Dunántúli Napló, 1984. november (41. évfolyam, 301-329. szám)
1984-11-21 / 320. szám
1984. november 21., szerda Dunántúlt napló Naponta 4500 adag ételt főznek a pécsi Eszék étteremben Tízezrek konyhája Vállalati és iskolai étkeztetés három megyében Még kimondani is sok: húszon hárommiillió adag étel — ennyit főznek a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat konyháin évente. Három megye — Somogy, Tolna és Baranya — üzemeiben, vállalatainál és oktatási intézményeiben naponta több tízezer ember élelmezéséről gondoskodnak. A közel kétezer dolgozó 81 százaléka nő, ami azonban még ennél is figyelemre méltóbb, több mint 50 százalékuk törzsgárdatag. Naponta bizonyítani A vállalatnál — legalábbis ami a szakembereket illeti — nem jellemző a nagy jövésmenés. Ha egy szakács, cukrász, vagy felszolgáló megtalálja a helyét a közösségben, hamar gyökeret ver. Pedig a munka nem könnyű, naponta kell bizonyítani a rátermettséget, a szakmai tudást és ha valaki hiányzik, vagy otthon marad, mert beteg a gyerek, helyette is dolgozni kell. Az üzemi konyhák tucatjában nem készülnek különlegességek, ételspecialitások, ám legalább olyan fontos, hogy napról napra azonos minőségű étel kerüljön az asztalra. Sőt az is lényeges, hogy az ebéd soha sem késhet, nem lehet se több, se kevesebb, mint amit az előírások megszabnak. — A közel 200 hálózati egységből 60 a munkahelyi éttermek és mintegy 90—92 a munkahelyi büfék száma — tájékoztat Weinper József, a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat igazgatója. — A 700 millió forintos áruforgalom jelentős hányada Pécsett és Baranyában keletkezik. De az is lényeges számunkra, hogy az elmúlt években a szakmai átlagot mintegy 20 százalékkal meghaladó volt az emelkedés. A szén- és az ércbányák dolgozói, a baranyai megye- székhely felsőoktatási intézményeinek tanárai és hallgatói jól ismerik a vállalat szakácsainak főztjét. A paksi atomerőműnél mintegy 10-11 ezer ember ellátását biztosítják, Somogy megyében minden jelentős nagyüzem munkásai a Mecsekvidéki Vendéglátó konyháiról kapják az ebédet. — Jelentős szerepet vállalunk a gyermekétkeztetésben is — mondja Weinper József. — Baranyában az iskolások 25, Tolnában 40 százalékát mi látjuk el. Somogybán pedig minden nagyobb iskolával tartunk fenn kapcsolatot. Munkánkat döntően elismerések mellett végezzük, holott az ország minden részéből érkező munkások, diákok ízlésének megfelelni nem könnyű. Hogy mennyire igyekeznek a vendég kedvében járni, ezt a reklamációk viszonylag alacsony száma jelzi, és még valami. A vállalat konyhái szoros kapcsolatot tartanak egymással. így aztán nem fordulhat elő, hogy 11 órára ne legyen kész az ebéd. A választékot a legtöbb helyen előválasztásos módszerrel biztosítják. A vendég már az előző héten dönthet arról, mit fogyaszt a következő öt napon. A fő törekvés, hogy legalább három féle étel álljon rendelkezésre, de van a vállalatnak több olyan étterme is — mint például a pécsi Eszék, vagy a komlói Jószerencsét — ahol tíznél több ételféleséget kínálnak az előfizetőknek naponta. Az üzemi, munkahelyi étkeztetés mellett a vállalat tevékenységében lényegesen kisebb szerepet játszik a kereskedelmi vendéglátás. Bár épp ez utóbbi fejlődött leglátványosabban az eltelt 4-5 évben. A Pécs városi tanács és a Belkereskedelmi Minisztérium támogatásával megépült az Eszék étterem, majd a Xavér söröző, jövőre pedig újabb színvonalas vendéglátóipari egység, egy cukrászda nyitását tervezik a Kodály Zoltán úton. Gasztrofolkészítmények A vendégek megtartását és a választékbővítést szolgálja a gasztrofolüzem. Mindenféle tartósítószer nélkül évente hárommillió adag ételt készítenek, a legkiválóbb alapanyagok felhasználásával. A mintegy 25-féle termék 30 százaléka kerül kiskereskedelmi forgalomba, a többit a hálózaton belül hasznosítják. — Cukrászipari és hideg- konyhai készítményeinket elsősorban az alacsony ár jellemzi — mondja a vállalat igazgatója. — Egységeink szakmailag igen jól ellátottak, ami azt jelenti, hogy számos gép, eszköz és berendezés segíti dolgozóink munkáját. Ferenci Demeter Läufer László felvétele 34 év betegágyak mellett Szűcs Miklósné unokájával Fotó: Cseri László Az osztályvezető nővér nyugdíjban Szűcs Miklósné most sincs egyedül Ez már egy más életforma. A kis szekrény tetején a tálca, rajta minden, ami egy újszülött napi gondozásához kell. Itt maradt a kisebb unoka, Márton után, s ha ismét jön, készen várja minden. De most sincs egyedül Szűcs Miklósné. A nagyobb unoka, a másfél éves Kopcsándi Katalin vendégeskedik nála. Az édesanyja, aki Szombathelyen orvos, szakvizsgára készül. — Márti, a kisebb lányom hazajött szülni Budapestről — mondja Szűcs Miklósné. — Néhány hetet nálam töltöttek, aztán felkísértem őket Pestre. Másnap pedig a nagyobb lá- nyomék elhozták Katikát. Mindez már azután történt, hogy nyugdíjba ment. 34 évi munkaviszony után idén augusztusban búcsúzott el a mohácsi kórház fertőző osztályától, ahol a 34 évből 29-et töltött. A 29-ből 26-ot osztályvezető nővérként dolgozott. Nagyharsányban született, s tulajdonképpen véletlenül lett nővér. Hírét vette, hogy Budapesten ápolónőképző iskola indul, s jelentkezett. A kétéves bentlakásos iskola befejezése után 1951-ben Győrbe helyezték, de mivel családja akkor már Mohácson élt, 1955-ben ide kérte magát. — Napi 12 órás munkával kezdtünk, két műszakban dolgoztunk — emlékezik. — Szabadnapokról akkor még nem is hallottunk. Négy óra túlóráért 16 forintot kaptunk, vagyis egy óráért négy forint járt. Bár a hazajövetele után három évre már osztályvezető nővér lett, végig ágy mellett dolgozott. A 22 ágyas fertőző osztályon ma már ugyan hat nővér ápolja a betegeket, de még így is ügyelni kell arra, hogy egyenlő arányban osszák el a munkát, s ez alól az osztályvezető sem lehetett kivétel. — Mi nagyon jól összeszokott, összedolgozó kis közösség vagyunk — mondja, aztán gyorsan javít — voltunk. Még nem tudok kívülállóként beszélni az osztályról. Szóval a többiek is — két kolléganő kivételével — már több mint 20 éve az osztályon vannak. Kati most ébred a délutáni alvásból, befészkeli magát a nagymama ölébe. — Délelőtt bent voltunk Katival a kórházban, s egy pillanatra benéztem az osztályra is. De az az igazság, hogy nem szeretem őket bent zavarni, tudom, hogy sok a munka. Az a jó, ha ők jönnek el hozzám. Már jártak nála, amióta nyugdíjban van. Valószínű, hogy ők sem tudják elfelejteni a törékeny, halk szavú kolléganőjüket. Csakúgy, mint a betegek, Lelkiismeretes munkájának bizonyítékai a kitüntetések, oklevelek, itt sorakoznak a könyvszekrényben. Köztük a Munka Érdemrend bronz fokozata, amit 1979-ben kapott, a Kiváló Munkáért kitüntetés, amit két hónapja vett át. Kérdezem, hogy közülük melyikre, eqyáltalán mire a legbüszkébb? — Amit a búcsúztatásomon az igazgatónk mondott: nem volt példa arra, hogy az osztályon megfertőzték volna egymást a betegek, s mi, dolgozók sem kaptunk fertőzést egyetlen betegtől sem. Török Éva Bárki tapasztalhatja, hogy a megterhelő, „stresz- szelő” élethelyzet krízishez vezethet. Amikor Popper Péter pszichológus professzor a pszichológiai kultúra hetének első előadásában a lelki válságok hátterét boncolgatta, rendhagyó gondolatokat mondott a krízis értelmezéséről. Megszoktuk már, hogy a krízist problémaként, egyértelműen bajként kezeljük. Meghagyva ezt a jelentést a pszichopatológia kulcsszavának, óva intett attól, hogv a mindennapi életben is csak negatívan értékeljük. Popper szerint mindenki, aki fejlődni képes, kríziseket él át, és csak az kerülheti el a krízishelyzeteket, aki stagnál, mereven őrzi a régi normákat és minden változástól elzárkózik. Mérei Ferenc mondta egyszer a tartalmas élet feltételeiről, lehetőségeiről beszélgetve, hogy „nem kell mindig jól járni!". Pillanatnyilag negatívan értékelt helyzetek, sőt tragédiának tekintett változások is eredményezhetnek életünkben olyan fordulatot, amely pozitív irányban befolyásol bennünket. Sőt! Ha minden kényes helyzetet kikerülünk, ha a feszült helyzetek megoldását mindig elodázzuk, ellustulunk önmagunk nevelésében. Nemcsak az aktív létezésről mondunk le, de már a legegyszerűbb helyzetekben is képtelenek leszünk önálló döntésre. És panaszkodunk, ahelyett, hogy saját utunkat járnánk és magunk ellenőriznénk belső történéseinket. A professzor szerint a lelki válságok hátterében néhány tipikusnak mondható ok fedezhető fel. Ezek közül az első csoportot orientációs válságnak nevezte el, amely minden esetben valamiféle összeütközés eredménye. A válság, a biztonsághiány valamennyi életkorban bekövetkezhet, de egészséges személyiség esetében mindig jóra fordul; hozzá- edzödünk, „hozzáfejlődünk" a megváltozott helyzethez, tehát profitálunk az összeütközésből. Gondoljunk csak egy kiadós, tartalmas vitára, vagy egy új munkahelyen történő szerencsés beilleszkedésre. Az egészséges pszichéjű embernek belső szükséglete, hogy önmagát kívül-belül karbantartsa és lehetőleg szükségletei és céljai szerint alakítsa életét. A megfelelő létezéstechnika nem csodagyógyszer, de hozzátartozik a sikeres élethez. Ha rosszul ismerjük önmagunkat és helytelenül ismerjük fel önnön lehetőségeinket, előbb- utóbb válságba jutunk. Az énfunkciós zavar olyan helytelen megoldások felé sodorhat bennünket, amelyből sokszor nehéz vagy lehetetlen a visszaút. A betegségbe, neurózisba, alkoholba való menekülés — végletes esetekben a kábítószer vagy öngyilkosság — olyan egyéni tragédiák, amelyek társadalmi szinten összegeződ- nek. Ha tehát én nem vállalom a bajt, ha menekülök előle ahelyett, hogy vállalva az erőfeszítést magam próbálnám megoldani, tulajdonképpen másokra: környezetemre, a társadalomra hárítom. A történelemben számtalan olyan „mozgalom" volt, amely ezt a hamis utat járta. A világváros közepén „kivonuló” hippy csupán a felelősségvállalásról, a kötelezettségekről mondott le és közben a társadalom nyakán élősködött. A menekülésnek mindegyik változata az infan- tilizá lódás felé sodor, hiszen mások irányítanak, mások gondoskodnak rólam, ezzel lemondtam arról, hogy a szabadság kockázatát vállaljam. A szabadság persze kényelmetlen, hiszen felelősséggel jár, mert ha igazi szabadság; alternatívák közötti választást jelent. Úgy tűnik, hogy az európai kultúra a kizárólagossághoz, a vagy-vagy szemlélethez szoktatott bennünket. Ám ha nem ismerünk vaqy nem viselünk el alternatívákat az értékekben és felfogásokban, intoleránsakká vagy gyávákká válunk. Olyankor is kompromisszumot kötünk, amikor nem lenne szabad, félelmünkben olyasmiről is lemondunk, amiről nem kellene, utólag aztán meaideologizáljuk tetteinket. Csak akkor kapunk észbe, amikor szembekerülünk ezek következményeivel és egyre rosszabb lesz a közérzetünk. Személyiségünk egy idő után tiltakozni kezd az erőszakolt megoldások miatt és nem is gondolunk arra, hogy mindezt magunknak köszönhetjük. Egy belsőleg kuszáit ember a legharmonikusabb élethelyzeteket is elronthatja; bizonyos fokig tehát rajtunk múlik szőkébb környezetünk pszichés klímája is. Csak állandó önvizsgálattal, napi önreflexióval érhetjük el, hogy önmagunkat megőrizve, egyszersmind a változásokat, megpróbáltatásokat jól tűrve, pszichés zavarok nélkül élhessünk — családunk, barátaink, munkatársaink örömére. (Levélcím: Pf. 197, 7601) Gyöngy Judit—Kiss Margit Egyedülálló könyvsorozat Az 1950-es évek közepén egyedülálló könyvsorozatot indított el az Akadémiai Könyvkiadó, Fauna Hungáriáé — Magyarország állatvilága címmel. A teljes hazai faunát feldolgozó mű még napjainkban is folyamatosan készül, s méltó elismerést váltott ki az európai szakemberek körében. A könyvet nemcsak biológus kutatók, hanem más területeken dolgozó szakemberek is haszonnal forgathatják. A speciális kötetek nem hiányozhatnak az agrár- és erdőmérnökök, tanárok, természetvédők, amatőr kutatók könyvespolcairól. Az egyes kötetek megírásában a baranyai zoológusok is részt vállaltak. Wéber Mihály és Mayer József, a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának tanárai — a legyek hazai specialistái — már elkészítették, illetve most készítik munkájukat. Az év végén kerül nyomdába az erdészetileg is sok fontos kártevőt felvonultató szövő- és szenderlepke kötet. Az új könyv érdekessége, hogy megírásában egy budapesti kutató mellett Uherkovich Ákos, pécsi muzeológus is részt vesz. A több mint másfél száz lepke valósághű rajzait Fazekas Imre komlói biológus tanár készíti fekete-fehér pontfelraká- sos módszerrel. Változom, tehát vagyok Popper Péter előadása a pszichológiai kultúra hete alkalmából Mindig időben kész az ebéd
