Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-28 / 327. szám
Dunántúli Haplo 1984. november 28., szerda Közgazdasági élet A Magyar Közgazdasági Társaság Baranyai megyei Szervezete legutóbbi vezetőségi üléa Közgazdasági Társaság tervei Nyilatkozik elképzeléseiről az új megyei titkár sén a titkári teendők végzésével dr. Herich Györgyöt bízta meg, aki a leköszönő dr. Várszegi Károlyt váltotta e poszton. Dr. Herich György a PJPTE Közgazdaságtudományi Karának adjunktusa, az oktatói KISZ-szervezet titkára. A társaság munkájában 1978 óta vesz részt, vezetőségi tag, az élelmiszergazdasági munkabizottság titkára. Megkérdeztük, megbízatása teljesítésében milyen elvek és elképzelések vezérlik, mely területeken kívánja előmozdítani a társasági munka javítását? Szeretném előrebocsátani, megbízatásomat úgy tekintem, mint a fiatalabb korúak iránti bizalom megnyilvánulását, ami az utóbbi időben a megyében más területeken is tapasztalható — mondta elöljáróban dr. Herich György. — Ami a társaság megyei szervezetének feladatait illeti, úgy gondolom, ezt alapvetően meghatározza az a tény, hogy területünkön található a közgazdászképzés egyik hazai bázisa. Ez nemcsak lehetőséget jelent, de fokozott követelményeket állít elénk. Az eddig meglévő jó kapcsolatokat a társaság és az egyetem között tovább kell erősíteni, fokozottabban támaszkodni az egyetemi oktatókra és hallgatókra. A hallgatók és a végzett közgazdák kapcsolatainak egyik szervezeti kerete lehet a társaság. Az így kialakult kapcsolat állandó, megújuló információs forrást jelenthet a hallgatók számára a megye, a vállalatok életéről, gondjairól, elősegítve az oktatást, a szakdolgozatok írását, a kutatómunkát és a gyakorlatban való együttműködést. Ugyanakkor a vállalatok számára élő csatornát jelentene az egyetem felé a kérdéseknek a legfrissebb tudományos eredmények alapján történő megválaszolására. Fontos kérdésnek tartom, hogy fokozottan decentralizáljuk a megye közgazdasági életét. Ehhez a szervezeti keretet a városonként alakuló csoportok jelenthetnék. így a kölcsönös információáramlás meggyorsulhatna, a társaság a közgazdászok szélesebb körével építhetné ki és tarthatna eleven kapcsolatokat. Az e szervezetekben jelentkező igényeket előadók, írott anyagok, hang- és videofelvételek biztosításával elégíthetnénk ki. Szeretnénk a fiatal, tehetséges közgazdászok ambícióját, szaktudását a megyei célok megvalósítása érdekében felhasználni. A vállalatoknál, szövetkezeteknél, intézményeknél felmerülő kérdések közgazdasági oldalról történő megvilágításához alkalmi munkacsoportokba tömörülve nyújthatnának segítséget. Fejleszteni és erősíteni szeretném a kapcsolatokat más megyék közgazdasági társaságával. Szorosabbra kell fűznünk kapcsolatainkat jogi tagjainkkal, hogy ne csak kapjunk, de adjunk is nekik. Meg kell teremteni továbbá megyei szervezetünkön belül az önálló publikációs lehetőséget. Ami legfontosabb rendezvényeinket illeti, a jövő év elején szeretnénk sorra bemutatni az idén Pécsett tartott közgazdász vándorgyűlés legjobb előadásairól készült videofelvételeket. Ugyanakkor készülünk a jövő év tavaszán megrendezendő baranyai tudományos hetek programjának összeállítására. Végezetül szólni szeretnék a társasági munka tárgyi feltételeiről, melyek igen mostohák. Klubtermünket kénytelenek voltunk átengedni a Múzeumi Igazgatóságnak, az ellenében kapott helyiség felújítási munkái a Technika Háza alagsorában hosszú idő óta húzódnak. Sürgető fenne ennek befejezése, bár ezt is csak ideiglenes megoldásnak tartjuk. Gond továbbá, hogy a klubhelyiség berendezésére sincs elegendő pénzünk. Bőven vannak feladataink, melyek megvalósításában természetesen számítunk a tagság segítségére, aktív közreműködésükre. M. Z. Könyvismertetés Barakonyi Károly: Számítógépes vállalati tervezés Gazdálkodásunkról - az ellenőrzések tükrében A pénzügyi-gazdasági vizsgálatok tapasztalatairól számolt be nemrég dr. Murányi Szabolcs, a PM Ellenőrzési Fő- igazgatóság Baranya megyei Igazgatóságának vezetője a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság rendezvényén, sajátos tükrét adva a megye gazdaságában lejátszódó folyamatoknak. Megkértük dr. Murányi Szabolcsot, foglalja össze előadásának főbb gondolatait Közgazdasági élet rovatunk olvasóinak. Azok se ijedjenek meg, akik mit sem konyítanok a számítógéphez; a könyvben — mint a szerző, a PJPTE Közgazdaságtudományi Karának docense maga írja — „a számítógépes megközelítés inkább szemléleti, mintsem pragmatikus jellegű". Ezért valószínűleg hiányérzetet kelt majd azokban, akik éppen egy pragmatikusan számítógépes megközelítésű tervezési könyvre várnak. örvendetes, hogy az utóbbi esztendőkben több könyv jelent meg a vállalati tervezésről (Horváth László és Csath Magdolna a stratégiai tervezésről, Mészáros Tamás a vállalati tervezés szervezéséről, Csáki Csaba és Tóth József a mezőgazdasági, Bajnógel József, Solymár Károly és Valló József a belkereskedelmi vállalatok tervezési kérdéseiről jelentetett meg terjedelmes munkákat). Mindebből arra következtethetünk, hogy a vállalati tervezés a korábbiaknál jobban az érdeklődés homlokterébe került. Talán azt kellene furcsának találni, hogy a fentiekhez hasonló, összefoglaló jellegű munkák csak a nyolcvanas évek elején láttak napvilágot. Azt gondolom, hogy ezt a furcsaságot legalább két dologgal magyarázhatjuk. Egyik, hogy a szocialista magyar tervgazdaságban a vállalati tervezés elméletileg és gyakorlatilag is hosszú ideig erősen háttérbe szorult. Az elméleti elmaradás okairól ehelyütt bajos lenne kimerítően beszélni, a gyakorlat enyhén szólva is ellentmondásos fejlődési jelenségeit is összetett okok magyarázzák, amelyek közül azonban kiemelkedő az ún. bázisszemlélet — pontosabban a vállalati irányításnak az a szemlélete, amely a teljesítmény megítélésében meglehetősen nagy súllyal vette figyelembe az elmúlt egynéhány esztendő történéseit. Teljesen érthető, hogy ilyen körülmények között a vállalati tervezők többsége (azon csekély számú kivételektől talán eltekinthetünk, akik tevékenységét a hazai piacnál nagyobb mértékben határozták meg a külső piacok eseményei) inkább a múltban kereste a jövő majdani eseményeinek jeleit, mint magában j jövőben. Hozzájárult mindehhez, hogy módszertanilag is egyszerűbbnek tűnik a fent jelzett megoldás — különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szükséges ismeretek is hiányoztak sok helyen. Nem szabad mérvadónak tekintenünk azt a kevés számú nagyvállalatot, ahol valóban színvonalas tervezőmunka folyik, hiszen a magyar gazdaságban száz és száz kisebb-nagyobb vállalat tevékenykedik - meglehetősen eltérő színvonalon. Az eddigiek talán azt is magyarázzák valamelyest, hogy a fent említett könyvek többsége összefoglaló jellegű; megkockáztatom, oktatási funkciókat tölt be, vagy szemléleti, vagy módszertani szempontból. Barakonyi Károly ehhez még hozzáteszi — nem kifejezetten a maga könyvének hasonló jellegét megmagyarázandó, de így is fel lehet fogni —, hogy a vállalati tervezés még nem jutott el az elméletképzésig, „elmélet helyett inkább tervezési ismeretekről beszélhetünk”. Barakonyi Károly ezt az ösz- szegzést információs aspektusból, irányításelméleti oldalról közelítve, a modellezés módszerének alkalmazásával végezte el. A szerző részletesen elemzi a tervezési döntéshozatal folyamatát, gazdag módszertani arzenált vonultat fel a tervezési döntéshozatalnál alkalmazható módszerekből - az egyszerű tervdöntésekhez alkalmazható valószínűségi eljárásoktól a nem programozott problémamegoldó módszerekig. „A vállalati tervezést információáramlási és -feldolgozási folyamatok bonyolult rendszerének tekintjük" — írja a szerző, s e tekintetben nyílván ennek a rendszernek a kezelése: működtetése, értékelése a legfontosabb módszertani probléma. Barakonyi Károly ennek megoldására a tervezési modulok képzését ajánlja, melynek eredményeit ösz- szefoglalóan a szellemi munka hatékonyságának növelésében jelöli meg. Nem vitatható, hogy e hatékonyságnövelésnek — éppen az információs aspektusból talán legfontosabb eszköze és módszere a számítógép alkalmazása. A könyv utolsó fejezete a számítógépes tervezési rendszer kialakításával foglalkozik, különös tekintettel o mikroszámítógépek alkalmazására. Azt hiszem nem vitatható a szerző által alkalmazott megközelítés jogossága, s egyetérthetünk alábbi megállapításával is: „várhatóan mást kell majd vállalati tervezésen érteni, mint ami az elmúlt évtizedekben vállalati gondolkodásunkban rögzült: a vállalatokra ható gazdasági kényszer megteremtése után a vállalati tervezésre hárul az a feladat, hogy tudatosan és tudományosan megalapozottan alakítsa a vállalat cselekvéseit a leghatékonyabb működés elérése . . . érdekében." (Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó.) Dr. Fojtik János A központi célkitűzések megvalósítását elősegítő szabályozóváltozások a megyei gazdálkodás területén összességükben determináló hatást váltottak ki. A szabályozás egyes elemeinek — a vállalati önállóságot elősegítő — keretet adó jellege azonban differenciáltan érvényesült, a következőkben ezekről lesz szó. NAGY ÉTVAGY A BERUHÁZÁSRA A fejlesztési források szűkültek, mely a beruházások visz- szafogását eredményezte. A gazdálkodók jelentős része ezt nem fogadta kellő megértéssel, jövőbeni potenciális helyzetük biztosítását többen csak a beruházási lehetőségek szélesítésén keresztül látják elérhetőnek — külső, idegen források fel- használásával. Ugyanakkor az értékcsökkenés gyorsított leírásából adódó fejlesztési forrás- bővítés Jehetőségével a vállalatok, szövetkezetek nem éltek. A termelés korszerűsítését, a termékszerkezetváltást elősegítő rekonstrukciós törekvések, melyek kisebb ráfordításokat igényelnének, szerények. Többen a fejlődés egyedüli útját csak nagyobb volumenű beruházások megvalósításával, a legmodernebb technika alkalmazásával képzelik el. Az ilyen törekvések egyik megnyilvánuló formájának tekinthető az is, amit a pénzügyi-gazdasági ellenőrzések az év során mind gyakrabban tártak fel, miszerint a fenntartási költségek terhére számoltak el beruházásokat. A gondokat tetézi, hogy vannak vállalatok és szövetkezetek, melyek a korábbi években befejezett beruházásaik döntésénél nem kellő körültekintéssel jártak el, ugyanis e létesítmények kapacitásának kihasználtsága nem kielégítő, a tevékenység, melyet a beruházás elősegített, minimális nyereséget hoz, esetenként veszteséges. A aazdálkodás költségérzékenysége összességében nem megfelelő, bár több gazdálkodónál figyelemreméltó kezdeményezések születtek. Nagyságrendjénél és jelentőségénél foava a bérköltségek és a közvetlen anyag- és energiaköltségek alakulását kísérik leginkább figyelemmel, viszont a vállalati irányítási költségekkel való gazdálkodásnál a takarékossági szemlélet kevésbé érvényesül. Nem lehetünk elégedettek az energiagazdálkodás hatékonyságával, ámbár a gazdálkodók egy részénél figyelemreméltó takarékossóai törekvések és eredmények tapasztalhatók, elsősorban a kő- olajszármazé_kok kiváltása terén. A költséggazdálkodás hatékonyságával kapcsolatosan fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az egyéni és vállalati belső érdekeltségi rendszer hiányosságai nem segítik kellően a takarékossági törekvéseket. KÉSZLETHALMOZÓ VÁLLALATOK A bérszabályozással kapcsolatos vállalati magatartásról elmondható, e területen érzékelhető a gazdálkodók többségének korrektsége. De akadnak olyan vállalatok és szövetkezetek, ahol a bérek és a teljesítmények összhangja nincs meg. Egyes vállalatok munkaerőgondjaik megoldásánál előtérbe helyezik a bér kérdését, a teljesítmény-követelményeket csak másodlagos tényezőként kezelve. A készletgazdálkodás ésszerűsítésének eredményei mellett érzékelhetők a gyengeségek is. Az alapanyag-ellátás területén jelentkező gondjainkra részben hatást gyakorol az egyes termelési területek importigényessége, másrészt az export növelésére irányuló olyan jellegű törekvések, amelyek másodlagos kérdésként kezelik a magasabb feldolgozottság! fokot biztosító ipar igényét és az ezen termékek külföldi értékesítésének kedvezőbb lehetőségét, végül hatást gyakorolnak a belföldi alapanyagtermelés kapa- citáskorlátai. A kedvezőbb készletgazdálkodás olyan átgondolt, korrekt gazdálkodói együttműködést feltételez, mely kerüli a túlbiztosítást, a készletek óvatosságból adódó, felesleges fel- halmozódását. Az ilyen jellegű törekvések több esetben is alapanyaghiányt idéztek élő. A nem kellő együttműködés, a monopolhelyzetből adódó negaA budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézete az érdekeltekhez eljuttatott tájékoztató füzetében tévesen hirdette meg, miszerint Pécsett 1985 februárjában a komplex tervező-elemző szakon beindítják a szakközgazdászképzést. Jelenleg a második évfolyam folytatja tanulmányait, így Pécsett a szak újbóli beindítására 1986 februárjában kerül sor. tív magatartás is túlkészletezés- hez vezet. A saját termelésű készletek felhalmozódásának okai között elsőként említhető a nem kielégítő minőség, a nem kellően átgondolt vállalati árpolitika, s nem utolsósorban a piaci informáltság hiánya. Az export fokozására való törekvések, eredmények a megyében jól érzékelhetők. Az elért eredményeket jelentősen meghatározta, hogy a piacokon olyan minőségű termékekkel kellett megjelenni, amit kedvező ráfordítások mellett a piac el is ismer. A minőségi követelményszint alatti teljesítést ez a piac nem fogadja el, a túlzott ráfordítások viszont a versenyárak miatt nem térülnek meg, ezért alakul kedvezőtlenül exportunk gazdaságossága. A termelők piaci informáltsága, exportérdekeltsége — különösen a mezőgazdaságban — még mindig nem tekinthető a legkedvezőbbnek. Exportőreinknek mindenkéooen rugalmasabban kell alkalmazkodniuk a piaci iqények kielégítéséhez a választék bővítésével, új termékek bevezetésével, a termékek feldalqozottsáqi fokának emelésével, színvonalasabb, tetszetősebb csomagolással. HOSSZARR TÁVRA ELŐRE LÁTNI A vállalati, szövetkezeti gazdálkodással összefüggésben hangsúlyozni kell a hosszabb távra szóló, koncepciós gondolkodás és cselekvés meghatározó jelentőségét. Ez a magatartás a qazdálkodó eqysé- qek naay részére iellemző, de nem tekinthető általánosnak. Tudomásul kell venni, a gazdálkodás olyan folyamat, amely év végén nem zárul le, akkor csak számvetést véqzünk. mérjük az eredményeket. A jó gazdasági vezetés nem koncentrálhat csak a mára. a „tűzoltó”- munka nem körheti le figyelmét. Töretlen fejlődést és ehhez kapcsolódóan tisztes eredményeket csak hosszabb távra szóló, meaalaaozott konceociókra támaszkodva lehet elérni. Ide kívánkozik — mint tegnapi lapunkban erről már hírt adtunk —, a Közgazdasági Továbbképző Intézet pécsi regionális bizottsága a PJPTE Közgazdaságtudományi Kara közös szervezésében az ipari szak mellett 1985 februárjában az élelmiszergazdasági szakon is megkezdődik a szakközgazdász-kép. zés. Érdeklődni, jelentkezni az egyetemen (Rákóczi út 80.), dr. Sántha Attila docensnél lehet. December 5-6. Országos munkaügyi konferencia Pécsett A népgazdasági terv és az 1985-ös szabályozóváltozások számos újszerű munkaügyi feladatot rónak a vállalatokra, irányító szervekre. Mindezek felvá. zolására és tisztázására országos munkaügyi konferenciát rendeznek a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság és az Építőipari Tudományos Egyesület Baranya megyei szervezetei. A konferenciára a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem aulájában kerül sor, ahol vezető munkaügyi szakemberek előadásai hangzanak el a munkaerő-gazdálkodás, a szociálpolitika és a keresetszabályozás vállalati feladatairól. Az előadásokat konzultáció követi. Területi összefüggések a szocialista gazdaság- irányításban Területi összefüggések a szocialista gazdaságirányításban címmel nemzetközi tanulmánykötetet jelentetett meg az MTA Regionális Kutatások Központjának Dunántúli Tudományos Intézete. A Közlemények sorozatban megjelent bolgár, lengyel, NDK-beli, szovjet és magyar szerzők munkáit tartalmazza. A tanulmányokból áttekintést kaphatunk a regionális politika és a termelőerők területi szervezésének irányításáról a Bolgár Népköz- társaságban; a gazdasági agglomerációk irányítási koncepciójának alapelemeiről Lengyelországban, továbbá a helyi államhatalmi szervek szerepéről az NDK népgazdaságának fejlődésében. A szovjet szerzők munkáikban számot vetnek a gazdaság területi irányításának problémáival a Szovjetunióban, továbbá szólnak az irányítás korszerűsítésének kérdéseiről a városok és agglomerációk fejlesztésében. A kötet tartalmazza az intézet elhunyt igazgatója, dr. Bihari Ottó akadémikus tanulmányát, melynek címe: A területi decentralizáció. A területi autonómia és a politikai re- gionalizálás. Végezetül dr. Horváth Gyula, az intézet tudományos munkatársa összefoglalja a szocialista országok területi gazdaságirányítási rendszereiben fellelhető általános és sajátos vonásokat. A téma iránt érdeklődőknek nagyszerű kitekintést nvúitó nemzetközi tanulmánykötetet dr. Horváth Gyula szerkesztette. Rovatszerkesztő: MIKLÓSVÁRI ZOLTÁN Hírek a szakközgazdász-képzésről
