Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-24 / 323. szám
c t A V alahogy nehezen akaród- zik kimondani ma még (újra), hogy „városháza”, pedig — ugye — mennyivel szebb és kifejezőbb a parlamentnek is a magyar neve: Országház. Szóval: a Széchenyi téren álló hatalmas, tornyos épület: a városháza. Gondolom, mostani állapotában minden pécsi polgár el is fogadja annak. Legalábbis erre vall, ahogy szemlélik a pécsiek az újdonságot. Megvallom, soha nem láttam még, hogy valaki is megállt volna a Széchenyi téren azért, hogy akár egyetlen pillantást is vessen arra a kopott, szürke épületre, amelyről Pogány Frigyes, a jeles építőművészet-történész írta a teret jellemezve: „Az előtér keleti szegélyén terpeszkedik súlyos, léptéktelen tömegével a város Tanácsháza. Sajnos, éppen az az épület, amelynek kialakításában a város szellemének, egyéni jellegének leginkább kellene tükröződnie", s egyetlen jelzőt alkalmaz rá : „hangoskodó". Ma viszont megállnak az emberek, rácsodálkoznak és elragadtatott megjegyzéseket tesznek. Látnivaló: most fedezik fel ezt a házat, s ez így van, valahányszor szembesülünk a belvárosi rekonstrukció egy-egy újabb eredményével. Számomra az összes megjegyzés közül a lányomé ragadott meg a legjobban, amikor már kezdett kibontakozni a ház a zöld lepelből, s ráálmélkodva kiszaladt a száján: „Hát ennyire szép ez a ház? ..Igen, eny- nyire szép, s lehet, hogy ebben az öltözékben talán Pogány Frigyes is másként látta volna. Az előzményekre vagyok most kíváncsi és felütöm „a Ma- dast", azaz Madas József „Pécs belváros telkei és házai" című munkáját. A Széchenyi tér 1. címszó alatt olvasva megtudom, hogy 1695-ben a török után itt az ún. Puszta-ház volt, s ennek a helyét szemelték ki a városháza céljára. 1698-ban épült fel itt az első városháza, 1829-ben a bécsi cs. és kir. udvari építészeti hivatal új városháztervet készített, ezt némi módosítással Piatsek József valósította meg: 1830 - alapkőletétel, 1834 — az első közgyűlés az új városházán, amely 1873-ban kapott toronyórát. 1898-ban közgyűlési határozat: „ .. .alapjából újra építtessék." Aztán 1905-ben új alapkőletétel, s Lang Antal tervei szerint 1907-ig fel is épült. Utoljára 1959-ben nyúltak a városházához ún. javítási céllal, s azóta két kerek évtizeden át romlott az állapota. 1980- ban született a döntés a ház külső-belső felújításáról. A belső megtörtént, s most már a külső is. Ennek a krónikája: 1980 őszén kezdték a tetőszer- kezet felújítását, ez 1981-ben folytatódott, s közben elkészítették a városház közi homlokzat felújítását, ami 1982-ben történt meg. Azért itt indult, hogy a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat szakmunkásai ezen a viszonylag nehezen belátható felületen „gyakorolják be" a munkát. 1983-ban a Perczel utca következett. S ekkor felismerték, hogy ebben az ütemben a sokkal bonyolultabb Széchenyi tér és Kossuth Lajos utcai homlokzat — a kupolával és a toronnyal egyetemben — évekig elhúzódhat, s ezt éppen a városházával nem szabad megengedni. A PÉTV egyéb munkái miatt nagyobb létszámot nem foglalkoztathatott itt, így aztán jöttek a lengyelek, akik felvállalták, hogy megfelelő lészámmal felvonulva és jól szervezett anyagellátással november 29-ig elkészülnek a teljes felújítással. Ki hitte volna július 20-án, amikor elkezdték az állványzatot szerelni, hogy kerek négy hónappal később — november 20-án délelőtt 9.50-kor az utolsó állványcsövet is elfektetik? A krakkói Energoprzem 60 fő körüli szakmunkásgárdája ezt tette, s ezért köszönet illeti őket a teljesítményért. A nagy lélegzetű munka csaknem 30 millió forintba került. Az épület színeiért Dévényi Sándor építészt illeti dicséret. A toronyóra —, amelyen most dolgozik Gulácsi János kisiparos — a felszabadulás évfordulójára „megszólal”: negyedóránként üti majd az időt. Képriportunk képeit Csonka Károly készítette, a megújult városcímer Rácz József felvétele. H. I. VÁROSHÁZA
