Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-23 / 322. szám
1984. november 23., péntek DimQnttm napló Á honvédelmi oktatás'feladatai A tanintézeti MHSZ-munká- ról, a honvédelmi nevelés aktuális feladatairól beszélgettünk Valkai József alezredessel, az MHSZ Baranya megyei titkárával. — Való igaz, hogy hiányosa tanintézeti MHSZ-élet: a baranyai felsőoktatási intézmények közül egyedül a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán működik egy nagyon eredményes és aktív klubunk. Ezen kívül a JPTE Tanárképző Karán létezik egy klub, s teljesen hiányzik az Állam- és Jogtudományi Karon, a Közgazdaságtudományi Karon, az Orvostudományi Egyetemen. A középiskolákban valamivel jobb a helyzet; a megyében négy gimnáziumban, két szakközépiskolában, nyolc szakmunkásképző intézetben és két középiskolai kollégiumban kereken 1100 taggal működnek honvédelmi klubok, melyek többsége lövész-tömegsport klub. Ha figyelembe vesszük, hogy országosan az MHSZ-klubok létszámának 38,6 százalékát, Baranyában pedig 36,7 százalékát 18 éven aluliak alkotják — azaz a fiatalok igénylik az efajta tevékenységet —, akkor tarthatjuk valójában kevésnek a tanintézeti klubok és tagok számát. A különbség abból adódik, hogy azok a fiatalok, akik nem tudnak az iskolájukban MHSZ-tevékenységgel foglalkozni, azok a lakóterületi MHSZ-klubokba iratkoznak be. Igaz, ebbe az is közrejátszik, hogy Baranyában a középfokú tanintézetekbe a hallgatók majd egyharmada bejáró, s így eleve nehezen tud bekapcsolódni az iskolai honvédelmi munkába. — Milyen speciális vonásai vannak az iskolai honvédelmi nevelésnek, s mi lenne ebben az MHSZ feladata? — A honvédelmi nevelés a szocialista nevelés szerves része, azaz nem külön nevelési terület. A cselekvő hazaszeretet és a honvédelem a hazához való viszony tartalmának legfőbb ideolóaiai eleme. Ezek olyan erkölcsi kötelességet és érzést képviselnek, amelyek a nemzeti öntudatból következnek. Ilyesformán a honvédelmi nevelés nem szűkíthető le a haza fegyveres védelmére irányuló felkészítésre, vagy nem a szorosan vett ka'onai kikéozésre: — az MHSZ-re, vagy akárcsak az iskolára. A család, az iskola és a mindennapi környezet — igaz ellentmondásosan — de összességében megadia a hazafiság érzelmi, tudati tényezőit —, de erek qyakran elszigetelve maradnak a fiatalemberekben: ja mellett az intézményvezetők hozzáállása, s az illetékes tanácsi szervek, a tanintézeti vezetők és az MHSZ-vezetőségek kapcsolata. A tanintézetek egy részében „elviselnék”, hogy hozzunk létre klubokat, azzal a föltétellel, hogy az MHSZ viselje ennek valamennyi anyagi-pénzügyi és személyi feltételét, másutt csak az olyan klubot fogadnák szívesen, melynek „profilja" egybevág az iskoláéval. Ha a honvédelmi oktatásban érdekeit valamennyi fél jobban mozgósítaná a ma még eléggé szétforgácsolt anyagi-szellemi erőit, akkor lényeges előrelépést érnénk el a jelenlegi feltételek között is. B. L. bet tud honvédelmi kötelezettségeiről, mint a gimnáziumot végzett fiatal. A honvédelmi ismereteket az általános iskolák felső tagozatain, a középiskolákban és a felsőfokú tanintézetekben meghatározott óraszámban tanítják, azzal a céllal, hogy a tanulók sajátítsák el a katonapolitika, a polgári védelem, a katonai tereptan, a haditechnika és a lövészet alapvető ismereteit. Az MHSZ szerepe ezekből következik, hiszen a felsorolt témakörökhöz értő szakemberek, szemléltető és technikai eszközök jórészt az MHSZ klubjaiban, kiképzési bázisain és lőterein találhat meg. — Hoavan veszi ki a részét az MHSZ ebből a munkából? — Az általános iskolákban nagyobbrészt patronáljuk a honvédelmi oktatást, s ez a forma ott elég is, azonban a középiskoláknál és a felsőoktatási intézményekben ez a forma nem elegendő. Ezeken a helyeken a tanintézeti MHSZ- klubok létrehozása, illetve megerősítése jelentheti a támogatás formáját, biztosíthatja eredményességét. Ahogy már említettem, az ilyen formá- iú seaítsé'are Baranyában a legjobb példa a műszaki főiskola, ahol 87 rendes és 15 pártoló taqgal jól működő klub létezik lövésztömegsport, modellező és sárkányrepülő szakosztállyal. A klubalakítást befolyásoló tényező — főképpen a tanár- és orvosképző intézményekben — a nők aránya — meq kell tehát találnunk a speciális formákat ennek figyelem- bevételével. Meghatározó jelentőségű a tanintézeti klubok, szakosztályok munkájában a személyi feltételek: általános tapasztalat, hogy ahol olyan pedagógust bíznak meg ennek a munkának a vezetésére, aki egy csepp vonzalmat sem érez iránta, ott rossz is az eredmény — és fordítva, egy-egy lelkes hozzáértő pedagógus „csodákat” is tehet a gyerekekkel, mint például a Széchenyi Gimnáziumban, a mohácsi mező- gazdasági szakiskolában. Tapasztalatunk szerint a szakmunkásképző intézményekben levő klubok munkája általában hatékonyabb, eredményesebb, mint a szakközépiskolákban, gimnáziumokban. — Hogyan javitható, fejleszthető a tanintézményi klubok tevékenysége? — Ezen klubok létrehozását és későbbi működésüket is alapvetően befolyásolja az illetékes pártszervek, alapszervezetek irányító, segítő munkágyakorta hiányzik az összhang az alko'ók között. Ezt küszöbölhetnénk ki jobb hatásfokkal, ha a tanintézetek és az MHSZ jobban tudna eavüttműködni a honvédelmi nevelés terén. A Magyar Honvédelmi Szövetség az MSZMP Politikai Bi- zoHsáqa 1967, évi határozata alapján, mint társadalmi alapon álló félkatonai szervezet azt a feladatot kapta, hogy szorosan működiön együtt az állami és társadalmi szervekkel a honvédelmi nevelés céljainak eléréséért. Az MHSZ alapvető rendeltetése, hoqy a katonai elő- és utóképzés mellett szervezze a honvédelmi ielleqű tömegsportot; így meqkülönböz- tetett módon szervezi és seqíti a fiatalok honvédelmi nevelését az ifiúsáqi mozgalomban és a tanintézetekben. Mindezek mellett szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy tanintézeti honvédelmi neve- és állami oktatási feladat, s fgy ennek végrehajtásáért az oktatási intézmény vezetője o elelős. Sajnos, van olyan ta- oasztala*unk, hogy a bevonu- ás előtti előkészítőt elvégző, a rözépiskola semelyik formájában nem tanuló sorköteles töbNyugdíjban A korábbi évtizedekhez képest az elmúlt öt év során csak egy valami nem változott: ma is így szólítja mindenki, aki ismeri, hogy Laci bácsi. A gyárban sem titulálták főmérnök elvtársnak, ez nem is esett volna jól neki. Dr. Amrich László, a Mohácsi Farostlemezgyár nyugdíjas főmérnöke számára most viszont még értékesebb ez a keresztnéven szólítás, hiszen ma már biztosan nincs mögötte törleszkedő, bizalmaskodó szándék. — Régen is mindig a gyárkapun kívül hagytam a barátságot, a munkában csak egy számított: a kötelesség teljesítése. ül megszokott foteljében, legszívesebben itt tölti idejét, no meg a ház mögötti kis műhelyben, ahová időnként hobbiból húzódik vissza, ezt-azt szeretetni, hasznosítani az elekt- romérnöki tudást. Itallal kínál, de csak egy pohár van az asztalon. A cigarettát is eldobta rég, a meg-megismétlődő szívrohamok már nem engedik a legkisebb kilengést sem. — Szeretnék majd még az unokáimmal minél többet együtt lenni, ez az egyik legnagyobb vágyam. A hatvanötödik évemben vagyok, úgy érzem, hogy eddig megtettem a magamét-, most már vigyázhatok egy kicsit az egészségemre is — mondja, s ahogy ebből a „megtettem a* magamét”-ból visszakanyarodunk a múltba, a gyár fejlődésére, egyszeriben felforrósodik a levegő körülötte. A fegyelmezett nyugalom eltűnik az arcáról, a hangjából. A szegedi falemez gyárban voltam főmérnök, amikor azt az ajánlatot kaptam, hogy jöjjek Mohácsra, ugyanebbe a beosztásba. Az ajánlat tulajdonképpen hónapokig tartó unszolás volt, mert akkor indult Mohácson a gyár, és sehogy sem sikerült elérni a termelési célokat. Véqül is igent mondtam, és 1959, szeptember elsejével ideköltöztünk a feleségemmel. — Merész ugrás volt! Csak úgy, egy életem, egy halálom ... — Nem, nem . .. butaság volna így utólag egy mesehős pózában tetszelegni. Azt mondták nekem a minisztériumban, hoqy ha nem sikerül, amire itt vállalkoztam, akkor minden hátrányos következmény nélkül visszamehetek Szegedre. Persze, ez csak annyi volt, mint a cirkuszban a légtornászok hálója. A kudarc akkor is fáj, ha nem töri össze magát az ember, Dehát akkor fiatalok voltunk, nem éreztük úgy a fáradtságot. És mellettem volt a feleségem. — A nehézségek ellenére mégis, viszonylag hamar jött az eredmény. — Amikor először körülnéztem, sok gépállás, rossz termékminőség fogadott. Nyilvánvaló volt, hogy megfelelő műszaki. karbantartói háttér nélkül itt semmi sem lesz. Kértem bérrendezési lehetőséget, azonnal meg is kaptam. Kiváló szakembergárdát szedtünk ösz- sze és következetesen megköveteltük a technológiai fegyelmet. A következő évben már nyereséges volt a gyár, az első háromnegyed év után prémiumot tudtunk fizetni. — Szóval kiderült, hogy érdemes volt Szegedet Mohácscsal felcserélni... — Még nem. Már azt hittük, hogy fellélegezhetünk, de már jött a beruházás második üteme. A svéd Defibrator cégtől vásároltuk az automatikus gépsort, amely nagyobb méretű, tömegű, jobb minőségű farostot tudott készíteni. Ekkorra a gyár megháromszorozta a termelését, harminc—harminc- ötezer tonna farostot tudtunk gyártani évente. Dr. Fáy Mihály, a gyár igazgatója azonban nem az az ember volt, aki sokáig tudott ülni a babérokon. Már a beruházás harmadik ütemét szorgalmazta, s ez is megvalósult. Elkezdtük a lakk- szórásos farostlemezek gyártását. Ez sem volt elég. A laminát, az impregnált, kopásálló papírfóliával borított farostlemez lett a divat a világpiacon. Ezt is megcsináltuk, ez is siker volt. A vállalat évről évre kiváló lett, jó nevet szereztünk a világpiacon is, nemcsak itthon. Csakhát az ember nem bírhat mindent, és ez a négyütemű beruházás nem volt olyan sima, mint így elmondva. 1973- ban már jelentkeztek az első „szívzűrök”, akkor a füredi szívkórházban töltöttem három hetet. Aztán következett egy balul sikerült gépvásárlás, amely naqy veszteséget okozott a gyárnak. Az előkészítésébe ugyan nem tudtam beleszólni, a helyrehozása viszont megint az én feladatom volt. — Csaknem öt évvel ezelőtt örült a nyugdíjazásának? — A fáradt ember mindig örül, ha megpihenhet. Különösen akkor, ha látja: jó kezekben van az, amitől elbúcsúzott. — Valóban elbúcsúzott? És végképp? — Én azt hiszem, hogy negyedszázados tapasztalat még akkor sem lehet haszontalan, ha napról napra minden változik. De nem veszem zokon, hogy nem keresnek tanácsokért, hiszen én is mindig magam akartam megbirkózni minden elém kerülő akadállyal. És egyébként is, sohasem voltam minden lében kanál ember. Beszélgetésünket itt hadd szakítsam meg azzal, amit nem tőle tudok, amit az újságíró a hivatalos közlönyökből tud, vagy amire véletlenül bukkant rá: dr. Amrich László évekig tanított a soproni egyetem faipari szakán, társszerzője a Faipart Kézikönyvnek, a Munka Érdemrend arany fokozatát kétszer kapta meg, ugyancsak birtokosa a Szocialista Munkáért kitüntetésnek, valamint a Kiváló Újító cím arany fokozatának. Huszonnégy éve tanácstag Mohácson, huszonkét évig volt ugyanitt a végrehajtó bizottság tagja, négy évig a megyei vb testületében dolgozott, és most úgy hírlik, hogy búcsút akar mondani a közösségi munkának. — A közösségi munkától nem veszek búcsút, de a tanácstagságról le kell mondanom. A szívem nem engedi meg a sok szaladgálást. Márpedig úgy nem szabad semmilyen funkciót betölteni, hogy nincs mögötte munka. így hát itt is átadom a helyem a fiataloknak. Kurucz Gyula Befejezéséhez közeledik Pécsett a Bárány úti 9ázvezeték-hosszabbítás, amellyel az újonnan épült házakhoz juttatják el a földgázt Fotó: Lauer Györgyi FolyóiratA párt- denihráciáril A PÁRTÉLET novemberi számában a pártélet és a pártdemokrácia időszerű kérdéseiről tartott szerkesztőségi kerek- asztal-beszélgetésről olvashatunk. E kérdések időszerűségét a párt közelgő kongresszusa adja, melyet megelőznek fontos alapszervezeti rendezvények. A beszélgetés résztvevői egyrészt a párttagság részvételével a politikai döntésekben foglalkoztak, kitérve a pártfórumok munkajellegére, másrészt a pártélet mozgalmi-politikai jellegét, a bürokratizmus és a formalizmus elleni küzdelem kérdéseit vitatták meg. Milyen gondolatok fogalmazódtak meg a pártdemokráciával kapcsolatban? Az eszmecsere résztvevői többek között hangoztatták a pártdemokrácia fejlesztésének politikai jelentőségét. Egyet értettek abban, hogy a. párt úgy töltheti be eredményesen politikai vezető szerepét, reagálhat érzékenyen a társadalmi fejlődés megérett szükségleteire, ha biztosítani tudja a pártdemokrácia hatékony érvényesülését. Ennek révén működhet hatásosan az a jelzőrendszer, amely a politikailag legaktívabb, legtudató- sabb, társadalmi felelősségét leginkább átérző közegből ad információkat a társadalom állapotáról, belső viszonyairól, a megoldásra váró ellentmondásokról. A különböző döntési alternatívák közül az optimális megoldás kiválasztása, valamint a párttagság cselekvő közreműködése ennek valóra váltásában, csak a pártdemokrácia révén biztosítható. Szó volt arról is, hogy a pártdemokrácia egyik legfontosabb mércéje éppen a párttagok részvétele a döntések kialakításában, a politika formálásában. Pártunk gyakorlatában az évek folyamán kialakult és bevált az a döntési mechanizmus, amely megfelelő lehetőséget ad a párttagság számára véleményének kifejezésére. A döntési mechanizmusnak ez a rendszere egyaránt támaszkodik a párttagság szélos körének tapasztalataira, az adott kérdésben érdekelt társadalmi rétegek véleményére, a szakemberek, a tudomány képviselőinek javaslataira, a különböző társadalmi, érdekképviseleti szervek, tömegszervezetek és mozgalmak észrevételeire, állásfoglalásaira, a döntésben illetékes fórumok kollektivitására és felelősségére. A vita résztvevői kifejtették, hogy pártban megfelelő fórumot kell, hogy kapjanak mindazok a kérdések, amelyek a társadalmat foglalkoztatják, mert ez a pártdemokrácia érvényesülésének egyik fő tényezője. Elismerték, hogy figyelemre méltó törekvések vannak a társadalom szélesebb köreit foglalkoztató kérdések tisztázására, elméleti megközelítésére, a politikai összefüggések feltárására. Jól segíti ezt a tevékenységet a pártsajtó, a folyóiratok ezek publikálásával, a viták lehetőségeinek biztosításával, a különböző nézetek kifejtésének lehetőségeivel, összegzésével, tisztázásával. Ugyanakkor jogos igényként fogalmazódott meg, hogy e tekintetben aktívabbak legyenek a pártszervezetek, biztosítsanak maguk is több fórumot a tagságot foglalkoztató kérdések megvitatására, eszmei tisztázására. Igényelték az alkotó viták feltételeinek szélesebb körű biztosítását. M. E. „Átadom a halyem a fiataloknak” Beszélgetés Valkai Józseffel, az MHSZ megyei titkárával I gény lenne rá, mégis döcög a tanintézeteken belüli MHSZ-élet. Sokféle kifogással találkozni, ha az okokat kutatjuk: ezernyi tennivaló aprózza a pedagógusok oktatás melletti iskolai idejét; a pedagógusi pálya elnőiesedésével arányosan kevesebb az olyan tanár, aki „Harcias" foglalkozásokat szervez és irányít; az MHSZ-nek is kevés az olyan, felnőtt aktivistája, aki az iskolai honvédelmi nevelésben aktívan részt tud venni.
