Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-30 / 329. szám
© Dunántúlt napló 1984., november 30., péntek sz A megadást jelző fehér zászlót már nem sikerült kitűzni sík lös A belgrádi hadműveletek után a szovjet főparancsnokság elhatározta, hogy a harmadik ukrán front erőit is felhasználja a magyarországi hadműveletekre. Tolbuhin marsall csapatai november 7-én Apatin körzetében megkezdték az átkelést a Dunán. A súlyos veszteségek ellenére november 13-ra sikerült az átkelés és kiindulópontjává vált Pécs és Siklós felszabadításának. M. N. Sarohin tábornok A dunai átkelés után a német katonaság visszavonulása már igen nagy méreteket öltött. Baranyában a siklósi járás területén zajlottak le a legsúlyosabb harcok. Aknaharc és légitámadások sora több polgári lakos életét is követelte. Eltávozott 209 család, később visszatért 65, meghalt 109 polgári személy, összedőlt 306 ház, megsérült 257. A járás területén 30 ütközet zajlott le, az ütközetek során eltűnt 91 személy — 1945 márciusi harcokat is beleértve. Siklós lakossága félve a várható harcoktól búvóhelyet keresett magának a hegyoldali pincékben. November 29-én reggel Siklós nyugati részén még németek tartózkodtak, a délkeleti utcákban megjelentek az orosz felderítők. A fő erők 29-én délelőtt 9 órakor Nagytótfalunál, Göntér környékén beérték a németeket és délután 3 óráig heves ütközet zajlott le. A visszavonuló németek maguk után felrobbantottak minden közúti hidat és a vasúti fűtőházat. Siklós felszabadítása a késő délutáni órákban kezdődött a gyű- di út mentén. Estefelé a hegyoldal átfésülése után az északról érkező csapatok elérték a vasútvonalat és megszállták az állomást. Siklós felé a támadás fő iránya a nagyharsányi út felől történt. A csapatok zöme a község főútvonalán vonult végig tűzharcban. A gyűdi és harkányi út mentén komoly harcokra került sor. November 29-én délután Gerencsér Sebestyén siklósi bíró, a megadást jelző fehér zászlót a városháza tornyára akarta tűzni, de a heves aknatűz miatt erre már nem volt módja. A bevonuló csapatok megszállták a település legfontosabb épületeit. Először az elhanyagoltnak látszó épületeket és bedeszkózott boltokat kutatták át, hogy nem bújnak-e mögötte németek. Siklós felszabadítása 1944. november 29-én az esti órákban történt. November 30-án az utcára kimerészkedő emberek nagy felfordulást találtak. Az úttesten a harcok során elpusztult lótetemek hevertek, a villanyducok jó része kidöntve az út mellett feküdt. A boltokból kiszórt dobozok, papírok elborították a főutcát. A község elfoglalása során a bezárt boltok ajtaját betörték. Ez a lumpen elemeknek lehetőséget adott a még megmaradt értékek kirablására. Az első 3 nap teljes összevisszasága alatt rabolták ki a várat is. Az első vonalban harcoló alakulatok pár nap múlva továbbvonultak és kezdődött a rend tudatos helyreállítása. Siklós felszabadulásának és később felfedezett érdekessége, hogy ugyanezen a napon Moszkvában a Vörös téren a harcok dicsőítésére díszsortüzet vezényeltek. „Ma, november 29-én 21 órakor hazánk fővárosa, Moszkvai a haza nevében tiszteleg a Harmadik Ukrán Front csapatainak, beleértve Koszta Nadzs jugoszláv hadtestét is, amelyek áttörték az ellenség védelmét, 224 ágyú hússzoros tüzérségi össztüzével.” 1944. november 29., J. Sztálin, a Szovjetunió marsallja, főparancsnok. A lakosságnak a legnehezebb a felszabadítást követő pár nap volt. Ezekből a napokból őrzik a kellemetlen emlékeket is, egy szovjet százados adtai meg a magyarázatot, amelyre Kárpáti József így emlékezett: „A katonák nem szeretik a német beszédet, ne is próbáljanak igy beszélni velük. Minket úgy küldtek ide Magyarországra, hogy nem tekinthetjük a magyarokat ellenségnek. Ezt igyekszünk is nagyon betartani. Sok katonának, aki most itt van, elpusztult a családja, vagy meghalt a hozzátartozója, ők sem tudják, hogy megérik-e a holnapot. Sok itt a bor, és ha isznak, könnyen előfordul, hogy eszükbe jut bánatuk és gyűlöletük, akkor bizony kellemetlenséget is okoznak. Próbálják ezt megérteni." A hadszíntérré vált Baranyában megbénult a posta, avas-' út, megszűnt a kapcsolat az egyes területek között. 1944. december 2-án vonultak be az első bolgár alakulaH A D M Ü V E L E T I T E R V 3.HDS KCtfrßly gjl Marcali őr tornya ü^njH^idvorr . M ,•/> Madocsa Paks ,..-u , J Dombóvár--M*60. , m —v _ ABétaszéK^DS Nagyatád*^^^•xadarkút F • Dunaszkcső 99 Pillanatok alatt benépesült a Főutca” F. I. Tolbuhin marsall tok, őket pedig a partizán alakulatok követték. A közigazgatást az első napokban a szovjet katonai parancsnokság vette át. Első dolguk volt, hogy megbeszélésre hívták össze a közigazgatási tisztviselőket, hogy az élet normálissá válhasson. Az új helyzetben a kommunisták váltak kezdeményezővé. A városparancsnokság is a kommunisták vezetésével kibontakozó, demokratikus tömegmozgalmakat támogatta. A négy legjelentősebb pártból létrehozták az Ideiglenes Intéző Bizottságot. Megjelentek a rend helyreállítására az első mozgósító plakátok. A hivatásos kereskedelem hosszú időre megbénult az áruhiány miatt. Az intézkedések hatására nem változott meg máról holnapra a helyzet, de a lakosság fellélegzett, szabadabban, bátrabban mozgott, a gazdasági élet nagyon lassan zökkent vissza1 a régi kerékvágásba. 1944. december közepén idős Kréth Imre megbízása szerint megalakította a kommunista párt siklósi szervező bizottságát. 1945 januárban hivatalosain is megalakult az MKP siklósi szervezete a „Kolep” féle házban. Titkára id. Kréth Imre építőmunkás lett. Mecseki József A komlói nemzetőrség tagjai szovjet katonákkal 1944 decemberében. Pécs város fölszabadirlósa után a szovjet csapatok a zo- báki és a mánfai völgyön keresztül nyomultak előre, mintegy zászlóaljnyi egységük vívott harcokat a német csapatok utóvédjeivel. Ezek az események még november 29-én délután játszódtak le. A fenti hadműveleteken kívül egy századnyi gyalogság és a Mánfa irányából előretörő mintegy három századnyi erő Magyarszék és Dombóvár irányában mért csapást a németekre, és így Komló is fölszabadult. ■COKII LO A szovjet hősi emlékmű avatása 1945. június 17-én. Az emelvényen dr. Boros István mond beszédet. A kép közepén id. Kréth Imre, Gerencsér Sebestyén, valamint a szovjet városparancsnokság tagjai. 1944. november 30-án délelőtt jelent meg az első szovjet alakulat, a lövészgyalogság Zobák felől, miután előző éjszaka kisebb-nagyobb ösz- szecsapások folytak Pécs és Komló közt. Deák Ferenc a Dunántúli Napló 1958. november 30-i számában így írt: „... Nov. 30-án Zobák felől megérkezett a felszabadítók serege. A titokban elkészült kicsi piros zászlót Balázs József bányász tartotta magasba. Pillanatok alatt benépesült a Főutca. Elérkezett az öröm nagy pillanata, együtt ölelkeztek, ünnepeltek oroszok, magyarok.. Meg kell jegyezni, hogy a zobáki hármashegyaljai és a mánfai völgyben az ún. kört- vélyesi kisebb hidakat a visz- szavonuló németek fölrobbantották, a zobáki közúti hidat, a mánfai hidat egy útőr mentette meg. Kiss József munkája úgy rögzíti, hogy a szovjet egységek 29-én a kőbánya felől a falun át vonultak Jánosi irányába, ugyanekkor Zobák felől is érintették a községet, mielőtt tovább vonultak volna. A november 30-i fölszabadulást követően, mindjárt aznap a belvárosi iskola tornatermében munkásgyűlést tartottak, megválasztották a község, az üzem vezetésére az ún. Ötös Bizottságot, melynek tagjai sorába a munkásmozgalom élharcosait választották be. Czéder János és Ferenc, Deák Ferenc vájárok, Reinhardt András bányász, Schreiber István lakatos voltak ezek a személyek. Maguk közt fölosztották a legsürgősebben megoldásra váró munkákat, és hozzákezdtek az élet megindításához. Megszervezték a bánya beindítását, a műhelyek, az elektromos erőmű, a műszaki munkálatok, a köz- igazgatás, a közélelmezés, a párt- és a szakszervezeti munka termelésének, működésének megkezdését. A közrend biztosítása érdekében polgárőrséget szerveztek. A mind nagyobb megterhelés miatt december 19-én kiegészült a bizottság. A végrehajtást ők vállalták, de a kooperációt újabb 20 ember végezte. December végén alakultak újjá a pártok, a szakszervezetek, és a következő év elején újjáválasztott közigazgatás fokozatosan fölváltotta a bizottságot. 1945 januárjában alakult meg a Bánya- és Kohómunkások Szabad Szakszervezetének helyi csoportja, amely az érdekvédelem mellett részt vett a gazdasági munkában is és a közellátásban. Komló elérkezett az új élet küszöbéhez, ettől kezdve a fejlődés nagyívű, korszakalkotó! Vargha Dezső levéltáros
