Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)

1984-11-22 / 321. szám

1984. november 22., csütörtök Dunántúlt napló 3 Választható tanterv 1986-tól Nyelvi-irodalmi kommunikációs nevelés Amikor tanítják a tévénézést - Anyanyelvi műveltséget magasabb szinten - Együttélés és illem 1986-tól már nemcsak egyet­len tanterv közül választhatnak a pedagógusok. A nyelvi-iro­dalmi kommunikációs nevelési kísérlet programja is bekerül az ország oktatási vérkeringé­sébe — a hátrányok leküzdé­sének és a tehetség fejleszté­sének egyik új eszközeként. Az új típusú nevelési és oktatási program tömegméretűvé téte­léhez a pedagógus állandó önképzésére lesz szükség. Az alsótagozatban bevezetésre ke­rülő irodalmi-nyelvi kommuni­kációs nevelésben részt vevők százórás továbbképzésen tai- nulják meg a helyes ejtést, a gyorsolvasást, és más. a taní­táshoz szükséges alapképessé­geket. Ezzel a tanítóképzés hi­ányosságait is pótolják a ku­tatócsoport tagjai. A pedagó­gusok saját maguk irányítják kiscsoportokban a mimetikus játékot és más, a kísérleti tan­tervben meghatározott felada­tokat. Magyarországon ezt a tan­tervet tizenöt éves kutatás előz­te meg, és tudományos munka alapján lett tanterv. 1984 vé­géig a kutatócsoporr tagjai fel­keresik az ország összes me­gyéjét, bemutatják a progra­mot az igazgatóknak, szakfel­ügyelőknek és a művelődési osztályok vezetőinek. Ezután az iskolákban a munkaközösségi megbeszéléseken ismerteik a tanítókkal is. 1985-től bázis is­kolákat hoznak létre, a tervek szerint Baranya megyében leg­alább kettőt—hármat. A nyelvi-irodalmi kommuni­kációs nevelés módszereihez tartozik, hogy a pedagógus­nak nem kell taneszközöket ké­szíteni, hanem tankönyvek, fel­adatlapok, magnószalag segít­ségével és írásvetítőn kivetít­hető kész fóliákkal tarthatja meg az óráit. Elkéozelhető, hogv a tanítási órákon na­gyobb lesz így a munkafegye­lem, ugyanis mindig megfele­lő mennyiségű feladattal tud­ják »erhelni képpességeiknek megfelelően a gyerekeket. 1986-tól a tanítóképző főisko­lákon az anyanyelvi tantárgy- pedagógia része lesz a nvelvi kommunikáció tanításának módszertana is. A nyelvi és kommunikációs műveltség fontosságáról és an­nak szerepéről kérdeztük dr. Zsolnai Józsefet, az Oktatásku­tató Intézet tudományos osz­tályvezetőjét, a kutatócsoport irányítóját a nyelvi-irodalmi kommunikációs kísérlet elindí­tóját. — Sok esztendős pedagógu­si munkám adta azt az indíté­kot és bátorságot ahhoz, hogy megfogalmazzam a kísérlet alapgondolatát, miszerint min­den egészséges gyermek a je­lenleginél rövidebb idő alatt képes megtanulni az anyanyel­vi tananyagot, így jut idő arra is, hogy jártasságot szerezzen a művészi jelrendszerekben. Mélyebben ismerhetik meg te­hát az irodalmat, zenét, képző- művészetet és filmet. Mindez azért is időszerű, mert az anya­nyelv a személyiség minden tevékenységét áthatja. A kísér­let tananyagát is ezek alapján állítottuk össze. Az olvasás mellett gyorsolvasást, könyv­tárhasználatot is tanítunk a gyerekeknek: művelődési szo­kásokat igyekszünk kialakítani. Az írás és helyesírás is szoro­san összefonódik a beszéd­műveléssel és fogalmazással. A hagyományos módszerrel el­lentétben a fonetika megismer­tetésével vezetjük be a gyere­keket a helyesírás rejtelmeibe, valamint szókincs- és jelentés­tani ismereteket is adunk. A kisiskolások énképének fejlesztésére önismeretet és tár­sadalomismeretet tanítunk, amelyben pszichológiai és eti­kai természetű feladatokat kapnak. — Ezek után bárki megkér­dezhetné, hogy ez a sok min­den nem nehéz-e a gyerekek­nek? Hogyan lehet ezt megva­lósítani és végül is miért jó mindez a kisiskolásoknak? El­sődleges célunk az, hogy a di­ákok az iskolában jól érezzék magukat, és a pedagógusokat is igyekszünk rávenni arra1, hogy jól bánjanak a gyerekek­kel. Mindennek feltétele azon­ban az, hogy a tanítási órákon mindenki megtanulja a tan­anyagot képességeinek megfe­lelően. Házi feladat ugyan nincs, de otthonra önművelési feladatokat kapnak. A szülő­ket is erősen bevonjuk ebbe a munkába. Év elején körlevelet küldünk részükre, amelyben fel­kérjük őke; arra, hogy a gye­rekek szabadidős tevékenysé­gében vegyenek részt, vigyék őket moziba, színházba, hang­versenyre. Az elmúlt évekhez képest tovább szélesítettük a kommu­nikáció tanítását, ugyanis a tapasztalataink szerint most már a tv a legtöbb családnál ugyanolyan hatáselemmé vált, mint a rádió. A műsorok elem­zésével megtanítjuk a gyere­keket a szelektív tv-nézésre, rádióhallgatásra, az informá­ciók közötti eligazodásra. — Emellett még a kommuni­káció-elmélet tanításában együtt van a társas együttélés teljes szabályrendszerének fel­tárása is. Nem tiltó normákat adunk az illem megismerteté­sével. hanem szituációkon ke­resztül mutatjuk be a helyeset és a helytelent. Ehhez külön „Együttélés és illem" címmel munkafüzetet állítottunk össze. A nyelvi irodalmi kommuni­kációs nevelési kísérlet alapja az elemi művelődési készségek és információs minimumok el­sajátíttatása. A kutatók alkal­mazkodtak a kisiskolások adottságiahoz, érdeklődéséhez. Szem előtt tartották, hogy a ta­nulók egy negyedének nem megfelelő a nyelv- és beszéd használata, valamint a meg­értés és elvonatkoztatás nehéz­ségeivel küzd. Mindezek meg­oldását nem a tehetségek gyengítésében, hanem a kevés­bé jó képességűek fejlesztésé­ben keresik. Szalai Kornélia » Pécs 40 éve Kérés a város lakosságához Iskolánk, a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-szervezete azzal a felhí­vással fordul az immár több mint 125 éves fenn­állását megérő intézmény volt tanulóihoz, a ked­ves szülőkhöz és a várost szerető lakosokhoz, hogy segítsenek tartalmassá, értékessé tenni „Pécs 40 éve képekben" című kiállításunkat Olyan fényképeket, negatívokat, diaképeket vagy amatőr filmeket várunk, melyek Pécs váro­sát és közvetlen környékét az 1945 előtti vagy azt közvetlen követő időben mutatják be, olyan pontokon, területeken, melyeken az elmúlt 40 év alatt jelentős változás történt. Szívesen vesszük fénykép hiányában az olyan rövid leírásokat is, amelyekből a múlt állapotát rekonstruálni lehet. Fontos, hogy a régi színhelyek ma is pontosan felkereshetők legyenek. Ezért a képekre ráírni vagy az anyagokat számozva és mellékelt le­írást adva kérjük feltüntetni, hogy az ábrázolt helyszín ma hol található meg, vagy hogyan vál­tozott meg. Célunk olyan tartalmas és gazdag kiállítási anyag elkészítése, amely méltó lehet városunk múltjához és jelenéhez, valamint felszabadulá­sunk 40. évfordulójának megünnepléséhez. Sze­retnénk ezt az anyagot átadni a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak további felhasználásra, megőrzésre. KISZ-szervezetünk fotószakköre vállalja, hogy a kapott anyagok alapján a régi helyszíneket felkeresi, és a kapott régi képek, diák, filmek vagy a régi állapotokat leíró anyagok mellé a mai állapotokat híven tükröző képanyagot fény­kép, dia, keskenyfilm (S 8) készít. Kiállításunk megnyitóját 1985. március 23-ra tervezzük az Ifjúsági Házban, diákcentrumunk keretében. Ezért a bennünket segíteni szándéko­zókat tisztelettel kérjük, hogy meglévő anya­gaikat legkésőbb 1984. január 20-ig iskolai cí­münkre szíveskedjenek eljuttatni. (Széchenyi István Gimnázium és Ipari Hírközlési Szakközép- iskola KISZ-szervezete Pécs, Kossuth L. u. 44. 7621). A borítékra, csomagra írják rá „Pécs—40 éve". Akik beküldött anyagaikat visszakérik, leve­lükben jelezzék, és pontos címüket tüntessék fel. Várjuk a segíteni akarók szíves jelentke­zését! Lukács Péter KISZ-tanácsadó mérnöktanár A Bóbita Bábszínház legújabb bemutatója ^ A Bóbita Bábszínház Kiváncsi kiselefánt című előadása Fotó: Erb János Majomember- lelet Kínában A China Daily című pekingi lap fényképpel illusztrált jelen­tése szerint 200 ezer évvel ez­előtt élt majomember (Homo Erectus) megkövesedett csontvá­zára bukkantak az északkelet— kínai Liaoning tartományban, 400 kilométerre északra attól a hely­től, ahol 57 évvel ezelőtt meg­találták a pekingi ősember tá­borhelyét. Ebből a leletből Kína birtokában csak egy koponya­csont maradt, mivel az 1927 és 1937 között feltárt maradványok nagy része a második világhá­ború idején amerikaiak kezébe jutott és eltűnt. Hollétük isme­retlen. A liaoningi lelet különleges értékű — írja a China Daily —, mivel a szakembereknek sikerült az összes fontos végtagcsontra is rábukkanniuk. A koponyát Pe- kingbe szállították, hogy megál­lapítsák a pontos kort, annyit azonban már most is bizonyosra vesznek, hogy a megkövesedett csontok legkevesebb 200 ezer évesek. Majomember-maradványokat először 1819-ben Eugene Dubois fedezett fel Jáva szigetén — írja a China Daily. A kíváncsi elefántkölyök A bábok és színészek együtt szerepelnek Pergő, izgalmas előadás A kíváncsiság, a tudásvágy akkor is hasznos, ha érte ne­hézségeket is kell vállalni — így foglalható össze a Bóbita Bábszínház legújabb darabjá­nak, a Kipling—Vladicsina — Hollós Róbert által írt, átírt bábjátéknak, A kíváncsi ele- fántkölyöknek a mondanivaló­ja. A bábjátékot kicsinyek­nek, óvodásoknak szánták. A bábokat és a díszleteket ter­vezte, az előadást rendezte Kós Lajos. önfegyelemre nevel a zene Második önálló tanévét kezd­te meg Szentlőrincen a zene­iskola. Tíz évvel ezelőtt indult a gyerekek zenei képzése a szigetvári zeneiskola kihelyezett tagozatán. A nagyközség lakói­ban ugyanis egyre nagyobb volt az igény arra, hogy fiai­kat, lányaikat zenére taníttas­sák. A nevelésben is nagy se­gítséget ad a zeneiskola. A hangszer tanulása mellett gaz­dagodik a gyerekek érzelmi élete, fegyelmezettebbé válnak, önfegyelemre neveli őket a muzsikálás. Jelenleg a zeneiskola a szentlőrinci III. számú Általános Iskolához tartozik, bár külön épületben tartják a zenepeda­gógusok foglalkozásaikat. A tervek szerint néhány év múl­va teljesen önálló zeneiskolája lesz a falunak. Sok segítséget ad ehhez a nagyközségi ta­nács is. A zeneiskola sikere köszön­hető a közséq három általános iskolája segítségének is, ugyan­Száz zeneiskolás Szentlőrincen • • Ónálló koncertek A szülőket is igyekeznek bevonni az iskola életébe is mindegyikben fontosnak te­kintik a zenetanulást. A kez­deti időszakban elsősorban a zongora és hegedű tagozatra jelentkeztek a gyerekek, de ez utóbbi évben megkezdődött a fafúvósok és rézfúvósok képzé­se is. Fúvós zenekart is szer­veznek a zeneiskolás diákok­ból. A gyerekek rendszeresen szerepelnek, az iskolai és nagy­községi ünnepélyeken önálló koncerteket adnak. A zeneis­kola öt tanóra is minden évben tart Szentlőrincen hangver­senyt. A szülőket is igyekeznek bevonni a zeneiskola életébe. Meghívást kapnak a házi kon­certekre és a tanulókkal közös hangverseny- és operalátoga­tást szerveznek részükre. Leg­utóbb a Pécsi Nemzeti Szín­házban tekintették meg a Va­rázsfuvolát. A zeneiskolában csaknem száz gyerek tanul, de nem­csak Szentlőrincről, hanem a környező falvakból is járnak be ide. Sz. K. A figurák mesebeliek, kedve­sek és valóban a kisgyermekek ízlésvilágához igazodóak. Mint­ha csak egy gyerekszoba figu­ráit látnánk. Kék kiselefánt, be- hemót sárga oroszlán, tarka kí­gyó, fennhéjázó strucc, vi- gyorgó pávián, testes víziló. Az előadás pergő, fordulatos, kel­lően izgalmas és vidám. Hogy mégis elterelődik a hátsóbb sorokban ülők figyelme, az annak köszönhető, hogy a han­gosítás, úgy látszik, az állandó problémák közé tartozik, s a szereplők, egy-két kivétellel nem tudják átbeszélni a ter­met. A díszletek egyszerűek, szín­világukban mégis egzotikusak és ötletesek. Kerekeken moz­gatható, összerakható játékra emlékeztető nagy kockák, ol­dalaikból más-más helyszín bontakozik ki. Kellemesek, stí­lusosak a zenei betétek. Vissza­térve még a bábokhoz: frap­páns megoldás, a kiselefánt megnyúlt, porszívó csövére em­lékeztető ormánya és igazi meglepetés a gyerekeknek, az ormányból kispriccelő vízsugár. A bábok és bábszínészek együtt szerepelnek, együtt je­lennek meg a közönség előtt, így a bábszínészekre ismét fo­kozottabb figyelem irányul, színészi játékuk gazdagíthatja az előadást. Jó teljesítményt nyújtott az elefántkölyök meg- formálója Illés Ilona és az oroszlán vasárnapi alakítója (kettős szereposztás lévén) Ács Tibor és — ha valamivel han­gosabban tudna beszélni —, a kígyót „alakító” Lakatos József. B. A. m [ ;-_j r *Jk K Hang­súlyok Nehezen bogozom ki, mitől kéne és mitől leszek rosszkedvű a Kék fény szerdai adása után. És nehezen, hogy mi is zavar ebben az egyre jobban kikris­tályosodó kékfény-modorban. Pedig az adás a televízió egyik legnépszerűbb és legnézettebb riportműsora. Az évek során in­tézménnyé, méghozzá igen hasznos intézménnyé vált, úgy tűnik, a nézők bejelentései va­lóban segítenek s a rendőrség valóban igényli a nyilvánosság, a „köz” effajta segítségét. A Kék fény informál, elborzaszt, beszédtémát kínál és tanulsá­gokat. Azaz a tanulságokat nemcsak kínálja, de ki is fo­galmazza az utolsó ejnye-bej- nyéig, igazán nem mondhatni, hogy nagyon meggondolkod­tatja a nézőt. Kissé olyan, mint egy osztályfőnöki mintaóra, ahol feszenkedő, pironkodó nebulóvá válik az állampolgár, s alig várja a csöngetést, hol­ott a téma érdekes s az okta­tót vitathatatlanul nemes szán­dék vezérli. A rám Nyugaton leselkedő veszélyektől kéne rosszkedvű­nek lennem, vagyok is, ám mégis a modor hangol le iga­zán, ahogyan elém tálalják. A hangsúlyok. Egyebek mellett az állampolgári tisztességet próbára tevő helyzetekről esett szó. Esett? Dübörgött! Nyu­gati különleges szolgálatok meg-megújuló felforgató tevé­kenysége, ál-alapítványok, ál- közvéleménykutató intézetek. A veszély, hogy aki turista nem vigyáz, könnyen ott találja ma­gát a kémközpontok karmai­ban. Mindez nyilván reális ve­szély, beszélni kell róla, elba­gatellizálni hiba lenne. Mégis zavar a hanqnem, ahogy a mű­sor a témát interpretálja. Itt az állampolgári felelősségemre apellálnak — gondolkodom —, ugyanakkor nem lehet valami nagy véleményük e felelőssé­gemről, ha fel sem tételezik, hogy dörgedelmek nélkül, szankciók emlegetése nélkül is ellen tudok állni. Karmok, fon­dorlatok, boszorkánykonyha, behálózás, hazaárulás. Szabó László szúrós tekintete. Nyilván a kémközaontok „hóka-mókái- ra” oly dühös, de a nézővel ül szemben, aki már-már magára veszi az elhangzottakat és búj­na a pad alá. Persze, akinek nem inge ..., csak mintha túl­szabná az inget a műsor, s néha összekeverednek a „mé­retek”. A disszidált, majd az esetleges beszervezéstől való félelmében hazatért házaspár esete egészen más, mint a fi­zetett, „igazi” kémé, másként ítélendő meg a korrupt külke­reskedő, mint az egyik ál- közvéleménykutató intézet kér­dezőbiztosa, sajnos, ez a más­ság kissé elsikkad az adás fei- és túlfűtött közegében. Nem a különbségre — a hasonlóságra esik a hangsúly, mintha ama kabátlopás-effektus működne akaratlanul is. Persze, ne ér­zékenykedjek, ízlés dolga mindez, megítélésé. Én el tu­dom képzelni, hogy az emle­getett kérdőívek provokatív kérdéseire (kinek „drukkolna", kire szavazna stb.) olyan vá­lasz is lehetséges, mely nem ellenkezik az állampolgári tisz­tességgel, hisz ha jól értem, nem a válasz ténye, de tartal­ma a döntő, s jobb ebből ki­indulni, mint abból, hogy akit megkörnyékeznek, rögtön meg is téved. S ha ilyen tévedékeny az állampolgár s ennyi ügynök nyüzsög a Grábenen, miért rit­kák az esetek mégis? Lehet, hogy a szerdai adás túl-, én viszont aluldimenzionálok, de nagy kár, hogy Szabó László igen fontos, a nyitottságot és bizalmat emlegető mondata helyett az ijesztgetés, riogatás vált hangsúlyossá. Parti Nagy Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents