Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-25 / 324. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli naniö XLI. évfolyam, 324. szám 1984. november 25., vasárnap Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Külpolitikai összefoglaló (2. oldal) Kenyérbolt a kenyérgyár bejáratánál (3. old.) Földgáz a Mohácsi Farostlemezgyárban Díszünnepség Mohácson, a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából Megérkezett a Szabadság láagja Legyünk cselekvő résztvevői országépítő törekvéseinknek Lukács János és Borsos János helyezi el a koszorúkat az emlékműnél. Läufer László felvétele A pécsi Kesztyűgyárban az exporttervek teljesítéséért szombaton is dolgozott a varroda 35 dol­gozója. A délelőttös műszakban 1100 pár síkesztyű készült el. Felvételünkön a befejező művelet, a kesztyűk nagyságszámozása látható. Fotó: Lauer Györgyi Koszorúzás a Szovjet Hősi Emlékműnél A Szovjet Hősi Emlékműnél adták át az úttörők a fáklyastafétát Fotó: Läufer L •• Ünnepség Ivándárdán Ián életüket nem kímélve hoz­ták nékünk a szabadságot. A megye, a város, a térség dol­gozói a felszabadulás 40. év­fordulóját azokkal az eredmé­nyekkel köszönhetik méltón, amelyeket a pártunk vezetésé­vel a munkások, a parasztok és az értelmiségiek szorgos munkájukkal hoztak létre tár­sadalmi életünk minden terü­letén. A díszünnepség után emlék­műsor következett, melyben Sólyom Katalin és Melis Gábor, a Pécsi Nemzeti Színház mű­vészei, a Bartók Béla Művelő­dési Központ vegyeskara és a mohácsi zeneiskola fúvósötöse lépett fel. Már besötétedett, amikor a fáklyás felvonulás megkezdő­dött, a mozitól a Szovjet Hő­sök Emlékművéig. A patotabo- zsoki és a mohácsi úttörők kö­zös zenekara ment a menet élén. Az emlékműnél Müller Géza, a városi tanács párttit­kára mondott rövid megemlé­kezést, majd a megye és a vá­ros párt-, állami, társadalmi szervezeteinek képviselői he­lyezték el a hála és az emlé­kezés koszorúit az emlékmű ta­lapzatánál. Lukács János és Borsos Já­nos a két' pártbizottság, Hor­váth Lajos és dr. Németh Ele­mér a megyei tanács és Mo­hács város Tanácsa nevében, Krasznai Antal, a HNF Bara­nya megyei 'Bizottságának tit­kára, Neubauer József, az SZMT vezető titkára, Dalecker Ödönné, a HNF Mohács vá­rosi titkára, Kovács Dezső, a KISZ Baranya megyei Bizott­ságának első titkára, Rétházi Csaba, a KISZ Mohács városi Bizottságának titkára és Pesta- lityné Sárosi Ilona, az Úttörő- elnökség Mohács városi elnö­ke az általuk képviselt szerve­zetek nevében koszorúzott, majd a város fegyveres testü­letéinek, gazdálkodó szerveze­teinek vezetői, végezetül pedig az ifjúság vitték az emlékmű­höz a megemlékezés koszorúit, virágait. K. F. A Dunántúl elsőként felsza­badult községeinek egyike a határszéli Ivándárda, ahol teg­nap délelőtt 10 órakor a me­gyei felszabadulási ünnepségek nyitányaként a helybeliek fo­gadták a Szabadság lángját. A láng, amely szeptember 22-én Battonyáról indult, be­járja az országot. Az úttörő- csapatok kézről kézre adva így emlékeznek a 40 évvel ezelőtt történtekre. Az ivándárdai Szovjet Hősi Emlékmű mellett a homorúdi úttörők adták át a lángot a lippói, kölkedi, majsi társaiknak, ünnepi beszédet Tóth László, megyei úttörőelnök mondott, hangsúlyozva: a Ma­Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, az SZKP Központi Bizottságának meghívására november 19—24. között látogatást tett a Szovjet­unióban. Megbeszélést folyta­tott Grigorij Romanowal, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a KB titkárával, va­lamint Viktor Csebrikovval, a Politikai Bizottság póttagjával, a Szovjetunió ÁHambiztonsági Bizottsága elnökével. Találkozott az SZKP KB, a szovjet honvé­gyar Úttörők Országos Szövet­sége nemcsak az emlékezés je­gyében indította országos út­jára a fáklyastafétát, hanem a jobb, pontosabb munkavég­zésre, jó tanulásra is sarkall. Hiszen a hősök nyomdokain járva a ma legszebb példamu­tatása csak ez lehet. Ezt követően a Szovjet Hősök Emlékművét megkoszorúzták a Mohács városi pártbizottság, a tanács, a megyei úttörőel­nökség, a városi KISZ Bizott­ság, a lippói termelőszövetke­zet, a tanács, a népfront, vala­mint a Ságvári Endre úttörő- csapat és a határőrség képvi­selői. delmi, belügy- és igazságügyi minisztérium, a Szovjetunió Legfőbb ügyészsége és Legfel­sőbb Bírósága több vezetőjé­vel. A szovjetunióbeli látogatás programjában részt vett Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagy­követe. Korom Mihály és a kíséreté­ben lévő Kovács Jenő, a KB osztályvezető-helyettese és Thürmer Gyula, a KB munka­társa szombaton hazaérkezett Budapestre. Korom Mihály látogatása a Szovjetunióban Mohács ünnepel. Negyven esztendeje annak, hogy a fel­szabadító szovjet hadsereg meghozta a békét Baranya első városába, s 1944. november 24-e után megkezdődhetett egy olyan korszak, melyre még nem volt példa a város életében. Szombaton egész nap külön­böző rendezvények sorával je­lezték a városlakók az ünnep fontosságát: a 40 évvel ezelőt­ti eseményekről fotókiállítás nyílt, lezajlott a „40 év — 40 kér­dés" vetélkedő díjkiosztó ün­nepsége, délután a farostle- ■ mezgyárban ünnepi gázláng­gyújtás jelezte: az ünneppel gazdagodott is a város. A díszünnepségre — megyei kiemelt rendezvényként — a mohácsi filmszínházban, dél­után 3 órakor került sor. A meghívottak és vendégek kö­zött ott volt Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának első titkára és Horváth Lajos, Baranya me­gye Tanácsának elnöke. Az ünnep szónoka, Borsos János, az MSZMP Mohács vá­rosi Bizottságának első titká­ra bevezetőjében kiemelte: a történelem szép ajándéka, hogy együtt emlékezhetünk Dunántúl első városának fel- szabadulására és a Kommunis­ták Magyarországi Pártjának megalakulására'. E két dátum kötelez bennünket. Kötelez ar­ra, hogy helytálljunk a munká­ban, legyünk aktív cselekvő résztvevői országépítő törekvé­seinknek, vegyük ki részünket a párt politikájának végrehajtá­sában. Borsos János emlékezett a háború utolsó, legsötétebb nap­jaira, a harcokra, melyek során több száz lakóépület rongáló­dott meg vagy pusztult el Mo­hácson, s a polgári halottak száma is megközelítette a más­félszázat. Szólt a harcokról, — melyre a díszünnepség vendé­ge, Alekszandr Szaveljevics Sznyitko gárdakapitány, a vá­ros díszpolgára is jói emlékez­het —, hiszen megannyi vér­áldozattal járt a küzdelem. — Kegyelet a hősi halottak­nak, tisztelet az élőknek — mondotta a díszünnepség szónoka —, akik szabadságot hoztak a magyar népnek, s le­hetőséget arra, hogy sorsa irányítását saját kezébe vegye. A felszabadulás nagyszerű pil­lanataiban alakult meg Mohá­cson az 1919-es mintára a Vö­rös Őrség, Köpeti Antal veze­tésével. Régi mozgalmi embe­rek december 15-én kimondták a Kommunista Párt mohácsi szervezetének megalakítását, majd létrejött a nemzeti bizott­ság, mely egy ideig a szabad városban a hatalmat gyakorol­ta. Néhány név azok közül, akik az új rend megteremtésén fára­doztak: Fehér Mihály, Pados József, Kraucz Adóm, Farkas László, Garay József, Skollár Ferenc, Imre József, Laki István, Éjiben az időben a legnehe­zebb a termelés újjászervezé­se volt. Garay József az első napokban már beindította az egyik malmot, így lett liszt és kenyér. Dr. Cserfa Béla üzem­anyagot szerzett a, traktorok­hoz. Mohács budapesti gyere­keket fogadott, hogy táplálják őket. És tavasszal — március végén — az Új Mohács című helyi lap különkiadásban je­lentette be a földosztási tör­vényt. Szólt arról Borsos János, hogy e 40 év alatt népünk, nemzetünk, kiemelkedő hősei­nek legmerészebb céljait való­sította meg. S bár küzdelem, siker és kudarc egyaránt osz­tályrészül jutott, egy nép he­roikus küzdelme volt, amellyel nemzetközileg is elismert eredményeket értünk el. Beszédét így fejezte be: — Emlékezünk és ünnepiünk. Hálával gondolunk a felszaba­dítóinkra, a szovjet nép fiaira, soha nem felejtjük el azokat a bolgár és jugoszláv hősöket, akik a szovjet hadsereg olda-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents