Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-27 / 326. szám

1984. november 27., kedd Dunántúli napló 3 Változatlanul nehéz piaci helyzetben Kiút­keresés a DÉLKŐ- nél Új ígéretes nyersanyagok: a fonolit, a dolomit- és földpátos homok mm A Sopiana Gépgyár külföldön Beszámoló a csomagológépek párizsi világkiállításáról • • Üzlettel kecsegtető tárgyalások tőkés vevőkkel Lépnünk kell az elektronika és a robottechnika alkalmazásában Lezajlott Párizsban a csoma­gológépek világkiállítása. A seregszemlén a magyar külke­reskedő, a Technoimpex köz­reműködésével bemutatta gyógyszercsomagoló automa­táját — mégpedig működés — Továbbra is pang a pia­cunk. A csökkent kereslet miatt visszafogottan termelünk. így viszont kevesebb a bevételünk, a hasznunk, s az anyagiak miatt egyre nehezebb tartanunk az embereinket — fogad Szűcs János, a Dél-dunántúli Kőbá­nya Vállalat (DÉLKÖ) igazga­tója. A beruházásuk, az ő esetük­ben az útépítések visszafogása válsághelyzetbe hozta a kőbá­nyászatot. Éves szinten 5,5 mil­lió köbméter követ tudtak ki­termelni. Ma mennyire képes a DÉLKÖ? — Visszafogott termeléssel, csökkentett műszakszámmal és kevesebb emberrel is tudnánk hozni az évi 4,8 millió köbmé­tert. De évi 3,5 millió köbmé­ternél több kőre még 1985-re sincs vevőnk ... . Pedig az embe­reink miatt is át kell vészel­nünk ezt a nehéz időszakot. — Hogyan? — Drasztikusan csökkentjük költségeinket, és igyekszünk bérmunkával többletbevételhez jutni. A nagyegyházi külfejtés­nél bérmunkában dolgozik ja­pán dózerünk, homokrakodónk; vállaltuk a kőzetfúrást, lakatos munkákat végzünk, ezek összes- séaében néhány milliós árbevé­telt jelentenek. A tervezett 41 milliós nyereség helyett azon­ban örülnünk kell a 30 millió­nak. e — Alaptevékenységük még­iscsak a kőbányászat. Sikerül abban újat hozni? — Terveztük útburkoló kis­kockakő gyártását, de el kel­lett vetnünk, mert a külföldi partnernél végzett kísérleteknél a hasznos kihozatal csak 40 százalékos volt. Ilyen gyenge eredménnyel pedig mindenkép­pen aazdaságtalan lenne a gyártás. A Magyar Állami Föld­tani Intézet segítségével feltárt hosszúhetényi fonolitban re­ménykedünk: középszürke, szín­ben és szépségben vetekszik a gránittal, iól feldolgozható. A Kőfaragó Vállalót eredményei­től tesszük függővé a kiterme­lését .. . — Az üvegiparral kapcsolatos elképzeléseik? — A gánti üze­münk zúzott dolomit homokjával változatlanul nagyon elégedett a Salgótarjáni üveggyár. Nem­sokára üzembe helyezzük a (íécsváradi homokbányában a vasoxidot kiválasztó elektro­mágneses szeparátort az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság finanszírozásában. A sze­parátorral üvegipari felhaszná­lásra lesz alkalmas a pécsvára- di földpátos homok. — A kőpiacon felemás a helyzet: összességében lénye­gesen kevesebbet kérnek a DÉLKÖ-től a vevők, mint amennyit szállítani tudna, az 5/12-es szemszerkezetűből még­sem tudják kielégíteni az igé­nyeket. — A mai útjavításhoz legal­kalmasabb, az 5/12-es nemes­zúzalékból nem győzzük a ter­melést, ráadásul az nem is a legkifizetődőbb. Mert számol­junk csak: 100 tonna 20 milli­méter alá tört kőből csak 35 tonnányi az 5/12-es, 25 tonná­nyi a szinte eladhatatlan 0/5- ös, és 40 tonnányi a 12/20-as, ami iránt ugyancsak nagyot csökkent a kereslet. Ha ezt a 40 tonnát ismét tovább törjük, annak mintegy 60 százaléka lesz a keresett 5/12-es és 40 százaléka a szinte csak meddő­hányóra kerülő 0/5-ös. Renge­teg energia, gép üzemóra, munkaerő kell hozzá, a vissza- töréssel is tovább nő az elad­ható, de az eladhatatlan rész is. A visszatéréshez újabb gépek kellenek .. A nagyharsányi re­konstrukciót követően jövő év­ben már el kell érniük a 900 ezer tonnás kapacitást, ott nincs ilyen gond, mert a 0/5-ös is to­vább törhető talajjavításhoz. A nagyharsányi mészkő bármilyen formában kelendő. o A komlói bányában nem mészkövet, hanem andezitet ter­melnek. Storcz Imréné, az üzem ad­minisztratív vezetője: A szakmunkások jobban fi­zethető helyekre mennek — az pedig van elég a környéken —, hiányzik a motorszerelő és a villanyszerelő. Főleg a karban­tartás kerül mind nehezebb helyzetbe az üzemen belül. Az átlagbérünk eléri éves szinten az 56 000 forintot. — A legkeresettebb 5/12-es, gondolom, nem okoz gondot a komlói bányának. — Tavaly röptörő beállításá­val növeltük a termelését, de az idei 190 000 tonnás megrende­lésből még pillnatnyilag 60 000 tonnányi a hátralékunk. Igyek­szünk, de nagyon nehéz... A november közepi ködös reggelen, a rövid bányajáráson tapasztalhatom: a 0/5-ösből annyi van, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. S ez nemcsak ielentős többletköltséget jelent, hanem tetemes árbevétel ki­esést is okoz, mert 122 forintos áron értékesíthetnék tonnáját, ha lenne kinek. Megtudom: a háromszintes komlói kőbánya alsó, egyes szintje az igazi nagyüzem. A kettesen egyre több a köztes meddő, s a hár­mas, úgynevezett lefedési szintről a földréteg elhordása sem filléres tétel. De bármeny­nyibe is kerül, amíg él a kő­bánya, n két termelő szintet művelni kell. — Mi tartja meg a kőbányá- szokat e nehéz helyzetben? Várható-e szakmájukban újbóli föllendülés? — kérdezem Szűcs Jánostól. — Bízunk a iövőnkben, tehát invekeznünk kell megtartani az embereinket. Talán rövidesen azonos elbírálás alá esünk a bányászattal, ha már kőbánvá- szok vagyunk. Ez a fajta elis­merés minden szempontból so­kat jelentene. Van jövőnk, még ha változtatnunk is kell a pro­filunkon. S talán megmaradnak az embereink is ... Murányi László •»»»»»­►' # ' it'' ■' w Kovács Attila Az első lépések mindig bi­zonytalanok, még akkor is, ami­kor már túl vagyunk néhány évvel cr második x-en. Nem mindegy, hogy ki és hogyan nyújt segítő kezet, biztatást, tá­mogatást a majdani határozott járáshoz. Két friss-diplomással beszélgettünk az indulásról. Mindketten pécsiek, az egyik épületgépész, a másik közgaz­dász. — Amikor augusztusban ke­zet fogtam leendő főnökömmel, már éreztem., hogy szükség lesz a munkámra — kezdte a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főisko­lán végzett Kovács Attila épü­letgépész, aki a MÁV Épület- és Hídfenntartási Főnökségé­nek pécsi építésvezetőségén kezdte el a pályafutását. — Tehát a fogadtatás jó volt. Mit gofidolt, milyen fel­adatokkal bízzák majd meg? — Arra készültem fel, hogy emberekkel kell dolgoznom, sőt irányítanom őket. Persze, ez nem megy egycsapásra, de úgy érzem, hogy minden esélyem megvan erre. Ahhoz, hogy kö­zépszintű vezetővé válhassak, munkatársaim, kollégáim nagy segítséget nyújtanak. A kezdő fizetésemre sem leRet panasz, 4000 forint. — Egy új közösségbe nehéz beilleszkedni, az első másfél hónap tapasztalatai alapján hogy ítéli meg, sikerült? — Úgy érzem, sikerült, sőt olyan kollektívába kerültem, hogy azt mondhatom szeren­csés vagyok. Az én szakmám, amit idáig tanultam, az épüle­tek fűtésének, vízellátásának, csatornázásának, gázellátásá­nak biztosítása, illetve ennek a munkának az irányítása. Ügy érzem, elméletileg tisztában va­gyok azzal, amit rám bíztak, most ezt a tudást kell átültet­nem a gyakorlatba. A legfonto­sabb talán az, hogy megszeret­tessem magam azokkal a dol­gozókkal, akik munkája nélkül nem tudok semmilyen ered­Az első munka­helyen Az elméleti tudást kamatoztatni a gyakorlatban ményt elérni. Gondolom, ez számomra nem lesz nehéz, hi­szen a főiskola előtt én is fizi­kai dolgozó voltam, meg tudom érteni az ő problémáikat is, s így az én munkám is könnyebb lesz. * Szeptembertől a DÉDÁSZterv- és üzemgazdasági főosztályá­nak beosztott közgazdásza Ka- zimirné Arnold Zsuzsa. Eredeti­leg történelem—német szakos középiskolai tanár szeretett vol­na lenni, ám a szülők kérésére Pécsett maradt, s a Pécsi Tudo­mányegyetem Közgazdaságtu­dományi Karának lett a hallga­tója. Itt az ipari tervező-szer­vező szakon végzett, de közben szorgalmasan tanulta a néme­tet, melyből tanulmányai befe­jeztével felsőfokú nyelvvizsgát tett. — Júniusban már egy hóna­pot itt töltöttem szakmai gya­korlaton, így mostani munkatár­saimat volt alkalmam megis­merni, akik hozzám hasonlóan fiatalok, s ez nagyon megköny- nyíti a beilleszkedést. — Milyenek az első benyo­mások? Kazimimé Arnold Zsuzsa — Közgazdász rendszer-szer­vezőként dolgozom, a munkám érdekel, valójában számítógé­pes programozással foglalko­zom. Persze, még nem látom át a vállalat egészét, ehhez idő kell. A fizetésemmel meg va­gyok elégedve, 3700 forint, pluszként pedig megkapom a felsőfokú nyelvvizsgámra a 15 százalékos nyelvpótlékot. — Az egyetemről kikerülve első munkahelyén került-e olyan helyzetbe, amire nem szá­mított, amire nem készült? —• Talán a korán kelés. Most háromnegyed hatkor kelek, de már megszoktam. Ami új, az az, hogy nem ismertem idáig a főnök—beosztott kapcsolatot. Az egyetemen tanárainkkal part­nernak éreztük magunkat. Egy munkahelyen ilyen ritkábban lé­tezik, az emberi kapcsolatnak más a jellegük. A fontos az, hogy egy kezdőnek legyen kellő határozottsága — úgy érzem, nekem van —, kivívhatja magá­nak azt a jó értelemben vett te­kintélyt, amellyel a kezdő lépé­seket, az ismerkedést, a beil­leszkedést higgadt légkörben teheti. Právicz L. A budapesti Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem Köz- gazdasági Továbbképző Intézetének pécsi regionális bizottsága és a Pé­csi Janus Pannonius Tudományegye­tem Közgazdaságtudományi Kara közös szervezésében az ipari szak mellett 1985 februárjában az élei- miszergazdasági szakon is megkez­dődik a szakközgazdászképzés. Az oktatás célja a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatoknál és szö­vetkezeteknél, valamint az irányító és felügyeleti szerveknél dolgozó, gyakorlattal rendelkező közgazdá­szok, erdőmérnökök, agrár-, illetve kertészmérnökök szakosított köz gazdasági továbbképzésének bizto­sítása. A képzés keretében a kor­szerű gazdasági, vezetési, szervezé­si és tervezési, valamint számviteli ismeretek nyújtása mellett külön súlyt kívánnak helyezni a marketing, továbbá a kisszámítógépekkel kap­csolatos ismeretek elmélyítésére. A képzés ideje négy félév. A fél­évenként kötelező óraszám 100 óra. A szakközgazdászképzés szakdolgo­zat elkészítésével és államvizsgával zárul. Azok a hallgatók, akik a ta­nulmányi és vizsgakövetelmények­nek eleget tettek, közgazdasági alapvégzettség esetén szakköz­gazdász, mérnöki alapképzettség esetén pedig mérnök-közgazdász ok­levelet kapnak. A jelentkezési lapot és a szak­kal kapcsolatos tudnivalókat a Pé­csi Janus Pannonius Tudományegye­temen (Rákóczi út 80.) dr. Sántha Attila docensnél lehet beszerezni. Jelentkezési határidő: december 14. közben — a pécsi Sopiana Gép­gyár is. Az egy hétig tartó ki­állításon a vállalat négy szakembere fordult meg, egy­szersmind azért is, hogy tájé- kozódjon, csomagolástechni­kában merre tart a nemzetkö­zi élvonal. — Milyen üzleti sikerrel jár­tak, mit tapasztaltak? - kér­deztük Herbst Ferencet, a So­piana Gépgyár műszaki igaz­gatóhelyettesét. — Rendkívül nagy volt űz érdeklődés, többen, francia és más nyugat-európai cégek is kérték, tegyünk részükre aján­latot, s nemcsak a gyógyszer­csomagoló gépre, hanem az általunk prospektusok segítsé­gével bemutatott többi csoma­gológépre is. Tárgyaltunk a Technoimpex által létrehozott közös magyar-francia vállalat, a Berma vezetőivel is. Nagyon reménykedünk, közreműködé­sükkel sikerül bekerülnünk a nyugat-európai piacra, sőt az egykori francia gyarmatokra, melyek gazdaságára Francia- ország ma is nagy befolyással van. Komplett csomagológépe­ket szeretnénk eladni, ami ed­dig még nem sikerült tőkés viszonylatban. Felvetődött még termelési kooperációk létreho­zásának gondolata, ebben is számítunk a magyar—francia Berma cég segítségére és köz­reműködésére. — Mit láttak, mit tapasztal­tak Párizsban, merre tart a vi­lág csomagológép-gyártó ipa­ra? — Az elektronika és a robot- technika messzemenő alkalma­zása — ez a két alapvető irány, amiben nekünk is feltétlenül lépnünk kell, ha be akarunk kerülni gépeinkkel a tőkés piacokra. — Az utóbbi években a So­piana Gépgyár külföldi kapcso­latai kiterjedőben, több nem­zetközi kiállításon is részt vet­tek. Mi a további menetrend? — A hazai kiállítások mellett jövőre részt veszünk a lipcsei és a brnói vásárokon, majd Moszkvában a hazánk felsza­badulása 40. évfordulója alkal­mából rendezett jubileumi ma­gyar kiállításon. Itt a Chemi- mas fővállalkozó céggel közö­sen egy komplett alumínium- tubus-gyártó gépsort állítunk ki, amiből jelentős mennyisé­geket szállítottunk és szállí­tunk a Szovjetunióba. Szeret­nénk továbbá összehozni egy közös kiállítást Algériában a svájci Tourpac céggel. Erről éppen Párizsban állapodtunk meg. A svájciaktól éppen most vásároltunk meg egy — az élelmiszeriparban használatos — vákuumcsomagoló-gépet, s a szerződést már csak a Kül­kereskedelmi Minisztériumnak kell jóváhagynia. Ezzel a gép­pel az arab piacot szeretnénk megcélozni — mondta rövid útibeszámolója végén Herbst Ferenc, a pécsi Sopiana Gép­gyár műszaki igazgatóhelyet­tese. Miklósvári Z. Élelmiszer-gazdasági szakközgazdász-képzés indul Pécsett

Next

/
Thumbnails
Contents