Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-27 / 326. szám

Dunántúlt Tlgplö 1984. november 27., kedd Don Maslno áriája Rendőri őrizet alatt szállították Rio de Janeiróbál Olaszországba. Buscetta őrzői között a római repülőtéren. (Stem — KS) A maffia árnyékában Luciano Liggio, a corleonei „ke­resztapa” tíz éve ül börtönben, de a cellából is irányítja biro­dalmát. Tommaso Buscetta maffiave­zér karrierje az ötvenes években kezdődött. A 17 gyermekes pa­lermói család legifjabb sarja­ként cigarettát csempészett. Rajtakapták és börtönbe került. Útlevelét, az olasz törvények alapján, elvették. 1963-ban visszakapta, mert egy keresz­ténydemokrata parlamenti kép­viselő írt a palermói rendőrfő­nöknek. Arra hivatkozva, hogy „a fiatalember számára fontos”, kérte az útlevél visszaadását. A Don Masinonak becézett Buscetta azonnal New Yorkba tette át székhelyét, ahol 1970- ben Pizzeriának álcázott főha­diszállásán — merő véletlen- ségből ugyan — ismét letartóz­tatták. Kiderült, hogy hamis pa­pírjai egy régóta körözött sze­mély nevére szóltak, 75 ezer dollár kaució ellenében szaba­don bocsátották. Két év múlva új lakóhelyén, Brasiliában a ‘rendőrség 25 millió dollár érté­kű heroint foglalt le nála. Ki­szolgáltatták Olaszországnak, ahol egy korábbi ítélet alapján 14 évre bezárták. A palermói börtönben, ahol büntetését töl­tötte, 800 fogolytársával együtt pezsgővel ünnepelte leánya, Fe­licia házasságát. A hatóságok hamarosan Turinba szállították, ahol egy megértő bíró „jó ma­gaviseleté miatt” szabadlábra helyezte. Buscetta ismét Brazi­liába távozott, ahol három év alatt újra kiépítette mesés im­périumát. Maffia-karrierje azonban ha­marosan véget ért. Egykor leg­hatalmasabb „családját”, ben­ne saját hozzátartozóit a kon- kurrens-maffia úgyszólván egy szálig kiirtotta. Don Masino bosszúból elhatározta, hogy — a maffiában szokatlan módon — „énekelni” fog. Vallomását 700 oldalas jegyzőkönyvbe rög­zítették. Rendőri őrizet alatt szállították Rióból Rómába, ahol börtön helyett egy erősen őrzött villában szállásolták el. Vallomása alapján eddig 130 gyilkosságra derült fény, 366 személy ellen adtak ki körözést, közülük 250 már lakat alatt van, 56 maffiatag — természe­tesen a legnagyobb halak — szökésben vannak. Ilyen eset még nem volt a maffia történetében. Ez idáig rendszerint csak jelentéktelen, úgynevezett „félharisnyós” maf­fiózók köptek, akik keveset, vagy semmit sem tudtak. Kis csempészek, utcai kábítószer- árusok kerültek ily módon a rendőrség kezére. Most a főnö­kök is kénytelenek beszélni... Az olasz közvélemény ujjong. „A maffia térdre kényszerült” — írja a Corriera dela Sera. Az öröm azonban korainak, túlzott­nak látszik. A kormány még mindig nem szánta el magát a maffia-elleni általános táma­dásra. 1982-ben Della Chiesa cara- binieri-tábornok, legyőzve a fel­ső ellenállást, frontális táma­dást intézett a terrorizmus és tá­mogatói ellen. Négyhónapi megfeszített munka után gyilkos golyó végzett vele. Buscetta szerint a tábornok „egyes poli­tikusoknak útjában állt”. A meggyilkolt tábornok fia el­mondta, hogy apja gyakran pa­naszkodott politikusok beavat­kozásai miatt. Vezető keresztény- demokraták nevét említette. A legnagyobb maffiafőnökök leg­többje még most is szabadlá­bon van. És a börtön sem ké­pes megakadályozni, hogy a tíz éve fogságban élő Luciano Liggio legendás maffiavezér ma is a szervezet egyik legerő­sebb emberének számítson. Buscetta leleplezései kétségte­lenül bizonyítják, hogy a maffia csak azért működőképes, mert neves politikusok a szövetsége­sei. Főleg a szicíliai keresztény- demokraták a pártfogóik, de szinte valamennyi pártban meg­találhatók a támogatók. Buscetta példaként Vito Cian- ciminot, Palermo volt polgár- mesterét hozta fel. Neve 15 éve szinte minden maffiadossziéban szerepel, de semmit sem tud­tak eddig rábizonyítani. Most először vonták be az útlevelét. Házkutatás során mindössze két közvetítési ügy bizonvítékait ta­láltak meg nála. Nagyarányú építkezési panamában is fel­merült az expolgármester neve, de konkrét bizonyítékot itt sem lehetett produkálni. A legfris­sebb jelentések szerint az olasz rendőrség november 3-án le­tartóztatta ugyan Cianciminót. A kereszténydemokraták ab­szolút többséggel rendelkeznek a városi tanácsban, fél év óta mégsem tudnak polgármestert választani. Az ok, több mintfél- milliárd dollár áll Palermo rendelkezésére, ennek fele az omladozó óváros felújítására, a városatyák nem tudnak meg­egyezni, hogy a „baráti cé­gek” közül ki kapja a zsíros üz­letet. A nagy letartóztatási hullá­mot követően komfortos, egy­személyes fogdájában Buscetta így nyilatkozott: „Akiket most elkaptatok, nem azok, akik va­lamit számítanak. Ezeket to­vább, sokkal feljebb kell keres­ni!" Amíg a politikai viszonyok nem változnak, a maffia to­vábbra is él és működik Itáliá­ban. Karosszériaelemek és gumiszerelő gép a pécsi, Diósi úti szervizben Régen nem volt ennyi Lada és Trabant karosszériaelem, va­lamint alkatrész a Pécsi Autó­javító Kisszövetkezetnél, mint most. Több országos hiánycikk­nek számító elemből — például sórhányóból, homlokfalakból, ajtókból — bő a készletük, így gond nélkül vállalják a Ladák és Trabantok karosszériamun­káit. Érdemes megemlíteni, hogy a Wartburgokhoz is sok karos­szériaelem érkezett. Ugyancsak újdonság, hogy Trabant moto­rokkal is rendelkeznek, mégpe­dig olyanokkal, melyeknek már új típusú a porlasztójuk. Az em­lített cikkek egy része a kis­szövetkezet autósboltjában is megvásárolhatók. Pécsi, Diósi úti szervizükbe a közelmúltban érkezett meg az NSZK gyártmányú TIP-TOP gu­miszerelőgép, mellyel roncsolás- mentesen képesek a gumikat le- és felszerelni. A pneuma­tikus és elektronikus berende­zés előnye, hogy nem szériatí­pusú felnik szerelésére is alkal­mas, s nagyon rövid idő alatt lehet a munkát elvégezni. R. N. Piros, sárga, zöld Ha hirtelen vált a lámpa Előrebocsátom: én sem sze­retem ez agresszív vezetőket, a tolakodókat, az erőszakosan előzőket, a szándékosan las­san cammogókat. De nehezen tudok napirendre térni afölött, ha olyasmiért is felelőssé te­szik a gépjárművezetőket, ami tulajdonképpen nem róható fel hibájuknak. Mostanában egyre gyakrab­ban olvasom a lapokban, s hallom a rádió közlekedési mű­soraiban, hogy mennyire meg­növekedett a tilosban áthajtok • • Önnek mi a véleménye? A közlekedési morálról Meglehetősen ritka, hogy valaki egyaránt kitűnő ismerője a közlekedés gyakorlati és jogi oldalának is. Ha ez több, mint három évtizedes balesetmentes vezetéssel is párosul, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy való­ban értékes tanácsokat kapha­tunk mindezek birtokosától, dr. Kollár László r. alezredestől, aki ez esetben magánautósként mondja el véleményét. — Biztonságos közlekedés nem képzelhető el a vonatkozó szabályok ismerete nélkül, bár ezek az ismeretek önmagukban vajmi keveset érnek, ha a gya­korlatban nem érvényesülnek. Számtalan eset bizonyítja: a leggyakoribb baleseti forrás az alapvető közlekedési szabályok megszegése. A legtöbb esetben szó sincs ismerethiányról vagy szándékosságról, figyelmetlen­ség, bizonyos könnyelműség, nem ritkán önmagunk vagy jár­művünk képességeinek a túlér­tékelése okoz balesetet, sze­rencsés esetben „csak” majd­nem balesetet. Talán kevesen gondolnak ar­ra, hogy a jog nem megfelelő értelmezése is teremthet ve­szélyhelyzeteket. Ezek között említem a belső sávban „cam­mogó” személyautókat, a bal­ra kanyarodni szándékozó te­herkocsikat, amelyek a szüksé­gesnél jóval előbb behúzódnak a belső sávba. De ebbe a cso­portba tartoznak a megállóból meggondolatlanul kihajtó bu­szok. s ennek az ellenkezője is, amikor a forgalom résztvevői indokolatlanul nehezítik a bu­szok elindulását. Be kell látni: egymás seaítése nélkül nem beszélhetünk kulturált közle­kedésről ... Úgv gondolom mindenki tapasztalta már egyes — ayakran épo a kiskocsit ve­zetők erőszakosságát. Ez külö­nösen akkor vezethet kockáza­tos helyzetekhez, ha fölvesz- szük az „odadobott kesztyűt” — hagyiuk magunkat provokál­ni. Az út nem lehet párharcok színtere ... — Az egyik legfontosabb ve­zetői magatartásnak a nyugal­mat, a megfontoltságot tartom. Sohase erőszakoliuk ki előjo­gainkat! Ám mindig tartsuk tiszteletben másokét. Ez hoz­ná meg végre azt az egyenlő­séget, ami fölöttébb kívánatos lenne mindnyájunk biztonsága érdekében. És talán még egyet: nem egyformán tudjuk tolerálni gondjainkat, nehézségeinket. A fölzaklatott lelkiállapot azon­ban rossz tanácsadó a volán­nál. Ilyen esetben tehát inkább mondjunk le a vezetésről. Búsbarna László Ráfutásos balesetek A mai zsúfolt forgalomban az egyik leggyakoribb baleset, amikor a hirtelen fékezni kény­szerülő kocsiba hátulról bele­fut az őt követő jármű. Több­nyire nem súlyos következmé­nyekkel jár ez, ám az anyagi kár többnyire tetemes. Főként az útkereszteződésekben for­dul elő, hogy a vezető az utolsó pillanatban veszi észre, hogy neki kell elsőbbséget ad­ni a keresztező forgalomnak, vagy azt, hogy bár elsőbbsége van, azt nem fogják számára biztosítani. Emiatt aztán fékez­nie kell. A hirtelen lelassuló kocsi mögött érkező másik jár­művezető erre nem számít, és menthetetlenül nekifut. Az út­kereszteződésekben ugyanis — éppen a forgalom miatt — nincs mód arra, vagy csak rit­kábban, hogy a kormány fél- rehúzásával ki lehessen ke­rülni a hirtelen leálló jármű­vet. Alapelvek lehetnének az ilyenfajta balesetek elkerülé­séhez a következők: az útke­reszteződésnek a közelléte, s ne az előttünk haladó sebes­sége szabja meg azt, hogy lassítunk-e vagy sem. Ha út­kereszteződéshez érünk, eleve számítsunk arra, hogy áthala­dási elsőbbsége csak annak van, aki azt meg is kapta! Vagyis sohasem lehetünk tel­jesen biztosak abban, hogy az előttünk haladónak kell, vagy nem kell hirtelen fékeznie. Kel­lő távolságtartással, a gáz visz- szavételével, esetleg azzal, hogy lábunkat a fékpedál fölé emeljük, elegendő előkészüle­tet teszünk arra, hogy ha szük­séges, időben mi is meg tud­junk állni; ha viszont az előt­tünk járó akadálytalanul to­vábbhajt, akkor minden idő- veszteség nélkül mi magunk is azonnal gyorsíthassunk. Nem kell tehát feltétlenül lefékez­nünk a járművünket. Ha el­emeltük a lábunkat a gázpe­dálról, a motorfék már működ­ni kezd, s ez a köznapi ese­tekben elegendő egy-egy vá­ratlan helyzet biztonságos megoldásához. Az elöl haladó jármű veze­tője is sokat tehet azért, hogy az ilyen ráfutásos balesetek ne következzenek be. Az útke­reszteződéshez elsőként érke­ző számára különösen fontos a meggyőződés arról, hogy aka­dálytalanul és veszély nélkül tud-e továbbhaladni. A körbe­tekintésnek, a meggyőződésnek idejére okos dolog, ha az őt követőnek jelzéseket is ad. Képünkön egy tipikus ráfu­tásos autóbalesetet láthatunk, ami szerencsére nem járt sú­lyosabb következményekkel. IDEIGLENESEN LEZÁRJÁK a for­galom elől november 29-én Pé­csett, a tanácsháza előtti és a Széchenyi tér délkeleti, keleti ol­dalán lévő autóparkolókat a vá­ros felszabadulásánok 40. évfor­dulója alkalmából sorra kerülő ünnepség miatt. November 28-án én 29-én a Béke parki ünnepség­gel kapcsolatban megállni tilos táblát helyeznek el a Sarkantyú és Gyöngyvirág utcák mindkét oldalán. FAGYÁLLÓK, Ladához és Wart­burghoz autóponyvák, Lada-alkat- részek, KLG-gyújtógyertyák, ülés­huzatok, lég- és olajszűrők kap­hatók egyebek közt a Merkúr pécsi autószalonjában. FORGALOMELTERELÉS van a szederkény—Villány—harkányi össze­kötő úton a 16,7-es kilométersza­kaszban. A terelőút szélessége hat méter, a súlykorlátozás 12 tonna, a megengedett legnagyobb sebesség 30 km/ó, előzni tilos. * TIZENNÉGY BALESET. Az elmúlt héten 14 személyi sérüléssel járó közúti közlekedési baleset történt a megyében, kaptuk a tájékozta­tást a Baranya megyei Rendőr­főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályától. Egy halá­los, hat súlyos, hét pedig könnyű kimenetelű volt. száma. A KRESZ egyik legfon­tosabb szabályának durva megszegéséről van szó, nem csoda hát, ha a rendőrség a legszigorúbban igyekszik bün­tetni a szabályszegőket. „Ag­resszív vezetés" — ez az ítélet sommás indokolása. Csakhogy valóban egyedül a gépjárművezető a hibás, ami­kor a rendőrségi kamera piros jelzésnél rögzíti kocsiját a ke­reszteződésben? Kételkedem ebben. A Magyarországon ki­alakított jelzésrendszer szerint ugyanis teljesen kiszámíthatat­lan, mikor fog a lámpa zöldről sárgára, majd pirosra váltani. Ha a sofőr követni akarja a forgalom ritmusát, nagyon ke­vés ideje marad arra, hogy a Jámpa hirtelen váltásakor el­döntse: fékezzen, vagy még át­hajtson a kereszteződésen. A sárga fény általában rövid ideig világít, s ha nem egy szűk utcai kereszteződésről, hanem nagyobb csomópontról van szó, bizony könnyen bent találja magát a tilosban. Nö­veli ezt a veszélyt, ha valami­lyen irányban gyalogosok is közlekednek, s a nekik előnyt adó kanyarodó jármű miatt nem lehet időben áthaladni a lámpák alatt. Ilyenkor arra szoktak hivat­kozni, hogy úgy kell közleked­ni, hogy előre fel lehessen készülni a váratlan forgalmi helyzetre. De hát, hatvanas tempóban haladó konvojban ki tudia előre kiszámítani, hoay mikor vált sáraára a lám­pa? Különösen akkor nehéz ez, ha a kilátást eqy magas kamion zárja el előlünk. Elég egy csöppnyi megtorpanás elöl, és menthetetlenül a tilos­ban találja magát az autós. Tételezzük fel, hogy a ve­zető a fékezés mellett dönt. Ebben az esetben kockára te­szi autáiának énségét, hiszen nem tudhatja, hogy a mögötte igyekvőnek milyenek a reflexei. (A mai városi forgalom gyak­ran az ideálisnál iával kisebb követési távolságokat követel.) Karambol esetén nem vigasz­talja a sofőrt, hogv a mögötte iövőt fogják megbüntetni a követési távolság meg nem tartása miatt. Van egy harmadik lehető­ség : a vezető óvatos, és a lámpa váltásától félve nem a megengedett legnagyobb se­bességgel igyekszik áthaladni. Ekkor lassítia a forgalmat, stresszhelvzetbe hozza autós­társait, akik természetesen mi­nél nagyobb számban szeret­nének átférni a zöld jelzésen. Mindezekből látható, hogy nem könnyű problémáról van szó, és nem lehet egyetlen kézlegyintéssel agresszív veze­tőnek titulálni azt, aki a tilos­ban mutatkozik. Természetesen ezzel nem akarom felmenteni a notórius tilosban járókat, a sárga után még „áttüzelőket". Mindenki számára elfogadha­tó, egyértelmű megoldást azonban az jelentene, ha sok más ország közlekedési rend­jéhez hasonlóan, nálunk is fi­gyelmeztetné valami az autó­sokat, hogy váltani fog a lám­pa. Bulgáriában láttam a legutóbb, hogy ötször felvil­lant a zöld, mielőtt sárga kö­vetkezett volna. Mennyire más volt így megközelíteni a ke­reszteződést! Nálunk is keve­sebb volna az effajta „ag­resszív vezető", ha nem az át­menet nélkül sárgára, majd gyorsan pirosra váltó lámpa alatt kellene eldönteni, hogy a fékre, vagy a gázra tapos­son az ember. Havasi János Rovatszerkesztő: ROSZPRIM NÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents