásszám óvatos becsléssel is legalább 5000 embert jelent, az ő ellátásuk­ról van szó. Az egyetlen ABC pedig a tervezett lakóterület délkeleti csücskében, a 6. épí­tési ütemben kap helyet, az építkezés pedig az északnyu­gaton tervezett 1. építési ütem­mel indul. Ilyenformán mi vár az első lakókra? És az egyéb kereskedelmi ellátás? A terv számít a magánkereskedőkre — a belső épületgyűrű föld­szintjén lehetőség lesz kisebb üzlethelyiségek kialakítására, az „utca" teresedésein pedig esetleg ízléses pavilonokat ’ is fel lehet állítani. Hársfai István Sorházak, ABC, fodrászat, tornacsarnok és a mohácsi út­ról aszfaltköpenyben lenyúló mellékutak. Mondom is Szeder­kény központjában a kerékpárt támasztó gazdának, hogy köny- nyű errefelé taposni a pedált. — Az már igaz, hogy nem ugrál a kerék — bólint rá. — Csak a szőlőhegyre ne csinál­ták volna meg az utat. Feljár a rendőr is, nem lehet már autóval menni a pincéhez. Ezt az egyet elrontotta az Ilonka. Ilonka, vagyis Nagymiklósi Fer^ncné, n Szederkényi közsé­gi Közös Tanács elnöke is zsörtölődik egv kicsit, amikor találkoztunk. Az még csak hagyjon, hoay otthon felejtet­te a lakáskulcsát, de már me­gint csak kilencese van a to­tón. — Nincs néhány tippje? ■— kérdezi. Ingatom a fejem, an­nál inkább, mert én is valami ilyesféléért iöttem. A gazdago­dás nyitja érdekel, amit persze nem a Szerencseinek hozott Szederkénv. Mártakéménd és Monyoród 2600 lakosának. minket az emberek. Pedig voltunk már egy-kétszer baj­ban. Képzelheti, amikor kilenc forint volt a számlánkon, fizet­ni meg csak kellett volna ide- oda. Ilyenkor nem úgy kezdődik a haladékot kérő levél, hogy „Tisztelt Igazgató Elvtárs”, ha­nem úgy, hogy „Drága Feri­kém” ... A szederkényi tanácsházától néhány lépés az öregek napkö­zije. A 83 éves Wágner Adóm kint ült az udvaron, mosolyog­va olvassa dr. B. P., orvosi üze­neteit az Új Tükörben. Bent hagymát csomagolna a Kon- zumnak. „Dolgozunk, ha van mit” — mondja valaki, más­honnan lehurrogják: „Mikor nincs?” Ezen aztán jól elperle­kednek, én meg átsétálok a gyermekzsivajba. A falu büsz­kesége az iskola tornacsarno­Nitrátosak a régi kutak, ha van egyáltalán bennük víz. — Tényleg meglesz novem­berre? — kérdi Szabó Jánosné. — Kisbaba érkezik, addigra eredjenek meg a csapok! A vezeték meg a kútfúrás 12 millióba került. A helyi tanács 4 milliót, a mégye 2 és fél milliót rakott a kalapba, a la­kosok portánként 25 ezret fi­zetnek — részletre. Szép az „elöljáróság” épü­lete, s a szülők kezemunkáját dicséri az iskola külleme is. Mester Ferenc igazgatónak 166 diákja van. Kékesdről, Erzsébet­ről, Kátolyból és Szellőről is jönnek gyerekek. A költségve­tést a Szederkényi Közös Tanács állja. Monyoródon romhalmazból születik újjá a klubkönyvtár és az orvosi rendelő. A szomszéd ház tornácáról Gyöpös Zoltán figyeli a munkát. Éppen táp­pénzen van, különben a Pécsi Magyarpadi városrész Naqymiklósine kiszól a nyi­tott ajtón, s asszonyok töltik meg a szobát. Jön Stiefer Já­nosné, a községgazdálkodási főelőadó és a GAMESZ-cso- port: Regős Arnoldné, Kovácse- vics Emilné és ifjú Nagymiklósi Ferencné. összenézünk Iliin Márk tanácstitkárral, együttérző pillantást küldenék a kisebb­ségnek, de nem kér belőle. Minek? A falunak arca dicséri a nők uralmát. — Tízmiliós az évi költség- vetésünk — kezdi Stieferné. — Ebből néqy és fél millió forintot elvisz a bér. A többit meg a szederkényi, máriakéméndi is­kola, óvoda és naoközi, a há­rom községre kiterjedő köz- eaészségügyi szolgálat, az öre­gek napközi otthona, a kultúr- ház, a fclubkönyvtárak, a taná­csi apparátus, az önkéntes tűz­oltók, közvilágítás, utak, hidak, járdák, parkok rendbentartása. — Az élelmezési költségeken tudunk takarékoskodni — szól közbe Regősné. — Sok mindent az itteniektől szerzünk be, és ez olcsóbb. — Fejlesztés? — Évi 700 000 forintról in­dulunk — veszi vissza a szót Stieferné. — Ehhez jön a tár­sadalmi munka és a megyei tá­mogatás. Minden pályázatra benevezünk, letesszük a ma­gunk fillérjeit, mellé az ötlete­inket, és kapjuk a segítséget. Legutóbb így korszerűsítettük az iskolák világítását. Saját bevételeikhez sokat hoznak a közművesített telkek. Van rendezési terv, 2000-ig előkészítették a területet, ahol fészket rakhatnak a fiatalok. Általában 250 forint négyszö­göle, de a sorház alá nyolcva­nért számították. A termelőszö­vetkezet pénzt csak a műve­lődési otthon és a sportkör kasszájába ad, segítsége azon­ban jóval több ennél. Évről év­re riogatta például Szeder­kényt a beszakadt pincékből le- zúdúló víz, mígnem a tsz-elnök, Ulbert Ádám intézkedett. Em­berek, gépek jöttek és meg­szűnt az áradat. — Valahogy mindig rende­ződnek a dolgok — mosolyog Nagymiklósiné. — Ha látják, hogy értelmes vállalkozásokba kezdünk, nem hagynak cserben Ma még szántóföld van ott, de lehet, hogy 3-4 év múlva már egy új városrész kezdetei­nek az első tanúi ízlelgetik az új otthon örömeit. Azoknak is szól az alábbi írás. Már a siklósi városrésznek mondott Lvov-Kertváros építé­sének az első éveiben eldőlt, hogy a „végtelenségig” dél fe­lé terjeszkedés helyett idővel az 58-as úttól keletre levő terü­letet is igénybe veszik, így lehet ez a nagyra tervezett városrész „testesebb”. Ezért aztán Lvov- Kertváros tervlapjain az 58-as úton két különleges vonalveze­tésű közlekedési csomópont „álma" szerepel, az egyik az Egri Gyula útnál, a másik a tervezett Sarohin tábornok úti kikötésnél. Ez a két út átmegy az 58-as úttól keletre levő terü­letre, s az előbbi egészen az 57-es — mohácsi — útig. Ez a két út jelentené a közlekedési kapcsolatot az 58-as út két ol­dalán kialakuló városrészek között. Szederkényi tornacsarnok ka. Vagy négymillió forintnyi társadalmi munkát fektettek be­le a szederkényiek. „Csak a padlófűtést ne találták volna Jti, mert az nem szuperól” — hallom a tesnevelőtől. A 240 diákból negyvenet Monyoródról hoz az iskolabusz a 17 tanár karjai közé. — Pedagógus van elég, a pénzből is kijövünk — mondja Lóczy Lajos igazgató. — Csak szűkös már az iskola, a napkö­zi, akárcsak az óvoda. Tukacsék két gyermeke is ide jár. Nemrég épült az új házuk, a régi időkre csak a terjedel­mes konyha utal. Az egyik fa­lon szép festmény, nekem Sző- nyit, a gazdának Csontváryt idézi. — A tanácsiak a majdani életbelépő településfejlesztési adót 800 forintra tervezik: de megszavazzák-e az emberek? — Meg! — állítja Tukacs András. — Eddig is jól foraat- ták a pénzüket, hiszünk nekik. Szederkényről irány Máriaké- ménd. A 645 lakosú társközség most kap vezetékes ivóvizet. Állami Gazdaságnál gépkocsi­vezető. — Gyerekek? — Elmentek busszal iskolá­ba, Szederkénybe. Odafelé jó dolguk van, de vissza egy ki­csit hézagos a járat. Várda Titusznét Hadikfalvá- ról sodorták erre az események. — Laknak itt székelyek, svá­bok, sokacok, — magyarázza. — Jó emberek. Visszafelé bemegyek a sze­derkényi tanácsra, elbúcsúzni Nagymiklósi Ferencnétől. Már kint vagyunk a folyosón, amikor belémkarol. Valamiféle díjra terjesztették fel őket — súgja — és tudnám már meg, megkap­ják-e, és ha igen, mennyi pénzzel jár. — Tudja-e mire kellene? — kérdezi. Nem tudom, estük sejtem. Nagymiklósiné úgy szeretne nyugdíjba menni, hogy új isko­lát hagyjon a háta mögött. Ah­hoz tervezi a forintokat. Belénessy Csaba Lvov-Kertváros most már ab­ba a szakaszba jutott, amikor a további déli terjeszkedés — egyelőre — megfontolandó (bár, bizonyos gazdasági okok­ból, az időleges szüneteltetés is), s ehelyett a másikat, a nagyárpádi városrészt kell elő­térbe hozni. Az előkészítés hosszú ideje tart, a beruházási programot a Pécsi városi Ta­nács megrendelésére elkészí­tették a DTV-nél, s az a közel­jövőben kerül a végrehajtó bi­zottság elé jóváhagyásra. Pécs hetedik ötéves lakásépítési ter­vében feltehetően előkelő helyet fog elfoglalni ez a terület. A hely meglehetősen korlá­tozott: a temetőtől délre az 58- as út és Nagyárpád között fekszik, s délen Postavölgyig terjed; lejjebb nem, mert a domborzati viszonyok miatt ar­ra már alkalmatlan a terület a tömeges lakásépítésre. Nagy­jából akkora, mint az 58-as út­tól nyugatra az Egri Gyula út és a Sarohin tábornok útjának az íve által határolt terület. Ezt a rendezési terv négy szerke­zeti egységre bontja, a beru­házási program az 1-es számot viselőre készült el, s ez Nagy­árpád szélső házsora és a Postavölgyi út között helyezke­dik el. A beruházási program Getto József Ybl-díjas építész irodá­jában készült. Amikor a terv

Next

/
Thumbnails
Contents